Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-07-02 / 53. szám
1916 julius 3. TOLNAYARMEGYE és a KÖZÉRDEK 3 — Közgyűlés. Vármegyénk legtekintélyesebb jótékonysági egylete, az Egyesült Szekszárd Tolnamegyei Nőegylet folyó hó 2-án tartotta meg évi rendes közgyűlését, a szekszárdi főgim- mázinm tanácstermében, özv. Sass Istvánné tiszteletbeli elnök vezetésével, mert gróf Appooyi Gézáné, elnök, gyengélkedése miatt nem vehetett részt. A szép számmal megjelent tagok előtt Wigand János, fűgimnáziumi igazgató, egyleti titkár felolvasta az egylet működéséről szóló jelentését. Holub János pénztárnok bemutatta a választmány által megvizsgált évi számadást, melyből látható, hogy az egylet az elmúlt év folyamán házi szegényeinek, legnagyobbrészt elaggott, munkaképtelen és hadi segélyben nem részesülő asszonyoknak 2804 koronát, katonáink meleg ruhák készítésére 105 koronát fizetett, továbbá az általa rendezett háborús délutánok jövedelméből a vöröskereszt egyesület szekszárdi fiókjának 1332 koronát és a háborúban megvakult katonák segélyezésére 350 koronát juttatott. Az egylet pénztárába adományok cimén befolyt a Leopold családtól koszorú megváltás cimén 100 kor., a Hitelbanktól 40 kor., Szekszárdi Takarékpénztártól 30 kor., özv. Döry Dénesnétől 24 kor. és Kunffy Károly 100 koronás adománya. A költségvetés letárgyalása után a tisztikar és választmányi tagok választása ejtetett meg, mely szerint elnöknek közfelkiáltással egyhangúlag az egyesület ügyei iránt mindig nagy érdeklődést tanúsító gróf Apponyi Gézáné őnagy méltósága választatott meg, a tisztikar megmaradt a régi, úgyszintén a volt választmány tagjai újból megválasztattak azon változtatással, hogy az egy megüresedett helyre a közgyűlés a jelenlévő Kovács Sebestény Endréné Öméltóságát egyhangúlag választotta be. Ezek után a közgyűlés az elnök éltetésével véget ért. — Búzával hizlalnak sertést a somogyi gazdák. A Somogy vármegye írja: Az a helytelen eljárás, hogy egyes nagybankoknak és sertés- hizlalóknak jogot adtak a kukorica összevásárlására, most előidézte azt a kellemetlen helyzetet, hogy kukoricát drága pénzen sem lehetett venni. A kis emberektől, akik nagy fáradsággal termeltek maguknak egy kis kukoricát, a haditermény elrekvirálta és odaadta azoknak a nagy bankoknak, amelyek több ezer sertést hizlalnak. IS7 aztán a kis emberek nem hizlalhatnak sertést, mert a makszimális ár dupláján, sőt a tripláján sem juthatnak a kukoricához. A somogyi gazdák azonban, akiknek kukoricáját elrekvirálták, megszokták azt, hogy otthon az óljukban néhány kövér sertés röfögjön. Most, hogy elvitték a tengerijüket, nem estek kétségbe, ők azért hizlaltak sertéseket, csakhogy nem kukoricával, hanem búzával. Egy tekintélyes somogyi gazda mondotta nekünk, hogy Somogybán a sertések százait hizlalták a gazdák tengeri híján búzával. De nemcsak búzával hanem tejjel is. — Ismerek egy szegény embert, — mondotta a birtokos, — akinek van két-három tehene és öt hat sertése. Ez az ember nem adta el soha a tejet, hanem a sertésekkel etette föl, mivel nem volt kukoricája. A sertések természetesen sem a búzától, sem a tejtől nem híznak úgy, mint a kukoriA szerencsétlen Csatt nem szólt, csak busán legyintve, félrelibbentette a köpenyeget . . . Á százados elkacagta magát. Es csak eny- nyit szólt: vén szarvas állat! A többi előzményi Legenyey hadapród mesélte el. Szerencse, hogy ugyanakkor azt is jelentette, hogy az olasz foglyoktól