Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-03-08 / 19. szám

Előfizetési ár: Egész évre....................16 korona Fél évre......................8 » Negyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- ér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenklnl kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24- — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőseg: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő osszot közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szá«. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ida küldendők. Néptanítók, ba az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Az élelmiszer államosítása. Az állami szociálizmus a háború következ­tében uj irányokba terelődött és a viszonyok kényszerítő hatalmának eDgedve, hatalmas lepá sekkel halad előre az uj irányban. , Az állam mind több és több élelmicikk árát kénytelen megszabni és amelyeknél az állam még nem látta szükségét az egységes szabályo­zásnak, ott a városok és községek'vették gyak ran a maguk részére igénybe, az ármegállapítás jogát. Annyit azonban már is konstatálhatunk, hogy az ármegállapítás magában véve, a maxi­mális árak meghatározása nem hozta tneg a kí­vánt eredményt sem nálunk, sem a német biro­dalomban, melyet az árak megállapitásában kö­vettünk. Már több Ízben rámutattunk arra, hogy a maximális árak megállapítása magában véve rendkívül nehéz feladat, mert a hatóságnak az áralakulás szövevényes szerkezetébe erőszakkal kell belenyúlnia és a legnagyobb körültekintéssel sem lehet figyelemmel mindazokra az érdekekre, amelyek a szabad áralakulásban kielégítést ke­resnek és találnak. A német birodalomban a gabonaár liatásta lanságát elősegítette, hogy ugyanakkor a liszt­árak szabályozva nem lettek, de ugyanezek a jelenségek mutatkoztak nálunk is, annak dacára, hogy igen helyesen a gabonaárakkal együtt a lisztárakat is megállapítottuk. A gabonanemüek a maximális árak meg­állapításával elkerülték a nyilt piacot úgy nálunk, mint a német birodalomban, ami arra vallott, hogy az eladók nem bíztak a maximális árak szilárdságában és komolyságában, másfelől pedig, hogy a maximális árakon felül is sikerült termé­keiket értékesíteniük. — Az előbbenire jellemző a burgonya ármegállapítása a német birodalom­ban, ahol a burgonya elsőizben megállapított maximális árát túlságosan alacsonynak találták, minek következtében a burgonya kinálata telje­sen megszűnt. A számítás helyesnek bizonyult, mert a német birodalmi kormány kénytelen volt magát a burgonya maximális árának fölemelésére el­határozni. A maximális árak azonkívül a gabona­behozatalt rendkívül megnehezítették, arai pedig jellemző azért, mert az ármegállapítás a külföldi gabonabehozatalok la nem vonatkozott. Tekintettel azonban arra, hogy ez a jelen­ség a német birodalomban is beállott, ahol a lisztárak megállapítva nem voltak, arra a követ­keztetésre kell jutnunk, hogy ebben a tekintet­ben a gabona áremelkedése a semleges államok­ban, továbbá az elszállítás nehézségei voltak az okai a külföldi behozatal úgyszólván, teljes meg­szűntének. Még azt sem mondhatjuk, hogy az ármeg­állapítás azt a közvetlen célt teljesen biztositotta volna, hogy az áremelkedésnek szigorú határokat szabhasson. Kétségtelen azonban, hogy eredménye volt ebbeu az irányban, de főleg abból a szem­pontból, hogy a maximális árakkal járó gabona hiány, illetőleg a kínálat megszüntetése további állami intézkedésekre vezetett. Ezek a további lépések nálunk a gabonamennyiségek lefoglalásáig, a német birodalomban a gabonamonopóliutnig vezettek. Közben azonban a maximális árakkal még egy újabb kísérlettel