Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-12-21 / 78. szám
1916. december 21. 3. erőt telhaszrália. azt értékesítette s az iparfej lesz lesnek ;-.zt módját alkalmazta, amelyet Dalnok a leghelyesebben úgy kell alkalmazni, amint Nemediben is van. Így vált a nagy antiazocialista Oravszkg László a legideálisabb szocialistává, aki nem a sztrájk és bojkott cszméniek terjesztésével, hanem a munkaalkalom és a kereseti viszonyok javításával tudott jólétet teremteni a tétlen munkáskezeknek. Ezérl a munkásságáért, ha szóbelileg nem, úgy itt kell meghajtanunk az elismerésnek lobogóját. Méltán megérdemli! Mert ezt az altala alkalmazott rendszert kellene minél szélesebb területen alkalmazni, ha .az előállítandó cikkek más nemében is. Ezek elmondása után, már nem eok a mondanivalónk. Tagadhatatlanul nagy igazaiig az, hogy iparfejlesztés szempontjából az Alföldet elhanyagoltuk és Így talán valóban elhibázott politika voit ez. De ha az iparfejlesztésnek helyes útjait keressük, úgy elsősorban azt a nagy erőt kell felhasználni és kellőleg foglalkoztatni tudnunk, amely a földműves nép erejében van és arbely a sokszor hosszú telidé alatt tökéletesén tétlenül szunny id Ha ezt az cfőt megfelelőleg fog- ibglalkoztatjuk agrikulturális hazánkban, akkor az altöidi, de ne.mke- vésbbé a dunántúli termő vidékeknek is iparfejlesztésében olyan nagy jelentőségű f.-jezetet zártunk le, a mely mu talán kellőleg nincs is értékelne és amely után ám jöjjön a nagyipari fejlődés. Ha a földműves munkáskezeket legalább a téli hónapokban foglalkoztatjuk iparilag, akkor ezzel megtanítjuk a: ipari munka becsiitfsére, ezzel együtt a szükséges művelődésre; de ezzel együtt jár majd a jövedelem szaporodás mellett a fogyasztóképesség növekedése, de umi a legfőbb, az ollhon szerelek, a megélhetés javulása nyomán. Az ilyen téli ipari munka egyben fokozat lehet a mező- g: zdasági és ipari munka között, a mely igy ipariasodás felé is vezethet. Egyébként azonban nagy örömmel látnék, ha az alföldi rónaságok és a dunántúli hegyek és dombok is kivehetnék részüket a nagyipari megerősödésben. Bár már ott tartanánk I Az uj rekvirúlós vármegyénkben. Forzter Zoltán alispán rendeletet adott ki valamennyi járási főszolgabírónak, Szekszárd r. t. város polgármesterének és valamennyi körjegyzőnek, amelyben tudatja, hogy az Országos közélelmezési hivatal a vármegye által beszolgáltatandó gabona kontigenst 300(100 (Ilárom- szazezer) mm-ban állapította meg, mely a rekvirálás során feltétlentt' és minden körülmények között előállítandó. Természetesen ezen cél csakis a házi és gazdasági szükséglet nagyobbmérvü megszorításával biztosítható s ezért értessék meg a lakossággal, hogy világháború sikeres viteléhez és győzelmes befejező séhez a hadi siker mellett, mely az oldalunkon áll, a gazdasági tér metés minden egyes tényezőjének megfeszitett erejére és minden egyes fogyasztó önzetlen becsületességére és egyformán szüksége van. Felvilágosítandó a közönség, hogy a rekvirálás a hadsereg szükségletének biztosítását célozza. Kekvirálni kell a házi és gazdasági szükségleten mutatkozó minden felesleget, bármily csekély legyen is az, továbbá a bárki részére eladott, de tényleg még át nem adott készleteteket a következő terményekből: basá ml, rozsból, kétszeresből, árpából, zabból, tengeriből, kölesből, pohánkából (hajdina tatárka) boráéból, lencséből és ezek őrleményeiből liszt, dara stb.) Az alispán a házi szükségletet következőleg állapította meg I. TerTOLNA VARHEGYE és a KOZERDEh melónál » 12 évesnél idősebb családi agohra ; *) lisszibül fejenként és havonként 960 kg vagy I») búzából, rozsból, kétszeresből és árpából együttesen fejenként és havonként 15 kg. A 12 évesnél fiatalabb családtagokra: m) lisztből fejenként és havonkéut 7‘20 kg. vagy 1») búzából, roszból, kétszeresből éa »i pából együttesen fejenként és h ivónként 10 kg. II. Nem termelőnél! életkorra való tekintet nélkül a) Lisztből fejenként és havonként 6S0 kg. vagy i) hazából, rozsból, kétszeresből es árpából együttesen fejenként és havonkéut 9 kg. Tengeriből, kölesből, hajdinából (pohánka, tatárkai és hüvelyesekből (hab, borsó lencse) a házi szükség letet fejkvóta szerint megállapítani a dolog természeténél fogva nem lehetett. E tekintetben tehát a rek- viráló közegek bejutásira kell bízni annak helyes megítélését, hogy adott esetben mily menyiseget hagyjanak visza e címen. Mikor a magyar ur takarékos. Kernelem, a „nyájos“ olvasó nem emlékszik már a „Háborús ebéd Borosdon“ cira alatt — a szerkesztőség elnevezésével visszaélve — e helyen elkövetett cikkemre*? Ma gain sem emlékszem rá szívesen, mert egyrészt nyomtatásban még rojssabtml festett a dolog, mint kéziratban, másrészt a borosdiak mindjárt Önmagukra ismertek, pedig ők egy kissé érzékenyek, mióta a leg- magyarabb költő „A magyar nemos“ és Kató Pál ciinü örökbecsű müveivel őket is halhatatlanokká tette. Igaz, hogy a „Négy ökrös szekér“ is borosdi születés és erre eléggé büszkék is I De én tulajdonkép' nem Petőfiről akartam írni, hanem a legszebb hu száresredesről, akit Borosdon agy megtréfáltak a rövid, háborús ebéd; del. Kemélem, ezúttal senki som küldi el neki a lapot, mint a múltkor és igy megmenekülök a megérdemelt hátba vágástól. (Aki még nem kapott őtőle hátbavágaat, az nem tudja, mi az !) ' Tulajdonkép, mint a háborús ebédnél, most is takarékosságról van szó : Az ezredes ur kastélyában aceti- len-világitás van. Nagy nehezen néhány hordó karbidot tudott szerezni, csakhogy azt Budapesten -egyik pályaudvarról a másikra kellett volna átszállítani, ami 24 korona költségtöbblettel járt volna. Pista bátyánk újabban a németektől takarékosságot tanult és a 24 korona megspórolására remek tervei gondolt ki: Mivel a birtokáu sok szalmája van és azt úgyis eltüzelik a tolvaj béresnék a télen, bement egy pesti tüzérkaszárnyába és azt kerdezte: „Urak, keil-e egy kocsi szalma? Ingyen adom, csak küldjétek érte. Kicsit messze van ugyan, de úgyis van elég heverő lovatok, küldjétek érte.“ A tüzérek persze kaptak az alkalmon, mert a szalma most kevés és drága odafent. Elmenőfélben még megjegyezte az óbester ur : „Apropos, hogy üresen ne jöjjön a kocsi, van itt pár bardó karbidom, azt is elhozhatna. A tüzérek ezt is készséggel megígérték. Egv szép őszi estén épp a kandalló előtt csibukozott a kastély ura, mikor az inas jelenti, hogy megjöttek a tüzérek a karbiddal. „Jó, a lovakat köttessétek az ökör-istállóba, as embereknek adjatok jó vacsorát, bort is.