Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-07-06 / 54. szám
54. szám XXVI. (XII.) évfolyam Szekszárd, 1916. julius 6. Előfizetési ár: Egész évre .............16 korona Fé l évre.............. 8 > Negyed évre .... 4 » Egy szám ára ... . 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig S kor., további sor 30 i. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapia. Megjelenik heienkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám : Főszerkesztő: 18. — Felelős szerkesztő : 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezeréd] lstván*utca 5. szán. Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-utca 42. szán. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő: Or. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A ToMrmssyei Közművelődési Egyesület közgyűlése. A TKE. tegnap délután tartotta meg Förster Zoltán elnöklésével a múlt hétről határozatképtelenség miatt elmaradt közgyűlését, amelyen részt vett Kovács Sebestény Endre főispán, az egylet egyik diszelnöke is. Forster Zoltán elnök megnyitó beszédében sajnálattal állapította meg a tagok csekély érdeklődését, kifejezte azonban azt a reményét, hogy a minden köztevékenységet hátráltató háború elmúltával ismét feléled az általános érdeklődés a szép célú egylet ügyei iránt. Bodnár István főtitkár tüzetes jelentésben ismertette az egyesület utolsó két esztendejét, amelyet a kitört háború sok tekintetben meddőségre kárhoztatott. Röviden vázolta a háborn előzményeit, a sarajevói nagy tragédiát, trónörökösünknek és nejének mártírhalálát. Megemlékezett a világot lángba boritó kis Szerbiáról, amely egyébként vak eszköz volt a nagyhatalmak kezében s legfeljebb ama bizonyos orvosi keztyü, amelyet a tiltott operációhoz készülődő világ-hatalmak csak azért rántottak elő, hogy a véres, fertőző szennyet ez szedje magára, de az ő világ-gyilkos kezűk tiszta maradjon. S titkári jelentését igy folytatta: „És azóta tart a rettenetes élethalál harc szakadatlanul, nem lankadó erővel ... S az öldöklés iszonyata ma sem szűnik, sőt minthogyha végső fellobban&sában még irtózatosabb erővel dnlna. Nincs család, mely ne sima, vagy ne remegne, ne aggódnék, amely ott ne tartaná a kezét a szenvedéstől s a vad fájdalomtól vonagló szivén. Csoda-e tehát, ha ilyenkor megdermed minden kultur élet. Ha elpihen a békés alkotás minden gyára, eszköze, vagy átformálódik a gyilkos eszközök további gyártására szolgáló műhellyé. Ha a szív, az elfásult agy sejtjeit a háborn véres izgalmai tudják már csak izgatni, amikor a tervelés, minden cselekvés, a szó, gondolat a háborn vórcseppjeiből él, táp lálkozik. Ha festő ezt festi, író ezt Írja, szülei, hitvesi, testvéri szív ezt álmodja álmatlan éjszakán, dolgos nappalon ? I Miért folytassam tovább ? A mi nem rég született egyesületünk utolsó két esztendejét is ez a most dúló háborn kárhoztatta tétlenségre. Ne csodálják, de inkább megértő szívvel bocsássák meg az igen tisztelt tagtársaink, hogy még csak az alapszabályokban előirt éventei találkozásra, a közgyűlés megtartására sem találtuk alkalmatosnak ezeket az igazán nehéz időket. Tagjaink jó része a harctéren ... Az itthon levők tele gonddal, életküzdelemmel, gyásszal, örökös aggodalommal. S mi, mint kui- tnregyesület, mit hirdessünk: kultúrát ? Hiszen, amikor ezt a szót kimondjuk, leírjuk, keserűen nevetni, sőt pirulni kell és kétségbe esni a magát műveltnek hirdetett világ barbárságán. Hol találhatjuk ma meg a nyitva tartott fület és szivet a kultúra igéi számára, amikor min- | denki a régesrég elporladottnak hitt | barbár lábak taposását érzi a szivén, i a lelkén, amikor legfeljebb egy, ta- Ján a legutolsó emberies érzés fesz- I kel még csak az agynak sejtjei közt: a béke, az isteni béke bő vágya, az immár oktalan öldöklés végét könyörgő — imádság . . .