Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-01-03 / 1. szám

1b 6 január 3

TOLNAVARMEGYE és a K.OZERÜEK

3

A főispiÍH üdvözlése.

Förster Zoltán alispán az újévi tisztelgés alkalmából, a fővárosban időző Kovács Sebestény Endre főispánt a következő távirattal üdvözölte: „A vármegye tisztikara tisztelettel és mély szeretettel üdvözli Méltóságodat, kérve, hogy újévi legjobb kivánatainkat szivesen fogadja — Adja Isten, hogy az újévben Méltóságod bölcs kormányzata alatt megérhessük a diadalmas békét, mely vármegyénkre és hazánkra a jólét és dicsőség korszakát fogja árasztani.“

A főispán távirati válasza Forster Zoltán alispánhoz a következő :

„Az uj év alkalmából küldött jó kivánatai tokát hálásan köszönve igaz baráti szivval viszo nozva Kovács: Sebestéin/ Endre főispán.“

A harctéren megvakult katonák

segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok érkeztek a Tolnainegyei Takarék és Hitelbankhoz :

Wälder Mihály Tamási K 2U'—

Török József jegyző Sárszentlőrinc „ 2'—

Összesen : K 22‘—

Eddigi gyűjtés : „ 2996 52

összesen : K 3018 52

A bolgár trónörökös magyarsága.

Boris herceg, a bolgár trónörökös, aki fiatalsága dacára is, már diadalmas hadvezér, a szerbiai harctéren összetalálkozott a debreceni honvédhuszároWkal, amely ezredben annak idején atyja is tiszt volt és meghitt beszélgetést folytatott a debreceni tisztekkel, miközben azt mondotta nekik, célozva atyja magyar honvéd- huszár tiszti mivoltára, hogy „én is az apám fia vagyok“ és „félig magyarnak érzem magamat én is.“

Kizárt dolognak kell tartanunk, hogy a bolgár trónörökös e nyilatkozatokat annak a né hány magyar honvédtisztnek és katonának kedvéért mondotta volna. Ezek a nyilatkozatok azt mutatják, hogy Boris trónörökös élénk tudatában van annak, hogy ő magyar származású, a Ko- burg Koháry fiusitott ösmagyar családból. Ezen a dolgon semmit sem változtat az, hogy a Ko burgok magyar ága családi nevéből a Koháry nevet elhagyta. Ez az elhagyás alig pár évtizede történt és ha ezt a magyar nemzet nem szivesen látta is, casust nem csináltunk belőle, mert tudtuk, hogy a bolgár fejedelemmé megválasztott Koburg-Koháry Ferdlnánd a Koháry név nélkül is magyar ember és a mi emberünk. És ha Fér dinánd fejedelem, később bolgár király, most pedig már bolgár „cár“ elhagyta is a Koháry nevet, uralkodói incognito-nevéül a „Murány grófja“ nevet tette világhírűvé, ami csöppentett magyar név.

Boris bolgár trónörökös magyar vonatkozásai igen kedvesek nekünk magyaroknak. A magyar fajnak nem utolsó dicsősége, hogy egy vitéz nemzet trónörököse nyiltan hozzánk tartozónak vallja magát. Igaz, hogy csak félig. De többet nem is mondhat. Mert akkor mi maradna belőle a derék bolgároknak ? Amint Koburg Fer- •dinánd magyar honvédhuszár hadnagyból kiváló bolgár király lett, úgy a fiából is, • aki mint maga moudja: apja fia — jeles uralkodó fog válni derék apja vezetése alatt. Egyelőre a fiú -nyilatkozatai is az apát dicsérik, aki szinte pre- destinálva volt arra, bogy felújítsa és életre keltse a bolgár-magyar testvériséget, mely ezer évig pihent, de most életre keltve magas lánggal lobog, az egekig csapkodóan, hirdetve, hogy a 3 európai turáni nemzet: a magyar, a bolgár és a török egymásra találva és egymást erősitve véd és dacszövetségben egyesült és hogy ez igy történt, az elsősorban a magyar származású bolgár királynak érdeme. fin.

