Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-04-03 / 27. szám
XXVI. (XII.) évfolyam. 27. szám. Szehazárdy 1916 április 3. TOMAVAM ES A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre ..............16 korona Fél é vre....................8 > Negved évre . ... 4 1 Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- ér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKA! HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Kesjeienik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KÖRNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A HuS Kereskedelmi és uűmpolltiktija. Már a mostani nagy háborút megelőzőleg is háború dúlt ebben az országban. Sokan emlékeznek azokra a heves és szen- vedelmes vitákra, amelyek az úgynevezett agrár és merkantil irányzat követői között úgyszólván, a késhegyig menő harcot provokálták nemcsak a türelmes újságpapíron, de a parlamentben, sőt elvétve már a közélet porondján is. Egyik fél a másikra hárította a gazdasági baj okát. A gazdák többségben voltak, de a kereskedő osztályt támogatta az ipari és a magát proletárnak nevező osztály is. Emlékszünk még, hogy a beállott nehezebb megélhetésért (Istenem ha ez az olcsóság még egyszer visszajönne) egyenesen a kormány gazdasági politikáját okozták, amely látszólag a gazdáknak kedvezett, de a kereskedői s ipari érdekeket is éppen úgy védte. Határozottan emlékszünk újságcikkekre s parlamenti felszólalásokra, amelyek egyenesen Budapest és az ország kiéheztetésére irányuló merényletnek nyilvánították .a szerb élő állat behozatalának eltiltását s teljesen jogos önvédelemnek az ezzel szemben támadt szerb feszengést és ököllel való handa- bandázást. A nagy háború tisztitó tüze azonban e téren is nagy homályt oszlatott el. Ma már mindhárom irányzat kezdi belátni, hogy kitlön-külön egyikőjüknek sem volt igazuk, de ha egymással kart-karba fonnak, akkor együttesen mindhárom faktornak, gazdáknak, kereskedőknek és iparosoknak — igazuk lehet. A magyar kereskedővilág legkomolyabb orgánuma, a „Magyar Kereskedők Lapja„ „Kereskedelem és vámpolitika“ címmel érdekesen fejtegeti a jövő alakulásait. Szerinte Magyarország és Ausztria mai egymáshoz való viszonya határozottan kedvez a magyar kereskedelemnek, mert a szabad forgalmat biztosítja. Ha a közbenső vámot behoznák, importunk főösszege eleinte kétségtelenül csökkenne, miután egyes iparágaink már fejlődésük jelenlegi állapotában is képesek volnának, e vámmal és o, külső vámok revíziójából kikerülő többletben nyert előnnyel az osztrák, illetve a vámkülföldi versenynyel szemben az eddiginél nagyobb sikerrel megküzdeni. De a közbeeső vámmal sújtott Ausztriával szemben a vámkülföldi ipar határozott előnybe jutna. Ezt az említett cikk nem mondja ki, de bizonyára azt gondolja: Tehát a velünk közös szövetségben élő Ausztriát károsítani a külföld j kedvéért nem lehet helyes politika. Az önálló vámterület behozása ugyanazonos eredményt hozna létre. Sőt a vámkülföld részesedése még nagyobb lenne. Ezen kívül a tőkeszegény magyar kereskedelmet az áruhitelen felül, még az árucikk értékének 20—25 százalékát kitevő, készpénzben fizetendő vámja is terhelné s nem lehet közömbös pénzünknek a külföldön miként való értékelése sem, ami határozottan hátránnyal járna kereskedelmünkre és ez által természetesen a fogyasztó közönségre is. Tehát a kereskedelemre a jelenlegi ál- : lapot, a sima vámközönsség a legkényelmesebb, mindaddig, amig az ipar meg nem erősödik. De azért a magyar kereskedők csak olyan megoldás mellé szegődhetnek, amely az ország egyetemes érdekeinek megfelel. A cikk konklúziója tehát az, hogy a magyar ipar fokozatos fejlesztésére kell a fösulyt fektetni. Kimutatja ugyanis, hogy „a félgyártmányok és gyártmányok importja 1901 éta 641 millióval emelkedett, amiben Ausztria 490 millióval volt részes. 1905 óta 519 millióra rúg az emelkedés, melyben Ausztria 402 millióval participiál. — Ennek eredményeképpen 1913-ra úgy alakult a helyzet, hogy abból az 1556 millió koronából, amennyi értékű félgyárt mányt és gyártmányt behoztunk, nem kevesebb, mint 1308 millió esett Ausztriára.“ Tehát Ausztriának is eszén kell lennie az uj kiegyezésnél. S teljesen igazságos alapra kelyezkedni velünk szemben. A cikk ezt sem mondja ki. De bizonyára erre gondol. S az érdekes fejtegetés ezzel végződik : ,,A kereskedelem speciális szervezeteinek slirgős kötelessége, hogy mielőbb állást foglaljanak a magyar- osztrák kiegyezés kérdésében és pedig olyan irányban, hogy csak olyan megoldást tartanak elfogadhatónak, amely a mezőgazdasági termelés érdekeinek teljes megóvása mellett a hazai ipar széleskörű fejlődését is biztosítja.