Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-06-05 / 45. szám
XXVI. (XII.) éwfolyam 45. szám Szekszárd, 1916 juinus 5 Előfizetési ár: Egész évre.................16 korona Fél évre..........................8 > Negyed évre .... 4 > Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenklnt kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—11. Szerkesztőség: x Bezeréd) lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes * küldemények. Kladóblratal r Béri Balog Ádám-utca 42 szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ids küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész érre előre beküldik, 8 korona. Ffiszcrkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laplulajdonosok a szerkesztők. „Istenek olkonyn." A becsületes nemzetek örömünnepet ülnek. A skagerakki óriási angol kudarc zászlódiszbe vonja a házakat s megnyitja a sziveknek a tiszta öröm forrását. Az egész világ rosszszelleme: Anglia olyan hatalmas ütést kapott a homlokára, hogy egy percre megingott tőle. Talán most még nem pusztul bele, de irtózatos szédülése lelér egy kis — szélütéssel, a melytől bizony már nincsen messze a nagyobb — katasztrófa. Az angol admiralitás ugyan még csűr, csavar, ferdít, öntudatlanul, de öntudatosan is — hazudik, hanem már beismer olyan veszteségeket is, amelyeket a német még nem tudott. Tagadja legnagyobb csatahajóinak elvesztését, de mig a német jelentés névről nevezi az elpusztult, féltett angol gyerekeket, addig az angol admirális nem tudja nevén megnevezni azt a nagy német dreadnougtot, amely állítólag a levegőbe repült s a másikat, amelyről „azt hisziku, hogy elsülyedt. Az „azt hiszik“, Kata mondta, Panni mondja híresztelésekre nem sokat lehet adni. Jobban hihetünk a németek és más semlegesek becsületes jelentéseinek. Utóvégre is a győző ismerheti csak a csatatéri helyzetet. Elég azonban, ha az angol admirális annyit is beismer, hogy „a látási viszonyok kedveztek a németeknek.“ Hát a látási viszonyok! Ennyi . . . Semmi több . . . Igen, látjuk egyszerre mi is az óriási hadi-cápák és bálna-cettek rettentő tusáját. A csapásaiktól fenékig tajtékzó tengert ... A tarajos hullámok égre csapását, amelyből aztán irtózatos koporsó és szemfedő lesz. Ide érezzük azt a nehéz, iojtó, de mégis íurcsa ködöt, amely az angol látást zavarja, de a németnek mégis — kedvez . . . A milliók szivéből kifolyt vér gőzölgő párája lesz ez . . . Ez fedi el a világ büszke ura előtt féltett birodalmát a — tengert, a miért a világháború rémes poklát gaz haszonlesésből felidézte . . . Anglia, a büszke, gőgös nemzet ingó talajra építette fel világuralmát. S most a tenger fellázadt, megrázta magát alatta. A rajta hivalkodott hajóóriásokat hívogatja a mély, lenyomja a reájuk nehezedő láthatatlan teher ... A köd ... A letört nemzetek, vesztőhelyre vitt, bűnös célért feláldozott népek millióinak sóhaja, irtózatos átka, szive gőzölgő párája. Ezeké az a tulvilági üvöltő hang is, mely a fuldokló matrózok ezreinek halál-hörgését tulorditja, mely a sülyedő hajók sok ezer tonnáját a sírba kiséri . . . Ez az az örök köd, amely a büszke Albionra reá borulni készül s már is reá borult. A tenger lerázta táncát. Nem sokára szabad lesz! Uj „Istenek alkonya“ ez, de amelyhez többé nem aféle kis Wagner, de a nagy Vilmos s a még