Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-10-05 / 67. szám

XXVI. (XII.) évfolyam. 67. szám. Szekszárd, 1916. október 5. Előfizetési ár: Egész érre..................16 korona Fél évre ...... 8 » Negyed évre .... 4 » Egy szám ára ... . 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- (ér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik heienkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18. — Felelő, szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezercd) István-utca 5. szám. Wc küldendők a lapot érdeklő össze* küldemények. Ki adóhivatal : Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előíizeté>i penzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ka az előfizetést egész évre előre bekül­dik, 8 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A „Pótolhatatlan" miniszterelnök. —Ik. A főrendiház legutóbbi ülésén az egyik főrend azt az érdekes kijelentést telte, hogy Tisza István gróf miniszterelnöki állásában pótolhatatlan, ami el­len az aposztrofált miniszter- elnök természetesen tiltakozott. Hogy valaki, legyen az a leg­kiválóbb egyéniség, aki a reá bízott hatáskört a legkitűnőbben tölti be, tényleg pótolhatatlan-e, azt előre megállapítani valóban nem lehet, hanem ez csak utó­lagosan igazolható. Ennyiben tehát a miniszterelnök ur tilta­kozását el kell fogadnunk. Meggyőződésünk azonban és ezt talán Tiszának ellenfelei is kénytelenek pro foro interno elismerni, hogy a jelenlegi ne­héz, sorsdöntő viszonyok között különös szerencse és föltétien megnyugvás az egész országra nézve, hogy annak hajóját Tisza István, ez a providenciális férfiú, tétovázást és megalkuvást nem ismerő egyéniségének nemes energiájával, ritka éleslátással és szilárd kézzel kormányozza, — aki a legvadabb hullámverések tombolása közben sem engedi a reá bízott hajót zátonyra jutni. Nincs itt az ideje annak, hogy krónikába foglaljuk az államélet összes ágazatait felölelő nagy arányú munkásságát és az ő hihetetlen munkabírásának gaz­dag ■ eredményeit, csupán, arra akarunk a képviselőház vitái­nak lezajlásával ezúttal röviden reámutatni, hogy Magyarország presztízse az utóbbi időkben mi­lyen hatalmas arányokban emel­kedett. Tény ugyanis, hogy a most dúló észbontó világégésben, a mely, rettenetes szenvedéseket és nyomort szítva lángba, borí­totta egész Európát, amely nem­zedékeket vérfürdőbe fojtva min­den nappal a történelemnek egy- egy uj fejezetét irja tele, a ma­gyar állam tekintélye, szavának és tetteinek súlya progresszív méretekben^ soha nem sejtett arányokban emelkedett úgy be­felé, mint pedig kifelé egyaránt. Az Ausztriában szomorúan tapasztalható nemzetbontó és ko­moly veszélyeket jelentő destruk­tiv áramlatokkal szemben, a magyar nemzeti állam imponáló egységes erővel, nem­zetiségeinkkel való összhangzatos és együttes, minden áldozatra kész közös munkában a háború első pillanatától kezdve, a leg­válságosabb körülmények között | is, szilárdan, minden zökkenés nélkül állja meg helyét és zok­szó nélkül, egyetértő készség­gel teljesiti ama exorbitáns kö­telességeket, amelyekkel saját fennmaradásának és az európai j civilizációnak súlyos védelme jár. Sallustius szavai érvén yesül- : nek: Concordia parvae rés cres- cunt. A magyar nemzet egyet­értése hozta létre az eddigi nagy erőfeszítéseket és eredményeket. Ez a hősies egyetértés és bá­mulatos erőkifejtés az egész vi­lág előtt nagyra növelte a ma­gyar állam tekintélyét, súlyát, hitelét. Egész Európa szeme állan­dóan feszült figyelemmel csüng a magyar parlament meg­nyilatkozásain és a magyar mi­niszterelnök szava ma elint és érvényesül ott is, ahol azelőtt létezésünkről is alig vagy csak vállvercgetvc vettek tudomást. Az Ausztriában uralkodó par­lamentáris, jobban mondva im- parlamentáris viszonyok teszik lehetetlenné a delegációk össze­hívását és miután nem áll mó­dunkban Ausztriára nyomást gyakorolni, aminthogy mi is visszautasítanánk Ausztriának a mi törvényhozásunk miként való funkcionálására vonatkozó •minden beavatkozását — a dele­gációk szünetelése a külügyi kérdéseknek a magyar képviselő­házban való intenzivebb tárgya­lását eredményezte. A pragmatika szankcióból folyó közös ügyek, amelyek az együttes birtoklás és közös vé­delem elvein nyugosznak, a magyar törvényhozás elé tar­toznak és a két egymástól füg­getlen, alkotmányos törvényhozó testületnek egymással való érint­kezését hidalja át a delegáció intézménye. Bár az ellenőrzés közvetlensége kívánatossá tenné, ha Apponyi Albert indítványa értelmében a külügyminiszter a magyar parlamentben meg­jelenhetne — de a mai viszo­nyok mellett valóban lehetetlen volna az 1867: XII. t. c.