Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-02-14 / 13. szám

2 IGLN A VARMEGYE és & KÖZÉRDEK IS 19 február 14, ▼égeztek és Boesinghetől délkeletre több, mint •40 angolt elfogtak. Tegnap és tegnapelőtt az an­gol tüzérség Lille városit jó anyagi eredménnyel bombázta. Veszteséget, vagy katonai kárt ezzel nekünk nem okozott. Á labaeséi csatorna és az Arras között elterülő arcvonalunkon, valamint a Sommetől délre a harci tevékenységet a tiszta látást akadályozó idő megnehezítette. A február 9 ikéig Vimytől északnyugatra és nyugatra el­terülő vidéken lefelyt harcokban összesen kilenc tisztet és 682 főnyi legénységet fogtunk el, zsák­mányunk összesen 32 gépfegyver, 2 aknavető és egyéb hadiszer. Az Oise és Reims között elte riilő eltenséges állásokat tüzérségünk erős tűz alá vette, minek jó hatását az ellenség árkaiban 1 járőreink megállapították. — A Champagneban St. Marie a Pytői délre körülbelül 700 méter szélességben rohammal elfoglaltuk a franciák ál­lásait és 4 tisztet 202 főnyi legénységgel együtt elfogtunk. Massigestől északnyugatra az ellenség­nek két heves támadása meghiúsult árkunknak^ azon részén, amelyet a franciák Maison de Cham pagnetől keletre tegnapelőtt megszállottak. A kézigránátharc megszakítás nélkül tart. Mais és Mosel között öt nagyobb robbantásunk az ellen­ség első árkait, mindegyik lu-lyen 30—40 méter szélességben, teljesen szétrombolta. Lotharingiá- ban és a Vogézekben élénk tüzérségi harcok folytak. Lussetöl délre (St. Dietől keleire) egy német osztag a franciák állásának egy előretolt részébe behatolt és 30 nál több vadászt elfogott. Regülőgéprajunk az ellenség lapennei és pope ringhei liadtáp és vasúti telepet kiadósán bom­bázta. Az ellenséges repülők Ghistelles ellen (Ostendétől délre) intézett támadása nem oko­zott kárt. Keleti hadszíntér. A helyzet általában vál­tozatlan. Baranowictől keletre rohammal elfog­laltunk három elősáncot, amelyet az oroszok a Szczara nyugati partján még tartottak. Balkáni hadszíntér. Nincs újság. A legfelsőbb hadvezetőség Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, február 13. A török főhadiszállás jelenti február 12 ón : Egy német tengeralattjáró naszád február 8-án Beirut magasságban torpedólövést tett a Suffren francia páncélosra, amely két perc allatt elsülyedt. A nyolcszázötven főnyi személyzetből senki sem volt megmenthető. Irak-front: Egy felderítő osztag, a me ly et Seik Siad irányban küldtünk, elpusztította j az ellenség táviróvonalait e vidéken és egy ellen­séges monitort tüzeléssel visszavonulásra kény- j szeritett. Felahie és Kutel Amara mellett idő szakonként szünetelő gyalogsági és tüzérségi tü­zelés. önkéntes csapataink feburár 7-én meg­támadták az ellenség táborát Komától nyugatra. A harcz benyúlt az éjszakába. Az ellenséget menekülésre kényszeritetlük. Menekülése közben nagymennyiséggü zsákmányt hagyott hátra. Több foglyot ejtettünk és nagymennyiségű fegyvert, I lőszert és állatot zsákmányoltunk. Kaukázus-front: A balszárnyon kölcsönös ágyutüzelés, de jelentőség nélkül. A centrumban állandó előőrsharcok. Az ellenséget, a mely egyik állásunkat elfoglalta, ellentámadással ismét elűz­tök, miközben sok halottat vesztett. Adakozzunk a harctéren elhunyt szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell Józsefné úrnő kezdeménye­zésére megindított gyűjtés folytán, újabban a kö­vetkező adományok folytak be a Tóin ameggei Takarék és Hitelbankhoz : Kovács Sebesiény Endréné úrnő Szekszárd K 1000-— Báró Schell Mysa, Kataiin-puszta Dr. Martin József Szekszárd 5 — 100 — Weidinger Lipót, Bátaszék, tanudijait 21-60 Bonyhádi Takarékpénztár K 100-— Pincehely Görbői Takarékpénztár Tamási Takarékpénztár n 30 — r 50­összesen : K 1306-60 Eddigi gyűjtésűnk : n 1907184 Összesen : K 20378 44 Przemysl egyik hős alezredes védőié orosz fogséghan. Kovácsáé Nagy Lujza szekszárdi polgári leányiskolái igazgató kerülő utón érdekes levélhez jutott. Oroszországból testvériének, Nagy Lajos honvéd alezredesnek sikerült, a jelenleg Beregszá­szon lakó nejéhez és rokonaihoz hosszabb levelet küldenie. A családi intim vonatkozásokat mel­lőzve, a hős alezredesnek ezen könnyekig meg­ható levelét itt közöljük : „Végre — egy év után — talán sikerülni fog, egy levelet kezeitekhez juttatnom. Adja Isten, hogy kezeitekbe jusson. Hogy mi minde­nen mentem e 16 hónapon át, azt most le nem Írhatom, csak a legrövidebben a következőket: Az 1915 március 18—19-iki przemysli, utolsó kirohanásunk alkalmával, melyről, utóvégre is épen, csak úgy testileg, lelkileg, erkölcsileg, tel ijesen összetörve, tértem vissza, oly rettenetes életveszélyben voltam, hogy 3 napig — míg be­tegen feküdtem — egész Przemyslben, sőt saját hadosztályparancsnokságomnál is, az a hir volt rólam elterjedve, hogy egy gránát teletalálat, engem teljeseu megsemmisített. Bár gránátok folyton csapkodtak körülöttem, hála Istennek, egy hajain szála se görbült meg. Ez ütközetben sebesült meg utolsó lovam a „Delin“ is, de azért még bevitt engem Przemyslbe, hol aztán ez is a másik 3 lovam sorsára jutott, — megettük. A vár átadásakor 22 én, még betegen feküdtem, sőt még 25-én, midőn útba indíttattunk Orosz­országba is, beteg voltára. 74 napi vonaton, 19 napi iszonya viszontagságos, szánkón való utazás után, érkeztünk , Tgelgusiba, honnan, pár heti tartózkodás után, indíttattunk Szi­bériába; 13 napi hajón és vasúton való uta zás után értünk Omszkba, pár napi ott idő­zés után pedig, hajón küldettünk Tobolszkba azóta állandóan itt vagyunk s tűrhetően van dolgunk. A fogadtatás úgy Omszkban, mint To bolszkban rettenetes volt; poloskák, tetvek és patkányokkal volt tele lakásunk, magunknak kellett azt kiirtanunk, de sikerült. Én úgy Tye tyusiban, mint Tobolszkban ezredem tisztjei ré­szére feiállittattam, illetve, megalapítottam azon­nal az étkezdét, s igy, koszt tekintetében, egész fogságu ik alatt, mindig kitünően voltunk és va gyünk. Most okt. l én egy kitűnő lakást is kaptunk, hol 105-en vagyunk tisztek egy ház ban elhelyezve. Én ötöumagammal lakom egy szobában, villanyvilágításunk van, zongorát bérel tünk, 8 az udvaron villanyvilágitásos jégpályát csináltunk, hol én is mii d-rnnap körülbelül egy órán át korcsolyázom A házból kimennünk csak olykor-olykor szabad, egyenként, sürgős bevásár­lás céljából, fegyveres őr kisérete mellett. Udva­runk azouban elég tágas s azon reggel 8-tól, este 8-ig korlátlanul sétálhatunk. Semminemű szeszeB italt, — ami különben a háború kezdete óta, egész Oroszországban tiltva van, — nem kapunk s igy még teát is, rum nélkül iszunk ; de már amit soh’sem hittem volna, megszoktuk s a nyíri kis maláriát leszámítva, makk egészségesek vagyunk, sőt mindnyájan hizunk. Ézredemből, — bála Istennek, — csak 3 tisztem esett el, köztük Gallotsik őrnagy, a deési zászlóalj parancs­noka, de számosán megsebesültek és sokan hasa mentek. A megmaradottak majdnem mind együtt vagyunk, az ismerősök közül Papházy és Hor­váth Gerő alezredesek, Matterny, Csaszkóczy, Lator és Both László századosok és Suránszky százados, Selyeky és a két Budaházy szintén Tobolszban vannak, de minthogy később érkez­tek, más lakáson ; L&day elszakadt tőlünk, ő Krasznojarszkban van Stessel, Duttkay, Uuger és Wernerékkel együtt. Múlt év december 18-tki éj j e I i ütközetben 3 tisztein tűnt el, kiket halot­taknak hittünk, örömmel halljuk, hogy mind a ■ három él és orosz fogságban van, ezek Rabb, a Lajoska tanára, Szongott Miklós Máramarossziget ről és dr. Szőke Sándor ügyvéd Fehérgyarmat­ról. Rabbról biztosan tudom, hogy tüdőlövést ka­pott, de már teljesen felépült. — Mi történt a szatmári 12. ezreddel ? — kik jártak szerencsét­lenül ? — Iga*, hogy Draveczky meghalt ? — Nekünk hetenként csak 3 levelezőlapot szabad Írnunk, táviratozni pedig 10 