Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-12-28 / 79. szám

TOLNA VÁRMEGYE és a El imh.íim: ▼iszonyok mellett erős tűzharc volt, amely az este beállott eső következ­tében ismét alább hagyott. Légi har­cokban as ellenség 9 repülőgépet vesztett. Keleti hadszíntér. Berta, dacember 27. Lipét bajor herceg vezértábornsgy arcvonala : A Graberka szakaszon Zaloscetől északnyugatra osztrák-ma- gyas osztagok egy sikeres vállalko­zásukból 32 foglyot és 2 géppuskát hoztak magukkal. Eltekintve a moz­galmas járőrharcoktól, amelyek sok helyen ránk nézve kedvező lefolyású összeütközésekre .vezettek és élénk tüzérségi tüztől, az Aranyos-Bistric keleti partján emelkedő magaslatok mentén, csekély volt a harci tevé­kenység. Opozi völgyben tüzérségi harcok. Mackensen vezér tábor nagy hadcsoportja: A 9-ik hadsereg öt napi viaskodás után több ponton át­törte az oroszoknak drótsövényekkel ellátott, több vonalból álló, szívósan védelmezett erős állásait. Rimnicul- Sarattól délnyugatra ezeket az állá­sokat 17 kilóméter szélességben tel­jesen elfoglaltuk. A dunai hadsereg erősen elsáneolt falvak elfoglalása után szintén betört az ellenség arc vonalába és arra kényszeritette, hogy a tovább északra elkészített állásokba vonuljon vissza. A harcok elkesere­dettek voltak. A siker a tetterős ve­zetésnek és‘ a csapatok legteljesebb odaadásának köszönhető. Az ellenség véres veszteségei igen nagyok. E veszteségeken kívül december 22. óta összesen 7600 foglyot, 27 góp- guskát és 2 aknavetőt hagyott a 9-ik hadsereg kezén. A dunai hadseregnél a foglyok száma több, mint 1300. Dobrudzsában a macini hidtő elleni támadásunk előbbre haladt. — Lég­hajóink és repülőrajaink az ellenség hátában fontos vasúti és kikötő tele­pek ellen sikerrel működtek. Mace­dón arcvonal: Nagyobb harci cselek­mény nem volt. Loten der f, eM főszállásmeíler­Hadi emlékek katalógusa. A Hősök Emlékét Megörökítő Or­szágos bizottság egy katalógus soro­zat-bán fogja kibocsátani azoknak a szabadon álló hadiemlékeknek, ka- tonasiroknak, emléktábláknak és em­léklapoknak terveit, amelyeket ma­gyar művészek a bizottság felkere­sésére készítettek és fognak készí­1 ____________________ th etett téli szállásnak nevezni. Ba­lázs még egy vaságyat is rekvirált valahonnan a kapitány urnák. De a mikor azt összeállította, megvaka- ráHzta a feje búbját: — Nagy baj van, kapitány ur! Félek, hogy majd egy kis — gyerek- ágyi lázt tetszik kapni benne 1 — Fiú — megbolondultál! Hát bizony a vaságy gyereknek készült s olyan rövid volt, hogy a csaknem öl magas Csorba kapitány urnák, katonai nyelven szólva, min­den este föl kellett önmagát gön­gyölítenie, ha aludni akart . . . Lassan bekövetkezett az unalmas tél. Csakúgy ásitozott az egyhangú­ság. Az ugyanaz, mintha ki lett volna poreiózya. A muszi már kora reggel megkezdte a lövöldözést. Ba­lázs legfeljebb ennyit szólt: No fiuk, a muszka szórja már a reggeli „kö­ménymagot“. De a másik oldalra fordultak, nem is feleltek vissza. Ha aztán még a déli menázsikor is szem- telenkedtek, Balázs odaszólott a gép­puskásoknak : — Ugyan fiuk, sózzatok már oda kőzibéjük. Hadd.» kapjanak egy kis „magyar borsot“ a levesükbe! • Csend is lett aztán egész napra. Vagy ha nem, a többit elintézte a : „dunántúli porció“, a fokos, meg a „muszka fráz“, az „utolsó ítélet“, a — harminc és