Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-11-23 / 74. szám

XXVI. (XII.) évfolyam. 74. szám. Szekszárd, 1916. november 23. IDUIAVARHEClVE ÉS A KÖZÉRDEK ElőNz*tési ár: r :z érre ..............I« korau ér re........................• » Ma gyed Hm .... 4 » tST itém án . . . . IC Már Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig B her., további ser 30 f. - Nt»- tk: garatocd soreekáet 40 feliér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik heienkint egyszer: csütörtökön.- e f Teleim szia: Pöszerkesztő : 18. — felelős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: B«zerédj István-utca 5 szén. Mt bőiden dók a '.apót érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatni: Béri Balog Ádám nlca 42. szára Az előfizetési pénzek és hirdetések fde küldendők. Néptanítók, ka az előfizetést egész évre előre bekül­dik, 8 korona. rösxacWitá: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Ptieiís szerkeszt«: BODNÁR ISTVÁN ‘ FSuunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok ■ szerkesztők. Királyunk halála. Jóságos királyunk kedden este 9 órakor meghalt szeretett Schön- brunnjában, az öreg emberek szépséges halálával. Elszende- rült, mint este szokott a fáradt gyermek. Halála emberileg nem volt váratlan. 86 év, a földi életnek már olyan távoli, ködbevesző kikötője, ahova csak a legkivált- ságosabb halandók juthatnak el. Váratlan azonban annyiból, mert az ő elmúlása jött légyen bár­milyen későn, minekünk mégis — korai. Úgy megszoktuk az ő fensé­ges, szoborszerü alakját, legen­dás acélosságával, arcán a késő üdeség patinájával s az ő ne­mes egyénisége; nagy emberi s uralkodói tulajdonai úgy bele­vésődtek, belegyökereztek a lel­kűnkbe, hogy szinte elválhat- lanoknak hittük Ő tőle magun­I kát. Olyan példátlan nagynak 1 ismertük az ő szívós kitartását, akaraterejét, népei s nemzetünk iránt való szeretetét, hogy szinte lehetetlennek találtuk, hogy most, éppen a vérzivataros időben hagyjon el bennünket s meg ne várja a zord harcok elülését, a béke meleg verőfényének újra kisütését, amelyet talán senki- sem áhitott és epedett inkább, miként ő, hosszú éveken át a nvilág béke“ nemes uralkodója. Másként történt. Meghalt a jóságos király. Halálnak ugyan nem is lehet nevezni az ő el­múlását. Megdicsőülés az, az — örökélet felé . . . Mint ember a puritánságig egyszerű, szinte csekély igényű volt. Mint uralkodó nagy, a leg­nagyobbak közül való. Óramű pontosságával végezte teendőit. Ő nála az uralkodás igazán — gond lehetett volna, mert azt páratlan kötelességtudással vé­gezte, vas akaratával, nagy mun­kabírásával megszégyenítve a napi megélhetéséért dolgozó egy­szerű munkást is. Lovagiassága közismert. Ka­raktere határozott, keményebb a vasnál: acél. Mereven ragasz­kodott az alkotmányosság irott betűihez. Szentirás volt ez neki. Újításoknak, merészebb kon­cepcióknak talán nem volt ba­rátja, de védője a ma már meg­levő jogállapotnak, az alkot­mánynak. De hakellett, beletudott illeszkedni az uj világrendbe is. Utolsó tollvonása is felséges cse­lekedet, egy elnyomott, száza­dokon át vérzett népnek, a le­tiport lengyel nemzetnek meg­váltása, a rabszolgaság bilincsei­ből .. . Hogy mi és ki volt nekünk. mit vesztettünk benne? — a történelem fogja megállapítani. De annyit már is elmondhatunk, hogy az ő értékbeli fajsulya az aranyéval és a gyémántéval ve­tekszik. Ismerte erényeinket, hibáinkat. Amazokban hitt, bizott. Ezeket nem használta ki ellenünk má­sok javára. Népeinek egyformán jóságos atyja volt. Golyó, gyilkos tőr szólitá el mellőle a szivéhez legközelebb állókat, de népei szeretete glóriát font martirkoszorus fejére s ez az osztatlan szeretet kiséri sír­jába is. Nagy uralkodó volt. Méltó, hogy emléke bevonuljon s örökre