Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-01-10 / 3. szám

XXVI. (XII.) é^fotyam.

3

xp.hHgárri, 1916 január 10

Előfizetési ár:

Egész évre ..... 16 korona

Fél évre

..........................8 »

Ne

gyed évre .... 4 >

Egy szám ára .... 16 fillér

Hirdetési árak:

Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 i. — Nvilt- tér: garmond soronként 40 fillér.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Hegjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőség telefon-szam: 18—24.— Kiadóhivatali telefon-szam: 18—II.

Szerkesztősé?:

Bezerédj litván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze, küldemények.

Kiadóhivatal:

Béri Balog Adám-utca 42. szám

Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők.

Néptanítók,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona.

Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkeszti: BODNÁR ISTVÁN. Pőmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők.

A Pénzintézeti Központ parlamenti vitájához.*

irta: Leopold Körnél dr.

a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank vezérigazgatója.

Szekszárd, január hó 6.

Bármennyire igaz és sajnálatos, hogy a mi közéletünket a pártpolitika túlságosan impregnálja és hogy sokszor találkozunk : ennek káros elfajulásaival és pedig pec- catur inlra et extra muros, a kormány- j párt és ellenzék berkeiben egyaránt, mégis meg kell állapitanunk azt az igazságot, hogy legalább pénzügyi és gazdasági intézményeink a legélesebb pártvillongások köze- , pette is mindenkor mentesek maradtak a ' pártpolitika iszapos hullámveréseitől.

Itt van mindjárt az Osztrák-Magyar , Bank, melyre a mindenkori kormányok ' jelentős ingerenciát gyakorolhatnak s amely I az ország kétezernél több pénzintézetének életműködésére közvetlen nagy hatással bir és el nem vitatható tény, hogy a politikai velleitásoktól minden időben teljesen | elzárkózott, hogy működésében alapszabályainak szigorú, gyakran merev betartásával kizárólag általános pénzügyi és köz- gazdasági szaktekintetek irányították.

Itt van a tőzsde, itt vannak a kereskedelmi és iparkamarák, amelyek a kormánnyal szintén szoros összeköttetésben állanak, nem-e maradtak mindenkor teljesen távol a pártpolitikától'}

Hivatkozom a Gazdasági Egyesületekre, melyeknek kebelében a legkülönbözőbb párt- állásu tagok harmonikus együttműködéssel igen eredményesen dolgoznak a gazdaközönség javára. OŰ látjuk Zselénszky grófot Tisza István leglelkesebb hívét az Andrássy-párt elnökével: Darányi Ignáccal közös munkában és jóllehet a kormányok a Gazdasági Egyesületek tevékenységének előmozdítása vagy bénitása érdekében igen sokat tehetnek, még soha sem hallottuk azt a vádat, hogy a kormány az ő befolyását pártpolitikai szempontok szerint érvényesítené. Vájjon kutatták-e a földművelésügyi minisztériumban, amikor a gazdákat nagy és jogos kedvezmények nyújtásával az utóbbi években ellátták Svájcból importált tenyészállatokkal, hogy az illető gazdának milyen a politikai pártállása? Avagy mikor évek előtt a fillokszera által elpusztított szőlők rekonstruálására az országgyűlés által megszavazott milliókra rugó igen előnyös kölcsönöket folyósították, jutott-e valakinek eszébe azt vizsgálni, hogy az illető szőlősgazdának milyen a politikai j hitvallása ? Soha senki erre ügyet nem nem vetett, hanem a gazda-társadalom egyetemes érdeke volt az egyedül irányitó szempont.

Tud-e valaki arra esetet, hogy egy ; pénzintézet ellenzéki pártállásu igazgatósága csak azért nem szavazott meg egy különben jó kölcsönt, mert azt kormány- párti adósok nyújtották be avagy, hogy

■ * Megjelent a .Pester Lloyd“ szombati (január 8.)

számában.

egy kormánypárti érzelmű igazgatóság azért utasított volna vissza egy betétet, mert azt véletlenül ellenzéki ember hozta?

Éppen a gazdasági és pénzintézeti életben találkozunk azzal az általános és örvendetes jelenséggel, hogy a legkülönbözőbb társadalmi és pártállásu egyének minden diszharmónia nélkül a legsikeresebben működnek együtt. Elég, ha az ország egyik legtekintélyesebb és kghatal- masabb pénzintézetére hivatkozom, amelyet legutóbb a parlamentben a néppárt alelnöke aposztroíált többször igen élesen s amely intézetnek élén pár év előtt bekövetkezett elhunytéig éppen' a néppárt illusztris megalapítója és vezére: Zichy Nándor gró^ állott évtizedeken keresztül. Mellesleg szabad legyen megjegyeznem, hogy rossz szolgálatot tesznek vele a köz- I nek, amikor egyesek divatba hozzák, különösen a nagy bankoknak pellengére állítását. — Ez tetszetős, talán népszerű dolog lehet, de mindenesetre igazságta. lan, főleg a mai időkb.n, amikor tudjuk, hogy elsősorban a pénzintézeteknek köszönhető, hogy hazánk közgazdasági és hitelélete a másfél év óta dúló világháború közepette annyi etlentállást tanúsított, hogy éppen a hadi kölcsön minden várakozást felülmúló fényes sikere nálunk elsősorban a pénzintézetek önzetlen és szinte emberfölötti munkásságának tulajdonítható és hogy a közjótékonyság terén a mi pénzintézeteink ezekben a válságos időkben vezető szerepet játszanak.

Az ellenzék a Pénzintézeti Központ megvalósításától a kormányzati hatalomnak közgazdasági téren való óriási kiterjedését félti, sőt egyik vezérének kijelentése szerint ezen intézmény az ország lakosainak nagy részére nézve a politikai függetlenség utolsó foszlányát tenné tönkre.

Merőben téves azonban az a beállítás, mintha az ország összes pénzintézetei a Pénzintézeti Központtal szemben függő avagy akár inferioris helyzetbe kerülnének. Hisz ennek ellent mond a tervezetnek egész struktúrája és pedig elsősorban az a rendelkezés, hogy a pénzintézetekre nézve semmiféle belépési kényszer fenn nem forog, tehát a legkisebb vidéki pénzintézetnek is saját tetszésére és elhatározására van bízva, hogy be akar-e lépni a Központba és viszont a már belépett tag bármely üzleti év végével bármikor kiléphet (Alapszabályok 17. §.) és kiválás esetében visszakapja üzletrészeit. És kérdem, olyan gerinctelen, pity-poty alakok Magyarország pénzintézeteinek vezetői, az a 20.000-néi több pénzintézeti igazgatósági tag. akik rendszerint a vidéki társadalom szine-javát, legíüggetlenebb elemeit alkotják, hogy ők minden egyéni és politikai függetlenségöket feláldozni engedik, a kormánynak esetleg tiilkapásokra és erőszakra hajló egyes közegeivel szemben, akik a Pénzintézeti Központ igazgatóságában részt fognak venni. Hisz minden pénzintézetnek éppen abban rejlik az erőssége, ha egyoldalú pártpolitikai és más hatalmi bejölyások ellen meg tudja magát védeni és rögtön elveszti maga alól a talajt, ha minden irányban, tehát társadalmi vagy politikai téren való függetlenségét föltétlenül meg nem őrzi. Az a pénzintézet, amely klikkek, vagy pláne politikai tényezők áltak ráncigáltatja magát' és féltő gonddal a- maga önállóságát megvédeni nem tudja, rögtön felborul, mert egy pénzintézet azonnal elveszti egyensúlyát, mihelyt működésében a tárgyi kritériumokat szem elől téveszti.

Egyik fontos hivatása d Pénzintézeti Központnak a bajba kerülő intézetek szanálása. Eddig a segélyezés mélységes titokban, a pénzügyminiszter utasítása szerint és anyagi támogatásával, egyes fővárosi intézetek szindikátusi bele- vonásával történt. Éppen az eddigi eljárás, ezen in camera caritatis bizalmasan és négyszem közt végrehajtott segélynyújtási akcióból fejlődhetett volna ki a legkényelmesebben a politikai visszaéléseknek melegágya, s ennek dacára sohasem hallottuk, hogy eddig-a kormányt, amikor egy pénz- ! intézet bajainak orvoslásáról volt szó, eb- ; ben az akciójában pártpolitikai motívumok.

nempedig közgazgasági és egyéb közér- j dekü tekintetek irányították volna. Háj I nem sokkal helyesebb, megnyugtatóbb éppen az ellenzéknek aggályaiból indulva ki, a szanálásnak a törvény-tervezetben- javasolt módja, amikor azt kivonja a pénzügyminiszter eddigi diszkrecionális jogköréből és azt úgyszólván a nyilvánosság ellenőrzése alá helyezi, hogy a pénzintézetek, ha bajba kerülnek, orvoslás végett ne szoruljanak politikai kilincselésekre, egy vidéknek valamely pénzintézet összeomlása által fenyegetett gazdasági rekonstruálása ne a miniszteri kegyektől függjön a jövőben, hanem egy a törvényhozás által alakított intézmény a maga intézményesen körülbástyázott törvényes hatáskörében és nyilvános ellenőrzés mellett intézze a válságba kerülő pénzintézetek ügyeinek kibontakozási munkáját a törvényhozás által e célra rendelkezésre bocsájtott anyagi eszközökkel. .

Avagy talán a revízió az, ami az intézetek függetlenségét fenyegeti és a pénzügyminiszter fojtogató karjaiba dobja Magyarország pénzintézeteit ? A revíziót az összes szakkörök általános közgazdasági érdekekből már régóta sürgetik és hogy hazánkban a pénzintézetek működését minden szakavatott ellenőrzés nélkül továbbra is szabadon,, egészen vogelfrei hagyni nem helyes, azt az ellenzék is elismeri. A revízió csak azon esetben lehet hatályos, ha az némi hatósági jelleggel birand, amellett azonban nem sérti az intézetek autonómiáját és pénzének, szabad fejlődését. Aki közvagyon, árvák alapítványoknak stb. (nem szólva a betevőknek és a részvényeseknek milliárd- jairól) kezelését vállalja, annak vállalnia kell azt is, amint azt már más alkalommal is kifejtettem, hogy működését szak- férfiak ellenőrizzék. Ezt az ellenőrzést pedig a javaslat a legmesszebbmenő tapin-