“ A titkári jelentés szerint azonban a letűnt két évet sem lehet a (teljes stagnálás és téli dermedtség álla'po tának mondani. A museum a Da róczy Zoltán biritói földbirtokostól vásárolt római feliratos kövekből, középkori faragott oszlop részletekből, római, kelta és középkorbeli bronztárgyakból álló gyűjteménnyel szépen gyarapodott. Az egyesület ezen kivül Garay Ákostól, a jeles magyar rajzoló művésztől is vásárolt egy 15 darab rajzból álló kollectiót, amelyet e tipikusan magyar művésznek legjellegzetesebb müveiből válogattak össze. A muzeum céljaira beszereztek egy fonográf készüléket is 100 lemezzel, mely a tervezett há borús gyűjtés alkalmával a folklorisztikai rész összegyűjtésénél tesz majd hasznos szolgálatot. Az ismeretterjesztő szakosztálynál, a munkásgimnázium 1914 ősz óta szünetel, de felolvasási sorozatokat itt is és a vidéken is sokat tartottak. így az innen kölcsönzött gépekkel és képekkel Nagydorogon Joó András ref. lelkész, Bonyhádon Láng Ká roly tanító, Pakson pedig Balassa Sándor polg. iskolai igazgató. Úgy a vidéken mint itt a befolyt jövedelmet jótékony hazafias célra fordították. így a szekszárdi 10—20 filléres belépti dijakból 1000 korona körüli összeghez jutottak a vak katonák s más hazafias célok. Mivel azonban a kép vetítéshez szükséges villanyáram sokba kerül, indítványozta a főtitkár Szekszárd képviselőtestületének megkeresését, hogy a kilovatt óránkénti diját az iparnak juttatott kedvezményes árral bocsássa rendelkezésére az egyletnek, ami méltányos kérés is, mert mikor az egyesület semmi más anyagi támogatást nem kér s mégis csak Szekszárd kultúrájáért tesz a legtöbbet, megérdemel annyit, hogy az igazán a lelki világosság terjesztéséhez szükséges fényt, a másoknak is megadott méltányos árban kapja. Jelentette még a főtitkár, hogy az egyesületi pénztár 1914 évi bevétele, a mnlt évi áthozattal 20,72313 K, kiadása 3853 79 K, igy a maradvány 16,869-34 K. Az 1915. évi be vétel az előbbi maradvánnyal együtt 22,608 07 K, kiadás 1384 20 K, igy a maradvány 21,223 87 K, amelyből alaptőke 17,597 01 K. Bizonyos tekintetben dicsekedve említi fel, hogy az egyesület is megértve a haza kérő szavát, alaptőkéjét majdnem teljes egészében 17 ezer korona erejéig hadikölcsön kötvényekben helyezte el. Sajnos a kint lévő tagdíj hátralékok még mindig igen nagyok. így tagdijhátralék az alapítóknál 8586 K, az örökös tagoknál 2817 K, a rendes tagoknál 3090 K, a pártoló tagoknál 980 K, összesen 15,473 K. Indítványozza, hogy mivel a befizetésre adott kedvezmény idő lejárt, a hátralékok esetleg ügyész közbenjöttével is behajtassanak. A tagdíj-létszám kilépés, elköltő- • zés és halálozás által 74-gyel apadt. | Az utóbbi két évben elhunylak az alapítók közül: dr. Rill Ágoston, Kunffy Károly és Látrányi Jenő. Az utóbbinak élete, a haza örökéletéért volt, Istentől követelt áldozat. Az örökös tagok közül: Duzs Dániel, Fleischmann Lipót, Kiss Pál (Kötesd), Szévald Mór. A rendes tagok közül Paraté György, Simon Lajos. A pártoló tagok közül Takács András, Tomka Gusztáv, Busz Henrik. Goid Mór, Végess János, Sarkadi Andor, Lauschmann Ferenc, Cziráky Ferenc, akiknek emlékét kéri jegyzőkönyvileg is megörökiteni. A Wosinszky szobor alap 1915 év végén 4675 korona. Több admicisztrativ ügy bejelentése után igy végezte be főtitkári jelentését: „És ezzel, egy mindnyájunk ajkán ott lebegő fohásszal fejezem be főtitkári jelentésemet: Múljék el egyszer már fejünk felett a „nehéz idők járása!