Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-03-30 / 26. szám

IS 19 március 30

Diákok a mezőn.

Mindent a hazáért! Vért, életet, anyagi ja vakat, tudást, munkát, mindent a haza követel most. Élet-halál küzdelmünk dicsőséges befejezésének érdekében, a eyőzelem szolgálatába kell állítani minden képességet, tetterőt.

Ez a rugója annak a rendeletnek, amelyet most a kultuszminiszter az összes hazai iskolák vezetőihez intézett és amelyben kívánatosnak nyilvánítja, hogy a mai rendkívüli viszonyok között a mezőgazdasági termés biztosításában a tanuló ifjúság is közreműködjék.

A miniszter a közreműködés módjait abban állapítja meg, hogy a tanuló ifjúság ne csak hozzátartozóinak, hanem más munkaerőre szoruló gazdának is ajánlja fel segítségét. A rendelet felhívja az iskolák vezetőit arra is, hogy az önként jelentkező és a testileg fejlettebb tanulókból a konyhakerti termelés céljaira termelő csoportokat szervezzenek. Az ily munkákban résztvevő tanulók — mondja a rendelet — nemcsak hazafias kötelességet teljesítenek, hanem számottevő anyagi előnyhöz is jutnak.

A miniszter utal arra, hogy a tanuló ifjúságnak a mezőgazdasági munkákban való felhasználásánál figyelemmel kell lennie a tanulók tanulmányi előmenetelére, de módot ad arra is, hogy indokolt esetekben a tanulók a gazdasági munkálatok időtariamúra szabadságot kaphassanak, ha a gazdák ilyen kérelemmel megkeresik az iskolák igazgatóságát.

HÍREK.

— Kitüntetett 44 es főhadnagy. A király Saxer Károly 44. gyalogezredbeli tart. főhadnagyot, berlini újságírót, az ellenséggel szemben tanúsított vitézségéért a hadiékitményes 3. oszt. katonai érdem kereszttel tüntette ki. Saxer már korábban megkapta a szignum-laudiszt.

— Hivatalátadás. Antal Pál nyug. közalapítványi főfelügyelő hivatalát tegnap adta át utódjának Szabó Jenő felügyelőnek, akit a báta- széki alapítványi uradalomból helyeztek át Szekszárdid. A hivataiátadásnál a közalapítványi igazgatóság részéről Uhl Antal igazgató volt jelen.

— Dr. Boncz Ödön miniszteri tanácsos látogatása Dombóváron. Folyó hó ‘25-én délelőtt dr. Boncz Ödön kultuszminiszteri tanácsos, az V. ügyosztály vezetője Dombóvárra érkezett, ahol megtekintette a kir. kath. főgimnázium ideiglenes elhelyezésére szolgáló állami elemi iskolai épületet, megnézte az intézet környezetét, majd az intézet igazgatójának kalauzolása mellett tüzetesen megvizsgálta az építendő intézet — 4 kát. hold — telkét. A miniszteri tanácsos este 6 órakor utazott el Dombóvárról.

— Polgári liadiéremkercszt. A király a háború alatt polgári téren teljesített odaadó szol gálatok méltánylásául „Polgári hadiéremkerszt“-et létesített. A polgári hadiéremkeresztnek négy osztálya van. A hivatalos lap mai közli az erre vonatkozó rendeletet.

iÜLNAVARMEGYi- és a KOZEkOSK

— Az alkalmatlanok ujrasorozása. A

46—47 évesek után, mint ismeretes, a 18 évesek sorozása következik. Ezután azonban mint értesülünk, megtörténhetik, hogy mielőtt a 18 éve seket behívnák, az eddigi alkalmatlanoknak talált összes korosztálybelieket bemutató szemlére rendelik és segédszolgálatra alkalmazzák.

— Sörös József dombóvári tb. föszolga biró ünneplése. Dombóvárról vesszük a következő sorokat: „Folyó hó 27 én d. e. 10 órakor érkezett Dombóvárra, a tamásii járás közönségének képviseletében, dr. Friihwirth Jenő ügyvéd, törvényhatósági bizottsági tag vezetése mellett, egy 12 tagú küldöttség azon célból, hogy köszönetét mondjon Sörös József tb. főszolgabírónak azért az ő szemponijából igazi áldozatért és ne mes elhatározásért, melyet azzal hozott a köznek, hogy a tamásii főszolgabírói jelöltséget elfogadta. — A küldöttség nevében dr. Friihwirth Jenő tolmácsolta, magas szárnyalásu, szép beszédben, a tamásii járás nagy szeretetét, mély tiszteletét, Sörös József tb. főszolgabíróhoz való törhetetlen ragaszkodását. — Dr. Friihwirth Jenő szavaira Sörös József tb. főszolgabíró mélyen meghatva válaszolt, annak a kellemes érzésének adva erős kifejezést, mellyel ő annak a járásnak határát majdan átlépheti, mely neki már egyszer oly kedves otthona volt, melynek meleg szeretetét egykor már oly nagyon élvezhette. A tisztelgés után a küldöttség a községet tekintette meg ; délben ebédre gyűlt össze Sörös tb. főszolgabiró vendégszerető házánál, ahol Sörös Józsefnó ismert kedvességével, figyelmével még jobban lebilincselte férjének tisztelőit, barátait. A küldöttség d. u. 4 órakor hagyta el Sörös József vendég- szerető házát s tért vissza Tamásiba, azon boldog tudatban, hogy az jön vissza közéjök akit szerettek, becsültek, aki pedig vissza jön közéjök, az viszont őket szerette, becsülte. Sörös Józseffel nyert Tamási, Tamásival nyert Sörös, de Sörössel veszitett Dombóvár. Sors bona, nihil aliud!“