fontos értesüléseket sikerült kiszedniük . . . így a kemény százados, mielőtt a büntetés felől intézkedett volna, félrevonult a foglyokhoz s útközben intett az egyik szanitécnek, hogy vigye oda az általa összeszedett ruhát az őrmester urnák. S Csatt őrmester ur visszavonult a szani- téccel a saját külön földalatti kavernájába. De nemsokára pisztolydurranásszerü csattanás hallatszott. Ne tessék megijedni, az őrmester ur nem tett semmilyen kárt — magában. De a szanitéc balkezét a balarcán tartva, jobbkezében — egy foggal — lépett, azaz hogy szaladt ki a kavernából. A — bölcsesség foga volt, amely megtanította ama nem csekély életbölcseségre, hogy a szanitéc csak akkor szedegesse össze az elha- gyogatott katonaruhákat, — ha ember is van bennük! Persze egy darabig Csatt őrmester, a „sze- recsen király“ restellette az egész dolgot. De a mikor megjött az ezreddicséret, nemcsak borközi állapotban, de amúgy is büszkén emlegette szerecsen-királyságát s utóbb már pzt sem szé- gyenlette, hogy tizenharmadmagával, bár min- deniküknek vállán 2—3 puska is volt, megadta magát egy szál regrutának, mert hát hiszen, utóvégre, a miként ő, az is — magyar egyerek az Istenadta! cától, mert a sertéseknél a búzának nincs nagy tápláló és hizlaló ereje. Ezekből a szórványosan napfényre került esetekből is látszik hogy milyen furcsa az országban a gabona elosztás, mert mig Felső-Magyarországon és Erdélyben a múlt év ősze óta kukoricalisztes kenyeret eszik a lakosság, addig itt Somogybán sertések eszik a finom búzát. — A mi vágatunk. Egyetlen vonatunk van, amely közvetlen összeköttetést biztosit Budapestre. Ez a délután */s5 órakor induló vonat. Enuek azonban — sajnos — az a tulajdonsága van, hogy rendszerint lekéséssel fenyegeti az Utasokat, mert Sárbogárdon alig néhány másod- percnyi idő -marad a csatlakozásra és igen gyakran Rétszilason történik meg a gyorsvonatra való átszállás. Az utasok állandóan nagy aggodalomban vannak, hogy nem késnek-e le a gyorsvonatról. A 8okkis állomáson ugyanis csak egy- egy percnyi várakozási idő van előírva, ami azáltal, hogy legújabban ezen úgynevezett személy- vonathoz a tejeswaggon van csatolva, a legjobb akarat mellett sem tartható be. — Ezt a tejes- waggont kérjük az ugyancsak délután induló tehervonathoz csatolni és akkor legalább ezen egyetlen vonatunk pontos érkezése biztosítható. A gazdáknak is, kiknek uradalmaiból a tejet szállítják, teljesen mindegy, hogy a személy- vonat vagy a tehei vonat továbbitja-e a tejet, mert így is, úgy is Sárbogárdtól ugyanazon éjjeli vonat továbbítja azt Budapestre. Adminisztratív utón, pár soros rendelkezéssel az üzlet- vezetőség rendbe hozhatná ezt a dolgot. — Aratási segély. Elter János bátaszéki gazdálkodó, kinek cséplő és aratógépje van, kisebb mértékben állattenyésztéssel is foglalkozik, a bevonult szegényebb katonák családjainak azt az ajánlatot tette, hogy aratógépével önmaga ingyen learatja gabonájukat. — Mások is követhetnék ezt a derék példát. — Hősi halál. Szomorú levelet hozott a napokban Pécsre a posta egy tescheni hadikórházból. A levél gyászba boritotta Pécs egyik közkedveltségü családját. Alacs Zoltán műszaki tanácsosnak, az államépitészeti hivatal főnökének egyetlen fia, Alacs Ervin jogszigorló, hősi halált halt — mondja a levél. Alacs Ervin, mint a 19. honvédgyalogezred hadapród-jelöltje indult először az északi harctérre. Résztvett a Kárpátokban lezajló nagy harcokban és mint sebesült, tért