Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-02-01 / 9. szám

4 TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK — Sajtóhiba. Lapunk utolsó számá­ban a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank közzétett közgyűlési meghívójába sajnála­tos sajtóhiba csúszott be, amennyiben a közgyűlés nem február hó 15-én délután 3 órára, hanem február hó 16-án délután 3 órára van kitűzve, amint az mai hirde­tésünkből kitűnik. — Eityesiilo kaszinók. Bátaszéken a „Polgári Kasziuó“ és a „Kereskedelmi Kaszinó“ egyesült és most mint „Bátaszéki Kaszinó“ ápol jak a társadalmi egybeolvadás szép eszméjét. — Ezt a példát igen vonzónak es követendőnek tartjuk. Nálunk valósággal tultengés van az egy­leti élet terén. Egész jelentéktelen kis községek­ben 5—6 egylet is található, melyek valóságos búvóhelyei a polgári társadalomnak. Ennek csak szétforgácsolódás lehet az előzménye. A sok kis egyletnek alig van annyi fizető tagja, hogy a választmányt meg lehessen alakítani. — Újságot csak szórványosán járatnak, a könyvtár gyara pitására elvétve jut valami. — Ily körülmények között valóban ajánlatos, ha a különböző kaszi­nók, olvasókörök és egyesületek fuzionálnak és az erők egyesítésével megvetik jövendő felvirág­zásuk alapjat. Különösen a mai időkben nincs is annak értelme, hogy a társadalom foglalkozás és vallás szerint tagozódjék. — Miért kelljen külön olvasókörbe járniuk a kereskedőknnk, az iparo­soknak, a protestánsoknak, a kaiholikusoknak. Itt az ideje, hogy szakítsunk a sokféle olvasó- egylettel es Kaszinóval. Magyarország mindig egységes volt politikailag, egységessé kell válnunk társadalmilag is. — Hősi halált haltak: Dunaszentgyörgy ről l'ilisz Ferenc szakaszvezető, kinek egy gránát a fejét zúzta szét, a déli harctéren hísi halált halt. Családját a szomorú esetről a megboldogult őrnagya tudatta. Yodli József közvitéz az északi harctéren srapnellgolyótól találva, azonnal kilehelte hősi lelkét. — A „Vörös Félhold“ a Vörös Kereszthez hasonlóan, a velünk együtt a közös es ádáz orosz, angol és francia ellenség ellen dicsőséggel és nagy kitartással küzdő törő kök sebe ült katonái ápolását végzi A Vörös Felhold ugyanaz Törökországban, ami nálunk a Vörös Kereszt, habár elvakult dühükben a müveit francia-angol orosz entente nem akarja is elismerni hasonló nemzetközi hadi jogvédelem alatt álló tényezőnek. Azonban egy okkal több, hogy a magyar annál erősebb ki­fejezést adjon hayyomatiyos tö ökbarátságának, annál is inkább, mert a törökök ncpe volt az a Balkánon, kik gondolkodás nélkül, egyenes lélek­kel, becsülettel mellénk állottak az orosz kolosszus elleni küzdelmünkben. Ezért a Magyar Szak­írók Országos Egyesülete, hogy a Vö­rös Félhold segélyezése érdekében inditott országos akcióját minél eredményesebbé tegye, megbízta a vidéki újságkiadó nyomdatulajdonosok hivatalos lapját a „Nyom da ipa r-t“ is gyűjtés- indítással. — A ..Nyomdaipar“ szerkesztősége felkérése folytán mi is felhívjuk olvasóink figyel­met ezen nemzeti — becsület — szamba menő jótékonyságra azzal, hogy az adományok a „Nyo.i da- ipar“ szerkesztösegénex Molnár Mór nyomda- igazgató címen Szekszárdra küldendők. Az adomá­nyokat a „Nyomdaiparion kívül a helyi lapok, valamint az „Az Újság“ és a „Pester Lloyd“ fogják nyugtatni. — Adakozás. A szekszárdi postahivatal személyzete 10 koronát, Fischhof Károly és neje ugyancsak 10 koronát adott a szekszárdi liadba- vonultak itthon maradt családtagjainak segélye íésére, melyért hálás köszönetét