Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-05-18 / 40. szám

XXV. (XII.) évfolyam, 40. szám Szekszárdi 1916 május 18 Előfizetési ár: Egész évre . . . . • 16 korona Fel évre..........................8 » Negyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenklnt kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkeec tőség: Bczeréd] litván-utca 5. izám. Id* küldendők ■ lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Bér! Balog Ádim-utca 42. azám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész érre előre be­küldik, 8 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. HeztüozdasdSf többtermelésünk leltem és a Mién iramferOIet.* Irta: Kunffy Károly. Sokat vitatott kérdés ma — a gazdasági | magunkra utaltság perspektívája tolta előtérbe — hogy lehetne-e Magyarország földjén a mai­nál sokkal nagyobb termésátlagokat elérni és állandósítani. Rövid válaszom: hogy természetesen le­hetséges. S ez állítás megerősítéséhez nem kel­lenek terjedelmes statisztikai adatok vagy hosz- szas theoretikus számítások, elégséges a termé­szettől adott körülmények és egészen kézen­fekvő szempontok felsorolása. Magyarország aránylag több jó földdel rendelkezik, mint Európa bármely országa — talán az egy Romániától eltekintve — a kiimája sem rosszabb nagy átlagban, mint amazoké, noha kétségtelen, hogy e tekintetben a talaj ke­zelésénél bizonyos ügyes alkalmazkodásra van elengedhetetlen szükség. A többtermeléshez szükséges természeti feltételek e szerint nem hiányoznak, hiányzjk azonban más két nagyfontosságu tényező: elegendő tőke és nagy szakértelem. Nagy és kis birtokainknak együttvéve — sokat mondok, ha öt százaléka áll a kor szín­vonalán, a mai viszonyok követelményeinek, jobban mondva lehetőségeinek magaslatán. Bő­séges folyótőke hiányában legtöbbje kénytelen elmulasztani és kihagyni, amit modern szak­értelem, a kémia és technika hasznosnak bizo­nyult vívmányaival még előnyösen és termés- fokozólag felhasználhatna és kedvező konjunk­túra mellett gyümölcsöztethetne. Többtermelés pedig csak úgy érhető el nagy és paraszt-gazdaságban egyaránt: ha a gazda lehető tökéletes szerszámok­kal és gépekkel idejében és értelemmel mun­kálja meg földjét és gondoskodik kellő meny- nyiségü istálló- és műtrágyáról; ha földjében talaj- és klimatikus viszonyai­nak legmegfelelőbb növényeket termel s azok­hoz mennyiségileg és minőségileg kiváló ho­zamra fejlesztett, nemesitett vetőmagot használ; ha csupán gyorsfejlődésü és magas pro- dukcióju állatfajtákat tart; ha berendezkedéseiben, beszerzéseiben és értékesítéseiben üzletileg számítani tud ; ha állami és gazdasági szervezetek utján a mainál hatékonyabban lesz előmozdítva, hogy úgy növényi, mint állati terményekben vidéken­ként az oda legalkalmasabb s ott legbiztosab­ban fejlődő típusok emelkedjenek magas tökélyre és hódítsanak maguknak biztos nagy piacot. Mindehhez természetesen töke és szakérte­lem kell. A gazdasági szakértelmet azonban rövid időn belül általánossá tenni, csakis radikális 'eszkö­zökkel lehetséges s azért törvényle kellene iktatni, hogy a falu népének gyermeke iskoláztatását a népiskolával még be ne fejezze, hanem egy tel­jes évet, még egy osztályt, gazdasági kikép­zésre legyen köteles fordítani, — fiú- és leány- gyermek egyaránt. Utóbbi könnyebb kerti, tej­kezelési, baromfitenyésztési, háziipari, háztar­tási es egyéb munkákra vonatkozólag. Továbbá mondassák ki törvényileg, hogy 100—500 holdig terjedő birtokon — amennyi­ben a gazda nem végzett földmives- vagy gaz­dasági-középiskolát — ily előtanulmánnyal biró gazdasági kezelő alkalmazandó; 500 holdnál nagyobb birtokon, ha a gazda maga nem vég­zett gazdasági közép- vagy főiskolát, ily kvali- fikációju gazdatiszt tartandó ; nagyobb birtokon, még ha a gazda szakképzettséggel bir is, kizá­rólag akadémiát végzett tisztek legyenek s ugyan­* Egész terjedelmében közöljük az igen tisztelt cikk­író urnák nagyérdek* és szakavatott fejtegetéseit, jóllehet a külön vámterületre vonatkozó részében vele egyet nem j értünk. A szerk. | ilyenek legyenek a főtisztek is a majorátusi, egyházi és egyéb kötött birtokokon, anélkül, hogy utóbbi esetekben u. n. jogtanácsosokra lennének a gazdaság menetére döntő rendelke­zések átruházhatók. És különösen hangsúlyozni kívánom, hogy a gazdasági közép- és főiskolákat nők is jogo­sítva legyenek hallgatni; nem éppen azért, hogy tisztviselőkké legyenek, hanem hogy ne kelljen feltétlenül egy birtoknak megszenvedni, ha kidül a férfigazda, vagy leányágra való öröklés forog fenn, vagy hogyha a férfitulajdonos nem lévén gazda-pályán, családi birtokának felügyeltét hozzáértő nejére bizhassa. Éppen a háború által előidézett nehéz helyzetekben akárhány esetben csodálattal te­kinthetünk magyar asszonyainkra, amint küz­delmes gazdasági viszonyaink között is tiszte­letreméltó heroizmussal állták meg helyüket és tartják fenn a férfivezetőktől megfosztott csa­ládi birtokot. Ajánlatos lenne még, hogy a rendszeres iskolákon kívül felnőtték számára rövid tan­folyamok álljanak rendelkezésre, hogy ott irá­nyítást nyerhessenek mindazok, akik meglett- korban jutottak birtokhoz. S mindezeken feiül bőséges feladat vár még a szaktudás terjesztésében a gazdasági kö­rök, egyesületek és szervezetekre is. Fő elv legyen s törvény szigorítsa azt, hogy ez országban tudás és hozzáértés nélkül senki se foglalkozzék gazdálkodással, avval a földdel, mely­ért annyi vér folyt és melynek az eddiginél lel­kiismeretesebb, alaposabb gondozása van egye­dül hivatva biztosítani a nemzet jövőjét. * Áttérve már most a többtermelés másik nagyfontosságu tényezőjére, a tökére, a nagyobb arányú beruházások szükségességére, lehetetlen szó nélkül hagynom s meg nem cáfolnom a közvéleménybe könnyelműen odadobott azt a tévhitet, hogy a német tőke a háború után sietni fog mezőgazdaságunk felemelésére. Annak lesz dolga, hogy első sorban a háború ütötte saját nagy sebeit behegessze és azután, hogy a municiógyártástól megszabaduló iparának ke­ressen nagy beruházásokkal, uj közlekedési utakkal uj piacot; mert legelőnyösebb békekö­tés esetén is évekre kiszorul az ententeállamok érdekszférájából. Legfeljebb az tehető fel, hogy amely szövetséges társánál Németország ipar­cikkeihez a beutat megnehezítve látja — ipar- fejlődésre törekvő országokba, mint például Magyarországba — oda at fog telepedni gyá­raival s ha kell, munkásaival is. Magyarország mezőgazdasága számára azonban nem lesz tőkéje. Nem is lenne éppen kívánatos akár be- táblázás, akár mozgóhitel formájában, nemcsak azért, mert nemzetiségi eltolódásokat idézhetne elő, hanem, mert hullámzó nagyipari és gyar­matpolitikai viszonyai mellett ez a hitelnyúj­tása könnyen labilissé válhatnék. S akkor, a mikor mi széles, szilárd alapot akarunk adni hazánk mezőgazdasága nagyarányú felvirágoz­tatásának, vájjon szabad-e azt ily labilis tőkére fektetnünk. Nekünk e tekintetben első sorban saját tőkénkre kell támaszkodnunk. De hogy gyüjtsünk tőkét ma, Ausztriá­val közös vámrelációnk mellett ? És mit várhat­nánk »Mitteleurópától« ? Kemény dió, nehéz kérdés ez, de mégis ki kell rá pár szóban terjeszkednem. Amig termé­szetes és önmagától