“ Vonja be szárnyát a sötét vihar, ez a vijjogó keselyű, amely mindnyájunk szivét tépdesi, marcangolja. Az egész világot elárasztó vérpatak hordja ki a szivek iszapját, a századokon át összegyűlt faji és nemzeti gyülőlség szennyes áradatát, tisztítsa meg a nemzetek lelkét. Jöjjön el a béke verőfénye. Érlelje meg a sokat szenvedett magyar nemzetnek is vetését, amely a véres barázdából talán dusabban szökken elő és bnsásabb aratást Ígér... Békés munka, a nemzeti knltnra szent nevében — jöjjön el a te országod!“ A közgyűlés a főtitkári jelentés elfogadása után jóváhagyta a pénztári számadást s a felmentvényt Holnb János pénztárnoknak megadta. Megállapította a költségvetést s a jövő évi működési programmot, majd megejtette a tisztujitást. A tisztviselők maradtak a régiek. Csak az igazgató választmány megüresedett tagsági helyeit töltötték be újakkal, így helybeli tagokul megválasztották dr. Rubinstein Mátyást és Bajó Jánost. A vidéki választmányba pedig az eltávozott Jeszenszky György báró főszolgabíró helyére Reich Oszkárt, Szévald Mór helyére Sörös József főszolgabírót, Nagy István főszolgabíró helyére Szévald Oszkár főszolgabírót és Tamásiba: Reich Oszkár helyére dr. Frühvrirth Jenő ügyvédet. Kovács Sebestény Endre főispán, diszelnök indítványára Apponyi Sándor gróf vbtt. főkamarásmester védnököt táviratilag üdvözölték. Az „elszalasztott internátus". — Részlet a főgimnázium! „Értesítődből. — Most jelent meg a szekszárdi állami főgimnázium értesítője. Tanulságos visszatekintést olvasunk benne az elmúlt 20 esztendőre. Ebből ragadjuk ki a következőket: „Intézetünk viszonyai bizonyos állandó mozdulatlanságot mutatnak, mert városunk és a vidék viszonyai sem változtak. Tanulóink létszáma csekély ingadozást mutat. Az utolsó tiz éven át beirtunk összesen 2219 tanulót, az átlagos évi létszám tehát 222. A lefolyt tanévben 224. Az első osztályba felvettünk összesen 418 tanulót, az átlagos évi felvétel az I. osztályba tehát 41 tanuló. Az idén is 41. Sem a bonyhádi gimnáziumnak főgimnáziummá fejlesztése, sem a dombóvári főgimnázium felállítása észrevehető csökkenést nem idézett elő. Két három vármegye8zóli és baranyai német fin pártolt el. Igaz, hogy jó anyag volt. De szaporodás se mutatkozott. Uj közlekedési ntaink nem igen nyíltak. A vasúti összeköttetés a régi, vicinális, egyetlen vonallal. Szekszár- don az ellátás olcsóbb nem lett. Magának a városnak lakossága mérsékelt számú. Mégis a helybeliek százaléka 60. Mintán aránylag nagy a városban a tisztviselők száma, legnagyobbrészt ezek, aztán kereskedők, iparosok fiai látogatják intézetünket. A foldmives nép fiai csak kisebb százalékkal. Pedig nagyon szívesen látjuk. De a tulajdonképeni népiskolák még mindig zsúfoltak s a tani- j tök még mindig keservesen küzdenek, 1 hogy tűrhető eredményt érjenek el. A tervezett internátus alkalmas lett volna arra, hogy a vidéket nagyobb mértékben vonjuk intézetünk felé, de felállításának kedvező alkalmát nem sikerült eredménnyel felhasználnunk. Vele együtt elszalasztottuk intézetünk lehetetlen környezetének rendezését is. Most már mikor szabadulunk meg a piactér szomszédságától, amely az esős évszakban posvány, nyáron portelep, állandóan pedig ganéjdomb és szemétlerakodóhely ?“ — Hát bizony minderre bajos feleletet adni. Nagy hiba történt. Nemcsak az internátus esett kútba, de örökre nyöghetjük az évi 10.000 koronás városi hozzájárulást is, aminek elengedését pedig Apponyi Albert gróf, az akkori közoktatásügyi miniszter már leiratilag kilátásba is helyezte. A gyorsaság, bizony — boszorkányság ! Adakozzunk a harctéren elhunyt szegény- sorsú katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell Józsefné úrnő kezdeményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: N. N. Szekszárd K 201 — Eddigi gyűjtésűnk: „ 26392 96 összesen: K 26412 96
