Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-03-16 / 22. szám
2 TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1919 raárci.s 16 zsilipet nem a kormány hatóságilag megállapított zsilipkezelési szabályok szerint kezelte, sót e szabályoknak 5. szakasza e) pontját tudatosan és szándékosan sértette me. E szakasz ugyanis világosan szóról szóra ezt mondja: hogy „A viz a Nádor-csatornában oly magasra semmi körülmények közt se emel- , kedjék, mely magasság mellett a Sió partjait meghágva, vagy a Sió völgyén okozhat káros mérvű elárasztást, vagy a Kapos árvizével találkozva a csatorna alsó szakaszán okozzon káros kiöntéseket.“ Köztudomásn dolog ugyanis, hogy a mai Sió meder másodpercenként 24 m3 vizet képes emészteni az 50 m3 eresztő képességgel biró zsi- i lipeken levezetve. Ezt tudva a vizépitési igazga- i tóság, mégis 1913. és 1914. év őszén a zsilipek I teljes mérvű nyitvatartásál rendelte el, ami a zsilipkezelési szabály ok flagráns megsértése volt.“ E beadványnak lehet köszönni, hogy, amint már megírtuk, a Sió zsilip kezelésével megbízott székesfehérvári kultúrmérnöki hivatal értesitése és rendelkezése szerint a vizeresstés a zsilipen fokozatosan csökkentetni fog. így ma március 16-án reggel 8 órakor a vizeresztés a kiliti-i mércén 280, március 17-én 230, március 18-án 180, március 19-én 100, március 21-én 50. Március 22 én reggel a zsilip teljesen lezárandó és lezárt állapotban marad további rendelkezésig, a mit a- Sió menti birtokosság, de a vármegye egész közönsége is örömmel vehet tudomásul. A harctéren megvakult katonák segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok érkeztek a Tolnainegyei Takarék és Hitelbankhoz: ■ Kemény, ref. tanítóhoz Felsőnyék, befolyt adomán K 61— Eddigi gyűjtés: „ 3560 02 összesen: K 3566-02 Szövetkezeti gazdálkodás. A szövetkezeti eszme nem uj keletű. A kis ekzisztenciáknak több évtizedes gyakorlata, hogy a tisztességtelen (mert természetesen csak erről van szó) kereskedelmi visszaéléseknek nap-nap után tapasztalt túlkapásai ellen szövetkezeti intézmények létesítésével védekezzenek. Legnépszerűbbek eddig a hitel-, a termelő és fogyasztási szövetkezetek. Természetesen, hogy sokan vannak a társadalmi életben, akiknek érdekükben áll, hogy kigyót-békát kiáltsanak ezekre az intézményekre. De ha tekintetbe vesszük azt a fényes eredményt, mellyel országszerte dolgoznak és összegezzük azokat a milliókat, melyeket reális szá- mitás alapján mérlegeikben, mint nyereményt feltüntetnek, akkor értékelhetjük csak igazán és teljes valójában közgazdasági jelentőségüket. Ezek a kimutatások hitelesen bizonyítják, hogy milyen jelentékeny és nem megvetendő az az összeg, melyet a lelkiismeretlen kereskedelem a kisemberek, a kisgazdák, kisiparosok és tisztviselők zsebéből jogtalanul eftiaráesol, ha mód és alkalom kínálkozik rá. Egyúttal pedig arra is megtanítanak bennünket, hogy okszerű és takarékoskodó gazdálkodással miképp fokozhatjuk jövedelmeinket és csökkenthetjük kiadásainkat. Én azonban a szövetkezeti eszme gyakorlati hasznát szeretném a mezőgazdálkodásban egyébként is értékesíteni. Tudjuk az elmúlt évtizedek mezőgazdasági eredményeiből, hogy a földbirtok a legjobb'művelés mellett is csak alig hozza meg azt a jövedelmet, melyre a benne fekvő tőkepénzbeli értéke, nemkülönben pedig