ott éljen, a csak kivételes ha­landóknak megnyíló örök pan- theonban, a magyar nép hálás szivében .. . B. Hz uj király proklcimációjci. Népeimhez! Hazámmal és hü népemmel együtt mély megindulással, meg­rendülve állok ama nemes ural­kodó ravatalánál, aki közel 70 éven át viselte gondját a mo­narchia sorsának. A Mindenható kegyelme kora ifjúságában hívta a trónra őt és erőt adott neki, hogy késő aggkoráig, súlyos emberi szen­vedéstől meg nem (ingatva és meg nem törve, kizárólag ural­kodói tiszte és népeinek forró szeretete által eléje szabott kö­telességeinek szentelje magát. Az ő bölcsesége, belátása és atyai gondoskodása alkotta meg a békés együttélés és szabad fejlődés állandó alapjait; súlyos zavarok és veszélyek közül, jó és rossz időkön át ő vezette Ausztria-Magyarországot a béke hosszú, áldásos idején keresz­tül a hatalomnak arra a magas polcára, amelyen ma, hü szö­vetségesekkel karöltve állja a harcot a mindenfelől reátörő el­lenséggel szemben. Az ő müvét kell folytatnom és befejeznem. Viharos időben lépek őseim­nek fenkölt elődöm által teljes fényében Reám hagyott tisztes trónjára. A cél nincsen még elérve, nem tört még meg ellenségeim­nek az a balhiedelme, hogy tá­madásaik folytatásával legyőz­hetik, sőt szétrombolhatják a monarchiát. Egynek érzem Magam népe­immel abban a hajthatatlan el­határozásban, hogy végigküzd- jem a harcot olyan béke kiküz­déséig, amely biztosítja a mo­narchia fennállását és a zavarta­lan továbbfejlődés szilárd alapjait. Büszke bizalommal számitok reá, hogy hős véderőm, népeim áldozatkész hazaszeretetére tá­maszkodva, hü fegyverbarátság­ban a szövetséges haderőkkel, Isten segélyével vissza fogja verni az ellenség összes táma­dásait és győzelmes befejezés­hez juttatja a háborút. Éppen olyan megingathatat­lanul bízom abban, hogy mo­narchiám, amelynek hatalma a benne egyesült két államnak régi törvényekben megirt, harc­ban és veszélyben újra meg­pecsételt elválaszthatlan sorskö­zösségében rejlik, be és kifelé megedzve és megerősödve íog ebből a háborúból kikerülni És bízom abban is, hogy az össze- tartozandóság tudatától és mély hazaszeretettől áthatva a kül- ellenség leverésére áldozatkész elszántsággal egyesült népeim együtt fognak működni a békés erőpótlás és megújhodás mun­kájában is, hogy a belső virág­zás, fejlődés és megerősödés korszakát biztosítsák a monar­chia két állama s a hozzájuk csatolt tartományok : Bosznia és Hercegovina számára. Amidőn az ég kegyelmét és áldását leérném magamra, há­zamra és szeretett népeimre, a Mindenható színe előtt fogadom, hogy az őseim által reámha- gyott örökségnek hü sáfárja leszek. Mindent meg akarok tenni, hogy mielőbb elmúljanak a há­ború áldozatai és borzalmai; újból meg kívánom népeimnek szerezni a béke áldásait, a mint ezt fegyvereink becsülete, álla­maimnak és hü szövetségeseim­nek létérdeke és ellenségeink daca megengedi. Népeimnek igazságos, szere­tetteljes fejedelme akarok lenni; alkotmányt és törvényt tiszte­letben kívánom tartani. Gondo­san fogok őrködni a jogegyen­lőség fölött. Állandó törekvése­met népeim erkölcsi és szellemi javának előmozdítására, szabad­ság és jogrend oltalmára és arra- irányítom, hogy a társada­lom munkás tagjai számára be­csületes munkájuk gyümölcsét biztosítsam. Elődömtől örökölt drága örök­ségem korona és nép kölcsönös ragaszkodása és bizalma is. Magasztos, de súlyos] uralkodói hivatásom kötelességeinek tel­jesítéséhez ebből meritek erőt Ausztria és Magyarország el­pusztíthatatlan életerejébe vetett hittel, népeim iránt érzett mély­séges szeretettől áthatva állítom életemet és minden erőmet e magasztos föladat szolgálatába. Bécs, 1916 november 21. Károly s. k. Tisza István gróf s. k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom