Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-04-17 / 31. szám
Előfizetési ár: Egész évre .................16 korona Fe l évre..........................8 » Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenklnf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24.— Kiadóhivatali telefon-szám: i8—II. Szerkesztőség: Bezeréd] István-utca 5. izám, Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szára Az előfizetési pénzek és hirdetések Ida küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész érre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Pőmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Láptulajdonosok a szerkesztők. Vis major! mény az volt, hogy a 19-től 26-ig terjedő héten a kajdacsi hídnál 55 cm. apadás állott be. íme a Vis major leküzdve! Ha december 25-én mérsékelték volna a viz eresztését, nem szakit gátat a Sió és sok ezer hold megmenekül az elposvá- nyosodástól, a lakosság pedig, mely azt az egyezség 5. §-a alapján teljes joggal követelhette, sok kártól és egészségének veszélyeztetésétől. Ha úgy, mint azt a februárban tartott Nádorcsatorna-társulat rendkívüli közgyűléséből kérelmeztük, március elsején elzárják a Sió-zsilipet, legalább a vizboritottá buzavetések nem pállottak volna ki, ami a melegebb időjárás beálltával megtörtént, másrészt még idejében lehetett volna a Sió völgyében levő szántóföldeken a tavaszi munkákat végezni. Kérünk jövőre nagyképü szakértelem helyett több jóakaratot, a vis majorral való takaródzás helyett több igazságérzetet, egészben véve pedig követeljük az egyezség 5. §-ának betartását, mert a mostani eljárás jogtiprás volt. Kajdacs, 1916 április hó. Sztankovánszky János. A doberdoi fensik szakaszán valamivel élénkebb volt a harci tevékenység. Selztől keletre ismét kisebb harcok folynak. A Plöcken szakaszon tüzérségünk erős +Uz alá vette az ellenséges állásokat, a tiroli arcvonalon az ellenség a Dolomitok egyes szakaszait és a lafranni és vilgerenthi fensikon levő müveinket ágyuzta. Délkeleti hadszíntér: A helyzet változatlanul nyugodt. Höfer altábornagy, a vezérkar főoökének helyettese A franciák súlyos vesztesége. Berlin, április 16. A UHgyíőhadÍ8zállás jelenti. Nyugati hadszíntér : A tüsérségi tevékenység a labusséi-csa- torna mindkét oldalán élénk aknaharccal kapcsolatban fokozódott. Vermelles környékén robbantásunkkal mintegy hatvan méter kiterjedésben betemettük sz angolok állásait. Este a Maaitó! keletre azon az arcvonalon, amely Douauraont erőd előtt egészen a vauxi szakadékig húzódik, heves harcok fejlődtek. Az ellenséget, amely itt erős előkészítő tüzelés után jelentékeny erőkkel támadott, harci erejében súlyos veszteségeivel megrendítve visszavertük. Mintegy kettőszáz sebesü- letlen fogoly jutott kezünkre. Keleti és balkáni hadszíntér : Különösebb esemény nem történt. A legfelsőbb hadvezetőség. Török hivatalos jelentés. így oly elemi csapást szokás jellemezni, mely emberi erővel el nem hárítható. Ez volt az ütőkártya, melyet a föld- mivelési minisztérium vízjogi osztályában kivágtak, midőn a Nádorcsatorna-társulat alsó területének birtokosai több ízben — részint az elnök utján, részint folyamodványokban — kérvényeztük, hogy a Balaton vizének ömlését a Sió-zsilipen mérsékeljék. Múlt év december utolsó napjaiban személyesen mentem a kultúrmérnöki hivatalba és ott elmondtam, hogy ha a Sióban a viz még 8—10cm.-t emelkedik, akkor a védgáton átlép, gátszakadást és nagy árvízkárokat okoz. Ott aztán nagy szakértői fölénnyel odavágták nekem: „erre már régen el voltunk készülve, azért a védekezést be is szüntettük“. Kértem, hogy csak 5—6 napig mérsékeljék a viz eresztését, mig a Sió medrében kissé alább száll a viz és azután ismét megbirja a nagyobb víztömeg szállítását. Ekkor jött a nagy ütőkártya: „ezt emberi hatalom meg nem állítja, ez: Vis major!“ Ezen nagyhangú kijelentések után történt néhány nappal, hogy a Sió Uzdnál átlépte és utóbb elszakította a védgátat s nagymérvű áradást és károkat okozott vagyonban, az ekként származott, ezer meg ezer holdakra terjedő posvány kigőzölgése pedig betegségeket és járványokat fog előidézni. Végre eljött a Sió-zsilip elzárásának teljesen önkényüleg elhatározott ideje: március 15. Ezen naptól 22-ig, fokozatosan, mérsékelve elzárták a Sió-zsilipet. Az eredTávirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Az orosz és olasz harctéren nincsen különösebb esemény. Budapest, április 16. Orosz hadszíntér: A mindennapos ágyu- harcon kívül különösebb esemény nem történt. Olasz hadszíntér : A tengermelléki harc- vonalon általában csak mérsékelt ágyuharc volt. Konstantinápoly, április 16. A főhadiszállásról jelentik : Az Jrak- és a Kaukázus-fronton semmi jelentős. Az e hó 15-ére virradó éjjel a Dardanellák irányiból jött két ellenséges repülőgép nagy magasságban átrepülte Konstantinápolyt és gyujtóbombát dobott a város megerősített övezetén belül két helyre, de kárt nem okozott. Védőágyuink tüzelése az ellenséges repülőgépet visszatérésre kényszeritette. Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! TÁRCA. Mutatvány Szsbolcska Mihálynak a napokban megjelenő »Szívom szoriat« cimü uj verseskönyvéből. Debrecenben. Utcárói-utcára elmerengve járok, Keresek egy régen rombadőlt világot, Mintha egy-egy nyom még meg volna belőle: Keresőm, keresem, a Kossuth-utcáról Ki a Nagyerdőre. Utcárói-utcára mélázva bolyongok, Integetnek felém az ákácfa lombok, Alig ereszt tovább a virág alóluk ,. , Mintha álmaimnak egy fehér darabja Integetne róluk! Utcárói-utcára szomorúbban járok, Keresek egy régen rombadőlt világot. Lehet igaz sem volt, — tán csak én álmodtam Valamikor ilyen ákácfavirágos Tavaszi napokban! Teplic körül... Remek fekvésű világfürdő. Szebbnél-szebb villák, szállodák, gyógytermek, s maguk a fürdők ; az építészet valódi remekei. Körösköröl égbeDyúló h.gyek, melyeket hatalmas tölgy és örökkézöld fenyvesek borítanak. Néhol kíváncsian kandikál elő a sötétségből egy- egy kilátótorony. A hegység legmagasabb pontján van az úgynevezett „Klepács-kilátó“, ahonnan festői szép panorámába gyönyörködhetünk. — Mindenfelé oly kényelmes szerpentin utak vezetnek — helyenként pihenőkkel, — hogy a fáradságot nem biró és nem szerető embereknek is módjukban van eme fenséges természeti szépségeket élvezni. Valamikor, régen, amikor még békesség lakozott a földön, messze földről, távoli országokból jöttek az idegenek, hogy megcsodálják Hazánk eme szépségeit, és élvezzék a gyógyfürdő jótékony hatását. — Most, hogy a derült, békés napokat zivataros, véres napok váltották fel, katonákkal van a fürdő tele. Katonákkal, felkötött karú, sánta és béna katonákkal, akik mind a jéttévő, e csodálatosan jóttévő hő forrásoktól várják javulásukat, gyógyulásukat. És nem hiába. Akik 1—2 hónappal ezelőtt csak mankók segítségével tudták láradt, beteg tagjaikat odáb vonszolni, ma már alig éreznek fájdalmat; s rövid idő múlva ép testtel hagyják el e helyet. Leikökben sok szép feledhetetlen emléket víve magukkal. Gondozott sétányon haladva, a sebesen folyó Szina-pataktól kisérve — mely hol itt, hol ott bújik át előttünk egy egy kis fahíd alatt — nehány száz lépésnyire egy hatalmas tóhoz érünk. A körülötte elterülő liget már zöldül, a fák né melyike már virágzik. A Üget pázsitjáról kis, bocskoros, kenderhaju tót lányok gereblyézik a száraz faleveleket, a zordon tél maradványait. E kedves helytől elbúcsúzva, hűséges uti- társunktól, a kis pataktól kisérve, a völgyben tova vezető keskeny, köves utón tovább ballagunk. 3—4 kilométer utat megtéve, feltűnően szép, érdekes látványt nyújt a setét fenyvesekből kiváló, még magasabbra és előbbre szökő fehér, kopár szikla, mely azután meredeken ereszkedik alá. A tetején egy fakereszt, a tövében egy kicsi kis kápolna fehérük. — Közel e helyhez egy kis pad van, melyen jól esik a hosszú séta után megpihenni. A hegy alján jámbor tót ember szántogatja gyenge tehénkéivel maroknyi földjét; az idegen láttára kalapját földig emeli. — Figyelmesen szemlélem e regényes tájat, s azon gondolkodom, hogy valami jóképű magyar nép mennyit mesélne itt a régelmult idők legendás korából. Egy váratlan jövevény zavart meg ábrándozásaimban. Egy jóltáplált, borotvált arcú, feketébe öltözött idősebb ur telepedett mellém; akiről később kiderült, hogy egy közeli kis falu lelkipásztora, és a fehérnép iránt előszeretettel viseltetik. Esernyőjét a pacihoz támasztotta, és miután izzadt homlokát nagy tarka zsebkendőjével végigtörölte, bemutatkozott. Én természetesen örültem a megtisztelő szerencsének. Később azután olyan hosszas beszélgetésbe keveredtünk, hogy az öreg még azt a tragédiát is elmesélte, mely ki tudja hány emberöltővel ezelőtt játszódott le e helyen. Hősei e mesének egy bájos kis erdészleány és egy kőszívű, gőgös földesur szerelmes fia, akik itt lelték korai halálukat. A zsarnok apa építtette azután e kápolnát engesztelőül; ide já- rogatott imádkozni, mig egy reggel halva találták. A nap már leáldozóban volt. Haza kellett iparkodnom. A szent-atyától, k; megígérte, hogy legközelebb a telepen is meglátogat — búcsút véve, útnak indultam. öreg este volt, midőn szállómba érkeztem. Fáradtan hajtám fejem pihenőre. — Álmomban viszontláttam azt a kis szerelmes erdészlányt. Boldog volt. A túlvilágon egyesülhetett szerelmesével. ... Schmidt Jenő. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