a művelésre felhasznált forgótőke joggal igéuyt tarthatna. A mezőgazdáknak tehát valahogy arra kellene törekedniük, hogy ez a nehézkes állapot valami utói -módon megszűnjön és helyreállíthassák azt az egyensúlyt, melyre minden szilárd alappal biró közgazdasági intézmény joggal számíthat. Véleményem szerint ennek a biztos egyensúlynak legszilárdabb talaja a szövetkezeti gazdálkodás. Mivel az értéknövelést csakis belter- jesebb gazdálkodással, a kiadások csökkenését pedig a munkaerőnek okszerű fölhasználásával érhetjük el. A belterjes gazdálkodásnak első és legfontosabb követélménye a rendelkezésre álló földterületeknek teljes és tökéletes kihasználása, a haszna'ehe'etlen területeknek pedig a legszűkebb térre való redukálása Magyarországon bizony nagy terjedelmű földbirtok elveszelődik az által, hogy a kisgazda birtokok között 10—20 ekenyomnyi határmes- gyék is vannak azért, hogy a tulajdonjog megsértése körül nehogy valami hiba essék. De ha szövetkezeti gazdálkodás mellett ezeket az apró birtokokat egybe szántanák, illetőleg csak annyi táb ára osztanák fel, mint ahiay mtvelési ágat akarnak értékesíteni, egy egy község határában is sok elveszelődő földterület nyerne | megfelelő értékesítést. A külföldi gyakorlati gazda leginkább azon ütközik meg nálunk, hogy igen sok értékes földterületet hevertetünk parlagon, továbbá, bogy a munkaerő kihasználásában nem vagyunk elég ügyesek és számítók. A magyar kisbirtokos, lévén a maga gazdája és ura, igen sok időt elfecsérel haszontalan semmittevéssel. Nincsen meg minden percének okszerű főihasználása. Még a buzgóbbak is szakítanak maguknak annyi időt, hogy munka közben délelőttönkint vagy délutánonki nt egy egy pohár borra betekintsenek valamelyik korcsmába. Nálunk ez köznapi megszokás, de a kül földi gazda időpazarlásnak, lustaságnak minősíti. Bezzeg egészen másképp menne a dolog szövetkezeti gazdálkodás mellett, mivel ott a jö vedelem elosztása nemcsak a birtok nagyságától tétetnék függővé, hanem a munkában való része sedés mennyiségétől is. Aki többet dolgozik, több jövedelmet élvez. Ez viszont kihatással lenne a népesedési mozgalmakra. A túlságos birtok elaprózás nem terjesztené a szegénységet, nem szaporodnék az elégedetlen, földéhes proletár-elem. Az egyén, a család megtalálná a uiaga foglalkozási körét, az egyke szisztéma és a kivándorlás önmagától megszűnnék. Mindenkinek megélhetése attól tétetnék függővé, amennyit dolgozik és hogyan értékesíti erejét a közös munkában. A világháború előtti években a falu egyre uéptelenedett, a városokban pedig egyre szapo-, rodatt a munkanélküliek száma. Ennek a jelen ségnek okát abban keresem, hogy a falusi muu- kást semmiféle érdek nem fűzte a termőföldhöz, özönlött a városba, hogy ott keresse a megélhetésnek könnyebb oldalát, a boldog semmittevést, naplopást. Szövetkezeti gazdálkodás mellett azonban a mezőgazdasági munkás is közelebbi érdekeltségi viszonyba kerülne a termőfölddel, nagyobb ragaszkodást tanúsítana szülőföldje iránt, melynek szeretetét ápolná és fejlesztené benne a megélhetés biztos és tápláló kenyere. Figyelő. A háborús jövedelmek bevallása. Szigorúim büntetik az cltltkolókat. A pénzügyminisztertől tegnap rendelet érkezett a pénzügyigazgatÓBágokhoz, amely a háborús jövedelmek kötelező bevallásáról intézkedik. A rendelet