hatalmasabb német nemzet irta a — zenét. „Halál indulója“ ez a bűnei terhe alatt roskadozó Angliának. Fenséges, égbe szárnyaló zene. Az igazság felszálló szimfóniája az éghez. Ma még csak mi tapsolunk hozzá, az ellenség, de holnap már a mai jóbará'■ tok is. Mert nagy lidércnyomástól szaba- I dúl meg a világ . . . Felszabadul egy se- ■ reg guzsbakötözött lelkiismeret... Kezdő- | dik az uj élet ... A népek, nemzetek feltámadása, békés élete, együtt örvendezése ! a világ leggazabb intrikusának bukása íe- felett ... Az Isten igazságos! B. Távirataink. i A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. ülDlib mm győzelem az olasz fronton. 5600 olaszt elfogtunk, 3 ágyút, II gépfegyvert zsákmányoltunk. I Höfer mai jelentése. Budapest, junius 4. Olasz hadszíntér: Mivel az olaszok a Po- sina-völgytöl délre fekvő főhegyháton és Monte CeDgio—Asiago harcvonalunkkal szemben nagy haderővel szívós ellenállást fejtenek ki, ezen a területen heves harcok kezdtek kifejlődni. Csapataink egyre közelebb nyomulnak az ellenség állásaihoz. A Monte .Cengiótól keletre jelentéke- ■ nyen tért nyertünk. Cesuna község már harcvo- i nalunkban fekszik. Ahol az ellenség ellentáma- ; dást kísérelt meg, mindenütt visszavertük. A tegnapi nap folyamán 5600 olaszt, közte 87 tisztet fogtunk el, 3 löveget, 11 gépfegyvert, 'valamint 126 lovat zsákmányoltunk. Orosz hadszíntér : Az ellenség ma reggel tüzérségét egész északkeleti harcvonalunkkal szemben működésbe helyezte. Az orosz tüzérség tüzelése a Dnjeszter mentén, a Stripa alsó folyásánál, Tarnopoltól északnyugatra és Volhyniában, különös hevességre emelkedett. József Ferdinánd főherceg vezérezredes hadserege Olykánál 25 kilométer kiterjedésű harc- vonal-szakaszon az oroszok pergő tüze alatt áll. A Dnjeszter mentén az oroszok egy pár tárna dása nem okozott sorainkban kárt. Mindenütt Az okos Kadorna.* Irta: Bodnár István. Ravasz Balázs, a döbröközi tagbaszakadt, kemény tatárkoponyáju, 17-es népfölkelő mellővést kapott ae orosz fronton. De a golyó keresztül szaladt rajta s pár hét múlva, mint teljesen gyógyult, azt mondotta a fiatal ezredorvosnak : — Jól van azér’ a nuiszira még sem haragszom. Hanem ez a kutya Szerbia úgy a — gyomromban van! S igazat mondott. Mert Szerbiában meg veszedelmes haslövést kapott. A golyót ki sem tudták venni. Ott rekedt egyik csigolyájában. A fiatal orvosnak nem volt lelke, hogy azonnal újból a harctérre küldje. Azt mondta tehát neki, hogy menjen az olasz frontra, a front mögötti hadláphoz A tüdejének jót tesz egy kis déli levegő s meg lehet ott a — haslövéssel is, csak arra legyen gondja, hogy a sok evéssel a gyomrát el ne rontsa . .. A pufók, jókedvű, örőkvidám bakát odalenn Kenessey, a szomszéd falubeli főhadnagy vette magához — „puccernak“. Az ügyes, hűséges fiú rendben is tartotta a holmiját. Ragyogott minden a tisztaságtól. Egyszer a főhadnagy urnák a sok viseléstől bizony már elég jól megkopott, sárga lábszárvédőjét is olyan fekete-lény esve. találta pucoválni, hogy a tovább masirozáskor a badtáp- őrnagy ur dühösen oda lovagolt a Kenessey főhadnagy ur századához, hogy : ki a fene ad itt tükörjeleket az ellenségnek? Balázs puccer tehát derekassan teljesítette a kötelességét. Bejárt a közeli városba a postára. Hozott a tiszt uraknak ezt, azt, amire szükségük A Budapesti Hírlap muH szombati számából. volt. Sokszor bizony nehéz volt a háti batyu, mert Kenessey főhadnagy urat ugyanám elké- nyeltette az édes mamája. Mindennap uj meg uj csomag érkezett a cimóre. Mintha bizony a hadtápnál még éhf?