-ben szabályozott közjogi viszony ] tárgyalásának újra felvétele, | avagy egyoldalú megbolygatása. A magyar parlamentbe* elhang­zott külügyi vita tehát csak nyert jelentőségében, hogy a monarkiát érintő legfontosabb és legaktuálisabb hadügyi és külpolitikai kérdéseket ott vitat­ták meg, részünkről pedig túl- . zás voina, ha a mag}'ar parla­mentnek hegemonikus túlsúlya miatt, csupán azért támaszta­nánk skrupulusokat — mert az osztrák parlament ezidőszerint el vän némitva. Az egész hosszú vita — egyes vicinális vágányokra té­vedt felszólalásoktól eltekintve — magas nívón mozgott, azon­ban úgy ezúttal,' mint pedig valamennyi előző alkalommal, amikor csak a háborús kérdé­sekről Tisza István miniszter­elnök nyilatkozott, az ő szavai mindenkor az államférfiui meg­fontoltságnak, a nemzeti ön­tudatnak, a jogos bizalomtól lüktető erélynek voltak kisugá­rzásai. — Kormányzati nehéz gondjai és emberfölötti, ideg­sorvasztó munkája közepette és a legizgatóbb atmoszférában is mindig megőrizte egy felelős I államférfihoz méltó imponáló nyugalmát. Azzal a bölcs és megértő politikával pedig, amely- lyel a nemzetiségi kérdést ke­zelte, nagyban hozzájárult az egész országban megnyilatkozó, lélekemelő egyetértéshez és ösz- szetartáshoz. A nemzet minden osztálya megteszi kötelességét a fronton *és a front mögött. A nemzet nagy erőkifejtésé­nek hatalmas képviselője kifelé — a nemzeti erőgyűjtésnek lel­kes élesztője befelé Tisza István, aki azzal teszi a legnagyobb szolgálatot hazájának, ha minél ké«őbb nyújt majd alkalmat an­nak megállapítására és az össze­hasonlításra, hogy tényleg pótol- [ hatatlan volt-é ? , A harctér eseményei. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Megse.itmisitett oláh zászlóalj. — Tér­nyerés a Vöröstoronynál. — Előre­nyomulásunk Fogaras felé. — Óriási orosz veszteségek. Höfer mai jelentése. Keleti hadszíntér. Budapest, «któber 4. Román harevona!: A petrozsényi magaslatokon ismét meghiúsult több román támadás. — Az ellenség (30 embere fogságunkba esett. Nagy­szebeniéi délre megsemmisítettünk egg román zúzslóaljat, amely m<*g a németek arcvonala mögött bolyon gólt. A vöröstorony» szorostól keletre több helyen elfoglaltuk a határhegyei, tovább keletre osztrák magyar >‘s német erők Fogaras ellen nyomul­nak előre. Az erdélyrészi keleti harc- vonal több szakasz in" visszavertüuk román támadásokat, csak a Kiskü- kiillő mentén sikerült az ellenségnek előretörni állásaiból. — Káról) fő­herceg lovassági tábornok hadsereg- harcvonala: Nincs különös esemény. Lipót bajor herceg vezértábornagy badseregarcvonala: Terstyánszkv ve­zérezredes hadseregénél az oroszok támadása a délutáni órákban újra megkezdődött. A csatatér Swinmchy- tól Eiscelin vidékéig terjedt ki. A viaskodás hevessége hasonlított az : előző napokéhoz s az eredmény is ! ugyanaz volt mindkét napon: az el- | lenség teljes kudarca rendkívül vesz- j teségekkel egybekötve. A harcról szóló jelentés a bevált 24. osztrák landwehr gyalogezred kiváló maga­tartását hangsúlyozza. Sikertelen olasz támadások. Olasz hadszíntér. Budapest, október 4. A Karszt-fensikon az ellenség ágyú és aknavetőtüze délután nagy heves­séget ért ei. A tüzérségi és aknavető harc ezen a szakaszon *-jjel is jelen­tősen élénkebb volt mint rendesen. Az ellenség ma reggel Opachiasella mindkét oldalán támadott és benyo­mult legelső árkainkba, de azonnal visszavetettük. Egy olasz repüjőgép- raj Nabresina területén eredményte­lenül bombákat dobott le. A karin- tiai arcvonalon az ellenség tüzérsége a Gail-völgy több helységét lőtte, amire tüzérségünk válaszolt. — A Heims-völgyi harcvonalon Trinau el­len tart az ágyutliz. A Calbriscon területen tüzhatás megakadályozta az ellenség támadásának előrejutását. A Cnuonén asapataiuk összesen 6 gép­fegyvert ástak kr. Délkeleti hadszíntér. Budapest, október 4. Albániában a helyzet változatlan. HiiíVr altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Események a tengeren. Budapest, október 4. . Október 3 án egyik tengeri repü- lőrajuuk san-carzianoi és staranzianoi katonai tárgyakra eredményesen do­bott nehéz, könnyű és gyújtó bom­bákat. Lövetésük ellenére mindegyik repülőgépünk sértetlenül visszaér­kezett. Flotlaparancsno kság. Ä német nagy főhadiszállás jelentése. S’gugati hadszíntér. Berlin, október 4. Rupprecht bajor trónörökös had- csoportja : A Somomtól északra a csatatéren a uap folyamán állandóan növekedett a tüzérségi tiiz, amely a Morvái—Bouchavesnes szakaszon dél- . mán a legmagasabb fokát érte el. A stau!y—rancourti ut menten a St.- Ptert e Vaast erdőben és az ettől dél­keletre szétrobbantott erdődaraookon erős francia támadásokat vertünk visz- sza részben kézitusában. Egy tiszt, 128 főnyi legénység és 2 gépfegyver jutott kezüiiKre. Tbiepvalutl es a Mauque majornál könny en visszaver­tünk angol előretöréseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom