Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-08-10 / 59. szám
2. TOLNAVÁME6YE és a KÖZÉRDEK 1916. augusztus 10. A Dnyesztertől délre a szövetsége* csapatokat aNizniov—Tyszmienica— Ottynia-vonalon át hátravettük, Balkáni hadszíntér. Bsrfia, augusztus 9. Nem volt lényeges esemény. A legfelsőbb hadvezetőség. fiudasósi előkészület a téli Itáborani vagy a békére. A világháborúi folyása nem úgy alakul, mintha közeli békére volna kilátás. El kell tehát késiülnünk a legrosszabbra, tehát még egy téli háború eshetőségére is. Természetesen ez ma még nem bizonyos. De talán éppen ezért kell elkészülnünk. Mert nem elég a csaták győzelme, a háború diadalmas befejezése mástól is függ, attól, hogy gazdasági felkészültségünkben mennyi az ellenálló, védekező erő. Ha a múlt szomorú tapasztalatain nem okulunk, lehetetlen a végleges győzelmet ellenségeink kezéből kicsikarnunk. A harctéren is történhettek, bizonyára történtek is hibák, de idehaza egész sorozata burjánzott elő gomba módjára a hibáknak, sőt a nemzetellenes — bűnöknek. A hirtelen meggazdagodás ördöge szállta ■meg a lelkeket, ez jár kel, harácsol, zsarol, fosztogat mindenfelé. Ezért van most ebben az országban az a sok szennyes per, a képviselő- marhaszállitók, un lókupecek, az üdülő, lábbadozó katonák szájától elvont falatokon meghízott élelmezési vállalkozók s a posztócsalók ellen, akik gálád haszonlesésből a kárpáti hóval is készek voltak, katonáink testéről az eleven húst lefagyasztani, csakhogy újabb milliókat harácsoljanak össze. Vannak Magyarországon még becsületes emberek is. S ez alatt a két év alatt rengeteg sokat tanulhattunk és tanultunk. így azt hisszük, kormányunk szerencsés kézzel fogja megoldani a közélelmezés kérdését, amely már- már katasztrofális összeomlással fenyegetett. Augusztus 15-ével részben, október 15-től pedig már teljesen a TÁRCA. Masirozás az ütközetbe.* Ne gondolj most a régi szeretődre, Virágra, borra, selyemkeszkenőkre. A hegedűkre, miken ritt a nóta, Piros szájakra, drága viganókra. A pántlikára, mely a szélbe’ lengett. Ha sarkantyúdnak ezüst tolla pengett. A szőlőhegyek őszi vigalmára, Dalos szüretre, karcsú testű lányra. Ma új vigalmak, új dáridók jönnek, — — Szép volt az élet? — Ne gondolj véle, Ó szép a halál, — így, kitárt karokkal Dalolva menni elébe, elébe . . . A vállunk most a fellegekbe nő. Most mi vagyunk a szűz magyar erő, Most mi vagyunk a tűz, a láng, a vas És mi vagyunk a szent magyar tavasz. Sereg — amely a ködből érkezett, Kriptákból támadt büszke vértesek. Turul fiai, régi vasasok, Idők viharján kerengő sasok. — Gyúrjad a marsoi — hullahegyek várnak — Ájnc, cváj . . . feszítsd a földnek lábad, Ne gondolj dalra, szüretre, lányra, — Magyar vagy, — gáláns, büszke sarj És testedet a legszebb halál várja I Holodwka, 1915. juntai 16. ZILAHY LAJOS. * Mutatvány a jeles költőnek Beöthy Zsolt előszavával most me jelent kötetéből. kormány támogatásával létrejött Hadi Termény Részvénytársaság kezébe megy át a liszt ellátás nem kis feladata. Aránylagossá, egyöntetűvé válik a szétosztás s vége lesz a liszttel való minden további üzérkedésnek, amelyet bizony sok helyen, igy nálunk is —• némelyek még disznó etetésre is felhasználtak, csakhogy a liszt elég magas beszerzési árát megduplázzák, sőt meghatványozzák a majdan a zsíron és szalonnán nyerendő busás haszonnal. A lisztellátás kérdése rendezésén túl azonban még tovább is el kell menni. így nem elég az élelmi cikkeket csak maximálni, de drákói szigorral kell lesújtani az árdrágítókra, megszüntetni az árak mesterséges fel- hijtását, s<"t egyes táplálkozási cikkeket, mint például a zsirt, a szalonnát, vagy inkább talán a hízott sertést és vágó marhát rckvirálni is kell. E DélkUl a maximálás csak Írott malaszt. Mert mit ér, ha 7—8 korona papíron a zsir ára, amikor 12—14 koronájával vígan árulják, ha egy liter kukorica 60—80 fillér, persze titokban, mert másként egy- átalán nem kapható, ha egy liter krumpli még ma is 30—40 fillér. Szóval, ha maximális áron semmi sincs, de azon felüli árért minden kapható, éppen úgy, mint a réz- gálic, mely 16 koronáért mindig volt, sőt még ma is van. Valamit kell gondolni a ruházati kérdés megoldására is. Nem szabad tűrni, hogy egy parasztcsizma 100— 120 korona, egy szopós vagy másfél éves gyermeknek