Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-04-13 / 30. szám
1316. április 13. TOLNAVARMEGYE én a K02ÉRDÉK 3 teremt; uj eszmék, ügyes ötletek kipróbálására a legbővebb alkalom kínálkozik és igy a folyton gazdagodó háborús tapasztalatok, karöltve a tudományos és technikai haladással *— mondhatni — napról napra való tökéletesedés örvendetes kópét nyújtják. A tábori kórház mindig csak átmeneti stáció: a szállítható s emellett hosszabb gyógyulást igénylő sebesült — amint lehetséges — hátrább, a mozgó tartalékkórházak övezetébe kerül, majd — a megfigyelő állomásokon át — az országba, az állandó katonai kórházakba, vagy a háború tartamára kaszárnyákban és más középületekben berendezett stabil katonai tartalékkórházakba jut, ahonnét legvégül a „Vöröskereszt“ kisegitő kórházainak, vagy más polgári kórházak hadi osztályainak adják őt át, melyek azonban — a hadviselés érdekeinek biztosítására — mind katonai felügyelet és ellenőrzés alatt állanak. Az ideál, amire a háború reánk zudult vérviharában törekszünk, az volna: a sebesültnek lehetőleg azonnal, mindjárt ott, sebesülése színhelyén a legtökéletesebb sebészi ellátást nyújtani. Ezt az egész vonalon elérni — persze kivihetetlen, de mégis igen értékes nyereség e téren a francia, német és bécsi professzoroknak azon kezdeményezése, hogy nagy, tágas, csukott automobilokat készíttettek, egy elsőrendű sebészeti klinika minden követelményeivel ellátva és ezekkel — a kórbázlátogató főhercegnőknek'való hajbókolás kényelmes, reprezentativ szórakozása helyett — ki a frontra, egész a tüzvonalig mennek, hogy. munkájokkal tanitólag hatva, ott igyekezzenek megközelíteni a fennjelzett ideált. Persze kevés ember oly szerencsés, hogy a sebesülés éppen ezen ragyogó „feldchirurgen- wagen“ ek kezeügyében érje utol; a legtöbb sebesültnek be kell érnie azzal, hogy a segélynyújtás fenn részletezett állomásfokait lassúbb tempóban járja végig és örvendhet, ha rövidebb hozz- szabb hányódás vetődés után végül kiköthet és megpihenhet valamely hazai kórhúz szeretetteljes, nyugodt ölében. É belföldi kórházaink képét és berendezését, közvetlen, személyes tapasztalatból mindenki eléggé ismeri, nem untatom tehát azok leírásával a m. t. Hallgatóságot! De könnyű megérteni, hogy a tisztaság, a gondozás, az ápolás nemesszivü melegsége, a rideg katonai szempontoktól, távolabb eső, orvosi humanizmus enyhítően üde levegője csakhamar feledtetik a beteggel átélt szenvedéseit és újraéledő reménnyel várja gyógyulását, mely itt még netáni rokkantságát is bizonyosfoku keresetképesség kilátásaival enyhíti. Szeretet veszi körül és a karácsonyfa gyertyáiból feléje ragyogó gyengéd figyelem talán minden vitézségi éremnél erőteljesebben győzi meg arról, hogy megbecsülik benne a hőst, aki vérével is adózott a hazának és vérével is fizetett polgárjogaiért. S ha teljes felépültével a kötelesség ismét kezébe adja a kihullott fegyvert és újból a harctérre szólítja, nemcsak hozzátartozói, hanem az ápoló kórházban megszemélyesülő egész társadalom szeretetét is érzi magával s e kettős palladium felemelő tudata uj erőt önt karjába, uj bátorságot szivébe. A kórházba visszaszálló száz meg száz harctéri üdvözlet és hálás visszaemlékezés rózsaszín szárnyakon hirdeti ennek igazságát, tanúságot téve a párduc acélosságával küzdő katona emberiesen érző szivéről. S midőn a harcban törhetetlen keménységű német katonát a legyőzött országban élelmet osztogatni látjuk; midőn látjuk, hogy a központi hatalmak vezértényézőjének, a diadalmas német hadvezetőségnek még arra is van gondja, hogy az elfoglalt országrészek lerongyolódott, szegény gyermekeit ingyen cipővel lássa el : úgy élni kell 1 ennünk a hitnek, hogy az ilyen szelíd, szeretőszivü emberek millióiból álló központi hatalmak végső győzelmének is a szeretet diadalának kell lennie, amely a tehetetlenül vergődő ellenfelek minden irigy agyarkodásán és alacsony gyűlölködésén is diadalmaskodva, a nem zeteket összebékitő cmberszeretetet ismét trón jára fogja emelni! És akkor a háború testvér gyilkolásában elbukott emberiség újból felemel- kedhetik és szabadon irányíthatja szárnyait magasabb, nemesebb céljai felé! (Vége.) A harctéren megvakul! katonák segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok érkeztek a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: A szekszárdi postahiv. személyzete K 10’— Török József Sárszentlőrinc „ 7-— Összesen: K 26'— Eddigi gyűjtés : „ 3605'66 Összesen: K 3631 66 Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, április 12. Orosz és délkeleti hadszíntér: Nem történt jelentős esemény. Olasz hadszíntér. Az arcvonal egyas helyein az élénkebb ágyuharc tovább tart. Rivánál az ellenséget, amely egyes előretolt árkokban és egy védőfalnál Speronetól délre megvetette a lábát, ezen állásokból ismét elűztük. Az olasz támadást ezzel teljesen visszavertük. Höfer altábornagy, a vezérkar főnőkének helyettese A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, április 12. A nagytőhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér : Laboiaellenél (Alberttól északkeletre) egy kisebb német osztag az angol állás ellen intézett éjszakai vállalkozásból veszteségek nélkül 29 hadifogollyal és egy gépfegyverrel tért vissza. A Maastól nyugatra a franciák hiába támadták Avocourttól északkeletre levő állásainkat; egyebekben tüzérségünk élénk tüzelésére szorítkoztak. A keleti parton három, a leghevesebb tűz által előkészített ellentámadás, a Poivre hegyháton az ellenségnek nagy veszteségeket okozott, de előnyt nem biztosított neki. A rohamra indult csapatoknak két isben zárótüzünk körletén sem sikerült tuljutniok ; a harmadik roham akadályaink közelében gépttzHnkben teljesen összeomlott. A Cail- lette-erdőben a szívói védelem ellenére lépésről - lésre némi tért nyertünk. — Légi harcban egy francia üldöső légi jármüvet Ornes mellett (a Weevre tensikon) lelőttüak. A ragülőgép vezetője meghalt. Keleti hadszíntér. Garbunovkánál (Düna- burgtól északnyugatra) több orosz század éjjeli támadását visszavertük. Balkáni hadszíntér. Nem volt újabb esemény. A legfelsőbb hadvezetőség. Elismerés a vármegyei árvaszéknek. A közigazgatási bizottság szerdai ülésében Kurz Vilmos kir. tanácsos, árvaszéki elnök a lapunkban már említett pártfogói intézményről jelentést tett, melyből közöljük a következő érdekes részt: „A hadi árvák létszáma március 31 ig 580 ra emelkedett, ezekből 563 az édesanyjánál, 6 a kirendelt gyámnál és 11 rokonoknál van elhelyezve, úgy, hogy állami manhalyba még eddig egyet sem kellett beszállítani. A belügyminiszter ur a folyó évi 23 000. szám alatt kelt rendeletével az árvaszéki pártfogói intézményt országszerte életbeléptette. Ezen intézménynek lényege, hogy az árvaszék mindazon hadi árva részére, akinek gyámja a kellő képességgel és készséggel az árva ügyeinek ellátására nem rendelkezik, egy pártfogót nevez ki, aki a kiskorú nevelését figyelemmel kizéri, a gyámot és a kiskorút is tanáccsal ellátja és a gyámot a kiskorú felnevelésere és boldogulására irányuló minden törekvéseiben támogatja. E célból Belügyminiszter ur utasitetta valamennyi árvaszéket, bogy a főszolgabirák és a községi hatóságok utján írassák össze mindazon egyéneket, kik a pártfogói tisztségre alkalmasak és a kiknek közreműködése ezen fontos hazafias cél elérésére kivánatos. Az árvasxékek elnökeit pedig felhívta, hogy a javaslatba hozott egyéneket igyekezzenek a legcélravezetőbb módon e tisztség elfogadására megnyerni. Az árvaszék a fenn kitett számú belügyminiszteri rendelet megérkezte után a pártfogói tisztségre alkalmas egyéniket minden községben késedelem nélkül összeiratta. A községi hatóságok mintegy 800 egyént hoztak javaslatba, kik közül ez ideig a miniszteri rendeletben foglaltakhoz képest részint szóbelileg, leginkikb pedig levélben 568-at felkértem a pártfogói tisztség elfogadására. A már legnagyobb részt visszaérkezett válaszokból kétségtelen, hogy 3—4 esetet kivéve, kik betegség vagy elhárithatlan akadály miatt nem fogadhattak el, a többiek nem csak késs léggel, hanem hazafias leldesedéssel vállalkoztak a pártfogói tisztség viselésére, úgy hogy az intézmény életbeléptetéséhez fűzött hazafias cél elérése — a hadi árvák felnevelésének lehető legjobb ellenőrzése — biztosan remélhető. A bizottság a jelentésben foglalt örvendetes eredményt lelkes éljenzéssel fogadta és Kovács Sebestény Endre főispán indítványára Kurz Vilmos árvasséki elnöknek és az árvaszék tiszti karának ügybuzgó eljárásáért, melynek alapján a hadi árvák felnevelésének lehető legjobb‘ellenőrzése bizton remélhető, elismerészét és köszönetét nyilvánította. 