\ halt volna valaki,?! Sonka, szalámi, halkonzei v, friss töpörtösés vajas pogácsa, cukorsütemény, szivar, a kedvenc cigaretta meg az a sok befőtt, de legkivált az rengeteg mennyiségű : Diana-Sósborszesz . . . — Mi a fene, talán podegrád van neked, te szerencsétlen gyerek és mindennap sósbor- szeszben fürdöl ? —tudakolta a hadtáp őrnagy ur. A. főhadnagy ur elpirult. Szégyenszemre meg kellett vallania, hogy az ő gondos jó édes- mamája úgy jár túl a tábori posta eszén, hogy minden csomagra azt irja rá : befőtt vagy Di- ana-sósborszcsz, mert bort és más szeszes italt nem szabad küldeni még front mögé se . . . Ettől kezdve az őrnagy urnák egyszerre csak — podegrádja lett és szorgalmasan eljáro- gatott a főhadnagy úrhoz egy kis jó szekszárdival, szamorodnival és olykor-olykor egy kis tokaji aszúval való — belső borogatásra. Hát bizony Balázs puccernek a sok csomag miatt nem volt valami kényelmes és nyugalmas sora Egyszer aztán ki is eszelt a fiú valamit. Másod magával tért haza . . . No, ne tessék gondolni valami szép ,,fejércselédre“ ! Ebben az egyben még a hadtáposz- tály is erősen szűkölködik. Az utón egy elkénysze- redett szamárra tett szert. Lehet, hogy a szegény pára csak úgy ösztönből csatlakozott hozzá, mert irgalmatlanul le volt züllve. A bordái kiállottak, mint a Col di Lana vagy a San Martinó csúcsa s éppen olyan ijesztően integettek, mint a tiroli havasok a rájuk pislogó taliánoknak . . . Balázs bejelentette a rekvirálást a főhadnagy urnák, hozzátéve, hogy a talált jószágot szeretné maga mellett tartani. A tréfás főhadnagy ur csak annyit mondott reá: — Jól van, fiam, egy szamárral több, az már egészen — mindegy . . . Még csak egy elintézendő kérdés volt hátra, Mi legyen a neve a szamárnak ? Petárnak, Győr- gyenak, Nikitának, meghaladott álláspont lett volna elnevezni. Bakáink már régebben ezekre | a nevekre kereszteltek el minden elfogott szerb és montenegrói lovat vagy öszvért. A találékony Balázs nem sokáig törte a fejét. Az okos állat fölvillanyozódva a szájába nyomott sós p/ófunt- tól, éppen bematatta a tudományát, hatalmasan i ázni kezdett. — Nini, az időváltozást érzed ? Hát akkor legyen a neved — Kadorna! Úgy is azt olvastam a főhadnagy ur újságjaiban, hogy ennek is örökösen az — időjárással van baja .. . A szamár tehát megkapta a Kadorna nevet. S egy hét alatt gyönyörűen kiette magit. A bordák között volt hézagokat, a Col di Lana — San Martinó, Monte San Michele-féle, kiálló csúcsokat a frissen rájuk rakodó hus^kezdte áthidalói és kipárnázni. A * trénkocsisoktól vagy inkább talán lovaktól ellopkodott zab kultur- hatása is kezdett meglátszani a fényesedé szőrzeten. Igaz, hogy Balázs sem kímélte a sárkefét, a mi ugyan sokszor a — ruhakefét is pótolta ! S úgy összeszoktak. A szamár olyan lett, mint a kezes bárány. — S mondhatni büszkén, ficánkolva hordta Kenessey főhadnagy ur Diana- sósborszeszes csomagjait, a melyek napról-napra nagyobbak és gyakoriabbak lettek. — Mert a borogatásra szoruló podegra járványszeriileg kezdett föllépni. S csodálatosképpen az őrnagy