mond a jóléti bizottság nevében Diczenty Lajos — Sebesülés. Simon Gyula szekszárdi pénzügyigazgatósági számtiszt, 17. honvéd gyalog­ezred tartalékosa, az északi harctéren, a Wielicska melletti ütközetben dum-dum lövést kapott, amely jobb felsőkarját szétroncsolta, ugyannyira, hogy rövid időn belől már másod ízben kellett műtétet végezni rajta. — Megsebesülése után a szatmári kórházba került, ahol 17 napig ápoltatott, onnan a Máltai Lovagrend kórház vonatján Becsbe vite­tett és innen kívánságára hazaszállították Szek­szárdra, ahol a Ferenc közkórházban fekszik és Tanárky Árpád igazgató-főorvos által folyó hó 27 én megoperáltatott. Alapos a remény, hogy, bár a sérülés igen su'yos, testi épséget idővel visszanyeri. — A hadsegélyzö hivatal köszöneté. Decs községben a harctéren küzdő katonák ka­rácsonyi ajándékára 167 korona gyűj’tetett és küldetett el az alispáni hivatal utján, melyért a hadsegélyzö hivatal Decs község hazafias érzésű lakosságának és mindazoknak, akik nemes ado­mányukkal a gyűjtéshez hozzájárultak, meleg köszönetét nyilvánította. — „Világi mozgóképszínház. Hétfőn és kedden Kobbinne asszony fellépte. „Bretagne szépe“ életkép két £ részben a címszerepet Robinne asszony alakítja, melyen a legbájosabb jeleneteivel, fog a nézőközönség elé lépni. „Maxi meg az anyós“ kitünően sikerült 2 felvonásos vigjátéka ,,M«x Linder“ nek. Ezeket köríti gyö­nyörű kiegészitő műsor, mely a falragaszokon olvasható. — Téli kép. Föld anyánk hólétől síkos kebelét a csütörtöki hóvihar fehér vastag pán- e óba borította. A dermesztő hideg véget vetett egyelőre az undorító sárnak, melynek láttára mindenki a szerbiai utakra gondolt, meg derék katonáinkra, akik hivatva vannak ezeket az ut- talan utakat d csőségesen taposni. A nagy hideg csonttá fagyasztott mindent, a sáros utak görön­gyeit kipárnázta a vastag hólepel, szánkók esi lingelnek, egyes fogatok csikorognak, a ródli pályák elevenek, hangosak, az iskolás gyerekek csuszkákat csinálnak, épen olyan egyenesen és hosszan, mint a háború előtt. Mert minden meg­változhatok, csak az iskolás gyerek erkölcse nem, no meg a téli tájkép, mely zuzmarás körvona­laival szemünk ele varázsolja a hóförgeteges Kárpátokat, ahol nagyszerű katonáink puskatus­sal és puszta marokkal marasztalják az oroszokat, hogy mentői kevesebb vonulhasson belőlük vissza Varsó felé, Hindenburg kitárt karjaiba. — A kétkoronás bankjegyek. Az Osztrák- Magyar Bank a kétkoronás b nkjegyek kibocsá tását megszorította, amennyiben ezt a fizetési eszközt kizárólag a katonai szükségletre kívánja korlátozni, amelyre az eredetileg szánva volt. — A polgári szükséglétét a bank ezüstforintosoknak fokozottabb mérvben való kibocsátásával akarja fedezni. Ezenkívül a bank a kétkoronás jegyeket újakkal pótolja, amelyeket a saját nyomdájában Aliit elő, mig az első kibocsátás a bank más- irányu elfoglaltsága miatt, a raagániparra bizatott. — Iskolalátogatás a ityönkl gimnázium­nál. A szokásos félévi iskolalátogatást a gyönki gimnáziumnál január 28 án ejtette meg Kálai Endre esperes, Szakács Imre és Gödé Károly iskolafenntartó testületi tagokkal. A tanári karból ketten Baki/ és Tüske tanárok a h trctéren illetve hadifogságban vannak, de az otthon maradt 4 tanár heti 26— 8—32 órai tanítással derekasan pótolta hiányukat, úgy hogy a diákgyerekek szép haladása mindenkit örömmel tölthet el. — Hír az orosz fogságból. Steiner KU­I mán főhadnagy, Sleiner Lajos dr. ügyvéd, taka­rékpéaztári igazgató fia, amint már