“ Csakhamar újabb jelentés : a lovak nem férnek el az ökör-istállóban. Micsoda beszéd az ? Elfér ott négy ló is, rém csak kettő! Igen, csakhogy 7 ló van ! . . . A tüzérek hatlovas óriási szekérrel jöttek, három ember a nyerges lovakon, a hetedik lovon a vezető altiszt Vagyis egy altisztnek és bárom embernek jó vacsora (borral !), bét lónak zab, széna, szalma. Reggel négy embernek reggelt, kávé, szalonna, pálinka — mert hát magyar urak volnánk, vagy mi ! — azután pedig a tüzérek egy fél kazlat felrakta« a „négy ven kettes“ szekérre és ráadásul még elkérlek u bivalyokat az indításhoz ! . .. De a 24 korona, az meg volt takarítva. így spórol egy magyar nr és ilyen élelmesek a budapesti „nehéz“ tüzérek. Na és. Kérelem Tclnavarmegye hazafias közönségéhez! Sajnálattal tapasztalom, hogy Tolnavármegye alispájának és az összes hatóságoknak erélyes és ismételt figyelmeztése dacára akadnak olyanok, akik a rekviráló bizottságok önfeláldozó munkáját megnehezítik, azokat félrevezetik, készleteiket eltitkolják, élrejtik. Ezeknek eljárása akkor, amikor a kormány legnehezebb és legfontosabb gondosságát, dicsőséges küzdő katonáink és az itthon szűkölködik ellátása képezi, nem egyéb, hunt az ellenségnek tett gyalázatos szolgálat és becstelen merénylet az állam legszentebb érdekei ellen. Kijelentem, hogy hatásköröm minden eszközével a bűncselekményeket, bármennyi időt igényeljen is kideríteni, megtorolni, elkövetőiket a nyilvánosság szégyenpadjára vonni fogom. Mélységes tisztelettel, őszinte bizalommal fordulok Tolnavármegye lelkes közönségéhez és kérve kérem, hogy áthatva végtelen hazaszeretetétől és kötelességtudásától, az egyenlő elbánás igazságos alapján állva, a visszaéléseket feljelenteni és a szent ügyért végkimerülésig dolgozó hatóságokat minden irányban támogatni méltóztassék. Bonyhad, 1916 december 21. A vármegye közönségének alázatos szolgája: Ifj. Kállay András, Tolnavármegye közélelmezési biztosa. A szekszárdi kisgazdák a rézsűikért. Megemlékeztünk már lapunkban arról, hogy a Szekszárdi Kisgazdák Egyesülete múlt vasárnap tartott közgyűléséből küldöttséget menesztett Ghilláng Imre báró földmivelésügyi miniszterhez azzal a kérelemmel, hogy : I. a jövő 1917. évre is gondoskodjék a miniszter a szőlősgazdák résiére rézgálic biztosításáról ; 2. hogy a gazdák legalább négyszeri permetezésre- való rézgálicot kapjanak ; 3. hogy a rézgálic legkésőbb 1917 március végéig a gazdáknak kiadassák és pedig ne részletekben, hanem a birtok arányában esedékes mennyiség egyszerre és végül 4. hogy a szekszárdi 3369 katasztrális hold szőlőterületre eső rézgálic a Szekszárdi Kisgazdák Egyesülete címére utaltassák ki és a rézgálicot az arra jogositott szőlősgazdák között az egyesület hatósági ellenőrzés mellett felelősség terhe alatt fogja kiosztani. A küldöttség, melyben Majsai György egyeaületi elnök, Szuliman György, Vesztergombi Antal, Földvári Mihály, Preymájer József, Török Pál, Poliermann József, «Steiner András, Bodri Ferenc, Főglein János vettek reszt, szerdán délben tisztelgett a képvi- , selöliázban a földmivelésügyi miniszternél Lovászy Márton országgyűlési képviselő vezetésével. A földmivelésügyi miniszter hosz- ! szabb beszédben világította meg »z ! ügy állását.