vissza Pécsre. Egy pár hónap múlva meggyógyultan újra a harctérre ment, mint zászlós. Ott áthelyezték a 12. honvédgyalogezredhez. Itt érte az oroszok által inditott legutolsó nagy offenziva. — Komarovnál egy éjjeli véres támadásnál, amikor az oroszok nagy túlereje miatt kézitusára került a sor, megsebesült a derék zászlós, szivét át szúrta egy vad kozák, akit egyik honvédünk ott nyomban utána agyonlőtt. ■— A mélyen lesújtott szülők még nem kaptak hivatalos értesítést. Ho- moky Ferenc önkéntes szakaszvezető közli a gyászos hirt. Homoky éppen a rajvonalba ment, amikor vele szemben hordágyon hozták onnan vissza Alacs zászlóst, akinek junius 10-én este fél 8 órakor wógbe ment temetésén is jelen volt. Sirja egy kilométernyire van az ütközet helyétől, 3 lépésnyire egy vadkörte fától. A levél junius 24 én kelt Teschenben. Az egykor körünkben élt derék szülők mérhetlen fájdalmában mi is a legmelegebb részvéttel veszünk részt s hős fiuk emlékét kegyelettel őrizzük. Egy minden tekintetben sokat ígérő tehetség szállt korai sírjába. Kitűnő jogász s virtuóz zongoraművész volt. Föl dig sújtott családja a következő gyászjelentést adta ki: „Alacs Zoltán édesapa, Alacs Zoltánná szül. Tóth Ilona édesanya, Edith és Ili testvérek, özv. Tóth Péterné nagyanya a maguk 8 a kiterjedt körű rokonság nevében soha nem múló fájdalomtól megtört szivvel jelentik, hogy örök emlékű egyetlen fiúgyermekük, fitestvérük s illetve unokája Alacs Ervin a m. kir. 19. honvédgyalogezred tartalékos zászlósa, jogszigorló, ifjú életének 24-ik évében a wolhyniai harctéren, Komarvo közelében folyó évi junius hó 10 én az édes magyar hazának s nemzetnek védelmében életét veszté. A már’ megsebesültnek |ezivét emberieden vadsággal átjáró orosz szurony Istenben vetett hittel megáldott, szép reményekre jogositó, mindenki által szeretett s minden szép, jó és nemes iránt lelkesülő, hozzátartozóit imádattal szerető életet oltott ki. Érte rajongásig hevülő honvéd bajtársai által elföldelt drága halottunknak tápláléka gyomor-és bétbetegsegek után. Mindenkor kapható. Pröbadobozt és tanulságos'orvosi könyvecskéi a gyermeknevelésről teljesen díjtalanul küld a Nestlé-féle gyermekllszt társaság, Wien t., Biberstrasse 54/e. tetemeit az idők beálltával kiemeljük az idegen földből, hogy haza hozva, halóporait itthon öntözhessük a mélységes bánatnak fájdalomkönnyeivel. Forrón szeretett halottunk lelkiüdvéért az engesztelő szentmise folyó évi julius hó 4 én, kedden délelőtt 10 órakor fog a pécsi székesegyházban a Mindenhatónak bemutattatni. Pécs, 1916 junius hó 30. Sirunkig kisérő emlékét kegyelettel őrizzük“. — Szünetelő papírgyárak. Ausztria legnagyobb papírgyárainak egyike a Leikam Jo- zsefstali papírgyár, melynek a monarchiában a Gráz melletti Gratwein féle papírgyár mellett még 18 gyártelepe van. A papirtermeléshez szükséges anyaghiány, és a gyár mintegy 50,000 munkásának bevonulása következtében ezideig már tizenhét papírgyárunknak üzemét kellett beszüntetni s mivel mainap egy teljes waggon papirost, melyet a gyár egy magán cég redeló- sére szállított, a kincstár lefoglalt, most ezen gyár megrendeléseket is már csak papirraktá- rainál fogad el és szállít. A papirhiány következménye, hogy most már a gyárosok és papirke- kereskedők maguk sem tudják, mit kérjenek jelentéktelen termésükért és készleteikért és még mindég oly rohamosan emelik az árakat, hogy egyes ]papirnameket most már megrendelni sem