Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-12-14 / 77. szám
XXVI. (XII.) évfolyam. 77. szám. Szekszárd, 1916. december 14. MÁIMÉ ÉS A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: r iz érre .............16 korosa ér re............. 8 » Kl pté éwt .... 4 > ■cjr »rét in ... . 16 hNár Hirdetési árak: Árreréw hirdetések: 35 petit sorig 9 kor., korábbi sor 30 I. — Nyilt- tér: gomoad sorsaként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapfa. Megjelenik hetenkint egyszer : csütörtökön. Teieioo síim: Főszerkesztő : 18.— Felelős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11. Si«kutlbi(: Bezeredj lstván-utca 5. szán M* Miden dók a lapot érdeklő csszos kőldeiaécyek. kiadóhivatal: Béri Balog Adam-utca 42. szán Az előfizetési pénzek és hirdetést* fds küldendők. Néptanítók, ka az slőflzete-t egész évre előre bskildik, 8 korona. F&szorkcsrtő: Br. LEOPOLD KORNÉL Felélőé szerkesztő: BODNAR ISTVÁN FőmuBkaUrs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Társadalmunkhoz! Nemzetünknek a világháború feladataival szemben megnyilatkozó komoly győzelmi akarata •sak két reális tényezőre támasz- kodhatik: a polgári munka és a fegyveres erő két hadseregére. Mindkét hadseregnek szakadatlanul helyt kell állnia, ezt pedig mindkettőnek csakis a tartalékai biztosíthatják. Am, mig a szervezett munkába tömörülő polgárság — a zsenge, alig serdülő kort és a legmagasabb korhatárt egyaránt felölelő milliók dolgos kezében és az összlakosság áldozatkész lemondása és önmegtagadó kitartásában folyton megújuló és szinte kimeríthetetlen tartalékok felett rendelkezik, a kor és testi követelmények szükebb határai közé szorított másik hadsereg tartalékai — most, a háború harmadik évének derekán — természetesen már nem állhatnak oly bőségben rendelkezésre. Mert ha alulról, a jövő kertjéből, utána nő is évenkint egy- egy évfolyam, fenn ugyanazon törvény szerint kopik és hullik az öregje, a két korhatár között levők sorait pedig a harcterek folyton ritkítják. A fegyveres hadsereg erőtartaléka tehát ma már jóformán •sak az, mely mint beteg vagy sebesült, a kórházakban várja gyógyulását. Szerencsére és hála az orvostudomány fejlődésének oly jól és oly bőségesen, hogy az összes sebesültek és betegek közel 80^-90 százaléka újból a harctérre mehet s a kórházak segedelmével a folytatólagos uj menetzászlóaljak még mindig szakadatlan láncolatban vonulhatnak fel havonta. A nagyközönség kevésbbé gondolkodó része, mely a kórházakban csak a szeretetteljes humanizmus' jótékonykodó intézményeit látja s azokat csak a viharvert katona békés kikötőjének tekinti, alig veszi észre, hogy azok voltaképen a havadét szenvedett haderő javító dokkjai s igv az ország harckészségének legfontossabb megújhodási forrásai. Hogy számokkal is bizonyítsunk, legyen szabad felemlíteni, hogy pl. a szekszárdi „ Vörös- Kereszt kisegítő kórház “ csak az 1116. év folyamán, közel 500 katonát küldött vissza gyógyultan a harctérre, eddigi összes 1808 ápoltja közül pedig mintegy 1200 vonult be harcképesen a csapatjához. (A többi 600, a még ápolás alatt levők, más kórházba áthelyezettek, felülvizsgálatra küldöttek és legcsekélyebb részben az — csupán lő — elhaltra esik.) E hazafias feladatát Vörös- kereszt kórházunk kétféle utón igyekszik megoldani: a gyógyítás eszközeivel és meleg emberséges szellemmel. Az előbbieket a tudomány és kötelességérzetből meríti, utóbbi a szereiéiből fakad! Minden jó és nemesnek ezen ősforrásához, a szeretethez, egész ' társadalmunk nemes szive és bőkezűségének ezen éltelő leikéhez fordulunk tehát ma, a harmadik háborús karácsony küszöbén, hogy jóindulatába ajánljuk kórházunk betegeit! K. Család juktól elszakítva se érezzék, hogy idegenben vannak! Vegyük körül őket e szent ünnepen azzal a melegséggel, azzal a gyengéd figyelemmel, mely leikökbe vigaszt és enyhe derűt csepegtetve, barátságos szelíd otthonná varázsolja részükre a szenvedés kórágyát is! Erezzék minél élénkebben a társadalom : azon szeretetét, mely a kórágyat ; a haza oltárává szenteli, hadd j lássák érdemesnek az áldozatot, melyet egészségük, testi épségök ! hősies és önfeláldozó odavetésé- ' vei hozlak! Megindult a gyűjtés ia kórház, a beteg katonák karácsonyfájára ! Kérünk mindenkit, gazdagítsa, öregbítse — pénzbeli, vagy természetbeni — adományával az erőt, melyet betegeink felemelésének szolgálatába állítani igyekszünk ! Mindent, a legcsekélyebb hozzájárulást is hálás köszönettel fogadunk. Kérünk lehetőleg minden adományt a kórház irodájában adni le, ahol azt egész nap bármikor átvesszük, mert csak az itt bejegyzett adományokat áll mó*. dunkban hirlapilag és névszerint pontosan nyugtázhatni. Hadd legyen ezen harmadik és remélhetőleg utolsó háborús karácsány oly dús fényű, hogy emléke beragyogjon a béke hosszú éveibe is és az eljövendő csendes idők építő munkájának szürkeségében is megvilágítsa a helyes ösvényt, amelyen a hazáért megszenvedett — talán csüggedő vagy elkeseredett— egyénnek a társadalom és az élet sötét ‘rengetegében járnia kell! Szekszárd, 1916 december hó elején. A szekszárdi „Vöröskereszt , kisegítő kórház“ igazgatósága. Segítsük a hadbavonultak családtagjait és az elesettek hozzátartozóit ! A Habsburg-ház utolsó férfitagjának temetése * Irta: Holub József dr. Majd kétszáz esztendővel ezelőtt lefolyt királyi temetés részleteit elevenítjük föl a következőkben, egykorú leirás után, mely a részletes újsághíreket volt hivatva pótolni • kk or, a kiváncsi nagyvilág számára, arról a hatalmas gyászpompáról, mely a Habsburg-ház utolsó térti sarját, III. Károly királyunkat (VI. Károly császárt) utolsó útjára kisérte 1740 ben. 1740. október5-én kedvenc vadász helyére, a mosoDmegyei Féltoronyra ment a király s itt lett rosszul 13 án. Az orvosok tanácsára rögtön visszatért Becsbe, Favorita nevű palotájába, mely a Wieden nevű külvá rosban feküdt, a mai Favoriten- strasén, a Theresianum helyén. 17-én már erős rosszabbodás állt be állapotában: 18-án megáldoztatta a nuncius és 19-én éjjel két órakor az utolsó kenetet is föladta rá az udvari plébános. Másnap, október 20-íd, csütörtökön reggel 'két órakor lehelte ki lelkét. Az egykori spanyol király, akinek állítólag még utolsó szava is Barcelóna volt, a szigorú etikett megtartásáról még halálos ágyán sem feledkezett meg, s mikor a pápai nuncius ajánlkozott, * Az Újság dec. 2-iki számiból. hogy feladja rá az utosó kenetet, I azt felelte, hogy ez az udvari plé- bános kötelessége : amikor pedig e szertartásra került a sor, kifogásolta, hogy csak két viaszgyertyát gyújtottak meg, holott neki, mint római császárnak, négy jár. A király holttestét a halottas- j ágyról a fiüszolgálatot teljesítő két i kamarás — Pálffy Miklós gróf és Flarracli Karoly gróf — két komornyikkal 8 az udvari kirurgussal, a i főkamarás s a titkos császári űzető- j mester jelenlétében egy asztalra he- I lyezték, s tizenkét óra múlva megkezdték a belső részek kivételét és | a bebalzsamozhat. Haszonnegyedikén, pénteken, V« 5 órakor hat kamarás, négy komornyik I segítségével koporsóba helyezte a j holttestet, levitte a lépcsőn halottas- kocsira, a mely elé két, fekete taka- i róval borított öszvér volt fogva, ! 