2 millió korona o vak katonáknak. A háború legszerencsétlenebb áldozatai: a vakok részére a gyűjtés és segélyezés as első időben csak igen lassú tempóban indult meg, úgy hogy félévvel a háború megkezdése után alig 70.000 korona folyt csak be a nemes célra. Ezen összeg potomsága lehetetlenné tett volna minden érdemleges segélyezési kísérletet. Ai ügynek ebben a stádiumában Simontsits Elemér az Országot Hadsegélyző Bizottság ügyvezető alelnöke az ő közismert lelkességével, kezdeményező erejével és energiájával — aminek a mi szü- kebb hazánk közügyéi annak idején annyi hasznát vették és előnyét élvezték — karolta fel a szerencsétlen vak katonák sorsát és állott élére annak a nagyszabású akciónak, amely idáig két millió koronát juttatott már az emberbaráti célra. Első felhívása az adakozásra Az Est-ben jelent meg és Az Est 'maga egy év alatt ezen felhívás hatása alatt egy millió koronát gyűjtött a vak katonáknak, a másik millió közvet lenül Simontsits Elemér ügyvezető alelnök kezeihez folyt be. Erről szól a következő dokumentum : „Körülbelül egy évvel ezelőtt még arról panaszkodtam, hogy csak 75.600 koronánk van a megvakult katonák részére. Tegnapi számában Az Est már konstatálhatta, hogy már egy millió koronát gyűjtött erre a célra. — Engedje meg, hogy ma meg én jelenthessem, hogy a másik millió ugyanezen idő alatt összegyűlt nálam. — Kell ez ahhoz, hogy a kép teljes legyen. Mertp inig Az Est páratlan sikere túlnyomó részben apró adományokból épült fel, addig a nálam összegyűlt millió viszont túlnyomó részben nagyobb adományokból származik. Szebb a kép, hogy a kevésbé tehetősek sokat adtak ; de igazán szép csak ezért, mert mindenki adott. Az eredmény gyönyörű bizonysága a haza hálájának. De még korán sem elég célunk biztosítására. A vak katonák száma egyre szaporodik s látnivaló, bogy a nemzet nem alamizsnát akar nekik juttatni, hanem biztos megélhetést. Az a nagy szeretet tehát, a mely bátorítólag gondjába vette őket, még nem pihenhet meg. Azért, midőn a megvakult katonák Országos Bizottsága nevében hálás köszönetemet nyilvánítom Az Est-nek tiszteletreméltó áldozatkészséggel párosult hathatós támogatásáért és Az Est mélyen tisztelt közönségének a megvakult katonák irányában ta nusitott megható nagy szeretetéért, a mindnyájunk szivébe zárt nemes célt tartva szem előtt, bátor vagyok a gyűjtésnek és adakozásnak további folytatását tisztelettel kérni. Fogadja nagyságos főszerkesztő ur őszinte tiszteletem nyilvánitását. Budapest, 1916 április 11. Simontsits Elemér, ügyvezető alelnök.» A leMehh mniynr újságíró halála. Talán nem is jó ez a cim, mert Roboz István, a most Kaposváron elhunyt újságíró ciak korra nézve volt öreg, vállán a 92 év terhével, de lelkében örök fiatal. Lapunk 25 éves jubiláns számába még fiatalos erővel irta meg pompás kis közleményét s azóta is pár szép dolgot közöltünk tőle a 44-ezek világraszóló vitézségéről. Utoljára — jól kipörülte még egyszer magát levélben lapunk szerkesztőjével, a miért a jubiláris számot nem küldette meg cimére. (Nem volt pedig igaza, mert az elveszett lapért a postát illeti a felelősség ) Most már nem pöröl többet a derék öreg ur. Elköltözött a másvilágra pápai régi tanulótár- saihoz: Petőfihez és Jókaihoz, akiknek hatása alatt lett belőle tőrölmetezett magyar iró és kiváló lapszerkesztő. Valami sajátságos zamat volt Írásaiban. Utóbb már sokat ismételte talán önmagát, de kétségtelenül egyike volt legjobb, legszínesebb nyelvű stilistáinknak. A legendás nagy idők forrongása nyomta slöször az 6 kezébe is a tollat, amellyel később, a megújhodás korszakában teljes odaadással szolgálta hazájának ügyét. . Roboz István születési évéről biztos adat nincs senkinek sem a birtokában. Kötésén született, sokak szerint 1824-ben. Iskoláit Pápán végezte, amikor Petőfi és Jókai ennek az iskolának voltak növendékei. Első írásai 1847 ben a Győrben megjelenő „Hazánk“ cimü lapban láttak napvilágot. A szabadságharc idején Nozzlopy Gáspár kormánybiztos titkára volt és Adándon Csapody Pál kastélyában irta meg „Kossuth imája a ki-