lehet. — Adományok. A Dunaföldvári Kendergyár 50 koronát küldött be hozzánk a magyar hadiárvák otthona javára azzal, hogy ezen összeget azon kendergyári munkások fizetik be, akik Forster István janya-pusztai földbirtokos birtokán károkat okoztak, miután Forster István a kártérítést ezen jótékony célra ajánlotta fel. A ger- jeni ref. egyház 2 koronát küldött be hozzánk a 44-esek özvegyei és árvái alapja javára, az adományokat rendeltetési helyükre juttattuk. — Mackensen ajándéka a fehérvári Vértes Vitéz szobor alapnak. Ai székesfehérvári Vértes vitéz szobor bizottsága Mackensen táborszernagynak beküldte a szobor kicsinyített mását, Mackensen a következő levelet intézte Széchenyi Viktor gróf főispánhoz: „Mackensen hadcsoport főparancsnoksága. Mackensen őexellenciája a bizottságnak hálás köszönetét fejezi ki azért a különös figyelemért, hogy neki a magyar vértes vitéz ízléses képmását beküldeni szíveskedtek, ő excellenciája köszönti az odaadó bizottságot, amelyik a magános jótékonyság gondolatát tetre váltja és elrendelte, hogy a bizottságnak szabad rendelkezésre 100 márka utaltassák át. Az ősz- szeg közvetlenül fog átutaltatni. Megbízásból Schnech őrnagy, hadsegéd.“ A bizottság a következő köszönő levelet intézte Mackensenhaz : „0 excellenciád szives sorait és a 100 márkát hálás köszönettel vettük. A mi vitéz huszárezredünk tulajdonosának ez a nemes adománya széles körököen lelkesedést fog kelteni és friss cselekedetre lelkesíteni az elesett vitézek hátramaradottakat szeretetadományokkal ssgélyezni. Megtisztelő kötelességünknek tartjuk, hogy a Vértes vitézbe ünnepélyesen egy Mackensenszöget verjünk be, mert ez a szeg fennen fogja hirdetni, hogy a dicsőséges, hadverő hadvezér acélszive miképen olvad meg a jótékonyság kohójában s nagylelkűség és vnleérzás melegétől. Amikor a hátramaradottak nevében is igaz köszönetét [mondunk, maradunk készséges tisztelettel.“ Aláírások. — Köszönetnyilvánítás. Kúnffy Károly elhunyta alkalmából koszornmegváltás fejében a szekszárdi izr. szent-egylet női osztályához a következő adományok folytak be: Balogh Brúnó és neje (Budapest) 50 korona, dr. Fürst Győző (Pécs) 50 korona, Wolf Arnold és neje 20 kor., Kúnffy Adolfné (Kaposvár) 20 korona. — Havas Jolán elhnnyta alkalmából befolyt koszom megváltás cimén: Hirschfeld háztól 20 korona. Az adományokért őszinte köszönetét mond az egylet elnöksége. — Hsl&lozás. Kovács István tolnai fodrász, hirtelen meghalt 66 ik évében. Az elhunyt mssz- sze földön tisztelt tagja volt a megyei ipzrossig- ságnak és temetése’nagy részvét mellettment végbe. — Szökevény orosz fogoly. Kedden délután a cikói határból lélakszakadva rohan haza egy leány, hegy az úgynevezett ótemplom körül egy oroszt látott az árokban ülni. Walter Ádám kántortanitó és Háhn József kisbiró azonnal elindultak fegyveresen a szökevény orosz keresésére. A mondott helyen semmit sem láttak. Kutatni kezdtek a szomszéd akácásban. Néhány lépésnyire egy halom gaz alatt egy orosz katonaköpenyt és krumplival telt hátizsákot találtak. A szomszéd zabföldben pedig a bujkáló oroszt is megtalálták. Az orosz a ráfogott fegyver láttára most is megadta magát. A cikói községházán elmondotta, hogy 8—9 nap óta bujkál. Munkahelyéről azért szökött meg, mert a koszttal nem volt megelégedve. Útközben krumplit sütött s azzal tartotta fönn magát. Neve Mortologa Máté, családos ember, otthon egy 4 éves kislánya van» Átadták a bonyhádi főszolgabiróságnak.
