Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-10-19 / 69. szám
2, Írja Andrássyék lapja, hogy a j kormány „megcsinálta magának 1 a Közélelmezési Hivatalt — hát üljön bele.“ Alkotmányjogi elvek és a szervezet struktúrája nem engedvén meg, hogy Návay lehessen az általa óhajtott módozatok szerint a Közélelmezési Hivatal vezetője, csupán ezért kívánják bojkottálni ezt a közérdekű intézményt, ahelyett, hogy bevárnák, váljon működésével életrevaló- ! nak bizonyul-e, betölti-e rendeltetését avagy ha hibák merül- ! nek fel, ha fogyatkozásai lesznek, azokra, megfelelő birálat gyakorlásával, ráutalnának. ; Az ország túlnyomó több- j sége azonban nem íog felülni ennek a beharangozásnak és nem : fog hitelt adni a konkolyt hin- j tőknek, ákik — mint a tények leplezetlenül mutatják — még a mai időkben sem átalják a silány pártérdeket a közérdek fölé helyezni. És nem fogja ebben az országban elhinni senki sem, hogy gróf Tisza István, aki az önzetlenség inkarnációja és ideális kötelességtelj esi téssel, idegemésztő, emberfölötti munkával intézi az ország ügyeit, magának, nem pedig hazája számára és javára szervezte ezt a legújabb intézményt. Adakozzunk a harctéren elhunyt toinamegyei áze- gónysortu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell Józsefné úrnő kezdeményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be « Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: Gottlieb Miksa, Simontornya Lőwy Jakab, „ Lőwy Ignác, „ Magyar Imre, „ Winkler Ármin, „ Weltmann Simon, „ Friedmann Ármin, „ Fischer százados, „ Bogáti Simon, „ 5 10 5 25 ~ 5 Si 5 — |1 2- 20 — ! 3 3 — Összesen : K 80'—- Eddigi gyűjtésünk: „ 27412 96 összesen : K 27492 96 j Táviratok. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviara tai. Höfer mai jelentése. " Keleti hadszíntér Budapest, október 18 Károly főherceg lovassági tábornok hadcsoportja: A magyar román határ mentén tegnap sem volt lényeges változás. Csapataink Kirlibabá- tól keletre több orosz támadást visz- szavertek. A Bystrzyca-Solotwinská- nál előőrsi csatározások voltak. — Lipót bajor herceg vezértábornagy hadcsoportja : Bolszovcétól északkeletre a NarajowkáDál bajor csapatok hatalmukba kerítettek egy erős orosz támaszpontot, mely alkalommal elfogtak 2 tisztet, 350 főnyi legénységet és 12 gépfegyvert zsákmányollak. A Sereth. legfelsőbb folyásánál egy orosz támadó kísérletet már csirájában elfojtottunk. Volbyniában szünetelt a harc. Olasz hadszíntér. Budapest, október 18. Tegnap este az ellenség jelentékeny erővel támadta a Monte Testón, a Roite-hegyháton és a Pesubio- csucstól északra, fekvő állásainkat. A bátor védők véresen visszaverték ezt az előretörést. — A Fleims-völgy egyes részein és a Dolomitok arc- vonalán, valamint a Karszt-feusikon a tüzérségi tevékenység időokint igen élénk volt. Délkeleti hadszíntér. Budapest, október 18. Albániában nincs újság. Höfer altábornagy, a vezérkar főnőkének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Nyugati hadszíntér. TOLNA VÁRMEGYE tűk. Saillyba az ellenség benyomult. Itt a harc még tart. — Thiepval Courselette mellett, a főtámadó állástól délre egy ellenséges repülőget legyőztünk. A trónörökös badcsoportja: A Maas keleti partján élénk tüzelés. Keleti hadszíntér. Bertis, október 18. Lipót bajor herceg vezértábornagy hadesoportja: Az ellenség Lucktól nyugatra fekvő arcvonalunk ellen intézett erős gyalogsági támadásának vesztes égtelj es meghiúsulása után élénk ágyutüzelésre szorítkozott. — Zwyczyn mellett (Zaloscétól északnyugatra) az osztrák-magyar állások ellen támadó gyalogságot tüzelésünkkel súlyos veszteségei mellett árkaiba Űztük vissza. A Narajowka nyugati partján Herbutovtól délnyugatra bő séges tüzérségi előkészítés után ba jor csapatok rohammal elfoglaltak egy orosz támaszpontot és 2 tisziet, 350 főnyi legénységet és 12 géppuskát szállítottak be. Károly főherceg lovassági tábornok