hétben egyszer, ed­dig nekem sikerült többször is táviratoznom, de ezután nem számíthatok rá. Újságot csak oroszt kapunk s igy — természetesen igen kevéssé va gyünk informálva : angol, vagy svéd lap, csak ritkán jut kezeink közé, ezekből azonban s az itt volt svédektől már mégis reményt merítettünk, s bízunk a mielőbb megkötendő békében s igy az oly rég óhajtott, édes édes viszontlátásban. E napokban kaptam értesítést, hogy érke­zett részemre 90 rubel, de a pénzt csak majd hetek múlva fogom megkapni ; ez lesz az álta­lad küldött 250 korona. Küldtél-e nekem egy al­kalommal 20 rubelt is ? írd meg, mert én, kap­tam, de az akkor egy más itt levő N. Lajosé. — Mint már Írtam és sürgönyöztem, pénzt né­zem ne küldjétek, ki tudok jönni a meglevővel, különben törzstisztek havonként 75 rubelt, töb­biek 50-et kapnak. — Két arcképes levelező­lapot küldtem, reményiem megkaptátok, de biz­tosításul egyet most is mellékelek. — A mellé­kelt 2 levelet kérem rendeltetési helyére juttatni. Bizom a jó Istenben, hogy mielőbb meg­engedi Mindnyájotokat ismét viszontláthatni, e boldogságról álmodozom most, adja Isten, hogy as álom, mielőbb valósággá váljék. — Feriék jóságát addig is, én is nagyon köszönöm — Mindnyájótoknak boldog uj évet kíván s ezerszer csókol a Ti Lajosotok. Legújabb. Elbassán elfoglalása. Szófia, február 14. A bolgár főhadiszállás közlése szerint a bolgár csapatok megszál­lották Elbassánt. A lakosság lelkes fogadtatásban részesítette őket. A város föl volt lobogózva. _______HÍREK._______ — Személyi hir. Kovács Sebestéiig Endre főispán, Forster Zoltán alispán, Szentkirályi Mi hály dr. polgármester, Molnár József gazdasági egyesületi titkár vasárnap délután Budapestre utaz­tak, a mai napon a belügyminisztériumban közélel­mezési ügyben megtartandó értekezletre. — Kitüntetett segédlelkészek. A szent miklósi járadék első félévi részletét, 400 koronát Zichg Gyula gróf megyéspüspök Fehérvári} Fe­renc szekszat'd-belvárosi segódlelkésznek adomá­nyozta, Horváth Károly szekszárd belvárosi se­gédlelkész pedig a Troli féle alapból 200 korona jutalmat kapott. — Hlvatalelfoglnlás. Schnltheisz Rezső vármegyei jegyző, aki eddig Gyönkon tb. ezolga- biró volt, a központban elfoglalta hivatalát. — Uj 44-eg hadüpródok. A 44 gyalog ezred parancsnoksága Zurek Jánost, Braumnnn Zoltánt, Schöner Simont és Girschl Károlyt had- apródokká nevezte ki. — Subsidiiirius kirendelés. Dr. Loncsár József, dunakömlődi plébános már hosszabb idő óta betegeskedik és igy a püspök Berta Lajost rendelte mellé subsidiárusnak. — Kinevezés. Kovács Sebestény Endre főispán Kökényesi Ödön vármegyei rendszeresí­tett dijnokot irodasegédtisztté nevezte ki. — Kitüntetés hősi halál után. Olaszy Aurél 32. honvédgyalogezredbelt hadnagy, Olaszy Gábor bonyhádi postatiszt bátyja, Oroszlengyel- országban mintegy 7 hónappal ezelőtt hősi halált halt. A király most az elesett hőst az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért legfelső di­csérő elismerésben részesítette. — Uj népfelkelő főhadnagyok. A király Szabó Emil és Lány Károly 19-es népfelkelő hadnagyokat főhadnagyokká léptette elő. — Megjutalmazott pécsegy ház megyei ta­nítók. Néhai Troli Ferenc választott püspök, pécsi nagyprépost alapítványának kamataiból az elmúlt évre Tolnavármegyéből a következő tanítók és tanítónők kapnak 100 korona segélyt: Schlenker Mihály bonyhádi tanító, Tóth Klára bonyhádi irg. nővér, tanítónő, Pongrácz Etelka tüskei tanítónő, Szelestey Illona magyarkeszii tanitónő, Szabó Jozefa paksi irg. tanítónő, Da­rányi István várdombi tanító, Pech Jakab szá- razi tanító, Keleti Márton tormási kántortanitó. — Nyilvános köszönet és nyugtázás. Fekete Hugóné Szekszárd 10 koronát adományo­zott a szekszárdi Vöföskereszt kórház részére, mely összegért a kórház vezetősége leghálásabb köszönetét mond. SIMON JUDIT jön7 JÖN!

Next

/
Oldalképek
Tartalom