Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-02-10 / 12. szám
Előfizetési ár: Egész évre . . Fél évre . . • Negyed évre . Egy szám ára . 16 korona . 8 > . 4 » . 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. —Kiadóhivatali telefon-szám: 18—11. Szerkesztőséi?: Bezerédj Istvárvutca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő Össze: küldemények. Kiadóhivatal: Bér! Balog Ádám-utca 42 szám Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A kereskedelem szabadsága. Kissé furcsán hangzik ez a cim most, amikor legfeljebb csak a kereskedelem gúzsbakötéséről lehetne beszélni. Nem panaszkodni akarunk. Elismerjük, hogy a háború, mely rendkívüli állapotokat teremtett, rendkívüli intézkedéseket is tett szükségessé. Az állam a kivételes törvények alapján a legmesszebbmenő intézkedési jogokkal ruháztatott fel, aminek következtében az országnak úgyszólván egész gazdasági ereje az állam kizárólagos rendelkezésére bocsájtatott. Az állam rekvirál, maximál, megszabja a termelés és fogyasztás határait és irányítja a tőke áramlását. íMindez — mondják illetékes emberek — szükséges ahhoz, hogy ebben a háborúban a végleges győzelemig kitarthassunk. Nem akarunk ennek az állításnak az igazságában kételkedni. Csak attól tartunk, hogy bizonyos oldalról kísérletek lógnak tétetni arra, hogy ezek a rendkívüli intézkedések részben a háború után is fenntartassanak. A parlamentben máris hallottunk ilyen értelmű kijelentéseket, egyes sajtóorgánumok pedig ebben az irányban egyenesen hangulatot csinálnak. A közvélemény egy részében — és pedig csodálatoskép exklusiv kapitalista körökben — valóságos monopolium-láz tört ki. Ékes- szólásuk egész erejével érvelnek amellett, hogy a legfontosabb élelmiszerekkel és bányatermékekkel való kereskedelem államo- sitassék, a nyersanyag behozatal ellenőriztessék. Mindez természetesen a kereskedeVérvirágok. Fekete gyászfáfyol. Piros vérvirágok Teremnek az utón Amerre én járok. Piros vérvirágok! Árvák síró szava, Özvegy anyák átka Vészes zivatarrá. Könnylengerré válva. Szörnyű volna átka ! Hosszú még az utunk ? Meddig tart az átok, Ami lenyűgözve Tanja a világot S fakaszt vérvirágot?! Oroszország, 1916 febr. 3 Marosy János. Nem minden Adolf — zsidó. Az aradi Máv. h. üzletvezető esete. Vannak bizonyos nevek, amelyeket a publikum kinevezett „zsidónak“. Akár tartozik a név viselője Mózes népéhez, akár nem, kimondják rá a szentenciát: ez zsidó. Az Izidorok, a Samuk, a Manók, az Adolfok, az Ignácok, az Abrahámok, az Árminok, a Móricok „ausge schprochen“ zsidónevek, ha mindjárt a tulajdonosuk Át pádig is le tudja vezetni a rokonságát. A 'nevek iránt való ítélet aztán számos magyarosítást eredményezett. Aki súlyt helyez arra, hogy ne higyjék zsidónak, az Izidor helyett Izort, Izsót, vagy pláne Zsolt-ot rak a vezeték neve mellé. Pedig nem egy Izidor él a világon, aki a római katholikus anyaszentegyház kebelében kapta ezt a gyanús nevet. Milkó Izidor például soha lem béklyóba verését. és a szabad árucsere teljes kiküszöbölését jelentené. Ez az állapot pedig nem volna egyéb, mint átmenet a kollektivizmusra, melyet tudvalevőleg a szocialisták is már rég sutba dobtak. Ennek a monopolisztikus kampánynak a szószólói azt hangoztatják, hogy ez az egyedüli ut arra, hogy a nyersanyag- szükségletek fedezhetők és az illegitim árfelhajtások megakadályozhatok legyenek. Ez a_ tétel helyes lehet a háború kivételes viszonyai között, de semmiesetre sem béke idején, amikor a kínálatnak és keresletnek mi sem állja útját. Már pedig ezt a kettőt csak a szabad kereskedelem egyenlítheti ki kellőkép, mindenesetre jobban, mint a nehézkes állami monopólium, melyet mozgási szabadságában ezenkivül még politikai és nemzetközi tekintetek is korlátoznak. tv A kereskedelemnék és a gazdasági fejlődésnek a szabad mozgás az éltető eleme. Ezt a tant hirdetjük most is, amidőn itthon az állami ingérencia, kifelé pedig a blokád és az export-tilalmak állanak útjában a kereskedelem szabadságának. Bizonyosra vehető, hogy a világháború gazdasági tekintetben is gyökeres változásokat fog előidézni. Az is valószínű, hogy közvetlenül a háború után a nemzetközi kereskedelem nehézségekkel fog küzdeni. De az csak átmenetileg lesz igy. Mert a háború alatt szunnyadt gazdasági erők lassankint elő fognak törni és bilincseiket lerázva, ki fogják maguknak harcolni azt a szabadságot, mely a kereskedelemnek és a fejlődésnek egyedüli talpkövét képezi. Az uj vámtarifa. Az Ausztriával 1917-en túl létesítendő kiegyezésnek tudvalevőleg egyik legfontosabb részét a magyar-osztrák szerződéses vámterület uj autonóm vámtarifájának megállapítása képezi. Ennek a tarifának tételei alapján folynak majd az alkudozások a vámkülföldi államokkal arról, hogy milyen magas legyen a vámteher a különböző relációkban