— Jegyzőválasztás. Mórágyon, a fegyelmi utón megüresedett jegyzői állásra Till Lajos bonyhádi adóügyi jegyző választatott meg.

— A hadiszolgáltatást végzők felmentése és felváltása. A hadiszolgáltatási, személyes szolgáltatási és a népfelkelői törvény alapján kirendelt egyének felmentésének, illetve felváltásának jogát a honvédelmi miniszter saját magának tartja fenn. A kérvények azonban nem közvetlenül a honvédelmi miniszterhez, hanem az illetékes közigazgatási hatósághoz int^zendők, melyet azok elintézésére utasított a miniszter.

— Széna és szalma rekvirálása. A föld- mivelésügyi miniszter rendelete a külföldre szállítandó, valamint a termelőknél feleslegként mutatkozó széna és szalmakészleteket a hadsereg céljaira igénybevetteknek jelenti ki. Amennyiben a hatóság és az egyes termelők között a fölös készlet meghatározásánál nézeteltérések merülnének fel, ilyenkor a polgármester vagy a főszolgabíró a gazdasági felügyelő véleményét köteles kikérni. A miniszter végül a széna és szalmakészletek önkéntes felajánlásának eredményéről mielőbb jelentést vár.

— Vidéki hírlapírók közgyűlése. A vidéki sajtó tagjainak nagyszámú részvételével tartotta meg vasárnap a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége huszadik évi rendes közgyűlését. — Szávay Gyula elnök nyitotta meg az ülést hosz- szabb beszéddel. A háborúban eddig 18 vidéki hirlapiró esett el, tizeuketten hadifogságban vannak, ötvenhármán megsebesültek, kilencet pedig vitézségi éremmel t ntettek ki. Pogány Mihály temesvári lapszerkesztő a közgyűlés nevében üdvözölte Szávayt a Teleki-dijjal való kitüntetése alkalmából. A közgyűlés a szövetség ügyvezetésének és székhelyének Budapestre való áthelyezését egyhangúan határozattá emelte. ^Elnöknek újra Szávay Gyulát, alelnöknek Breuer Lajos drt, Lenkei Lajost, Stauber Józsefet és Gyóni Gézát, titkárnak Palócz László visszavonulásával és érdemeinek elismerése után, Fenyves Ferenc dr. t és pénztárosnak Balassa Józsefet választotta a közgyűlés.

— Wigand Edith szobra a tavaszi tárlaton. Az országos képzőművészeti társulat zsűrije, a napokban döntött a szépművészeti múzeumban megnyíló tavaszi tárlatra beküldött művek sorsa felett s amint értesülünk, a kiállításra egyhangú határozattal elfogadta Wigand Edithnek, a művészetében egyre izmosodó szekszárdi fiatal szobrászművészt) őnek beküldött szobormüvét is, amely szentandrási Szénáid Oszkárné úrnőt márványban igen sikerűken örökíti meg.

— A kukoriCHCsuta szállításának korlátozása. A miniszter értesítette ma *a városi hatóságot. hogy a kukoricaesuta szállításának korlátozását rendelte el. Miniszteri engedély nélkül csutát elszállítani tilos. A kukoricaesuta megőrölve melasszal vagy más hasonló tápanyaggal keverve, kitűnő takarmány és mert erre szükség lesz, korlátozni kellett a szállítást.

— József főherceg dicsérete a mi le g- öregebb népfelkelőinkről. A negyvennyolc- ötvenévesek, akik már megvívták nehéz harcukat az élettel, megtanulták a maguk nehéz küzdelmeiből, hogy sikert, eredményt csak egész lélekkel, minden erővel, a legteljesebb kötelességtudássaí elvégzett munkával lehet elérni. Három esztendővel ezelőtt egyikőjük sem képzelte, hogy katona lesz, hogy fegyvert kell fognia, ami talán még soha nem volt a kezében. Eljöttek azonban a nagy idők, kitűnt, hogy ők sem elég öregek ahhoz, hogy fegyverrel kezükben szolgálatot ne tehetnének a nemzet nagy ügyének. Ott hagyták a hivatalt, az üzletet, a műhelyt, a gyárat, a szántóföldet, eddigi munkájuk színhelyét és szinte megfiatalodva, mondhatni uj erővel, bevonultak a kaszárnyába. József főherceg most a legmagasabb szolgálat nevében parancsban fejezte ki dicséretét és elismerését a mi öreg népfelkelőinknek. Említésre méltó, hogy ilyen elismerésben eddig csak kombattáns csapatok részesültek és pedig a legnagyszerűbb haditények után. A parancs a következő: „A hadkiegészítő parancsnokság jelentése szerint az 1865—67. évfolyamokhoz tartozó népfölkelésre kötelezettek rendkívüli és páratlan pontosságai tettek eleget a behivási parancsnak. A köteiessógteljesitésnek, a hazaszeMutatványképpen,

Szabolcska Mihálynak a napokban megjelenő „Szivein szerint“ cimli uj verseskönyvéből.*

Őseim nyomán.

Az én apáim a földet művelték,

Fentmaradt róluk falunkban az emlék:

Hogy rigmusos, notás emberek voltak,

S váltig keveset szomorkodtak !

Nagyanyó is, nyolcvan éve súlyával, Bíbelődni elfelejt a halállal.

Emlékezget eladólány-korára . . .

— Ablakunkon bebólintgat Az akácfa virága!

Én magam is — ezer gondom mit bánom I Minden virág nekem nyit a határon. Bolond, aki gondol is a gondjára. Ablakunkon bebólintgat Az ákácía virága!

Szivemmel látom őket, ahogy nyárban Madárdalos, vadvirágos határban.

Dolog közben is — földszint vagy az égen, —

Méláz szemök a messzeségen I

Dallal, virággal nem tudnak betelni.

S hogy őszre kelvén, se virág, se semmi: Templomba járnak, éneket vezetnek,

S százötven zsoltárt énekelnek I •

— Utóduk én, ki elvetődtem távot,

Városra a vadvirágos határról.

Míg tart a nyár, mélázva, munkaközbe :

Én is nótákat gyűjtök ősszel

De őszre fordulván, — itt lesz mahslnap ! —

Ha vége szakad virágos dalomnak :

Hasznát veszem az ősi örökségnek,

S én is a zsoltárokra térek 1

Ákácvirágzás idején.

Valami kész csoda esett minálunk :

Csupa merő gondtalanság a házunk,

Mint valami szerelmes pár háztája...

— Ablakunkon bebólintgat Az ákácía virága!

Feleségem felhótelen vidámság,

Szellőzteti a menyasszony-ruháját,

S rá-rákezd egy régi, meleg nótára . . .

— Ablakunkon bebólintgat Az ákácfa virága!

• si«eer és Woltaer kiadás« (B«d»pest, Aiörássy-ait lé.) Ara SK.

Ha visszatekintek ,..

Ha visszatekintek Elszállt életemre:

Volt részem elégszer Igaz szeretetbe ;

De soha, senki úgy Nem szeretett engem,

Ahogy te szerettél, Napsugaras »zfweí Édes anyám, lelkem !

Ha visszatekintek Elszállt életemre :

Úgy születtem én is, Viszont-szeretetre.

Hálátalan máshoz Soha nem is lettem,

Csak neked maradtam Örökös adósod:

Édes anyám, lelkem !

Nemesség.

Nemessé senkit nem tehet más. Csak életével önmaga.

Se mélységek, se magasságok, f Se földi más hatalmasságok. Vagy királyok parancsszava.

Őseid érdeme: ereklyéd,

De nemessé az sem tehet . . . Egy nemesség van a világon : Mely tetteidből kisugárzó«, Befénvü egész éltedet!

Légy egész ember, s dobj a tűzre Minden pecsétes lim-lomot;

S áldalak a nemességedben,

Ha azt nem Írott levelekben,

— Saját szivedben hordozod 1

Világháború.

Virrasztó, lázas, néma éjszakákon,

Úgy tetszik, hallom a csaták zaját.

Lelkem előtt robogó hadsorok, Szuronyrohamok iramlanak át . , .

S hogy büszke, szép fajom ott látom égni, Hol a vész és dicsőség legnagyobb:

— Arcom kigyul, örömköny gyűl szemembe S büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok!

De hajh ... virrasztó, lázas éjszakákon,

Míg hallom zúgni a csaták zaját,

S lelkem előtt robogó hadsorok, Szuronyroharaok iramlanak át:

Ez emberirtó, szörnyű gyilkolások Vértengerében összeborzadok ;

Kétségbeesve fölzokog a lelkem,

S szégyenlenem kell, hogy ember vagyok

Megváltók a földön.

Óh betlehemi fénylő csillag,

Fénylőbben gyűlj ki az egen.

Felettünk nagy éj feketélik,

Riasztó fényed nem szállt végig Miig se még az ember-sziveken 1

Óh betlehemi angyalok ti,

Világosabban szóljatok !

Az. embernek két ezredéve Nem volt elég rá, hogy megértse:

A szeretetre hívó szózatot!

Óh betlehemi pásztorok ti,

Örök tanúi legyetek,

Hogy fsten szállt le a világra . ..

— A kőrülálló barmok bárba,

Nagy csendesen, tovább kérődztenek I