HÍREK.

— Személyi hir. Kovács Sebestény Endre főispán két napi távoliét után, vasárnap délben visszaérkezett Szekszárdra.

— Katonai kitüntetés, ó Felsége dr. Kertész Jenő, a 309. honvédgyalogezredhez beosztott 19. honvédgyalogezredbeli tartalékos hadnagynak, fiatal pápai ügyvédnek, Krón Sámuel szekszárdi divatáru nagykereskedő vejének, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül a hadidiszitményes 3. osztályú ka tanai érdemkei észtét adományozta.

— Újévi üdvözletek megváltása. Újévi üdvöletek megváltása címén a következő adorn ínyok folytak be hozíánk : Wälder Mihály Tamási 20, és Török József jegyző Sárszentlőrinc 2 koronát a vak katonák javára ; Dr. Zavaros Gyula Kölesd 5 koronát a háborúban elesett tolnamegyei szegénysorsu katonák özvegyei és árvái részére.

Adakozzunk

a harctéren elhunyt szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére.

A báró Schell Józsefné úrnő kezdeményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék éé Hitelbankhoz:

Simontornyai Takarékpénztár K 25 —

Dr. Zavaros Gyula Kölesd * „ 5-—

összesen : K 30-—

Eddigi gyűjtésűnk: „ 18116 53

összesen : K 18146 53

— Baksay Sándor egy levele. A duna melléki egyházkerület nagynevű ref. püspökének, a magyar elbeszélő és műfordító irodalom ékes szavú dalnokának elhunyta alkalmából a Prot. Egyh. és Isk. Lap gyűjteni és közölni kezdte az elhunyt egyes leveleit vagy kisebb versezeteit, a melyek jellemző világot vetnek az ő szerény, nemes egyéniségére, irodalmi terveire, vagy egy- egy tréfás, szellemes ötletét, gondolatát tárják az olvasók elé. Az alábbiakban mi is egy ilyen levelét közöljük, a melyet aból az alkalomból intézett dr. Rácz Lajos sárospataki tanárhoz, lapunk régi kiváló munkatársához, hogy ez a berlini Deutshe Literaturzeitung ban Baksaynak az Akadémia kiadásban megjelent magyar Homéroszát a jeles műfordító és kiváló magyar nyelv- művész érdemeinek kellő méltatásával ismertette, s az ismertetés lenyomatát a szerzőnek meg- küldötte. E figyelmet Baksay a következő levélben köszönte meg: „Igen tisztelt barátom“ Nem tudom, helyesen fogtam-e fel célzatát, melyből a Literaturz engem érdeklő számát megküldeni szives volt. En a ezélzatot a magam javára magyarázva, a lapot nem küldőin vissza, hanem nekem juttatott ajándéknak tekintve eliktatom gyűjteményembe, s hogy jogalapot is szerezzek hozzá, ezennel meg is köszönöm. Azon felül még különösen is megköszönöm a jóindulatot, mely kísérletem kedvező ismertetésében nyilatkozik. Szinte megszoktam az ilyet a Sítor- hegyek felől, honnét a mit kapok, rendszerint több benne a szeretet mint az igazság. Éppen ezt a dispensatiot köszönöm most is. Szives üdvözlettel ! Kszm. 1904. íebr. 13. Baksay Sándor.

—• Orvosválasztás. A Bálaszék községben üresedésben levő községi orvosi állásra a minap megtartott képviselőtestületi ülésen Vámos Adolf dr. szekszárdi Ferenc közkórházbeli orvost választották meg, aki állását már január elsején elfoglalta.