találkozunk. Ghillány báró földmivelésiigyi miniszter arra az üdvös lépésre határozta el magát a tengerinél, amelynek hála Istennek bővében vagyunk, hogy március lf> ig 27 koronás áron vásárolja a közön séges tengerit szabad kinálat mellett, azontúl pedig a jóval alacsonyabb maximális árakon rek- viráltatja. Ez az eljárás az, amely mellett a csök­kenő áru és egyúttal az ármegállapitás komoly­sága mellett emelkedő kínálatra kell számítanunk. A kukorica példája lesz hivatva ezt a józan okoskodást igazolni. Mig nálunk a gabonamennyi­ségek lefoglalása az Országos Gazdasági Bizott­ságnak elismerésre méltó vezetésével folyik to­vább, addig a német birodalomban ez a törekvés a gabonamonopólium b-hozatalára és ezzel kap­csolatban a hadi gabonatársulat (Kriegsgetreide­gesellschaft) megalakítására vezetett. A maximális árak tehát sem itt, sem ott elegendőknek nem bizonyultak é3 a maximális áraknak az a jelentősége van, hogy azok alapján megy végbe a gabonamennyiségeknek kisajátítása a birtokosok kezéből. Eltekintve a formától, az állam mindkét esetben a gabonamennyiségek birtokába helyezi magát, a német birodalomban kizárólag, nálnnk ellenben az állam egyelőre pár­huzamos tevékenységet folytat a maximális árak alapján lebonyolódó szabad forgalommal. Kétségtelen, hogy nálunk a kétféle eljárás sok irányban keresztezi egymást és zavarokat támaszthat, de megvan viszont az az előnye, hogy a szabad forgalmat bizonyos mértékben érintetlenül hagyja. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Az északi harctérről. Budapest, március 7­Orosz-Loegyelországbiui arc vonalunknak egyes szakaszain tegnap heves harcok voltak, melyek helyenként legkisebb távolságban föly- tak le. Tüzérségünknek jó tüzhatása az orosz osztagokat arra kényszeritette, hogy előre­tolt állásaikat jelentékeny veszteségek mel­lett kiürítsék. A Kárpátokban, ahol a harcok a kiilöii- bözö helyeken kedvező magaslati állásokért folynak, tovább tartanak. — Az oroszoknak éjjeli támadásait mindenütt visszautasítot­tuk; nyolc tisztet és ötszázhetven főnyi legénységet foglyul ejtettünk. Délkeleti Galícziában most is nyuga­lom van. — Höfer. A németek harcai. Berlin, március 7. A nagy főhadiszállás jelenti. Nyugati had­színtér : A tenger és a So mine között általánosság­ban csak tüzérségi harcok folytak. Elfosott tisztjeink élete Szibériában. (Levél az omszki fogolytáborból. — Mit mesélnek az oroszok? — „Brassó alatt dübörögnek a kozáklovak.“) Ligeti János, ifjú festőművész Galicziában megsebesült és orosz hadifogságba jutott. A te hetséges, rokonszenves fiatalember fogságából, Omszkból (ahol az aradi Kummerlin János 33 as százados is tölti hadifogságát) október 20-iki dá­tummal a következő francia nyelven irt levelet irta hozzátartozóinak : . . . Omszkban vagyok, a hasonnevű kor­mányzóság székhelyén — Szibériában. Már szep­temberben fogságba kerültem. Tarnopolnál meg­sebesültem s a harctéren maradva, orosz szani- técek szedtek fel. A szanitécek nem bántak rósz szül velem ; a hogy észrevették, hordágyra rak­tak és az orosz kötözőhelyre vittek. Az orvos, a ki átvett, egy szentpétervári egyetemi tanár, aki kitünően beszél franciául. Azonnal megoperált, igen gyengéden kezelt és biztosított arról, hogy sérülésen (a jobb lábamba kaptam lövést) rövi­desen meg fog gyógyulni. A kötözőhelyről egy moszkvai hadikórházba vittek. Egy ideig auto­mobilon szállítottak több orosz sebesülttel együtt, majd vasutoD mentünk tovább. A hadikórházban külön kis szobába fektettek es könyvet adtak ne­kem. — Steindhal „Rouge et noir“-ját kaptam. Elképzelhetitek, milyen jól esett ez a nem várt ügye em. Ápolónőim előkelő orosz hölgyek voltak. A