hadcsoportja : A Bysztrycza-Solotwinska mellett az ellenségnek előretolt állásaink ellen intézett támadása meghiúsult. A Kárpátokban a Ludova magaslat erős ágyutűz alatt állott. A kirlibabai szakaszon visszavertünk ellenséges előretöréseket. Erdélyi hadszíntér: Az általános helyzet nem változott. Balkáni hadszíntér. Berlin, október 18. Macedón arcvonal: Fokozott ágyu- tüz után az ellenség a bitóba—flori- nai vasúttól nyugatra, valamint a Nidze-Planinától északra és északkeletre részleges támadásokba fogott, amelyek meghiúsultak. — A Cérna északi partján a bolgárok egy előretörésükkel befészkelt szerbekeit űztek el. Ludendorf, első föszállásmester. a Rózáim ________________ Berlin , október 18. Ruprecht trónörökös badcsoportja : A tüzérségi harc széles szakaszokban, főleg a Sommetól északra jelentékeny hevességet ért el. Lesars éB Guerdeconrt között az angolok, Les- bocuf'stól Rancourtig pedig este a franciák támadást indítottak. Az ellenség tömött rohamárkai ellen intézett megsemmisítő tüzelésünk Haucourt Labbaye mindkét oldalán már kezdetén meghiúsította a támadást. Guedecourtnál. heves közelharcra ke rült a sor, amelyek során állásainkat teljesen megtartottuk. A Morvái és Rancourt vidékéről előretörő franciákat kemény harc után visszaver A harctéren megvakult katonák segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok érkeztek a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz : Lőwy Jakab, Simontornya Löwy Ignác, » Fischer százados » Fischer Vilmos » Krausz Béla, Tolna . . | az ünne- I pekafkal- | mából 10 — 5'— 20 — 10 — ÍZ 80 K 57-80 Eddigi gyűjtés: 3894 40 összesen : 3952 20 Kimutatás. Tolnavármegye területéj} elhelyezendő erdélyi menekültek segélyalapja javára folytatólagosan a következő adományok folytak b>- a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: Heisler Jakab, Kecsege-puszta K 200 — múlt számunkban kimutattunk > 13784 55 összesen K 13934-55 ____________1916. október 19.____ HÍ REK. — Személyi hir. Kovács Sebestéiig Endre főispán néhány napi távoliét után Pápáról, ahová Balogh Jenő igazságügyi miniszter társaságában utazott és ahol a dunántúli ref. egyházkerület közgyűlésén vett részt, visszaérkezett Szekszárdra. — Kitüntetés. A király örbői órffg Lajos dr. tartalékos főorvosnak, őrffy Lajos ügyvéd fiának az ellenség előtt kifejtett kiváló és ön- feláldozással teljes szölgálatteijesités- ért az aranv érdemkeresztet a korov _ nával a vitézaégi érem .szalagján adományozta. •— Kivataiátvétel. Rassovszkg Julián paksi főszolgabíró 3 havi szabadságáról október 11 én bevonult és hivatalának vezetését Kenézg László szolga bírótól átvette. — Kitüntetett 44-esek. Az erdélyi harctérről kapjuk hirül, hogy szeptember 28 iki ezredparancabiu a Vö- röstoronynál vivott ütközetekben az ellenség előtt tanúsított haláltmeg- vető vitéz maguktartásáért Pingitzer Béla zászlóst ezüst vitézségi éremmel, Dékány József és Király 1st ván értényi fiukat pedig bronz vitézségi éremmel tüntetlek ki. Pingitzer Béla, mint egyéves önkéntes káplár augusztus hó 30-án román fogságba esett, de a fogságból szerencsésen megszökött és ezért szeptember 8-án zászlóssá neveztetett ki. — Hir orosz fogságból. Orosz fogságból hirt adott magáról a Pesti Hírlap utján Forster Károly dr. főhadnagy, ki dunaföldvári illetőségű. — Eltűnt. Púpé Lajos hadnagy, özv. Papé Dénesnó, polgári iskolai tanítónő fia, hir szerint az olasz fronton eltűnt. Valószínűleg fogságba esett. — Megsebesült hadnagy. Szabó Dezső géppuskás hadnagy, Szabó Ferenc nyug. főgimnáziumi tanár fia, az északi harctéren egy srapnell- találattól megsebesült. Az ellenség két géppuskáját szétlőtte. — Mibe? — Még egy cigarettába. .. De előbb add ide azt, akiért az imént kimásztam. — Nesze... De mindjárt akár vissza is adhatod, mert elvesztetted a fogadást. — Én? — Na igen te. Nesze itt a teg napi leveled. Hát komám, ugye hogy — ingyér másztál ki ? — Czövek megnézte, megforgatta a levelet és csak annyit mondott : — Ingyér a fenébe... De hát hogy? összehasonlították a két levelet. Szóról szóra ugyanaz volt. Csak a cim volt mindenik levéltm más. Meg a tábori posta az egyiken 251 a másikon 19/11. Mert hát ezelőtt másmás századnál szolgáltak. Csak nemrég kerültek egy helyre. S a posta nagy kerülővel most akadt rájuk. A Julis mindegyiknek azt irta, hogy csak őt szereti, a másikat soha nem íb szerette. Már reges régen igent mondott volna, de félt attól a bicskázó — másiktól. Bizony nem bánná, ba valami muszka golyó tévedne (az egyik levélben) az Andris, (a másik levélben) az Ábris hasába. Akkor lannének igazán boldogok ketten, akár csak a pitypalaty a búzában, vagy a csolkos galamb a fán . . . — Hej, Czövek, hát ezért a lányért vágtam én léket a koponyádon ? — Az ám, hogy hétre (tudniliik öltésre) varrta be a doktor . . . — No, de visszaadtad alaposan a vasvellával . . . — Riktig akkurát vót ! Az én kobakomon meg tizennégyet öltött a felcser... Összeölelkeztek. — Te Andris, hanem ne hagyjuk annyiba. — De nem ám, te Ábris, azt a kutyafáját! — Tudod mit, írjunk egy közös anziktot annak a semmiházi cudarnak, hogy sárba tapodtak a . . . — Eonye, éppen a bögyömbül húztad ki . . . Meg is Írták. Ezenképpen : »Te Julis! Eccerre kaptuk meg leveleidet, egygyütt olvastuk ^el és eccerre írjuk ezeket. Hallottál te valamit a mözsi nagy dobrul, a kit a kisbiró úgy eltalált püfölni, hogy mind a két feneke beszakadt? Hát imátkozz az Ur Isten ti szentségének, hogy élve haza ne vezéreljen bennünket, de még csak egyönket se, mer akkor, ha kezeinkbe kerülsz, mindaz csak a fajta kismiska vót, a mit a kisbirótul a mözsi dob kapott — a kinek pedig beszakadt a feneke — mindahoz, a mit te Aspik kígyó mi tőlünk kapni fogsz. Te cudar 1 Illő tisztelettel Czövek Ábris s. k. Peczek Andris s. k.< A mikor az anziktot Kóbor Juli Dunapentelén elolvasta, bőgésre fakadt s ugvanám összeveszett az anyjával. Mert ez nem engedte, hogy válasszon közülök. A két legény egyforma módos volt, de Czöveknek volt egy tiz esztendeje haldokló nagybátyja, aki Peczeknek is keresztapja volt s nem lehetett tudni, bogy melyikőjükra feslik majd a disznó nagy vagyon. Az összeveszés vége az lett, hogy a Julisnak másnap dagadt iett az arca. De harmadnap már ismét együtt trafikált az anyjával, mert a levélhordó kisbiró el kotyogta a mözsi-do- bos levelező-lapot. Persze, az egész falu nevetett. De még a Julis anyjának állott följebb: — Azért a lányom mégse fél. A muszka ellen is van fedezék. Lesz a lányomnak is, vagy tán már van is — védelmezője. Hát biz az akkor már igent mondott Szetrea8zku Vazul csendőrőrs-ve- zetőnek, aki házassággal kecsegtette. De valaki ezt is megírta a két katonának. Jött tehát egy újabb anzikt: » Te Julis! Csöndér, tehát csöndér! Ne fe- lejcsd el azonban, hogy a kiszakadt mözsi dobot is megfódozták, de másodszor is kiszakadt. Azért elverünk a — csöndéreddel együtt. Tehát csöndér ? Tisztöljük az otíhonvalók- kal együtt. Czövek Ábris s. k Peczek Andris s. k.* U. i. Csöndért Julis ezer szerencsétlenségére az őrsvezető éppen nála volt, amikor a kisbiró ezt a levelezőlapot kézbesítette. Persze, hogy elolvasta az is, aminek aztán az lett a következése, hogy másnap titokban áthelyezést kért s egynéhány hétre át is helyezték hazájába — Karánsebesre . . . De a Juli nem esett kétségbe. Igaz, hogy restellette egy kicsit a dolgot. De mégse ment utána, csak Budapestre, úri módot tanulni, vagyis — szolgálatra. S egy hétre rá már az anyja ismét dicsekedett a faluban : — No most már a Juli végképpen nem fél. Van egy nehéz-tüzér katona jegyese. Ez osztán a legény, mer hát az a 30 és felesével akár Pa- rabutyig is ellü, nem ide Duna- pentelére! No, most merjen hát köhögni az a két infamerista, a kis Peczek, meg a nagy Czövek ! Hogy pukkadjon meg mind a kettő, mint a — mözsi dob . . .
