Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-14 / 24. szám
XXVII. (XIII.) évfolyam. 24. szám. Szekszárd, 1917. junius 14. 1WMNEGYE fi Á KÖZÉRDEK Előfizetési ár: »* évre ...................16 korona év re ...... 8 > yed érre .... 4 » . 16 Miéi Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig t kor., további sor 30 I. — Nrilt- |6r: garmocd sorosként 40 fillér. uoiu ■vés: évre . , Ni évre . . , fittyed évre , 1*7 nie in POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap}«. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. ■ ■ ■ * » Telefon szám : Főszerkesztő : 18, — Felelős szerkesztő : 24 — Kiadóhivatal: 11.--------------------1----------------Sz erkesztőség: * BezerédJ lstván-utca 5. szám Ue küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádátnutca 42. száai. kx előfizetési pénzek és hirdetések 14« küldendők. Néptanítók, ka az «lőfUttébt egész érre előre bakitdlk, 8 korona. P6sz«riM>xt6: Dr. LEOPOLD KORNÉL Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Politikai vólíósazdasiíí. A politikai válság mondjuk igy : véget ért s ne azt mondjuk, hogy most — kezdődik. A király rátért a parlamenti váltógazdaság rendszerére, a mely régi angol szokás most különösen divatos s mindenfelé kormányválságokban csúcsosodik ki. A fiatal uralkodó mintha csak azt akarta volna mondani: vessünk be minden földet s a hosszw idő óta meddő ellenzéki ugart' is termelésre akarja kényszeríteni. Az . eddig uralkodott párt megmutatta, hogy mire képes, vag^ mire — nem képfes s most jöjjön a másik árnyalat, amely eddig bizony még nem mutatott mást (s ismerjük be, nem lévén kormányon — nem is mutathatott), mint az öblös hangot, fenyegető ökléből azonban arra lehet következtetni, hogy: kemény legények társasága. A királynak elvégre teljesen mindegy, hogy kikkel kormányoz. A fő az, hogy az ország — kormányoztassék. A jó kormányzásnak pedig fő alapelve, hogy békesség, nyugalom, konszolidált állapotok legyenek az országban. Ha erre számított, jól számított. Mert a kik most kormányra jutottak, elért magas polcaikon bizonyára nem lesznek — békezavarók. A hatalom, az uralkodó pártoknak körülbelül az, ami a hegedűn a — szordínó, ama bizonyos — hangfogó ... A mély búgásu bassus, vagy az égbe sivitó prim — lágy, fuvolaszerü hanggá szelídül a húrokra tett ördöngös kis szerszám alatt. A politikában sincs különben . .. Mert más az : felelősség mellett kormányozni, mint felelősség nélkül gáncsolni, kritizálni. E tekintetben tehát legalább egyelőre nyugodtak lehetünk. Ha van még megoldatlan ré- busz, ez bizonyára nem az egyes eddigi s még ezután kreálandó' tárcák betöltése. Mert szeretnék én olyan miniszteri tárcát látni, amelyiknek gazdája nem akad? A ieltöretlen "dió legfeljebb az uralomról letűnt munkapárt jö* vendőbeli magatartása lehetne. De e tekintetben is világos az adott helyzet. Tisza István nem a begombolkozó, titokzatos Szfinksz. Ő már jó eleve odaszegezte mondanivalóját a — munkapárt ajtajára. S Luther Márton ismert 95 tétele se volt hai tározottabb, világosabb: együtt ■ mig az ország érdeke diktálja, I követeli, de ezentúl egymás ellen, : sőt összeakasztott kocsitengely- I lyel... Ez egyenes, nyílt, fér- ; fias beszéd, ami még megnyugtató is lehetne bármilyen jó szándékú kormányra. De az uj rezsim a munkapártnak nem ilyen passzív támogatására számit, de amint a naponta megnyilatkozó sajtójában olvassuk, egészen más blattra, arra a biztosnak hirdetett feltevésre alapítja kormányzásának megszilárdulását, hogy a munkapárt nem egyéb, mint ama bizonyos szélkakas, amely még mindig úgy forog, ahogy a hatalom szele fujdógál. Határozottan számítanak a munkapárt ingatagságára, hysqsfazék után kapkodó mohó étvágyára. Biztosra veszik a munkapárt zömének szolgaleikét, behódolását. Azt hiszik csak meg kell rázni a hatalom nagy kolompját és mindjárt együvé terelődik legalább egy ad hoc többségnek engedelmes birka-nyája . . . Mi ezt nem tudjuk elképzelni. Nem hihetjük. Erkölcsi lehetetlenségnek tartjuk. Ez volna Magyarország legnagyobb szerencsétlensége. A magyar politikának az volt talán eddig is az — eredendő bűne, hogy csak a kormányok változtak, de az uj miniszterelnök utód úgyszólván leltár szerint vette át a többségi pártot. Ezért nem fejlődhetett ki tisztán csak — elvi alapon álló ellenzék, ezért lett a parlament személyi és hatalmi tülekedések állandó tanyája. Ez nem jól van igy. De ne is legyen igy. A munkapárt maradjon meg azon a téren, ahol igazán nagy szolgálatot tehet ennek a szerencsétlen, száz, meg száz sebtől vérző országnak. Egy tárgyilagos, elvi alapon álló, minden tekintetben férfias, korrekt ellenzék mindig van akkora erkölcsi érték, akko» haszon nemzetére nézve, mint azok a bársonyszékben ülők, akik, legalább lapjaik szerint — nem éppen a legválogatottabb etikai eszközökkel keresik a parlamenti többséget, vagyis a munkapárt zöme elvtagadásának, politikai megbiz- hatlanságának kóchulladékával kívánják tartóssá tapacirozni a gazdákat cserélt piros bársonyszékeket . . . %A munkapárt maradjon meg azon a téren, amelyet vezére kijelölt részére. A várakozás terepet áttekintő magaslatán. Ne süiyedjen a becstelenség és .elvfeladás posványába. Ne sóvárogja vissza a hatalom kidobott ballasztját, mert e nélkül a nemzet tiszteletében még magasabbra emelkedhetik . . . Lépjen az igazi politikai érettség piedesztáljára . . . Maradjon meg higgadt, mindenkor tárgyilagos kritikának, élő, eleven — nemzeti lelkiismeretnek . . . Ne,akarjon lenni kicsinyes gáncs, ok- vetetlenkedés, nagyobb vadakra leselkedő csapda, tervszerűen ki- íeszitett háló . . . Gondoljon reá, hogy egy kis pihenés ráfér bármilyen termékeny talajra, mert az csak a belső tápláló, termelő képességét fejleszti . . . Az okos gazda úgy sem sokáig hagyja parlagon az ő kipróbált televény íöldjét. . . Megvárja legfeljebb a nagy —árvíz elvonulását . . . Azután ő maga veszi kezébe az ekének mindakét szarvát, hogy uj termésre ösztökélje a régi jó, kipihent ugar földet amelynek előbbi értékes aranykalászait egyelőre elfelejtették véle, a másik dombosabb oldalról feléje integető, tetszetősebb színben pompázó virágok, amelyek azonban legfeljebb csak a — szemet gyönyörködtetik . .. és színes — illúziókat keltenek, de ... — Egyébként Tisza István szerint: — meglátjuk... B. A szekszárdi tütíöbetes-sza- nntoríum kérdéséhez. Nagy örömmel vehette minden érdeklődő tudomásul e lap múlt heti számából, hogy Wolf Henrik, Kun ffy Károly ós Balog Brúnó urak és egy fővárosi bank bőkezű áldozatkészségével fundamentumaiban lerakott szekszárdi szanatórium, illetőleg tüdőbetegfoglalkoztató intézet egy nagy Ugrással szökött előre, a reális megszületés’ felé, amennyiben a fentneve- zettek összesen, mintegy 130.000 ko rónára rugó alapítványa, a h^dsegély- zés országos pnnzeróiből, Simontsils Elemér intézkedésére 