— Szilveszter este a Vöröskereszt kórházban. A szekszárdi Vöröskereszt kórház vezetőségének mindenre kiterjedő figyelme gondoskodott róla, hogy a kórház betegeinek kedves és kellemes Szilveszter estét szerezzen. A kórház legnagyobb termében gyűltek össze este 8 órakor a katonák, valamint a választmány tagjai és a kórház vezetősége, úgyszintén azok hozzátartozói és nagy élvezettel hallgatták végig a pár nap előtt nyélbe ütött hangversenyt, amely minden tekintetben kitünően sikerült és igen nívós volt. Az összes előadókat viharos tapssal jutalmazta a közönség és kiváltképpen Krailiolin Gyula dr. hatalmas alkalmi beszédét, Wigand Janka gyönyör U, igazi művészettel előadott szavalatát, nemkülönben a kiváló zenei számokat és Tutsni Fal, valamint Fejér Sándor urak rendkivül ügyes előadását. A részletes műsor a következő volt: 1. Andre: Szilveszter gavotte, hegedű négyes. Előadták : Berényi István és Győző, Kenézi Endre és Reichl Géza urak. Zongorán kísérte : Polgár Margit k. a. 2. Csengéi Gusztáv: A fogoly lengyel. Szavalta : Wendl Gyula ur. 3. Marton Géza: Olt a hol a Doyeszter vize bug. Ének- duett. E'őadták : Ozanics Viktor és Ferner Sándor őrmester urak. Zongorán kisérte: Hiller Gyula hadnagy ur. 4. Alkalmi beszéd. Tartotta: dr. Kramolin Gyula ur. 5. a) Mascagni: Intermezzo a „Paraszt becsület“-bői. Négy hegedűn előadták a fent nevezett urak, harmoniumon kísérte Híller Gyula hadnagy ur. b) Schumann: Abendlied. Előadták: ugyanazok. 6. Kupiók. E'őadta: Tutsni Pál ur. 7. Szavalat. Előadta: Wigand Janka urhölgy, zongorán kisérte : Scholcz Gusztávné úrnő 8. Fráter Loránd: „Megölte egy legény magát“. Énekszóló. Előadta : Ferner Sándor őrmester ur. 9.Gyóni verseiből. Szavalta : Tutsni Pál ur. 10. Vidám áalok és kupiék. Előadta: Fejér Sándor ur. 11. Lavotta: Szerenád az „Ócskái brigadéros“ ból. Két hegedűn .előadták: Berényi István és Kenézi Endre urak, zongorán kisérte: Polgár Margit k. a. — Végül nagy sorsjáték következett. Leicht Flóra és Leopold Magda kisasszonyok húzták ki az ur nákban elhelyezett számokat és a katonák neveit, akiknek mindegyike egy szép emléktárgyhoz jutott. Ezután még teával vendégelték meg a derék

katonákat, kik bizonyára mindenkor hálásan fognak visszaemlékezni a világháború közepette a szekszárdi Vöröskereszt kórházban e’töltött szilveszteri estélyre.

— Szerb fogságból hazaszökött hadifogoly. Terel községbe a napokban érdekes egyén érkezett: egy", a szerb hadifogságból, sok viszontagság és nélkülözés után, megszökött magyar népfelkelő: Éppel József, az itteni mechanikai müszövőde tulajdonosa. Szinte elképzelhetetlenek ama rettenetes szenvedések, melyeken szegény honfitársaink a szerb hidifogságban átestek. ö maga például: 2 hónapig tífuszban feküdt — egy istállóban, a puszta földön, többnyire eszméletlen állapotban; orvosi segítségről szó sem volt, bajtársai ápolták, amennyire tőlük tellett. Tisztán erős szervezete és tán még erősebb természete mentette meg a haláltól. Élete addig, amig megszökhetett, a szenvedések és gyötrelmek kálváriája volt. A többi között országút épitésére is kirendelték, ahol beteg testtel, nemcsak nappal, de még éjjel is nehéz munkát kellett végeznie, közben a legdurvább bíntsmód (pofozás, boiütés) mellett gyakran éheznie. Végül Prizrend alatt, éjnek idején, mezítláb, rongyos ruhában szökött meg a hadifoglyokat Albánia felé terelő szerb katonák elöl és egy utmenti erdőbe elbújva, 2 napig étlen-szomjan (rejtekhelyéből nem mert kimozdulni) leste az elvonuló szerb csapatok után bekövetkezendőket. A harmadik napon reggel bolgár lovas előőrsök mutat koztak, a kikhez — az éhségtől és hidegtől elcsigázva — úgy vánszorgott oda s akik — a legszükségesebbekkel ellátva — a főcsapathoz továbbították, a honnét ' — nagy kímélettel —• Magyarország felé küldték. Most itthon fekszik súlyos betegen, állítólag egy halálos kór (a tü- dővész) csirájával testében s mint az érdeklődés központja: rengeteg látogatót vonz magához, kik mindannyian igaz szánalommal nézik elcsigázott, szegény honfitársukat. Ha valaki: ez az ember valóban megérdemelné a kiméletet, mert igazán megszenvedett a hazáért. Tevelen, 1915 december 29 én. Diczendy Pál.