értetődő, hogy mint egy­mással katonai és politikai szövetségben álló országok egymás gazdasági helyzetére, lét- és | fejlődési feltételeire — már közös érdekből is — a legrigorozusabb tekintettel és méltányos­sággal legyünk, másrészt nem tudom, hogy nem elégséges-e csupán az elvnek becsületes betartása s nem kockázatos-e feladni a szövet­séges országok bármelyikének is azon speciális érdekeknek hathatós védelmét, amelyekre nekik természeti utaltságuk van, sajátos klimatikus, talaj, bányászati stb. és forgalmi viszonyaink­nál fogva Németország sem gondolja feladni vámvédelmi rendszerét az általa kívánatosnak hirdetett »Mitteleuropa« kedvéért ? És bármily bizarrnak mutatkozzék is a nagy erők szükséges tömegesítésének hangza­tos hirdetése közben, mint gazdaember és olyan is, aki át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, hogy a mezőgazdaság prosperálása Magyar- ország jövőjének legszilárdabb biztosítéka, ta­lán nem tévedek, ha egy, a szomszéd osszágok- kal mindenkép méltányos külön vámterületi rendszert tartok hazánk jövőjére, vagyonosodá- sára, népünk boldogitására egyedül célrave­zetőnek. Ausztriával való közösségünkben is úgy va­gyunk ma, hogy amint elkezdünk jobban gaz­dálkodni, a földből többet kivenni s ezúton jö­vedelmünkből gazdasági beruházásokra, ipari és fényüzési cikkekre többet fordítani, ez mind­járt egyértelmű azzal, hogy az eddiginél többet adózunk még Ausztriának — földünk zsírjának rovására. Az Ausztriába igy kivándorolt pénz Magyarország mezőgazdasága számára elveszett. Ha a szükséges és feles kiadásainkat a hazai ipar veheti fel, az vissza is tudja adni s felszaporodó tőkéit készséggel fogja hazai me­zőgazdaságunk szolgálatába bocsájtani. Hazai ipar kifejlesztéséhez azonban min­den mesterséges eszköz csütörtököt mond, ha nincs külön vámterület, melynek védelme alatt legalább azokat a nyersanyagokat kívánjuk itt­hon feldolgozni, amelyeket az ország maga szolgáltat s feldolgozásukhoz erőforrásokat is bocsájt rendelkezésre. Nem akarom mondani, hogy iparállammá váljunk, mikor Magyarország szerencsés veié, hogy istenadta földjével agrárállam lehet, ami­kor földje biztos adóalapnak es parasztja leg­jobb katonának, de szomszédaival kedvezmé­nyes vámtételekre alapított külön vámterületi rendszer képesíti rá egyedül, hogy jobb gazdál­kodásának emelkedő jövedelmei itthon maradhas­sanak és belső vagyonosodásra, tőkefelhalmozódásra vezessenek. S ez az itthon felhalmozódó tőke nem lesz többé mezőgazdaságunkkal szemben oly szűk­keblű, mint eddig és személyi hitelezésének tárgya nem marad privilegizáltan a mozgékony, gyors forgalmú kereskedelem, hanem az eddi­ginél több bizalommal fordul mezőgazdaságunk felé, mely intenzív sokoldalúságával jövedelme­zőségét immár állandósítani lesz képesítve és hitelnyújtásra is biztosabb alapot fog szolgál­tatni. A nagytőke utat fog találni legnemzetibb hivatásához is, amikor egy-egy vidék nagy ér­dekcsoportjainak jön majd támogatására — csatornázási, lecsapolási, útépítési és egyéb, a vidék gazdasági jellegét, termelő-képességét va­lósággal átalakítani hivatott műveletek keresz- tülvitelehez. ^ A most folyamatba teendő vámtárgyalások a legközelebbi — s lehetőleg nem hosszú időre szóló — egyezmények szinte előkészítik és megkönnyítik a külön vámterületre való át- térhetést. Ezen átmeneti idő, a talaj ily módon való előkészítése után mezőgazdaságunk könnyű szerrel fog átesni azon az átalakuláson, amelyr 1W Ilinél nagyobb lesz a hadikölcsön összege — annál gyorsabban végzünk ellenségeinkkel! ~9S

Next

/
Oldalképek
Tartalom