Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-05-15 / 39. szám
XXVI. (XII.) évfolyam. 35. szám. Szekszárd, 1916 május 19. TOUIAVAH ES A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész érre ................16 korona Fé l évre.........................8 » Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyijt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Heftlelenik hetenklnf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezeréd) litván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő ősszel küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Adám-utca 42. száai. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ida küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Czinkota. Czinkota eddigelé arról a becsületes, igaz mértékről, a nagy itcéjéről volt hires. Ma szomorú nevezetessége az a borzalmas hét bádoghordó, amelyet a véletlen- ség kapirgáló tyúkja hozott napvilágra... De mintha a nagy itce és azok közt a titokzatos bádoghordók között lenne egy kis kapcsolat és összefüggés?! A becsületes, igaz mértékű czinkotai nagy itce még a régi múltat képviselte. Az öreg kántor pedig mondhatni, az akkori emberek tipikus magyar gondolkodását: minden jól van, ha az itce nagy, csak tele legyen borral, mert ha tele van, akkor bizonyára jut mellé egy kis — harapni való is, amit szép asszony keze süt- főz Ízletessé s ez teljesen elég az élethez és a boldogsághoz .. . Más szóval adj uram : Bort, búzát, békességet, Szép leányból feleséget . . . Talán primitiv életfelfogás ez, de van benne némi ős igazság, valami patriarchális iz . . . ' Csakhogy hát nagyot korrigált rajta az élet. Az itce mindég-mindég kisebb lett, még Czinkotán is. Még Mátyás király erős keze sem tudta megállítani az idő, a korszellem óramutatóját. Az itcét, pláne a becsületes, igaz, nagy rézitcét kiszorította a bádogliter, amelyet aztán még szépen: decikre is felosztottak. De utoljára már ebbe a parányi edénybe sem igen jutott az igazi borból ... A lány sem volt már olyan kapós, legfeljebb a szép asszonyok lettek még kapósabbak, sőt a rossz szójáték kedvéért: kikapósabbak. . . Megváltozott a világ. Sokan azt mondták megifjult. De talán inkább — megöregedett .. . Elfogyott a jó mód . .. Azaz, hogy inkább csak nagyobb lett az igény még — Czinkotán is. Ki az ördögnek kell ma a bicskanyitogató czinkotai lőre, amelyből a kántor ur még csak azt kívánta, hogy sok legyen a rézitcébe, amikor van finomabb ital is„ a konyak, a tea, a rum, az ezüst kupakos édes likőr, meg a pukkanó bor, az inyet csiklandozó, a lelket elmámoritó pezsgő, ez a felséges, isteni ital! Az itcével együtt kikopott a földi árnyékvilágból más egyéb is. Az egyszerűbb erkölcs, a megelégedés, a munkakedv. S a literrel, vagyis inkább talán a pezsgővel, a sok más tüzitallal beköszöntött a köny- nyen gondolkodás, a léhaság, a semmivel nem törődés, az urhatnámsági hajlam, a nagyravágyás, a sokatakarás . . . f Kiss Béla, a czinkotai ügyeskezü bádogos mester élhetett volna boldogan egy derék feleség oldalán, jó házi koszton és szereteten, sőt gyerekkacagás közt. Ünnepen, vasárnap még ki is rúghatott volna a hámfából, megihatta volna a maga délelőtti egy-két pohár sörét és délutáni néhány deci borát. Berándulhatott volna családostul még Budapestre is ... De neki más kellett. Vigabb élet. Nem feleség, pláne gyereksirás, de cifra dáma, pezsgő, a mámor . . . Ö szerinte az — igazi élet... Csakhogy, amit egy becsületes, szorgalmas munkás a két kezével keres, abból nem sok jut élvezetre, dáridóra . . . E nélkül pedig mit ér az élet még — Czinkotán is, vagy ott még inkább? Pénzt, tehát pénzt, mennél többet bárhogy, bármi módon! A becsületes napi keresetet elvitte a pezsgő, a sok ledér, festett dáma, az utcákon, lebujokban fetrengő szenny, a magát kinálgató prostitúció, hozza vissza tehát ismét az — asszony, a férfit sóvárgó női bestia ... a hiszékeny leány-nép, a házas élet menedékét kereső sok élethajótörött . . . Tegyünk kísérletet az Apró hirdetéssel ! Biztos sikerűnek hirdetik mindenütt. Minden szó 4 fillér, a vastagabb betűs 8. Akkor még annyi volt, de azóta a kis hirdetések ára is felkapaszkodott az ugorkafára. Egy koronából kikerül az egész. Mulatságnak is megéri. . . S megérte . .. Jöttek az ajánlatok tucat, sőt százszámra . . . Csókolózó galambos, az egymásbafonódó kezes, szerelmes levelek . . . Kinek csak a délceg férfi kellett volna, kinek csak a férj, hogy szégyenét eltakarja . . . Jöttek csinos szobalányok, termetes