fontosabb részei a következők : A jelenlegi háborús állapot által előidézett rendkívüli viszonyok számtalan olyan haszonhajtó foglalkozásra nyújtanak alkalmat, amelynek kar madosztályu kereseti adókötelezettsége van. Minthogy azonban e kereseti adó alá eső haszonhajtó foglalkozásoknak bejelentését az adótörvény nem tette kötelezővé, az ily foglalkozás a kivető közegek előtt eddig a legtöbb esetben ismeretlen maradi és nem kerülhetett megadóztatás alá. Az 1915. évi 21. törvénycikk akként rendelkezik, hogy mindazok, akik 1914. augusztus 1-től fogva olyan állandó vagy alkalmi haszonhajtó foglalkozást űznek, amelynek hozadéka az adótörvénycikk értelmében harmadosztályú kereseti adó alá esik, de amely után megadóztatva még nem lettek, tartoznak ezt a foglalkozásukat az illetékes pénzügyigazgatóságnál bejelenteni. A bejelentés elmulasztása jövedéki kihágás; képez. Ezekben az esetekben, ha az adókivető bizottsági tárgyalás megtartásáig az adó beszedése veszélynek van kitéve, a harmadosztályú kereseti adót, a reá eső állami adópótlékkal együtt a pénzügy igazgató végzésileg állapítja meg és az eképpen kivetett adó egyszerre esedékes és azonnal fizetendő. Arra való tekintettel, hogy a szóban levő törvény életbeléptétől számított bejelentési határidő már lejárt és az érdekelt felek részéről mind- ezideig országszerte csak igen kevés bejelentés érkezett, meghagyja a miniszter a pénzügyigazgatóságnak, hogy a közönséget e bejelentési kötelezettségre figyelmeztesse azzal, hogy azok ellen, akikre nézve a bejelentési kötelezettség határideje a hirdetmény közzététele előtt már lejárt ugyan, de a bejelentést a hirdetmény közzétételétől követő 30 napon belül megteszik, a jövedéki kihágási eljárás megindittatni nem fog. EUenben mindazokkal szemben, akik a kötelező bejelentést a pénzügyigazgatósági ‘közzétételt követő 30 nap alatt meg nem tették, vagy akik az ezen időpont után megkezdett ilyen foglalkozásukat a foglalkozás megkezdésétől számított 15 nap alatt be nem jelentik, a törvény teljes szigorával fognak eljárni. E végből a pénzügyigazgatóság a legmesszebbmenő nyomozás segélyével puhatolja ki és állapítja meg mindazokat, akik a bejelentést illetőleg mulasztást követtek el; azután pedig minden rendelkezésre álló eszközzel gondoskodni fog az adónak soron- kívül leendő megállapitásáról és az elévülés megakadályozása végett a jövedéki kihágási eljárás megindításáról, HÍREK. , — Katonai kitüntetések. Kálmán Adolf 1T. honvéd gy. e.-beii tart. hadnagy, Boros Zoltán 17. népfölkelő gy. e.-beli főhadnagy a legfelső dicsérő elismerést kapták, Jakab György őrmester a 17. népf. gy. e.-ben pedig koronás ezüst érdemkeresztet kapott a vitézségi érem szalagján. — Kinevezés. Ő Felsége Wendl István első honvédgyalogezredbeli tartalékos hadnagyot, ki jelenleg az égeri fogolytáborban felügyelői teendőkkel volt megbízva, folyó évi február 1-től számítandó ranggal, főhadnaggyá nevezte ki. — A vármegyei munkabizottság uj tagja. Említettük már, hogy a honvédelmi miniszter dr. Daróczy Aladár népfelkelő huszárhadnagyot, a tolDamegyei munkabizottság katona tagját, hasonló minőségben Pécsre helyezte át. Az eltávozott helyére Tolnavármegyéhez Hortobágyi Ágoston főhadnagyot rendelte ki a miniszter. — Március 15. Március 15-ikének évfordulója Szekszárdon a szokásos