1 s megindult a menet a Burgba, , a következő rendben : legelői kocsiban a főfurir s az udvari kirurgus, utánuk négy komornyik, majd a főistállómester, főkamarásmester, és két darabont-kapitány. Ezek után következett a halottaskocsi, a melyet két oldalt nemes apródok kisértek lovon, lámpákkal, s ezt harminc hárcsir — császári testőr , — követte kivont kardokkal, élükön egy főtiszt s a menetet négy kamarás zárta he. A Burgban' a lépcsőnél hat kamarás várta már a menetet; udvari szolgák segítették leemelni a koporsót, s a kamarások a Kittcrstubéba vitték. Itt a főfurir felnyitotta a koporsót, a holtestet a már előkészített diszágyra helyezték: a főkamarás fejére tette a kalapot, jobboldalt arannyal hímzett vánkosra kardját, botját és kesztyűjét. A terem feketével volt bevonva, húsz fali gyertyatartóban negyven gyertya világította meg, s négy oltárnál majdnem állandóan miséztek, reggel hat órától délig. A ravatal három lépcső magas volt s hatvan ezüst gyertyatartóban égtek rajta a gyertyák. A holttest mellett négy arannyal hímzett fekete vánkoson jobbról fönt a császári korona, birodalmi alma és pálca, balról fönt a spanyol korona, jobbról lent a magyar és cseh korona, balról lent pedig az osztrák főhercegi kalap feküdt. Lábánál i gy ezüst kereszt állt, mellette pedig ezüst pohárban a szív és rézedényben a belső részek. A ravatalnál s a terem előtt császári testőrök és darabontok álltak, két kamarás, két komornyik pedig és négy augusztinus éjjel-nappal imádkozott* előtte; tiz és hat órákkor pedig az udvari énnekkar a Misere- rét énekelte .el 22—24-ikig, a mikor a közönséget is a ravatalhoz engedték, hogy utoljára láthassa elhunyt uralkodóját. Ezeken a napokon az udvar parancsára az összes városi és városon kívül fekvő templomokban 12—1 óráig szóltak a harangok. I Huszonnegyedikén, hétíőn, a fő* I kamarás jelenlétében hat katbarás és két komornyik az udvari kirurgussal együtt levette a holttestet a ; ravatalról és koporsóba tette, mely 1 karmazsinszinü, arannyal szegett í bársonnyal volt kibélelve, kivül pedig fekete selyem borította. Egyetlen disz rajta csak egy ezüst kereszt volt s nevének kezdőbetűje: C. IV. A főfurir melléje tette a kardot, * aztán lezárta a koporsó három zár- i ját s felül ráhelyezte vánkosokon a | a koronákat és a birodalmi jeivé- ; nyékét. I Fél öt óra után az udvari plébános nagy segédlettel elvégezte a baszentelést s azután először a szi- I vet és nyelvet tartalmazó ezüst poharat vitték át nagy kísérettel az augusztmusokhoz a Loreto-kápolnába, majd hasonló ünnepélyességgel vitték a rézedényt, melyben a belső részek voltak, a Kohlmarkton, Grabenen s j a Singerstrassén át a Szent István templom ottani kapuja elé, ahol a prépost fogadta s kísérte el a főhercegi kriptába 8 elhelyezték a már ott levő huszonöt hasonló rézedény mellé. Közeledvén az éjjel, a temetés ideje, az augusztinnsok, kapucinusok, a káptalan tagjai s a többi egyháziak, valamint a hivatalok is elfoglalták helyüket a Ri.terstubétól az augusztinnsok templomáig, hasonlóképp a Leib- und Stadt-Gnardie- Regiment is, Á templomtól a Neuer