feles. Unalomból aztán kártyázott földi­jével, a szomszéd árokbóli Koczog teni. A bizottság ezzel azt a haza­fias és művészi célt kivánja szol­gálni, hogy a hősök emléke minde­nütt, még a legkisebb községben is és a legszegényebb hajlékban is mű­vészi emlékjellel örökittessók meg. Működése teljesen altruisztikus jel­legű Maga a belügyminiszter a törvény- hatóságokhoz intézett egyik rende létében melegen támogatja a bizott­ság nemes törekvését, amelynek első dokumentuma az a katalógus, mely a bizottság kiadásában Lukács György elnöklése mellett, Györgyi Kálmán szerkesztésében most került ki a sajtó alól. A rendkívüli szép, művészi ízlésű katalógus pompás reprodukcióikban mutatja be a magyar művészek hadi- emlék-terveit. — Ott találjuk benne Györgyi Dénes, Almáéi Balogh Lóránt, Reichl Kálmán, Hikisch Re­zső, Spiegel Imre, Horváth Béla és H. Pintér Gyula, Tóth Gyula, Vágó László, Spiegel Frigyes, Jónás Zaig- mond, Sváb Gyula, Brassóván Szi lárd, Hoepfner Guido, Kertész K. Ró­bert, Tscheuke Hermann, Janszky Béla, Vágó József, Bethlen Gyula, Kónya Zoltán, Thein János, Vass Viktor, Kallós Ede, Kovács Erzsé­bet, Braun Arnold, Moiret Ödön, Pongrácz Siegfried, Dankó Ödön, Fekete Oszkár, Szege Sándor és Ha ranghy Jenő terveit. A bizottságot a tervezések mű­vészi szinvonaiának biztosítása mel­lett az a szempont is vezette, hogy minél olcsóbb kivitelű tervek kerülje­nek a katalógusba, miáltal a szegé­nyebb községek es magánosok ré­szére is hozzáférhetővé kiván tenni művészi emlékműveket. A gyönyörű reprodukciók mellé árjegyzéket is csatolt a bizottság s az egész katalógus elé Herczeg Fe­renc szép és meleg előszót irt. Kí­vánatos, hogy a katalógusból minél szélesebb körben ismertekké váljanak a tervek, a melyek csakugyan mél­tóan képviselik a hősök emlékének megörökitésénól a magyar művészek tehetségét és kegyeletét. A bizottság irodája, ahol az emlékmű-tervek és minták meg tekinthetők, Budapest, VII., Károly körút 3. sz. alatt van. — A szekszárdi kir. posta- hivatalban minden fajta hadi- segélypostai frankó jegy kapható. Ma mindenkinek hadisegé{y postabélyeget szabad esak hasz­nálni. — Minden fillér egy árva kfinnyét törli le. Andrissal. Muszka-huszonegyest ját szottak — kártya nélkül. Azaz, hogy a muszka foglyok voltak az iitőkár- tyálfT De nehéz volt a paklit össze­állítani. A gorlicei nagy kataklizma úgy összekeverte a muszka ezrede- ket, hogy a különféle parulikból, ezredjelzésekből nemcsak a négy szin került ki, de akár ötven is, ami komplikálta a helyzetet. Furcsa volt azt is megszokni, hogy ütőértókre nézve például a gárdista kapitány csak tökhetes lett, inig a kozák őr­mester egész a — királyságig föl­vitte. Koczog azt erőltette, hogy az ezredes legyen a tökfilkó, de Belázs azt mondta: „höher Péter . . .“ így végre abban egyeztek meg, hogy mivel a muszkának Lengyelország már úgyis elveszett: legyen köztár­saság ! Minden muszka csak egyet számitson. Este aztán összeszámol­tak. Rendesen Balázs nyert. A mire Koczog fölmondta a játékot, mert észrevette, hogy Balázs csal s aszal korrigálja a szerencsét, hogy apró kis cédulákon disznótoros vacsorára invitálja a muszikat. Persze igy csak úgy özönlött a sok fogoly 1 De a következő hétre megjárta velük. — Mindennapra több esett — huszon­egynél, igy ő —- befuccsolt. Erre meg Balázs mondta, az Andrisnak: Játszik a fene. Azt hallom, hogy most az atyuska, a cár is a fronton időzik. Még az is ide talál jönni. Pedig minálunk köztársaság van. ^leg aztán a pakliban sincsen már Adakozzunk a harctéren elhunyt tolnamegyei sze­génysoréi} katenák árvái és hozzá­tartozói rószéra. A báró Schell Józsefné úrnő kez­deményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adomá­nyok folytak be a Tolnamegyei Ta­karék és Hitelbankhoz: Báró Schell Jóasef és neje, Katalin puszta . . K 500 — Bartal Béla, Fadd állami pénztárjegyekben. . K 5000 — Bartal Béla, Fadd állami pénztárjegy kamatai K 137 50 Dömötör József százados, rendes havi hozzájárulása 10'— Vöröskereszt paksi fiókja K 25‘— Bzcht Ödön Szekszárd, újévi üdvözletek megváltása ciraén K 10'— K 5682 50 Eddigi gyűjtésünk: „ 34165 72 összesen : K 34200 72 Ezer korona egy elesett Itös özvegyének. Szakos községben megható és a háborús viszonyokból fakadt meleg érzelmekkel teli eset játszódott le a folyó hó 14-én. Az esetet csaknem ünnepivé avatta minden gyászos vo­natkozása mellett is annak lefolyása. Az előzménye a dolognak az, hogy Rab József szakcsi szegény föld- mives napszámos polgár, mint oly sokan a falujából, hadbavonult. Vi­tézen védte a hazát, mig élte hirta, de a sors úgy határozott, hogy Rab József aem jött többé haza, ellenben megjött a hivatalos irás, hegy a harctéren királyért ós hazáért hősi halált halt. özv. Rab Józsefné 4 gyermekével maradt kenyérkereső nélkül a a 6 hó leteltével a. hadisegély helyett már csak a* özvegyi és árva ideiglenes évi segély filléreket kapta. Azonban özv. Rab Józsefné alig pár héttel a férje halála előtt, mikor az Auguszta Gyorssegély alap Hadibiztositási Osztályának kapos­vári kiküldöttei a községben jár­tak, — talán valami titkos előór- zésből, — talán a jegyző, vagy a plébános jó tanácsára hallgatva — 45 korona dij lefizetésével hadba vo­nult urát 1000 koronára biztosította. Ezt az 1000 koronát kézbesítet­ték neki, ünnepélyes aktus kereté­számára hely. Egy pakliban elég egy tökfilkó . . . Hanem a legjobb tréfája majd az életébe került. Egy lengyel írástudó­val cirilbetüs plakátot csináltatott s éjjel ki is tűzte az orosz lövőarok előtt. De többet nem tért vissza. A mieink, a mikor harmadnapra meg­ostromolták és elfoglalták a maszka árkot, ott találták előtte haslövóssel. A ciril hieroglifet igy fordították vissza magyarra: „Muszka baj társak ! Sürgönyözzé- tek meg Nikolaj nagyhercegeteknek: ne siessen olyan nagyon a — Kau­kázusba . . . Valamit itt felejtett: Berlint, Bécset, Budapestet, Lem- bergst, Krakót, Przerayslt! Becsoma­golva ne küldjük utána ? !“ Szerencsére, az orvosok szerint a három napi teljes mozdulatlanság megmentette. Lembergbe, majd Prá­gába került a kórházba. De az örö­kös podlutkával és spenóttal sehogy sem volt megelégedve : — Az egész falum libája egy esz­tendeig sem »szik meg ennyi — gazt. Jobb szeretném most is, ha a zöld­ség kerülne a libába, a liba pedig — belém. Hogy az unalom még egy lyukat nem fúrt az oldalába, az ottani, egyetlen magyar, derék önkéntes ápolónénak köszönhette, ki tartotta jó hazai újságokkal s az uj bireket is fölolvasta neki. Egyszer az osz­trák cenzor valami riasztó vészhirt is bennfeledett a lapban. Ma sem tu­ben e hó 14-ón, hogy hadd ismer­jék meg minél többen ezt az áldásos intézményt. Az ünnepélyes aktuson