‘Ezek szerint a kormány j több hazai gyárban gyártatja a réz- 1 gáiicot és külföldről, különösen Xémct- I országból is hozat. A hazai gyártmány olcsóbb, a németországi dr i- grább. 2—8 korona között váltakozik a beszerzés és előállítási ár. Azt j hiszi, hogy legalább is annyi rézgá ' licot, mint ez évben, a jövőben is juttathat a szőlősgazdáknak. Meg- : jegyzi azonban, hogy Németország- , ban, honnan a gátiénak legalább fe- i lét kapjuk, nem tudják megérteni, hogy nekünk oly sok rézgálic kell. Szerintük a magyar szőlősgazdák túlságos sok gáiicot permeteznek el, a miben van is valami. Az árra vonatkozólag, amire Szuliman György tett a miniszterhez kérdést, kijelentette, hogy ez idő szerint határozott számot nem mond hat, reményű azonban, hogy a jövő évi ár a tavalyinál csak lényegtelenül, 1, vagy legfeljebb 1 és fél koronával lösz nagyobb, arai a mai .magas borárak mellett nem játszha- tik szerepet. A most forgalomban lévő rézgálic túl magas árára vonatkozólag, amit Földvári Mihály említett fel, a miniszter megjegyezte, hogy ez a réz- gálie mind csempészett áru. A kormány foglalkozott e kérdéssel, úgy a betiltás, mint a maximálás szempontjából és úgy döntöttek, hogy nem korlátozzák. — A szőlőkultura szempontjából jobb, ha a rézgálic egy kissé drága is, ha van az országban, mintha nincs, úgy is csak azok veszik, akik mindén eshetőségre biztosítani akarják magukat, ! hogy az első két permetezésre legyen rózgálic.uk. A szállítási határidőre nem mondhat véglegeset. Rajt» lesz, bogy a gazdák idejében, stirgőseu kapják még a. rézgálicot, mentői nagyobb mennyiségben, de azt, hogy egyszerre | küldi meg a szükségletet, nem igér- | heti, mert a gyárak se szállítják: í egyszerre a lekötött rneon yiséget, hanem csak bizonyos részletekben és cgy-egy borvidék igényeinek kielé- I gitóse kedvéért nem hanyagolhat el I épp oly jogosult borvidékeket. Annak, hogy a Szekszárdra ese- i dekes rézgálic a Kisgazdák Egyesü- , létének utaltassék ki, nincs semmi ' akadálya. A miniszter, mint eddig, ezután is kiváló súlyt helyez ar/'a, hogy minden jogosult gazda hiány i nélkül, idejében megkapja a neki '■ járó részt, ezt célozzák a hatósági intézkedések is és e célra szívesen j vétetik igénybe a gazdasági és egyéb i egyesületek közreműködése is. A küldöttség lelkesen éljenezte a minisztert és eszel a fogadtatás véget ért. Ezek után biztosra vehető, hogy a tavaszra rézgálic lesz s annak ára kilónként az 5 koronát aligha fogja felül maim. A jövő évi kiosztáskor «eg kell szüntetni azt a képtelenséget, hogy a rézgálicot kimérök minden kilogram* után 2—3 dekát vontak le — maiknak. Ez által legkevesebb 6 métermázsa rézgálic hoz jutottak a kimérők. Mit csináltak a kimérők ezzel a rézgálie-men) nyiséggel, mely őket sehogyan se illeti meg? Felhívjuk a kimóróket, hogy ezekkel a levont mennyiségekkel számoljanak be! | Kimutatás. Tolnavármegye területén elhelyezendő erdélyi menekültek segélyalapja javára folytatólagosan a következő adományok folytak be a 1 oln&megyii Takarék és Hitelbankhoz: Pál István, Öcsény K 6'— eddigi gyűjtésünk 14,964T>5 összesen : K 14,970 55 %
