Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-03-30 / 26. szám

IS 19 március 30 Diákok a mezőn. Mindent a hazáért! Vért, életet, anyagi ja vakat, tudást, munkát, mindent a haza követel most. Élet-halál küzdelmünk dicsőséges befejezé­sének érdekében, a eyőzelem szolgálatába kell állítani minden képességet, tetterőt. Ez a rugója annak a rendeletnek, amelyet most a kultuszminiszter az összes hazai iskolák vezetőihez intézett és amelyben kívánatosnak nyilvánítja, hogy a mai rendkívüli viszonyok kö­zött a mezőgazdasági termés biztosításában a ta­nuló ifjúság is közreműködjék. A miniszter a közreműködés módjait abban állapítja meg, hogy a tanuló ifjúság ne csak hoz­zátartozóinak, hanem más munkaerőre szoruló gazdának is ajánlja fel segítségét. A rendelet fel­hívja az iskolák vezetőit arra is, hogy az önként jelentkező és a testileg fejlettebb tanulókból a konyhakerti termelés céljaira termelő csoportokat szervezzenek. Az ily munkákban résztvevő ta­nulók — mondja a rendelet — nemcsak hazafias kötelességet teljesítenek, hanem számottevő anyagi előnyhöz is jutnak. A miniszter utal arra, hogy a tanuló ifjú­ságnak a mezőgazdasági munkákban való felhasz­nálásánál figyelemmel kell lennie a tanulók tanul­mányi előmenetelére, de módot ad arra is, hogy indokolt esetekben a tanulók a gazdasági mun­kálatok időtariamúra szabadságot kaphassanak, ha a gazdák ilyen kérelemmel megkeresik az is­kolák igazgatóságát. HÍREK. — Kitüntetett 44 es főhadnagy. A király Saxer Károly 44. gyalogezredbeli tart. főhad­nagyot, berlini újságírót, az ellenséggel szemben tanúsított vitézségéért a hadiékitményes 3. oszt. katonai érdem kereszttel tüntette ki. Saxer már korábban megkapta a szignum-laudiszt. — Hivatalátadás. Antal Pál nyug. köz­alapítványi főfelügyelő hivatalát tegnap adta át utódjának Szabó Jenő felügyelőnek, akit a báta- széki alapítványi uradalomból helyeztek át Szek­szárdid. A hivataiátadásnál a közalapítványi igaz­gatóság részéről Uhl Antal igazgató volt jelen. — Dr. Boncz Ödön miniszteri tanácsos látogatása Dombóváron. Folyó hó ‘25-én dél­előtt dr. Boncz Ödön kultuszminiszteri tanácsos, az V. ügyosztály vezetője Dombóvárra érkezett, ahol megtekintette a kir. kath. főgimnázium ideiglenes elhelyezésére szolgáló állami elemi is­kolai épületet, megnézte az intézet környezetét, majd az intézet igazgatójának kalauzolása mellett tüzetesen megvizsgálta az építendő intézet — 4 kát. hold — telkét. A miniszteri tanácsos este 6 órakor utazott el Dombóvárról. — Polgári liadiéremkercszt. A király a háború alatt polgári téren teljesített odaadó szol gálatok méltánylásául „Polgári hadiéremkerszt“-et létesített. A polgári hadiéremkeresztnek négy osz­tálya van. A hivatalos lap mai közli az erre vo­natkozó rendeletet. iÜLNAVARMEGYi- és a KOZEkOSK — Az alkalmatlanok ujrasorozása. A 46—47 évesek után, mint ismeretes, a 18 évesek sorozása következik. Ezután azonban mint érte­sülünk, megtörténhetik, hogy mielőtt a 18 éve seket behívnák, az eddigi alkalmatlanoknak talált összes korosztálybelieket bemutató szemlére ren­delik és segédszolgálatra alkalmazzák. — Sörös József dombóvári tb. föszolga biró ünneplése. Dombóvárról vesszük a követ­kező sorokat: „Folyó hó 27 én d. e. 10 órakor érkezett Dombóvárra, a tamásii járás közönségé­nek képviseletében, dr. Friihwirth Jenő ügyvéd, törvényhatósági bizottsági tag vezetése mellett, egy 12 tagú küldöttség azon célból, hogy köszö­netét mondjon Sörös József tb. főszolgabírónak azért az ő szemponijából igazi áldozatért és ne mes elhatározásért, melyet azzal hozott a köz­nek, hogy a tamásii főszolgabírói jelöltséget el­fogadta. — A küldöttség nevében dr. Friihwirth Jenő tolmácsolta, magas szárnyalásu, szép beszéd­ben, a tamásii járás nagy szeretetét, mély tisz­teletét, Sörös József tb. főszolgabíróhoz való tör­hetetlen ragaszkodását. — Dr. Friihwirth Jenő szavaira Sörös József tb. főszolgabíró mélyen meghatva válaszolt, annak a kellemes érzésének adva erős kifejezést, mellyel ő annak a járásnak határát majdan átlépheti, mely neki már egyszer oly kedves otthona volt, melynek