részt vet­tek: Horváth Lázzló főjegyző, Vit- kovics Ferenc rém. kath. plébános, Gulyás György községi biró, Dobján János községi pénztáros, Pásztó Márton az Auguszta Gyorssegély­alap hadbiztositási osztálya Dunán­túli központjának a vezetője és Ter- rényi L. Gyula ezen alap felügye­lője. Legelőször a község érdemes fő­jegyzője tartott mélyen átérzett, me­leghangú beszédet, örömét fejezte ki afelett, hogy özvegy Rab Józsefné bölcs józanságával megmentette 4 tagból álló családját a nyomortól. Mintegy 300 főnyi hadisegélyt él­vező asszonyt hasonló gondosságra buzdította, hogy ha már yyászru- hában járók lesznek községében a háború nyomán, de legalább ne le­gyenek ruhátlann! járók, — ne le­gyenek az elesett hős katonáink özvegyei és árvái faluszegényei. — Majd Pásztó Márton ismertette az érdekeltekkel a hadbiztositási intéz­mény jótékony előnyét, végül Vit- kovics plébános fejtegette jóságos beszédjében, hogy a háborúban el­pusztult hős katona családját ket­tős kár éri: a fájdalom az elpusz­tult családtag miatt és az anyagi kár a kenyói’kereső elvesztése foly­tán. Az előbbin nem segíthetünk, itt csak a hazaszeretet és az Isten­ben vetett hit segíthet, ellenben az anyagi szerencsétlenség bekövetke­zését meggátolja az Auguszta Gyors- segélyalap nemes intézménye. Meg kell tehát érteni mindenkinek, —• hogy önmaga és családja ellen vét, aki nem lép be a tagok sorába. Szegény özvegy Rab Józsefné zo­kogástól fuldokló hangon mondott hálás köszönetét és ez a jelenet az egész gyülekezetei mélyen megha­totta. Jelentkeztek is tömegesen biz- tositások megkötésére. Az Augusata alap emberbaráti hadi biztositó osztályának ismertetését már mnlt számunkban is hoztuk. Tudni­valókat tartalmazó hirdetése lapunk mai számában is megtalálható. En­nek az intézménynek áldásos voltá­ról a fenti eset is beszédes bizonyí­tékot nyújt. A községek elöljárósága, lelkészei is felvilágosítást nyújtanak bizonyára. Az Auguszta alap dunán­túli főképviselete Kaposvárott székel, de Szekssárdon is is van már kép­viselete. i_i . T1lr-T dóm, mi volt, de Balázs dühében rágta a paplant s este a főápolónő megkérdezte, hogy mit szeretne va­csoráim, csak ennyit vágott oda : — Csekpimaszt ! (Magyarul tudva­lévőén : talkedli !) Bár a golyó benne maradt, pár hétre ismét a régi Balázs lett. Ké­sőbb lekerült az olasz harctérre, régi kedves hadnagyához, Fábián dok­torhoz. A fene talián ugyanám lőtte a he­gyet. Balázs nem birt eleget tüsz- szögni. A szája is tele lett kőporral. Rögtön megfejelte a régi tréfát. — Várjatok csak, várjatok, ostoba taliánok, holnap mi meg majd eme­letes házakat pöködünk tirátok vissza. Mert hát a taliánra tudott csak igazán haragudni! — Egyszer azt mondta rájuk: hogy a muszi-seb rög­vest mHSziroaui kezd a gyomrában, ha olaszt lát ! Máskor meg igy fakadt ki; — Hej, hogyha egy jó fertilyóráig Úristen lehetnék, minden taliánt makarónivá formálnék, megetetném azzal a gaz angiiuisal, hadd feküdné meg a gyomrát egész a — bélcsava­rodásig . . . — Hát azt, fiuk, tudjátok-e, mi a talián hűség? Harmine évig pos- hadt kápseata. Nem csoda, ha az egész világ befogja az — orrát! Egy magas hagy megostremlásakor mégis kiszaladt belőle: — No ŐHk, most mégis szeretnék talián leuni, hogy — szégyaaletemben ________1916. december 28.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom