Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-05-29 / 43. szám
2 TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1916 május 29, A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, május 23. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér : Német földerítő osztagok az éjjel az árokvonal több pontján behatoltak az ellenséges vonalakba. A Champagneban mintegy száz francia foglyot szállítottak be. A Maastól nyugatra az ellenség megtámadta a Mórt Homme délnyugati lejtőjén és Cumieres falu közelében levő állásainkat. Mindenütt nagy veszteségeivel visszavertük. A folyótól keletre heves tüzérségi harc volt. Keleti hadszíntér. Nincs változás. Slonim vidékén légi harcban lelőttünk egy orosz repülőgépet. Utasait, két orosz tisztet elfogtuk. Balkáni hadszíntér. Nem történt lényeges esemény. A legfelsőbb hadvezetőség. Wigand János. A háborús gondok mindent beárnyékoló, dús hajtású bokrai között szerény csendben — szinte észrevétlenül — folyt le a múlt héten egy jubileum városunkban: W’igand János m. kir. áll. főgimnásiumi igazgató 60-ik születésnapja, egyúttal tanári működésének 35-ik, illetőleg 37-ik évfordulója. Ám a háborús hangulatok iszalagja sem képes oly sűrűén benőni a lelkeket, hogy az érdemek egy-egy erős fénysugara utat ne törjön magának azokba s hogy ne érezzük a meleget, mely e sugarak nyomán jelenlegi hangulataink hűvösebb lugasába árad 1 És egyenesen kötelességünk érzékelni és értékelni ezt akkor, midőn ezek a maguk ugyanabból a forrásból, az éltető meleg ugyanazon tűzhelyéből áramlanak felénk, amelyen jelenünk történelmi sikereinek nemes energiáktól fütött, korszakalkotó katlanja forr! A háború óta valósággal divattá lett felfedezni a „magyar parasztot“ és újságok, könyvek, parlamenti beszédek valóságos versenyfutást rendeznek a parasztság értékes, államfenntartó tulajdonságainak, harcratermett, honvédő erényeinek a magasztolásában ; de alig jutott még valakinek eszébe felfedezni az intelligens, müveit magyar középosztályt, pedig ez — ha aránylag nem még jobban — legalább is épugy vérzik a hazáért s mig a parasztságot — súlyos véráldozataiért legalább anyagi helyzetének hihetetlen fellendülése, egy soha nem álmodott, szinte vérlázitó pénzbőség kárpótolja némileg, a müveit középosztálynak ex sem jut ositályrészül és a termelők és üzérkedők telhetetlen kapzsiságától fojtogatva, nemcsak testileg vérzik, de anyagilag is az elvérzés utján van. És mégis helyt áll, sőt vezet mindenütt, ahol a hazafias kötelességtudás áldozatot követel. Vájjon honnét ez az ideális önzetlenség? Honnét ez a lemondani, szótlanul tűrni tudó önmegtagadás ? Honnét meríti ezt a felsőbbséges erőt, mellyel nemcsak saját személyében viseli a háború ezerféle terhét, de mellyel a parasztság önmagában tehetetlen, nyers erőit is szervezve, irányítva és vezetve, ezen osztály sokat magasztalt érdemeinek és dicsőségének is oszlopos részesévé lett ? Bizony, csakis az iskola — főleg a középiskola — képesíti erre, mely erkölcsileg megnevelve és ismeretekkel felfegyverezve, készen szállítja a hazának a magasabb szellemi műveltséggel fegyelmezett jellemek tiszti seregét! Most válik először országunkon is valóra az a köz helyszerü tapasztalat, mely az 1870/71-i német diadalokat a német tanítók érdeméül ismerte fel. Mióta Magyarországon a modernebb irányú felsőbb oktatás komoly, szélesebb