megírtuk, megsebesülve orosz fogságba jutott. A feleségé bez Írott levelében jelezte, hogy Szibériába szál- 1 tották. ahol sebje meggyógyult. Négy hónapig azonban ez után semmi éleijelt nem adott magá­ról. Ennek azonban mbst megjött a magyarázata. Neje a napokban kapott tőle levelet, amelyben azt írja, hogy Szkotovóba (Wladivosztok körül) vitték, tehát a japin határhoz közel, ahol elég jól érzi magát. — Halálozások. A pécsi egyházmegyének két tiszteletreméltó tagja, Streicher Péter pré­post, nyugalmazott liőgyészi esperes-plébános 70 éves korában, Biró Imre dunaföldvári prépost­i plébános pedig 71 éves korában, mindkettő hosszas szenvedés után, elhunyt. Haláluk hiveik és tisztelőik széles körében őszinte részvétet keltett. Kovács Mihály szekszárdi gyümölcskeres kedő életének 53-ik évében hirtelen elhunyt. Múlt pénteken helyezték Szekszárdon örök nyuga­lomra. Neje, leányai és unokái gyászolják. — Elhunyt önkéntes. Takács András 34 ezredbeli önkéntes Szekszárdon elhunyt, tífusz ban. Temetése folyó hó 26-ikán ment végbe fé­nyes katonai pompával. Az elhunyt egy király­népei vagyonos kisbirtokos fia és a VII. osztály tanulója volt — Megugrott fuvarosok. A csütörtökön délután útnak eredt szekszárdi szekértábor nem a kirendelt 200 főnyi létszámmal indult. Hogy hogy se, a fuvarosok, akik amugyse igen tűrték a fegyelmet és ugyancsak rá szolgáltak a ke­ményebb bánásmódra, az indulás napján . 35 fő­vel megfogyatkoztak. 35 fuvaros ugv eltűnt, mint a kámfor. A rendőrség kereste őket föld alatt és föld felett, de csak igen szórványos ered­ményűvel. — Mindössze 14 volt előkerithető, a többi úgy elbújt, vagy elbujdosott, hogy nem ta­láltak reájok. Ez a tömeges megugrás igen jel­lemző a mi népünk felfogására. Nem a háborúba mennek, csak a katonaságnak fuvarozni, ellátás és jó napidij mellett és mégis ellenszegülnek, holott a személyes hadiszolgáltatási kötelezettsé get a törvény írja elő. Ez is mutatja, hogy né­pünk mily tanulatlan és mennyire nem ismeri és nem tiszteli a törvényt, a hatóságot. Az ilyen tiszteletlenségnek keserves bünhődés a következ­ménye és sajnos: ennek a terhe is a népet nyomja, mert a megugrottak helyett újabb má­soknak kellett helytállniók. 1915. február 1. — Tavaszi vetőmagvak. A földmivelési miniszter rendelete következtében már legköze­lebb minden vármegyében központi gazdasági intéző bizottság fog alakittatani, melynek minden községben lesz egy albizottsága, mely hatósági vezetés alatt a tavaszi vetőmag szükségletet (búza kivételével) összeírja. Azon kívül a földmunkák pótlásáról és végzéséről is gondoskodik. A kor­mány nagymennyiségű tavaszi vetőm igvakat sze­reztetett be és bocsát a gazdák rendelkezésére, a mit nagy megnyugvással és örömmel veszünk tudomásul. — Kanyaró Kajmádon. Az utóbbi napok­ban az iskolás gyermekek közt Kajmád puszta n 9 kanyaró betegség merült fel, miért is az ottani iskola bezárása elrendeltetett. ínyenc és makrancos lokomotív. Furcsa kis meglepetésben részesültek a szombaton reg gél 7 órakor Budapestről Szekszárdra elindult utasok, mert 3 és fél óra helyett este 10 órakor érkez­tek meg. Tolnáig csak eljutottak valahogy úgy este 7 órára, de itt a makrancos lokomotív fel­mondta a szolgálatot. A hosszú kocsisor sok volt fáradt tüdejének, mindenáron szomját akarta ol­tani, de a kis Ínyencnek nem volt jó a tolnai viz, gondolt tehát merészet és nagyot, ott hagyta a türelmetlen utasokat Tolnán, elfutott Szek­szárdra s miután itt jól teleszopta magát a kitűnő ártézi