kórházban egy hétig voltam, ezalatt az idő alatt meggyógyultam. Még bicegtem ugyan, amidőn njra vonatra tettek, fájdalmaim azonban mar nem voltak. A/ utazás két hétig tartott. Oly különös vol , furcsa flórájn idegen völgyek és hegyek kö­zön u a>ni, bzuronyos őrök között— bizonytajan helyre. Az utat nagyobbára külön fülkében tet­tem meg. Elég diszkréten és tapintatosan szállí­tottak. Az egyes állomásokon naponta nagy fő­zelékadagokat hoztak nekem. A kocsit ritkán volt szabad elhagynom. Inkább éjszaka sétáltunk egy kicsit, egyes pontokon, ahol a vonat hosz- szabb időre állott meg. Omszkba megérkezve, egy barakkba szál lásoltak el. Telepünk parancsnoka egy tábornok, aki megérkezésem alkalmával azonnal kihallga­tott. Amidőn megtudta, hogy magyar vagyok, elég barátságos magatartást tanúsított irányom ban s azt mondta, hogy évekkel ezelőtt „több napon tartózkodott a szép és kellemes Budapes­ten.“ Sajnálkozását is kifejezte, hogy háborúba keveredtünk, de — mint kijelentette — az orosz nemzet nem tűrhette, hogy Ausztria Magyar- ország egyszerűen Szerbiára feküdjön. Mindezek után a tábornok mosolyogva megjegyezte, hogy Rennenkampf hadvezér csapatai nemsokára bizo nyára Budapesten lesznek. (?) A mi telepünk kerítésekkel elhatárolt terű let, a kerítéseken túl komor, vasr.icsos epüietek, ahol orosz politikai foglyok vannak elhelyezve. Velünk szemben égignyuló sziklás hegyek, ame­lyek csúcsai örökös hóba és jégbe burkolva úgy ragyognak, mint valami csodálatos mesebeli prizmák. A kiima rendkívül zord, a hőmérséklet ren­desen mélyen van a fagypont alatt, még déli idő­ben is A barakkban egyébként fütenek. A fo golytelepen szabadon mozoghatok. — Az őrizet mindazonáltal igen szigorú, minduntalan sárga profilú kozákőrök merednek felém. Eleinte egyedül voltam Sajnos, most már harmincnégyen vagyunk. Az érintkezés nincs kor­látozva köztünk, esténként összeülünk és éneke lünk, olyan fájdalmas itt messzi Szibériában a magyar dal . . Néhány iparos van közöttünk, akik foglalkozásuk szerint kijelölt munkát végez­nek. Nekem megengedték a rajzolást, persze csak arcokat és apró detail képeket, készíthetek skicceket — az egész telepet lerajzolni nem szabad. Tekintet nélkül vallásunkra, vasárnaponkint orosz misére megyünk. Az egyik oldalon sáppadt, szomorú emberek — ezek a politikai foglyok, a másik oldalon mi, a kevés német és magyar ka­tona. Elől a tábornok, aranytól diszes sötét egyen­ruhában egy csomó tiszttel. Hogy mit mond a pap, orosz liturgiái nyelven, nem értjük, de a tömjénfüsttel száll, száll, a mi szivünk és imád­ságunk is a magyarok Istene felé . . . Hogy kik vagyunk itt, nem Írhatom meg, külön külön mindenkinek meg van engedve a levelezés, a levelet azonban francia nyelven kell irni Havonta egy levelet írhatunk, választ azon­ban nem kérhetünk. Pénzt sajnos nem fogadha­tunk el hazulról, zsoldot ugyan kapunk, de ez ép, hogy dohányra elég. Kosztunk elég jó, a fő­zelék a főétel. Újságot is kapunk néha, egy-egy francia lapot, nagyon szomorú dolgok vannak benne. Nemrégiben olvastam, hogy az orosz gene- ralissizmus azt jelentette az orosz cárnak, bogy a „kozaklovak már Brassó alatt dübörögnek.„ A szerbeknek Magyarországon történt állí­tólagos terület elfoglalásait nem tudom elhinni. Rennerrkampf is aggaszt, a francia lapok azt je­lentik, hogy az orosz tömeg-k már Berlin felé haladnak. Szibéria földjén bizony mindé i 'gondo­latunk Magyarország felé visz. Sokai ^aggódunk, sokszor elszorul a szivünk mindarra, ami regen volt. Értem ne búsuljanak ha a háborúnak végt lesz, bizonyára hazakerülök M tudják, hogy Szi­béria más vtd ikén is vau fogolytelep.

Next

/
Oldalképek
Tartalom