szakácsnők s uria- sabb, talán még egészen tisztességes személyek is, akiknek nem volt egyéb bűnök, minthogy még be nem kötött hajadon fejüket — szégyennek tartották . . . S a czinkotai bádogos válogatott . . . Kiválogatta a legpénzesebbeket, azokat aztán hitegette, oda csalogatta magához. Be kellett bizonyítaniuk, hogy nem csak szerelmet, de pénzt is hoztak . . . Pénz, pénzt, amennyi csak volt! Összes eddigi keresetüket . . . S amikor aztán kiöntötték szivük szerelme mellett a retikül tartalmát is, kaptak érte cserébe egy vagy több — zsineget a nyakukba s az olvasott, finomabb ízlésű, gavallér-hajlamú udvarlótól a komisz fakoporsó helyett egy-egy — bádogkoporsót . . . így jutott Kiss Béla a lejtőre. így lett nyomorult gyilkos s még azt se tudni hányszoros gyilkos . . . . . . Ilyen nagy metamorfózison ment át a czinkotai nagy itce. Először kisebb lett. Majd nőtt-nőtt mig hektósnál is nagyobb bádoghordó lett belőle . . . Ne mondja tehát nekem senki, hogy a cinkotai nagy itce között és e közt a hét halálhordó között nincsen semmi kapcsolat, összefüggés. Van, de különbség is van. Annyi, amennyi a régi, egyszerűbb kor s mai raífinált, aranyíüsttel bevont ledér világ közt van. Czinkota, — típus. Akkor is típus volt. Ma is az. De akkor még a kevésbbé romlott, becsületesebb, a sírva vigadó magyar világot képviselte, de ma ezt az elszomorító jelent, mely nem kalász, de kéve, sőt kereszt számra termi a konkolyt, a bűnt, a szennyet s százával az akasztófa virágot... Szegény Czinkota igazán sajnállak, hogy többé nem a becsületes nagy itcéről fognak emlegetni, de arról a titokzatos hét — bádoghordóról ... B. Jegyzések a negyedik hadikölcsönre. Akik a mai történelmi időkben élnek, azoknak csak egy szempont szabad, hogy a szemük előtt lebegjen: a nemzeti, az állami eszme, vagyis a közérdek szempontja. Aki fel tud emelkedni annak a tudatnak magaslatára, hogy ma világtörténelmet írnak a nemzetek vérrel és aki ennek a nagyszerűségét értékelni tudja, az méltó csak ehhez a harcos korhoz, az lélekben hozzá nő és belekapcsolódik a nemzet eszméjébe, amely előtt el kell tői pülnie minden magánérdeknek és önző célnak. Csupán egy célnak szabad ma lenni: győzedelmeskedni a minket megfojtani akaró ellenségeinken, szilárd kitartással törhetetleniil haladva a diadalmas béke, mindnyájunk álma és célja jelé. Minden élő lénynek ebben az országban ennek az egy célnak szolgálatába kell szegődni és minden erővel ennek a sikerén munkálkodni. Bizonyosr hogy a végső győzelem elérésére a leghatalmasabb eszközök egyike a hadikölcsönben rejlő óriási erő, mely foglalatja minden hatalomnak, amelyet azok adhatnak az állam kezébe, akik nem fegyverrel védik a hazát. Minden polgár agyába bele kell idegződni annak a gondolatnak, hogy a hadikölcsönt elő kell teremteni, össze kell hordani apró, nagy és legnagyobb összegekből, meri ez alapföltétele a háború sikeres befejezésének. Anyagi javak még soha ilyen szent cél szolgálatába nem szegődtek, ily nagy és nemes vállalkozásban nem vettek részt. Egy világ békéjének megteremtése az a hatalmas vállalkozás, amelyre a hadikölcsön szükséges. Nem lemondásról és nem áldozatról van szó, hanem egy ország gigászi vállalkozásáról, szent és biztos üzletéről, melynek mérhetetlen hasznában és áldásában mindenki eggkép fog részesedni. Ezt kell elősegíteni minden eszközzel, ennek a sikerén kell most megmutatni erőnket, kitartásunkat, törhetetlen akaratunkat és a győzelembe vetett biztos hitünket. A heverő tőkék ellenségei az országnak, mert csak a dolgozó tőke képvisel értéket. Már pedig a hadikölcsön valóban mindnyájunk Icgliőbb vágyán és boldogságán van hivatva dolgozni. A hadikölcsön kötvények lesznek a kötelesség teljesítés nemesi levelei, ékes tanúbizonyságai törhetetlen lelkesedésünknek, áldozatkészségünknek és annak, hogy méltók vagyunk a nemzeti eszméhez, ebben a gigászi küzdelemben, amely maga a történelem. Adakozzunk a harctéren elhunyt szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell Józsefié úrnő kezdeményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz : A szekszárdi áll főgimn. háborús délutánjának tiszta jövedelméből K 200'— Az alap kamata „ 150 — összesen : K 350'— Eddigi gyűjtésünk: „ 2316590 összesen: K 2351590 Az alap javára „Névtelen“ adományképp kaptunk Bonyhádról 1 darab Magyar Jelzálog-Hitelbanki 100 korona névértékű nyeremény-kötvényt. ttr Kinél nagyobb lesz n hadikölcsön összege — annál gyorsabban végzünk ellenségeinkkel! 'VI