100,000 koronával gyarapodott. És még örvendetesebben lephetett meg mindenkit, hogy a város, amely — elég érthetetlen módon — eddig a már két év előtt rendelkezésére állított aján- dékingatlan átvételétől vonakodott, a maga részéről is növelni kivánja az nj intézet alapi őkéjét. Igaz ugyan, hogy olyan pénzekből, amelyek nem állanak a rendelkezésére; de végre is, ami nincs, még lehet és kétségtelen, hogy ha a kormány elengedné a városnak a g mnáziumi hozzájárulás sokesztendei hátralékos összegét, ennek" a fent jelzett célra való tét használása nagyon üdvös volna és csak dicséretet érdemelne. Van azonban az e kérdést tárgyaló múlt heti cikkben egy pont, amelyet szó és ellenvetés nélkül hagyni nem lehgt s amelyre nézv e már most nyomatékosan figyelmez- teten&önek vélem úgy a közvéleményt, mint ‘ az intézkedésre illetékes köröket. Azt mondja ugyanis azon cikk egyik bolyén, hogy a nehány év előtt létesült vármegyei »közegészségügyi alapítványt* is igénybe óhajtja venni a város a sza- natorium-alap növelésóra!? Ez az, ami csakis ezen közegészségügyi alap fontos céjja és rendeltetésének a megsértésével volna lehetséges. Ezen alap ugyanis egy egészen más, igen nagy horderejű és ezen a téren az egész országban úttörő és kezdeményező intézmény meg. alapítására létesült; annak kiharcolása fenn a kormánynál elég szívós küzdelmekbe került és kár volna, az amúgy is még nem elég nagy alapot az ugyancsak szükséges ós támogatásra méltó szanatórium kedvéért megbolygatni és .megnyirbálni. Annál is inkább kár volna, mert ^ezen közegészségügyi alapnak egy, még sokkal szélesebb körű és a közegészségügy érdekeit - még sokkal mélyebben szolgáló rendeltetése volna 1 Mintán ugyanis mindennemű he- venyfertöző betegség és ezekből keletkezhető járvány sikeres elfojtásának az a legfőbb garanciája, hogy a legelső esetek megbízhatóan lezárassanak és elkülönittessenek ; miután továbbá, ezen zárlatok folytán, a betegségtől fertőzött családok anyagi érdekeikben — gyakran hosszú heteken át — súlyosan károsodnak és anyagi érdekeiknek éppen ezen sérelme szokta okozni, hogy az illető családfentartók és családtagok az egészségügyi zárlatot kijátszani igyekeznek és ezzel az összlakosság egészségügyi érdekeit mindig veszélyeztetik : a kérdéses alap megteremtése és kiharcolására az szolgált indokul, hogy ezen alap jövedelmeiből a heveny fertőző betegségtől közveszélyessé vált családok — a betegség és a zárlat tartamára — anyagilag kártalanittassanak és igy existentiájukban biztosíttatván, teljes szigorúsággal lehessen keresztülvinni velők szemben azon hatósági zárlati intézkedéseket, amelyek humanisztikus szempontokból történő lazább kezelése az egész lakosság nagyarányú veszedelmévé válhat. Ezt szem elől téveszteni nem szabad és éppen, mert a tervezett meg • nyirbálás arra vall, hogy ezen alap célja és jelentősége kissé feledésbe ment, ezért látom jónak és szükségesnek ezt e néhány sorral a nyilvánosság előtt feleleveníteni! Mind a két feladat nagyon jól megfér egymásmellen anélkül, hogy egyiknek a másik rovására kellene anyagi eszközökre vadászni ; az orsz »g penzereje elég fényesen letette a vizsgát annak bizonyiiására, hogy van itt pénz bőven, ha kell és ha kényszerítő helyzetek ekrazitja szétrobbantja a szükkeblüség páncél- szekrényeit. Inkább arra törekedjünk tehát, hogy lakosságunk ne Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. • r • ■