cipője 14—16 korona, egy valamire való úri cipő 60—100 korona, egy középfinom úri öltöny 200—250 korona, egy azelőtt 200 koronás női kosztüm 4—500 korona legyen. Ha az iparosok hadbavonulása az oka a drágaságnak, akkor kapjanak ezek is szabadságot, mint a mezőgazdák. — Ha pedig csak amolyan üzérkedés, akkor ezen más utón kell Begiteni. így és ehez hasonló módon kell előkészülnünk a további háborúra, mert ezáltal voltaképpen a béke nagy müvét készítjük elő. Ha erős kézzel nem nyúlunk be itthon a darázsfészekbe, tüzzel-vassal nem irtjuk az elharapózott korrupció rák-betegségét, egyes osztályok teljes gazdasági kimerülése lesz a vég. így pedig a harctéren sem győzhetünk ... B. Sir Roser Casement levele. — Találó kritika Angliáról. — A Newyork Times cimü amerikai újság május 21-iki számiban közli a most kivég zett Sir Roger Casement levelét Bingelow újságíróhoz. Philadelphia, 1915 IX. 30. Tudom, hogy előbb-utóbb mégis csak egy angol börtönben fogok meghalni ir árulás miatt. Ha szivemben gyilkos szándékokkal járnék Németország ellen, amely Irhonnak sohasem vétett, akkor természetesen derék „hazafi“ volnék, de mert azért szállók sikra, hogy szegény, vitéz és könnyenhivő honfitársaim otthon maradjanak és ha már harcolniok kell, csak Írországért harcoljanak, ezért áruló vagyok. Ilyen az iróniája az angol demokráciának. Az Isten óvjon meg bennünket az olyan demokráciától, amely békében más népek kifosztásán hizik és mindenütt háborút szít és nyomorúságot idéz elő, ahol kapzsisága, gazsága és kielégíthetetlen hatalomszomja konfliktust követel. Mindig más népek vérével vezet háborút, — idegen országban, shul idegen várost pusztithatnak el. Azou a uapon, amelyen Anglia egy invázió borzalmait fogja elszenvedni, és saját testén fogja érezni a háborút, béke lesz a földön, de előbb nem. — Ezért a civilizációnak arra kell törekednie, hogy megsemmisítse A Hódi Termény Részvény- lorsosöí működéséről. A Hadi Termény Részvénytársaságról a közönség, de a sajtó egy részében is téves felfogás van elterjedve. Szeretik nyerészkedésre alakult vállalkozásnak minősíteni és sok olyan dologért teszik felelőssé, amiben nem is hibás, pedig a Hadi Termény Részvénytársaságot nemes hazafias cél hozta létre. A háború kitörésekor és azután a spekulálók a gabona és liszt ösz- szevásárlásával, egyrészt abnormális magas árakat idéztek elő, másrészt egyes helyekről eltüntették a lisztet, de talán ami a legfontosabb, busás haszonra gondolva, kivitték országunkból a lisztet és akkor, amikor nálunk kukoricakenyeret kellett enni az embereknek, a mi lisztünket illetéktelenek fogyasztották és most már úgy a hadsereg, mint az ország lakosságának liszttel való élelmezése is veszélyben forgott. Szükség volt arra, hogy az állam biztosítsa úgy a hadsereg, mint az ország lakosságának liszttel való ellátását. Ezzel a nagy munkával bízta meg a kormány a Hadi Termény Részvénytársaságot. A társaság 20 millió korona alaptőkével alakult, melyből eddig 6 millió korona van ténylegesen befizetve. A részvényeknek több, mint a fele az állam birtokában van. A tiszta nyereségnek legfeljebb 5 százaléka fizethető ki osztalék fejében a részvényeseknek, mig a többlet a minisztérium részéről megállapítandó jótékony célra lesz fordítva. A közel napokban nyilvánosságra kerülő H. T. mérlegéből mindenkinek alkalma lesz meggyőződést szerezni, hogy mennyire téved az, aki a társaságot nyerészkedésre alakult vállalkozásnak nézte.. A lisztelosztásnak megkönnyítésére az idén kirendeltségek létesittettek, melyek e hó közepe táján kezdik meg működésűkét. Ilyen kirendeltség a szekszárdi is. A kirendeltség célja: Tolnavármegye közélelmezésének akadálytalan lebonyolitása. Hogy a ki- rendeltség működése a. hatóságokkal karöltve eredményes legyen, szüksége van a kiiendeltségnek a t. közönség jóindulatára is.