körű fejlődésnek indult, még nem volt igazi háborúnk. (Hiszen a boszniai occupatió csak egy kis fegyvergyakorlatnak tekinthető a mai világháború nagy feladataihoz képest! ?) Ez a mai gigászi viaskodás a létért, az első alkalom, ahol műveltségünk erejét is teljes súllyal latba vethetjük. A paraszt öklök milliói — bármily kemények legyenek is és bármely derékség mozgassa is őket — kellő számú és minőségű vezető nélkül csak verekedő tömeget adnak, de nem céltudatosan működő hadsereget; szervezett erővé csakis a tisztikar emeli azt. S a tisztikarban a túlnyomó számot a tartalékosok teszik, a munka oroszlánrészét ezek vállai hordják. Tartalékos tisztjeink, zászlósaink, hadapródjaink sok sok ezer főnyi serege nélkül, mely vajmi gyakran tölti be a hivatásos tisztek helyét és munkakörét, fényes diadalaink meg- nem születhettek volna! Ezeket a derék, helytálló, önfeláldozó tartalékos tiszteket pedig mind a középiskolák utolsó harmincöt esztendejének nevelő, tanító munkája termette a hazának! Lehetetlen tehát odaadni magunkat a jogos nemzeti büszkeség érzetének anélkül, hogy hálás tisztelettel fejet ne hajtsunk az iskola azon érdemes tanári kara előtt, mely ezt az értékes nemzedéket, ezt a művelt, önfegyelmezett, békében és háborúban egyaránt beváló társadalmi réteget nevelte nekünk és a jövőnek ! S ha elkalandozó tekintetünket közelebbre vonjuk és a mi, aok küzdelem árán szerzett gimnáziumunkon pihentetve, lelki szemeink előtt elvonul mindazok hosszú sora, akik ezen intézet húsz éves kertészkedésének gyümölcseiként most künn, a nagy vérpiacon árulják ifjú életüket a haza javára :' élénken dobban meg apai szivünk, de annak aggódó, fájdalmas vonaglását a polgár öntudatos büszkesége enyhíti. Büszkék lehetünk fiainkra, de az őket nevelt intézetre is! S midőn a hadsereget lelkes tisztekkel gazdagító tanári kar egy kiváló képviselője, a mi intézetünk atyja, kezdettől fogva szervezője és igazgatója, mondhatnók: második megalapitója jubilál és az ünnepi kathedrán humánus, bölcs jósággal párosult, fiatalos lelkesedését lobogni látjuk, szemeinket egy erős csillogás, egy láto- mány kápráztatja : úgy rémlik, mintha annak a sok kötelességtudó derékségnek és nemes ide- alismusból fakadó, bátor, férfias tettnek a külső jele, az a sok kitüntetés, mely hadbavonult tanítványai mellét díszíti, mind ott, az ő kebelén ragyogna, mintha onnét, az ő nemes lelkűidéből áradt volna íki, onnét ültetődött volna át nagy része azoknak az erényeknek, melyek őket künn, mint a katonává szervezett nép vezetőit, tisztjeit, diadalról diadalra segiti ! Sok, ily gondolkozásu, ilyen képzettségű, ilyen szivü tanítót és nevelőt a hazának s akkor nemzetünké a jövő ! Socius. A harctéren megvakult katonák segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok érkeztek a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz : Szemcséd község K 20‘— Eddigi gyűjtés : „ 3639 53 Összesen: K 3713-53 A Pénzintézeti Központ alakuló közgyűlése. Az ország gazdasági boldogulására oly fon" to8 Pénzintézeti Központnak junius elsején történő megalakulása — országszerte mozgásba hozta a Központba belépett 130() pénzintézetet. Az ország pénzintézetei tudvalevőleg már előzőleg két csoportba tömörültek. A jelentősebb rész a Lukács László vezetése alatt álló Pénzintézetek országos Egyesülését alkotja, mig a másik rész a Pénzintézetek országos Szövetségében egyesült. Az előbbinek kétségtelenül dominálóbb a súlya s épp azért, bár a másik részről még talán nagyobb agilitást fejtenek ki — a legnagyobb valószínűség szerint a Pénzintézetek országos Egyesülésének jelöltjei fognak győzedelmeskedni. A Pénzintézetek Országos Egyesülése most körlevélileg fordult a pénzintézetek igazgatóságaihoz, megküldve a Pénzintézetek Országos Kongresszusán kiküldött jelölő bizottság által összeállított névsort, amely szerint, amint már irtuk, a dunántúli intézetek képviseletére dr. Leopold Kornél, a „Tolnamegyei Takarék és Hitelbank“ vezérigazgatója a hivatalos jelölt, mig a választmány tagjaiul Fehérvári Hiiber Károly, a Fehér- megyei Takarékpénztár vezérigazgatója, gróf Somsich Gyula, a Dunántúli Agrárbank, Szabó Ernő, a Szombathelyi Általános Takarékpénztár elnöke és Tedesko Yiktor, a Pécs—Baranyai központi Takarékpénztár vezérigazgatója a jelöltek. A Pénzintézetek Országos Egyesületének körlevelét, mely teljes tájékozást nyújt nemcsak az intézetek igazgatóságainak, de a nagy közönségnek is, itt közöljük: „A betöltendő tisztségek korlátolt száma folytán jelölő bizottságunk kénytelen volt ugyan a vidéki pénzintézeti élet néhány kiváló munkását a névsorból ezúttal kihagyni, nehéz feladatának megoldását azonban az a körülmény segítette elő, hogy Egyesülésünk már most elhatározta, hogy mindazokat az érdemes pénzintézeti férfiakat, akik ez alkalommal megválaszthatok nem voltak, a Központ most megválasztandó vezetőségének az alapszabályokban körülirt részleges kiválása alkalmával a kilépő tagok helyébe jelölni fogja. — Jelöltjeink tisztájának átnyujtása kapcsán azzal a kérelemmel fordulunk a tekintetes Igazgatósághoz, hogy a Pénzintézeti Központ választásainál szavazatait a mi jelöltjeink mellett leadni és e célból a pénzügyminisztériumtól érkezett igazolójegyet lehetőleg biancp meghatalmazással hozzánk idejekorán eljuttatni méltóztassék. — Amennyiben a tekintetes Igazgatóság esetleg külön kiküldöttje utján óhajtaná magát az alakuló közgyűlésen képviseltetni, úgy a beküldött igazolólapot képviselőjüknek rendelkezésére fogjuk tartani. — Képviselőjüket pedig felkérjük, hogy az alakuló közgyűlésen való együttes megjelenés céljából junius hó 1-én, reggel 9 és fél órakor a budapesti Vigadó kioszkban többi tagtársainkkal találkozásra megjelenni ssiveskedjék. Az a lelkes támogatás, amelyet a tömören mellettünk sorakozó táborunk részéről tapasztalunk, ügyünk győzelmét biztosítja; bizalommal kérjük a tekintetes Igazgatóságot, hogy ebből a győzelemből szavazatainak jelöltjeink mellett való leadásával a maga részét kivenni szíveskedjék. Hazafias üdvözlettel: A Pénzintézetek Országos Egyesülése : Hantos igazgató, orsz. képviselő.“ _________HÍREK._________ — Érettségi biztos Bonyhádon. A vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszter, a bonyhádi ág. hitv. evangélikus főgimnáziumba, a folyó évre érettségi vizsgabiztosául Reichenheller Kálmán dr. budapesti főreáliskolai tanárt küldte ki. — Kitüntetések a halál után. A hadseregfőparancsnokság a 19. honvédgyalogezredben az ellenség előtt elesett Kosi János és Hamber- ger József népfolkelő őrmestereknek az első osztályú ezüst vitézségi érmet adományozta. — A király és a Dunántúli Közművelődési Egyesület. A Dunántúli Közművelődési Egyesület negyedszázados fönnállása