vízzel, visszarobogott ismét s tiz órára valahogy meghozta az eltikkadt utasokat. Ez az eset olyan komikus és kacagtató, hogy elfelejtünk hozzáfűzni minden komolyabb kommentárt, a kis torkos lokomotivot azonban ajánljuk mégis a sza­badkai üzletvezetőség szives figyelmébe, hely - tesse el vagy az ispotályba, vagy a — javító műhelybe. — Statisztika a sebesültekről. A had­ügyminisztériumban érdekes s egyben örvendő; statisztikát állítottak össze a sebesültekről. Eszerrn l az összes sebesültek 45.5°/0-a ismét fegyvo.t foghatott; 24.5°/o a rokkant maradt g ezek t hosszabb szabadságra kellett bocsátani; 17. még ápolás alatt vau s mindössze 2.48°/0 báli. — Vasúti igazolványok korlátozása A vasutak igénybevételére jogosító igazolványok vábbi intézkedésig nem állíthatók ki oly közsé­gekből utazni szándékozók részére, mely k z : gek kolerával, himlővel, vagy kiütéses tífusz-/, t! fertőzöttek, vagy ilyen betegség azokban az utó zást megelőzőleg két héten belől előfordult. — A magyar sajtó és a háború. Abban a nagy küzdelemben, amely elé a világháború állította a nemzeteket, a magyar sajtó az egész világ elismerését kivívta. Tárgyilagos bacsüle'es, őszinte híradásai, nyugodt önmérséklete és ház ; fias komolysága meglepte a külföldet is. A magyar újságok a legnehezebb, legfárasztf munkát végzik, mert az újság hírszolgálata in s' a legnagyobb akadályokba ütközik, hiszen magunk háborúját vívjuk, a mi tűzhelyül' nyugalmáért küzdenek százezrek és milliók. A. újságírónak éreznie, tudnia, értenie kell, in; tartozik a nagy nyilvánosság elé, mi az, amit közölnie szabad annélkül, hogy mindannyiunk féltve őrzött nagy érdekei csorbát szenvedjenek. Ar Est munkatársai, akik a magyar irodalom és újságírás legelőkelőbb képviselői a felada­tot a legkitűnőbben oldják meg, bár ottvannak minden harctéren, ott vannak minden oly gócpon­ton, ahol a külpolitika tekervényes szálait szövö­getik. Az Est munkatársai a táborokból és a semleges államok fővárosaiból egyaránt bő és megbízható tudósitásokat, színes és tanulságos cikkeket küldenek ennek az újságnak, mely im­már három hatalmas fővárosi nyomdában 72 óriási ggorsforgó gépen készül. Az Est nagy­sága tükrözi vissza Magyarország mérhetetlen szellemi kincseit. Mert ha ez az újság naponta közel 400.000 példányban fogy el, úgy a magyar intelligentia erőteljesebb, fejlődésképesebb bár­mely külföldi nemzet intelligentiájánál. Európa egyetlen napilapja sem emelkedett 200 000 pél­dányon felül. A napisajtó a leghivatottabb fok­mérője minden ország műveltségének, azért két­szeresen büszkék lehetünk Az Est-re, mint újságra és arra a nagy olvasó közönségre, mely Az Est becsületes munkáját, tisztességes híradásait mél­tányolni tudja. Az Est Budapesten, VII., Erzsé- bet-körut 20 szám alatt jelenik meg. A főváros­ban három és Bécsben egy kiadóhivatala van és emellett az ország minden részén — több mint 2500 helyen — önálló bizományosok intézik ennek az újságnak az administrationalis munkáját — A katonák meleg ruhájára a már kö- zölteken kívül, a következő újabb adományok folytak be a szekszárdi Kerületi Munkásbiztositó Pénztárhoz : Diczenty László (Szekszárd) 5 K, Fischhof Mór (Szekszárd) 5, Dunaföldvári Járási Takarék és Hitelbank 10 kor., Schmidt Ferenc (Gyönfe) 2, Schwartz Szilárd (Dunaszentgyörgy) 2, Stern Rizá és Nigrinyi Etel (Dombóvár) 2—2, Vay Ferenc (Decs) 10 korona, mely szives és hazafias adományodért esuton iá hálás köszönetét mond a pénztár igazgatósága.

Next

/
Oldalképek
Tartalom