“ Az egész fejtegetésből ennek az utóbbi mondatnak örülünk a legjobban, mert ez a mi régi álláspontunkat igazolja. Az ország boldogitására célzó törekvésben bűn a széthúzás. Nem szabad külön patentét kérni a hazafi ságra sem az agráristáknak, sem a kereskedőknek, sem az iparosoknak, csak vállvetett küzdéssel csikarhatjuk ki a nagy világháború hasznából reánk váró, megérdemelt részesedést, mert ha nem tartunk össze, jusson eszünkbe az oroszlán osztozkodása, „aki“ minden részt magának tartott meg azon a címen, mert ő a — i hatalmasabb. B. Távirataink. A«i«iszterelBÖkség sajtéesztályiaak hivatalos táviratai. Csend az orosz és olasz harctéren. Budapest, április 2. Orosz és délkeleti hadszíntér: Nincs különösebb esemény. Olasz hadszíntér. A helyzet változatlan. Ma reggel ellenséges repülők Adelsbergre bombákat dobtak, melyek két férfit megöltek és többeket megsebesítettek. Höfer altábornagy, i vezérkar főnökének helyettese. A németek további nagy győzelme. Berlia, április 2. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér : mellett, a Soinmetól délre, egy rövid tüzérségi előkészítés után intézett ellenséges támadás tüzelésünk folytán nem tudott Kifejlődni. A franciák Bethenivilie (Reimstól keletre) lőve tése által saját honfitársaik közt jelentéksny veszteségeket okoztak Három asszonyt és egy gyermeket megöltek, öt férfit, négy asszonyt és egy gyermeket súlyosan megsebesítettek. A március 30 án elfoglalt állásokkal kapcsolatban a franciák árkait Hancourttói északkeletre mintegy 1000 méter kiterjedésben megtisztítottuk az ellenségtől. A Maas keleti partján csapataink március 31 én goudos előkészítés után Vaux falutól északnyugatra és nyugatra birtokukba vették az ellenség védő és oldalozó müveit. Miután a franciák tüzelése ezen a szakaszon ma reggel felé a legnagyobb hevességre fokozódott, bekövetkezett a várt ellentámadás, amely gépfegyvertüzünkben és tüzérségünk zárótüzében teljesen összeomlott. Az ellenség súlyos véres veszteségein felül a március 31-én történt támadásunk alkalmával sebe- sületlen foglyokban mintegy 11 tisztet és 720 főnyi legénységet volt kénytelen német kézen hagyni és öt gépfegyvert is elvesztett. A repülőknek mindkét részen igen élénk tevékenysége számos ránk nézve szerencsés légi harcban vezetett. A harcvonalunkon tuf ieszedett 4 ellen| séges repülőgépen kívül Hollebeke-nél (Werwiqu- i tői északnyugatra) lelőttünk egy angol kétfedelűt s utasait elfogtuk. Berthold főhadnagy ezúttal a negyedik ellenséges repülőgépet helyezte har- i con kívül. Ezenfelül védöágyuink telitalálata kö- j veUeztében Lenstől délnyugatra egy ellenséges j repülőgép égve lezuhant. A csapatokkal erősen megszállott Dombasle en Argonne hegységre (Verduntól nyugatra) és a Fontainei repülőtérre (Belforttól keletre) bőségesen hajítottunk bombákat. Keleti hadszíntér. A helyzet általánosságban változatlan. A Baranowicitól keletre levő arcvonalon a harci tevékenység élénkebb volt, mint eddig. Balkáni hadszíntér. Lényeges esemény nem történt. A legfelsőbb haduezetőség. Sikeres bombázás Anglia keleti partján. Berlin, április 2. A Wolff ügynökség jelenti: Az április elsejéről másodikára virradó éjjel újabb tengerészeti léghajótámadást intéztünk a keleti angol tengerpart elleu. A kohókra, a nagy vasmüvekre és az ipartelepekre a Tees folyó déli partján, valamint a Middlesbourgh Sunderland melletti ki- kötőépitményekre egy és fél órán keresztül robbanó és gyújtó bombákat dobtunk. Erős robbanások, beomlások és tüzek világosan jelezték a támadás jó eredményét. Az élénk tüzelés ellenére sem veszteséget, sem sérülést nem szenvedtünk. A tengerészeti vezérkar főnöke. A szekszárdi mükertészet. Halandó ember, ha utad a szekszárdi sétányon vezet, ajánlatos, hogy fejedet, miként a bűnös, földre szegezd, nem ugyan azért, mintha a díszfák ágai fejeden folytonossági hiányt okoznának, hanem élíenkezőieg azért, hogy nyílt tekintettel járva, a diszfák megcsonkítása miatt, bosszankodnod ne kelljen. Értjük, sőt helyesnek találjuk, ha a fáknak ! lehajló ágait, melyek a közönséget sétájukban gátolják, eltávolítják ; úgyszintén azt is belátjuk, bár nem szjvesen, hogy a villamos áramot vezető huzal épsége kedvéért, a fák törzsnyulványát levágják, ellenben a fáknak megcsonkítását ott, a hol csak ártatlan égi madarak tanyáznak és hol áramvezeték nincs, sem pedig lehajló ágak nincsenek, szó nélkül nem hagyhatjuk. Mert megtörtént az a vandalizmus, hogy a vasúttól a múzeumig terjedő sétányrészen a pla- tanuszokat akácfa módjára megrőzsézték és törzs- nyúlványukat még ott is, hol áramvezeték nincs, csak azért, mert egyik oldalon a csonkítás megtörtént, ezt a szimetrla kedvéért, a másik oldalon N