- így nem szabad a közönség leikébe gyökeret verni az olyan híresztelésnek, hogy a kirendeltségek talán azért nem kezdték meg korábban működésűket, hogy augusztus 15-től a magasabb árakat kihaszAngliának az inváziótól való biztonságát, ngy azonban, hogy külpolitikai intrikáinak Ó3 háborús izgatásainak felelőssége reá magára és szövetségeseire essék vissza. Ha Londonban végigszenvedték volna azt, amit Brüsszel, Löwen és Lüttich végigszenvedett, már nem volna háború Európában. Londonban csak azért idézték föl a háborút Németország ellen, mert kapzsiságukban és hatalmi szomjukban biztosak voltak benne, hogy őket meg fogják kímélni a háborúval járó szenvedések. Tudom, mit dolgoztak éveken keresztül a háborún, ismerem a londoni külügyi hivatal terveit. Mindig figyelmeztettem az embereket arra, hogy üzelmeiknek mi lesz a következménye, de rám sem hederitettek. Attól a naptól fogva, amelyen Németország a tengeren akarta keresni jövőjét, Anglia elhatározta megsemmisítését. E célból hajlandó volna Amerikával osztozkodni a világkereskedelmen. De Anglia csalódni fog számításaiban és ha most győzne is, Németország fel fog támadni. Lehet, hogy Amerika felül csábításainak, mert itt is, akárcsak Angliában, komoly munkára senki sem gondol. Menynyivel különbek a németek, akik nem riadnak vissza a haláltól sem, ha a haza követeli tőlük áldozatul és patakokban ontják vérüket ügyükért. nálják, mert hisz nem is lesznek magasabb árak, hanem megmaradnak a ma érvényben levők. De meg különben is az esetleges magasabb árak kihasználása nem esik a Hadi Termény Részvénytársaság javára, mert hisz tudvalevő, hogy a Hadi Termény Részvénytársaság részvényesei 5 százaléknál nagyobb osztalékban nem részesülhetnek, a többletet, mint mindenki tudja, a kormány jótékony célra forditja. A vámőrlést illetőleg szintén nagyon téves sokaknak, még olykor a sajtónak is a vélekedése. Arról van ugyanis ézó, hogy a kijelölendő néhány, talán 10—15 körzeti malom, amely kizárólag a vármegye közellátására fog őrölni, ne vállalhasson vámőrlést azért, hogy a vármegye közellátására a kirendeltség rendelkezésére mindig elegendő liszt legyen készen. Ezen rendelkezésen utólag némileg enyhítettek oly módon, hogy oly községekben, ahol csak egy malom van és az körzeti malom, kivételesen megengedték a vámőrlést is, de természetesen csak másodsorban, először a közellátás szükséglete kell, hogy ki legyen elégítve. Tolnamegyében körülbelül 220 malom van, ezek közül legfeljebb 10—15 lesz körzeti malom, a többi 200 tovább is vígan őrölheti a vámért, a hozott gabonát. Végül, ami a gabonabevásárlást illeti, ez sincs olyan nagyon helyhez kötve, mint sokan hiszik, hisz az 1750 es számú rendelet világosan kimondja, hogy a törvényhatóság első tisztviselőjének felterjesztésére, a kereskedelemügyi miniszter, a belügyminiszter és földmivelésügyi miniszter együttesen megengedhetik, hogy a fél háztartási szükségletére más törvényhatóság területén is vásárolhat. Tehát a vásárlás helyi korlátozása sem olyan sérelmes, amint általában hiszik. Teljes bizalmunkat kell ezért előlegeznünk a nálunk is életbe lépett uj intézménynek. Nem gáncsolni, de inkább elősegíteni s megkönnyíteni működését. Ennyivel tartozunk hazánknak, hogy ma, amikor olyan ellenségektől van országunk körülvéve, kik elhatározott célként tűzték ki magúknak; az ország kiéheztetését, rendszeres, okos gazdálkodással segítsük csapatainkat a végső győzelem kivivására. Segítsük a hadbavonuítak családjait és az elesettek hozzátartozóit ! Ami engemet illet, azon fáradozom, hogy becsületes ir honfitársaimmal az összetoborzott ir önkénteseket fölfegyverezzem. És ha egykor az írek el vannak látva fegyverrel, akkor isten segítségével urak , leszünk otthon és végigküzdjük az önvédelmi harcot. Sokat kellett segítenünk más népek kizsákmányolásában, oly hatalomén, amely bennünket kíméletlenül és önző célokkal békóba vert. Tiszta szívből imádkozom, bár győzne Németország az angol kapzsiságon, orosz erőszakon, a szerb orgyilkosokon és a „japán“ lovagiasságon. Az olyan országnak, amely mindig azt állítja, hogy politikája á biblia szerint igazodik, csinos társai vannak. Cromwell gazságai ugyanabba a fejezetbe tartoznak, amelyek a britt fegyvereket mindig sugalmazták, akár az amerikai függetlenség ellen, akár az írek, hinduk, törökök, tatárok ellen és most a teutonok ellen. Remélem, hogy Anglia végre meg fogja tanulni, mit jelent az, más népeket háborúba kergetni. Minden embernek azt kell remélnie, hogy végre saját testén érezze Anglia a háború borzalmait. Ha a mindenható csak kissé protestánsul érez, úgy Németország mellett kell lennie, Európa legbékesze- retőbb népénél, amely nemzeti létért küsd, iparáért, kereskedelméért, saját fennmaradásáért. R. C.