kegyelettel ünne- pe'tetett. A belvárosi templomban mise volt, a középületek fellobogóztattak, a tanintézetekben hazafias ünnepségek folytak le. A szekszárdi polgári leányiskola is szépen megünnepelte. Kovácsáé Nagy Lujza magas szárnyalásu ünnepi beszédet tartott. A leánynövendékek Klieber Gizella vezetésével szépen énekeltek majd többen hazafias költeményeket szavaltak. A kistengelici állami iskola növendékei folyó évi március hó 15-én sikerült ünnepélyt rendeztek az iskola ízlésesen feldíszített egyik tantermében, nagyszámú közönség jelenlétében. — Az ünnepélyt Zsigmond Elemér községi főjegyző, gondnok, helyettes elnök nyitotta meg, szép szavakban méltatva a dicső napok emlékét. Utána a jelenlevők, a növendékekkel együtt, a Himnuszt énekelték harmonium kísérettel. Ezután Tóth Lajos h. igazgató tartotta ünnepi beszédét, hazaszeretetre buzdítva a növendékeket s példaképül állítva oda a küzdő katonákat, kik most is a nagy hősök szellemének hatása alatt, vívnak ki dicsőbbnél dicsőbb győzelmeket. — A beszéd elhangzás* -után, 12 növendék alkalmi költeményeket szavalt, elismerésre méltó hévvel és bátorsággal, közben közben hazafias dalok egészítették ki a sikerült programmot s végül az elnök honszeretetre buzdító szavaival, a szép iskolai ünnepély véget ért. — József főherceg a negyTcniiégyesekről. A „Negyvennégyesek frontján“ cimmel legközelebb érdekes hadi-almanach fog megjelenni, amelybe József főherceg a következő sorokat irta : Egy nemzet legnagyobb kincse : fiainak a haza javára legönzetlenebb áldozatkészsége. Ez volt alapja a magyar nemzet ezredéves múltjának és leszen biztositéka egy fényes jövőnek. A honfiú erények eme legnagyobbikának a világháború viszontagságai közepette tündöklő példáját adják Somogy fiai, a 44 esek, hősies önfeláldozással halhatatlan dicsőséget szerezvén a magyarságnak, fiaink boldogulásának pedig szilárd alapját vetik meg. Karstfensik 1916. február 24 én József főherceg, < — A Negyvenhat-negyvenhét évesek bevonulása. Illetékes helyről halljuk a következőket : Amint a most behivott öregebb korosztályú népfolkelők elhelyezése véget ért s az előbbi korosztály menetszázadai elmentek a hercterekre, a 46—47 éves népfölkelőket azonnal behívja a hadvezetőség. A behívás április közepéig megtörténik, de valószinti, hogy e hó végén már be kell vonulni az elmaradt két korosztálynak. — Fényes esküvő. Szilasi és pilisi Szilassy Aladár valóságos belső titkos tanácsos és felesége szül. pa pi Vizsolgi Mária fia, szilasi és pilisi Szilassy Béla, a csász. és kir. 12. dsidás-ezred tartalékos főhadnagya folyó hó 14-ik napján délelőtt 11 órakor, Budapesten a Deák-téri ág. ev. templomban házasságot kötött földvári és bernát- falvi Földvárg Erzsébettel, földvári és hernát- falvi Földvárg Elemér ás neje osztrolúkai Osztro luezkg Elsa leányávaf. — AD. K. E. közgyűlése. A Dunántúli Közművelődési Egyesület május hó ,21-én tartja Hornig Károly báró bíboros, veszprémi püspök fővédőségével Veszprémben huszonöt éves jubileumi nagygyűlését, a melyen Appongi Albert gróf, Berzeviczg Albert és Rákosi Jenő fog fölszólalni. — Adomány a szekszárdi Vöröskeresztnek. Molnár József gazdasági egyesületi titkár 20, Rácz József rendőrfőkapitány pedig 10 koronát adományoztak a szekszárdi Vöröskereszt céljaira, aévnap megváltás címén.