alkalmából megtartott veszprémi diszülésből hódoló táviratot küldött őfelségéhez, melyre a kabinetiroda utján érkezett meg a király válasza Rákosi Jenőhöz, a DKE. elnökéhez. A válasz igy szól: „Ő császári és Apostoli királyi Felsége a Dunántúli Közművelődési Egyesület e hónap 21-én Veszprémben, Hornig Károly báró bíboros püspök ur Ő Emi- nenciája védőségével tartott jubiláris közgyűléséből Méltóságod által előterjesztett hódolatot és jókivánatokat, valamint dicsőséges küzdő hadairól való megemlékezést élénk megelégedéssel fogadta s a Dunántúli Közművelődési Egyesületnek hű és hazafias érzelmei epae meleg megnyilatkozásáért legkegyelmesebben szives köszönetét küldeni méltóztatik. — Legfelsőbb parancsra: Dariwáry.u — Alapszabály jóváhagyás. A földmivelós- ügyi miniszter a Pakson alakult „Paks és vidéke félvér tájfajta lótenyésztés“ egyesület alapszabályait jóváhagyta. — Pályázat alapítványi helyre. A volt népiskolai tanítók segélyezésére rendelt br. Siua Simon-féle alapítványnál egy 200 (kettőszáz) koronás hely megüresedett. A kérvények e hó végéig terjesztendők be a kir. tanfelügyelőséghez. Szekszárd, 1916 május 26. Nagy Béla hiv. vez. kir. s tanfelügyelő. — Tanítók gyűlése Pécsett. A pécsegy- házmegyei rk. tanítóegyesület igazgatósága a pécsi legényegyletben a most elmúlt héten tartotta meg rendes ülését dr. Igaz Béla egyházmegyei főtan- felügyelő és Horváth Ignác világi elnök elnöklete alatt. Dr. Igaz Béla elnöki megnyitójában fényesen mutatott reá ama fontos honmentő és kulturális feladatra, amit a magyar tanítóság a fronton és front mögött ma hivatva van teljesíteni s amely feladat reá a jövőben vár. Báter titkár felolvasta a múlt ülés jegyzőkönyvét, melyet tudomásul vettek. Jelentette, hogy a szekszárdi, dunaföldvári és bonyhádi espereskerületi körök ösztöndíj-alapítvány kamatait a múlt évben Tarlós János szekszárdi tanitó fiának ítélték oda. Az igazgatósági ülés a rendkívüli körülmények miatt az idei közgyűlés megtartását mellőzi b ehelyett az ősszel választmányi ülés összehívását határozza el. A költségvetést és költségelőirányzatot az ülés az 1916. évben is változatlanul fenntartja. Jelentette még a titkár, hogy a múlt évben kitűzött pályatételekre nem érkezett be pályamű. Az igazgatóság azért kimondja, hogy a pályatételeket újra kitűzi. Báter János ideiglenes főpénztáros az egyesület vagyoni állapotáról tett jelentést és kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhunyt Székely Márton volt egyesületi főpénztárosról. Horváth Ignác v. elnök előteijesz- tésére ait is elhatározták, hogy 1917-ben díszközgyűlés keretében megünneplik az egyesület 10 éves jubileumát. — Papi értekezlet Kányán. Az értényi esperesi kerület papsága május 23-án tartotta tavaszi koronáját Kányán, Magyar Zsigmond kop- pányszántói esperes elnöklete alatt. A kerület papsága köszönetét fejezte ki Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspöknek a papi nyugdíj felemeléséért. — Jegyzőkönyvi kivonatban búcsúzott el az óta már el is hunyt S z é v a 1 d Móric nyugalmazott tamási főszolgabírótól és üdvözölte S ö r ö s s József személyében az uj főszolgabírót. Felkérte az egyházmegyei hatóságot, hogy a napokban rekvirált és maximált repceolaj egy része a templomok öröklámpa olajának biztosítása végett kormányrendelet utján az egyházm e- gyei hatóságok rendelkezésére bocsáttassák.