meleg szeretetét egykor már oly nagyon élvezhette. A tisztelgés után a küldöttség a községet tekintette meg ; délben ebédre gyűlt össze Sörös tb. főszolgabiró vendégszerető házánál, ahol Sörös Józsefnó ismert kedvességével, figyelmével még jobban lebilin­cselte férjének tisztelőit, barátait. A küldöttség d. u. 4 órakor hagyta el Sörös József vendég- szerető házát s tért vissza Tamásiba, azon boldog tudatban, hogy az jön vissza közéjök akit szeret­tek, becsültek, aki pedig vissza jön közéjök, az viszont őket szerette, becsülte. Sörös Józseffel nyert Tamási, Tamásival nyert Sörös, de Sörössel veszitett Dombóvár. Sors bona, nihil aliud!“ — Jegyzőválasztás. Mórágyon, a fegyelmi utón megüresedett jegyzői állásra Till Lajos bonyhádi adóügyi jegyző választatott meg. — A hadiszolgáltatást végzők felmen­tése és felváltása. A hadiszolgáltatási, szemé­lyes szolgáltatási és a népfelkelői törvény alap­ján kirendelt egyének felmentésének, illetve fel­váltásának jogát a honvédelmi miniszter saját magának tartja fenn. A kérvények azonban nem közvetlenül a honvédelmi miniszterhez, hanem az illetékes közigazgatási hatósághoz int^zendők, melyet azok elintézésére utasított a miniszter. — Széna és szalma rekvirálása. A föld- mivelésügyi miniszter rendelete a külföldre szál­lítandó, valamint a termelőknél feleslegként mu­tatkozó széna és szalmakészleteket a hadsereg céljaira igénybevetteknek jelenti ki. Amennyi­ben a hatóság és az egyes termelők között a fölös készlet meghatározásánál nézeteltérések me­rülnének fel, ilyenkor a polgármester vagy a főszolgabíró a gazdasági felügyelő véleményét köteles kikérni. A miniszter végül a széna és szalmakészletek önkéntes felajánlásának eredmé­nyéről mielőbb jelentést vár. — Vidéki hírlapírók közgyűlése. A vi­déki sajtó tagjainak nagyszámú részvételével tar­totta meg vasárnap a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége huszadik évi rendes közgyűlését. — Szávay Gyula elnök nyitotta meg az ülést hosz- szabb beszéddel. A háborúban eddig 18 vidéki hirlapiró esett el, tizeuketten hadifogságban van­nak, ötvenhármán megsebesültek, kilencet pedig vitézségi éremmel t ntettek ki. Pogány Mihály temesvári lapszerkesztő a közgyűlés nevében üd­vözölte Szávayt a Teleki-dijjal való kitüntetése alkalmából. A közgyűlés a szövetség ügyvezeté­sének és székhelyének Budapestre való áthelye­zését egyhangúan határozattá emelte. ^Elnöknek újra Szávay Gyulát, alelnöknek Breuer Lajos drt, Lenkei Lajost, Stauber Józsefet és Gyóni Gézát, titkárnak Palócz László visszavonulásával és érdemeinek elismerése után, Fenyves Ferenc dr. t és pénztárosnak Balassa Józsefet választotta a közgyűlés. — Wigand Edith szobra a tavaszi tár­laton. Az országos képzőművészeti társulat zsű­rije, a napokban döntött a szépművészeti mú­zeumban megnyíló tavaszi tárlatra beküldött művek sorsa felett s amint értesülünk, a kiállí­tásra egyhangú határozattal elfogadta Wigand Edithnek, a művészetében egyre izmosodó szek­szárdi fiatal szobrászművészt) őnek beküldött szo­bormüvét is, amely szentandrási Szénáid Oszkárné úrnőt márványban igen sikerűken örökíti meg. — A kukoriCHCsuta szállításának korlá­tozása. A miniszter értesítette ma *a városi ha­tóságot. hogy a kukoricaesuta szállításának kor­látozását rendelte el. Miniszteri engedély nélkül csutát elszállítani tilos. A kukoricaesuta meg­őrölve melasszal vagy más hasonló tápanyaggal keverve, kitűnő takarmány és mert erre szükség lesz, korlátozni kellett a szállítást. — József főherceg dicsérete a mi le g- öregebb népfelkelőinkről. A negyvennyolc- ötvenévesek, akik már megvívták nehéz harcukat az élettel, megtanulták a maguk nehéz küzdel­meiből, hogy sikert, eredményt csak egész lélekkel, minden erővel, a legteljesebb kötelességtudássaí elvégzett munkával lehet elérni. Három esztendő­vel ezelőtt egyikőjük sem képzelte, hogy katona lesz, hogy fegyvert kell fognia, ami talán még soha nem volt a kezében. Eljöttek azonban a nagy idők, kitűnt, hogy ők sem elég öregek ahhoz, hogy fegyverrel kezükben szolgálatot ne tehetnének a nemzet nagy ügyének. Ott hagyták a hivatalt, az üzletet, a műhelyt, a gyárat, a szántóföldet, eddigi munkájuk színhelyét és szinte megfiatalodva, mondhatni uj erővel, bevonultak a kaszárnyába. József főherceg most a legmagasabb szolgálat nevében parancsban fejezte ki dicsé­retét és elismerését a mi öreg népfelkelőinknek. Említésre méltó, hogy ilyen elismerésben eddig csak kombattáns csapatok részesültek és pedig a legnagyszerűbb haditények után. A parancs a következő: „A hadkiegészítő parancsnokság je­lentése szerint az 1865—67. évfolyamokhoz tar­tozó népfölkelésre kötelezettek rendkívüli és pá­ratlan pontosságai tettek eleget a behivási pa­rancsnak. A köteiessógteljesitésnek, a hazasze­Mutatványképpen, Szabolcska Mihálynak a napokban megjelenő „Szivein sze­rint“ cimli uj verseskönyvéből.* Őseim nyomán. Az én apáim a földet művelték, Fentmaradt róluk falunkban az emlék: Hogy rigmusos, notás emberek voltak, S váltig keveset szomorkodtak ! Nagyanyó is, nyolcvan éve súlyával, Bíbelődni elfelejt a halállal. Emlékezget eladólány-korára . . . — Ablakunkon bebólintgat Az akácfa virága! Én magam is — ezer gondom mit bánom I Minden virág nekem nyit a határon. Bolond, aki gondol is a gondjára. Ablakunkon bebólintgat Az ákácía virága! Szivemmel látom őket, ahogy nyárban Madárdalos, vadvirágos határban. Dolog közben is — földszint vagy az égen, — Méláz szemök a messzeségen I Dallal, virággal nem tudnak betelni. S hogy őszre kelvén, se virág, se semmi: Templomba járnak, éneket vezetnek, S százötven zsoltárt énekelnek I • — Utóduk én, ki elvetődtem távot, Városra a vadvirágos határról. Míg tart a nyár, mélázva, munkaközbe : Én is nótákat gyűjtök ősszel De őszre fordulván, — itt lesz mahslnap ! — Ha vége szakad virágos dalomnak : Hasznát veszem az ősi örökségnek, S én is a zsoltárokra térek 1 Ákácvirágzás idején. Valami kész csoda esett minálunk : Csupa merő gondtalanság a házunk, Mint valami szerelmes pár háztája... — Ablakunkon bebólintgat Az ákácía virága! Feleségem felhótelen vidámság, Szellőzteti a menyasszony-ruháját, S rá-rákezd egy régi, meleg nótára . . . — Ablakunkon bebólintgat Az ákácfa virága! • si«eer és Woltaer kiadás« (B«d»pest, Aiörássy-ait lé.) Ara SK. Ha visszatekintek ,.. Ha visszatekintek Elszállt életemre: Volt részem elégszer Igaz szeretetbe ; De soha, senki úgy Nem szeretett engem, Ahogy te szerettél, Napsugaras »zfweí Édes anyám, lelkem ! Ha visszatekintek Elszállt életemre : Úgy születtem én is, Viszont-szeretetre. Hálátalan máshoz Soha nem is lettem, Csak neked maradtam Örökös adósod: Édes anyám, lelkem ! Nemesség. Nemessé senkit nem tehet más. Csak életével önmaga. Se mélységek, se magasságok, f Se földi más hatalmasságok. Vagy királyok parancsszava. Őseid érdeme: ereklyéd, De nemessé az sem tehet . . . Egy nemesség van a világon : Mely tetteidből kisugárzó«, Befénvü egész éltedet! Légy egész ember, s dobj a tűzre Minden pecsétes lim-lomot; S áldalak a nemességedben, Ha azt nem Írott levelekben, — Saját szivedben hordozod 1 Világháború. Virrasztó, lázas, néma éjszakákon, Úgy tetszik, hallom a csaták zaját. Lelkem előtt robogó hadsorok, Szuronyrohamok iramlanak át . , . S hogy büszke, szép fajom ott látom égni, Hol a vész és dicsőség legnagyobb: — Arcom kigyul, örömköny gyűl szemembe S büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok! De hajh ... virrasztó, lázas éjszakákon, Míg hallom zúgni a csaták zaját, S lelkem előtt robogó hadsorok, Szuronyroharaok iramlanak át: Ez emberirtó, szörnyű gyilkolások Vértengerében összeborzadok ; Kétségbeesve fölzokog a lelkem, S szégyenlenem kell, hogy ember vagyok Megváltók a földön. Óh betlehemi fénylő csillag, Fénylőbben gyűlj ki az egen. Felettünk nagy éj feketélik, Riasztó fényed nem szállt végig Miig se még az ember-sziveken 1 Óh betlehemi angyalok ti, Világosabban szóljatok ! Az. embernek két ezredéve Nem volt elég rá, hogy megértse: A szeretetre hívó szózatot! Óh betlehemi pásztorok ti, Örök tanúi legyetek, Hogy fsten szállt le a világra . .. — A kőrülálló barmok bárba, Nagy csendesen, tovább kérődztenek I

Next

/
Oldalképek
Tartalom