s a .különböző cikkekben a ki- és bevitelnél, ami egyúttal azt is megállapítja, hogy milyen előnyt képvisel a vámmentes bevitel az osztrák ipar részére a magyar piacon ,s viszont a magyar mezőgazdasági termelésnek az osztrák piacon. Az 1912-ben mega'akult Magyar vámpolitikai központnak eleve az volt a főfeladata, hogy a merkantil érdekeltség véleményének összefoglalásával, de kellő figyelemmel az ország egyetemes érdekeire, idejekorán kimeritő javaslatokat terjesszen a magyar kormány elé az uj autonóm vámtarifa tekintetében. A háború ezt a munkálatot eddig késleltette, de most már, mint értesülünk, egy része elkészült. Az ötvenegy tarifa- osztály közül ugyanis a Vámküzpont tizet már feldolgozott, úgy, hogy az I —X. tarifaosztályra vonatkozó javaslatainak s ezek indokolásának kefelevonatát a kötelékébe tartozó érdekelteknek észrevételei megtétele végett már megküldhette 8 ezekre a vélemények egy része már be is érkezett. Időközben sürgősen folyik a XI—LI. tarifa- osztályok feldolgozása is. Azt remélik, a Vám központban, hogy folyó évi májusra az egész munkálat elkészül. A Vámközpont az I—X. tarifaosztályokra vonatkozó javaslatait annak feltételezésével teszi meg, hogy a vámközösség továbbra is fenmarad. A feldolgozott tarifaosztályok a következők: gyarmatáruk, fűszerek, déli gyümölcs, cukor, dohány, gabona, hüvelyesek, liszt, gyümölcs, főzelék, vágó- és ígásállatok, más állatok, állati termékek. Segítsük ;i hadbavomiltak családjait és az elesettek hozzátartozóit! se volt zsidó. Szintúgy Mikes Ármin grófot, vagy Darányi Ignác főagráriust se.lehetne azzal meggyanúsítani, hogy szakállas korában kapott volna keresztapát. A Móricok között fölemlítjük Jókai Móricot, Eszterházy Móric gróf, Benyovszky Móric grófot; hithü keresztény például Teleky Samu gróf, Jósika Samu báró, Sárkány Sámuel volt református püspök, Andrássy Manó gróf, Révai Simon báró és még több mágnás, akiknek a nevét nem akarjuk felsorolni, mert nincs szándékunkban a góthai almanach kiadójának kenyerét elvenni. Nem egy Adolfról is később derül ki, hogy nem a zsidó templomot látogatja. Sztaniszlovszky Adolf a nagyváradi kir. főügyész is ezek közzé tartozott. Újabban Boross Adolfról, a Máv. aradi helyettes üzletvezetőről is kiderül, hogy másképen imádja az istent, mint a szadagorai- csoda rabbi. Ez a megállapítás igen derűs módon történt. A helyettes üzletvezetőt a minap helyezték Aradra és alig foglalta el hivatalát, máris levelet kapott az aradi izr. hitközségtől. Nem diszkrét levélke volt, hanem nyitott, komoly levél, amely ben a hitközség tudtul adja, hogy az 1916. (5678) évre 120 korona kultusz adóval terhelték meg és remélik, hogy pontosan eleget fog tenni tize tési kötelezettségének. — Amennyiben magasnak tartja ez összeget, jogában áll kifogásokat bejelenteni. A helyettes üzletvezető nem neheztelt meg a hivatalos tréfáért. — Nem kérdezte meg, hogy mi alapon róttak ki rá kultuszadót, mert előre sejtette a választ: — a neve miatt. Azt válaszolta a hitközségnek, hogy ő rendkívül nagyrabecsüli a zsidó vallásfelekezetet, de eddig nem volt szerencséje odatartozni és valószinüleg a jövőben sem számítódik a hitközséghez, tehát kéri a 120 korona adó összeg törlését. Az aradi zsidó hitközségnek azért nem kel röstelkedni e túlbuzgóság miatt (ámbár joggá 1 mondhatná az uj adóalany, „hogy nézzék meg a bejelentő lapomat, mielőtt adót vetnek ki rám“.) A szegedi hitközséggel is történt hasonló malőr. Amikor Sz. Szigethy Vilmos ismert iró Szegedre költözött, egy hét múlva arról értesítették, hogy 12 korona zsidóadót vetettek ki rá. Az iró nevetve dobta el a cédulácskát. Azután vagy tizenkétszer szólították föl fizetésre, de ő nem reagált. Akkor aztán foglaltak t.ála és árverést is tűztek ki a bútoraira. Ezt már nem hagyta szó nélkül Fölment az irodába és megkérdezte: — Miért róttak meg zsidóadóval, mikor én nem is vagyok izraelita ? ! — Nem ? Hogy lehet az ? — De miből gondolták, hogy én zsidó vagyok V — Abból, hogy önt Sz. Szigethynek hívják. — És ? — Azt hittük, hogy a neve előtt levő Sz. azt jelenti, hogyT Szommer vagy Szinger. A budapesti eset még cifrább. Tetétleni Ármin dr. a neves ügyvéd, a petíciók jogtudósa szintén kultuszadó fizetésre kapott fölhívást. Nem tiltakozott ellene, habár soha sem volt zsidó. Talán két évig fizette is a hitközségi adót, éven- kint 80 koronát. Kiváncsi volt, hogy meddig tart ezt a drága tréfa? A harmadik évben aztán 100 koronára emelték föl az adót. Tetétleni ekkor levelet irt a zsidó hitközségnek. — Én soha se voltam zsidó — irta — de eddig mégis megfizettem az adót, azonban az adóemeléseknek elvi ellensége lévén, kijelentem, hogy a jövőben beszüntetem a kultuszadó fizetését. 19* Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralék osösszeg mielőbbi beküldésére. IN