— Halálozás. A Hőgyészi Takarékpéuztár igazgatósága és felügyelőbizottsága és tisztviselői mély fájdalommal jelentik, hogy Leicht Ferenc ur intézetünknek hosszú időn át igazgatósági tagja és ügybuzgó aligazgatója, Tolnavármegye törvény- hatósági bizottságának tagja hosszas szenvedés után 75 éves korában 1915 december 27 én elhunyt. Hőgyész, 1915 december 28 án. Hőgyészi Takarékpénztár.

— Nyilvános köszönet és nyugtázás.

Waldmann Dezső Szekszárd 36, N. N. Szek- szárd 10, — újévi üdvözletek megváltása címén Erdős Nándor Szekszárd 20, Seiner Lipót Szekszárd 20 és dr. Kramolin Gyula Szekszárd 20 koronát adományozott a szekszárdi Vöröskereszt kórház részére, mely összeget is a fiókegyesulet pénztárába beszolgáltatván, a kórház vezetősége leghálásabb köszönetét mond érte.

— A pécsi honvédek. E cim alatt a Pécsi Napló dehember 28-iki számában egy igen szép cikk jelent meg, melyet Gonda Henrik dr. Szurmay altábornagy hadiszállásán irt december 18 án. A cikk a 19. honvédgyalogezred vitéz tetteit tárgyalja és az ezred igazán megérdemli a soraiban foglalt dicséretet, hisz — hogy egyebet ne mondjunk — melyik ezrednek esett el kétszer a parancsnoka (Kleszky ezredes és Beniczky alezredes) ? — Ä közleményt olvasva, nem egy tolnamegyei névvel találkozunk, annál rosszabbul esik azután tolnamegyei embernek az utolsó mondat, amely azt mondj i: Becs és Kaposvár, Baranya és Somogy igazán büszke lehet a fiaira! Hát Tolnamegye nagyobbik felének fiai hiába véreztek a 19. honvédgyalogezred h rcaiban ? Erről megfeledkezett Gonda dr., kit pedig szoros kötelék fűz vármegyénkhez ? De így van ez mindig: a negyvennégyesek „Somogyi hősök“, a Hindenburg bakák „Fehérvár fiai“, a tizes „Mackensen“-huszárok Sxékesfehérvárról kapják legénységüket, a 17. honvédgyalogezred fehérmegyei és igy tovább. — Tolnavármegyérői nem szól a krónik:;, csak a veszteség lista és a kitüntetések sora. És miijdez azért van, mart az egész DunántiVbun egyedül Tolnamagyének nincs háziezrede vagy helyőrsége. No mega kis Moson- nak, melyet azonban bőven kárpótol a nagy királyhidai tábor. Igaz, hogy Tolnán állomísoz egy osztály huszár, de azok is „fehérvári huszárok“, mert a törzs ott van, vagy „jászkunok“.

A háború alatt Szekszárd megmutatta, hogy itt először egy ezrednek megfelelő pótzászlóalj, majd utóbb egy zászlóaljnak megfelelő vadász-pótszázad könnyen elfért. A háború után bizonyára nagyobb újjászervezések lesznek, Szekszárdn ik mindent el kellene követnie, hogy háziezredet kapjon. Mert különben igazán mag kellene változtatni a kistükörnek ismert mondását ilykép : <Tolna- vármegye pedig vagyon utoljára!“ — Mindenesetre azonban érdekes volna megtudni, miért