Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-03-01 / 17. szám

Előfizetési ár:

Egész évre

...................16 korona

Fé

l évre.........................8 »

Negyed évre .... 4 >

Egy szám ára .... 16 fillér.

Hirdetési árak:

Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- tér: garmond soronként 40 fillér.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkinl kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II.

. Szerkesztőség:

Bezeréd] István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

Kiadóhivatal:

Béri Balog Ádám-utca 42. szám.

Az előfizetési pénzek és hirdetések Ida küldendők.

Néptanítók,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona.

Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÄN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Finn-magyar testvérimre.

A táviró győzelmes harcok hírét hozza a Kárpátokból. Az orosz Góliáthot ismét jól homlokon legyintette parittyánk köve, egy egész ezrede pusztult el a legutóbbi támadásakor.

Csakhogy ez a — finn ezred volt. így voltaképpen testvér állott szemben a testvérrel, mert a finnekkel rokonságban is volnánk, még pedig elég közelről s nemcsak szegről-végről.

Őseink együtt őrizték nyájaikat ott lent, Ázsiában. Ugyanazt az Istent imádtuk. ugyanazt a nyelvet beszéltük, ugyanazok az okok hoztak ki bennünket. Csakhogy ők északra kerültek, közel a muszka- óriás kezéhez és mi ide le, a — lábaihoz. Őket már a XII. századtól fojtogatja a muszkakéz, de 700 év hóhérmunkája sem tudta kivégezni e derék nép szabadság és kulturvágyát. S milyen sors hasonlóság! Francia kéznek kellett megsegíteni az orosz hóhért, vagyis a nagy Napóleonnak jóvá hagynia 1807-ben, a tilsiti békében, I-ső Sándor cárnak, a Finnországra támasztott igényeit.

S ime most is a „szabadságvédő, nagy francia nemzet“ siet segítségére a muszkaóriásnak, hogy ez a súlyos medvetalpával mibennünket is eltiporjon. De Finnország leigázása sem sikerült teljesen. A beolvasztást sem a vaskezü Miklós cár (1825—55.) nem tudta keresztül vinni, sem a szent szinodus hatása alatt a finn- nek eloroszitására vállalkozó III. Sándor. A finn önérzet, szabadságszeretet diadalmaskodott s ugyanám kemény fricskát adott

A simontornyni uúr rövid története.

Irta és a Simontomyán állomásozó XII-ik cs. és kir. huszárezred tiszti kaszinójában 1911. február hó 10-én felolvasta:

Dr. Kiss István,

tb. megyei főorvos.

(Folytatás.)

Alig takarodik ki a török, jön a pusztán maradt, gazdátlan birtokok összeírása a neo- aquisita commissio által s a hol valakinek jogcíme volt vagy csak kissé is igazolhatta igényeit, a gazdátlan földet iparkodott megszerezni. így jutott a Zichy család a fejérmegyei óriási terjedelmű birtokokhoz, melyek nagy része elpusztult, elnéptelenedett községek határát képezték, mig Simontornya tartozékait több tulajdonos kapta részint adomány, részint vétel utján. Gróf Merci, gróf Zinzendorf és gróf Styrum német hadvezérek kezébe kerül a vidék, utóbbi 40,000 forintért veszi a simontornyai uradalmat, mely a városon kívül, 3 jobbágy községet számlál (Kis- és Nagyszékely és Udvari). Maga a város még a két külvárossal megtartotta várjellegét és királyi várkapitány lesz 1696-ban Dervodesits Horváth Péter, akinek fizetése 50 hold föld a Tapasi tó és 50 hold a fehérvári ut mellett, rétek, füzesek, nagy szőlő és malom. A lakosok pedig nem jobbágyok, hanem szabad városi polgároknak tekintetnek és csak fejadót fizetnek. Már ekkor 147 ház és 26 tornác (török kaszárnya) képezi a tartozékát. A házak becsértéke 5—10 frt, a közönséges nádas-és szalma- fedelű; mig* Tardoskeddi Mihály ref. pap ‘emeletes háza 210 forint, Kecelei Péter prédikátoré 400 forint. Három nagy~flnalom van a határban és pedig kettő a mostani vasúti hid táján, egy pedig a szigetben, a mai téglaház körül; ugyancsak 112 szőlőbirtokos emlittetik.

*

a mai „béke“ cárnak, a finn alkotmány utolsó foszlányai elkobzójának is, a kinek trónörökös korában a finn éhínség enyhítésére küldött 50 ezer rubeljét, a többi orosz adománnyal együtt, egy méltósá- gos gesztussal, egyenesen visszautasította. Azóta ez a „méltóságos“ finn nemzet, — mivel az oroszok mostani atyuská- jának, a „hazug“ cárnak jóvoltából, úgyszólván, megszűnt minden politikai és társadalmi önállósága, most még szomorúbb, legfeljebb mélabús dalaiban sírja ki bánatát, de amint nyelve örökre élni fog nemzeti hős époszában, a Kalevalában, vagy a ballada töredékeket fenntartó Kanteletarban s egyre fejlődő ujabbkori irodalmában, a szabadság vágyat, a zsarnoki orosz ellenség iránt égő örök gyűlöletet nincsen olyan szeges kancsuka, amely ebből a vitéz, hős lelkű nemzetből valaha kiirtsa.

Küldheti a szemforgató „béke“ cár mi hozzánk is barbár hordáit, Szibéria, Kaukázus sepredékét s ez ocsu közt a derék finn nép ártatlan ezreit, a Kárpátok égbe nyúló havasai, derék katonáink fegyverei mindég győztesen verik vissza a kellemetlen betolakodókat.

De nem mondanánk igazat, ha különösen nem hangsúlyoznánk, hogy a testvérvért még is — sajnáljuk.

Derék finn hősök, megilletődve állunk meg holttesteitek hekatombái előtt. Tudjuk, érezzük, hogy ellenünk nem jószántatokból küzdtetek, de a kancsuka kényszerítő hatalmából s szivetek talán kétszer vérzett el: Először a kényszer vas marka alatt s másodszor a mi éles golyóinktól.

De nyugodjatok békén. Véretek hulErősen állottak még a vár falai s rendes őrséggel annak katonai jellegét is megtartották, mert féltek a török visszatértétől. Az uj tulajdonos, kit 1700-ban iktat be a pécsi káptalan, el sem foglalhatja domíniumát, mert csakhamar ide érnek a Rákóczi szabadságharc mozgalmas hullámai. Már 1704 január havában Pápai Sándor László Pápával, Veszprémmel, Székesfehérvárral s Pécscsel együtt Simontornyát is bevette, illetve az akkori magyar őrséget a fejedelem hűségére eskette. Simontornya feié vonultában Sándor László és Zana György lovasai elszéledvén a környéken, 12 pápista papot meghurcoltak és kiraboltak, amit fegyelmezetlenségükkel menteget a vizsgálat.

A várat 1704 őszén a cs. kir. fővezér, Heister már a fegyverszünet kihirdetése után ennek megszegésével meglepte, ostromolta, visszafoglalá s parancsnokát karóba huzattá. Evvel együtt a többi dunántúli vár is német kézre került és Károlyi Sándornak 1705. év elején való átkelése a Dunántúl meghódítására sem sikerült, mert március 31-én Kilitinél Heister által meglepetvén, visszaszaladt és kurucainak legnagyobb részét elnyelte a Bakony és Somogyság. Forgács és a két Eszterházy kísérletei is kudarccal végződvén, egyik sem mert újra belefogni, mig meg nem jelenik a küzdőtéren Bottyán János, a hires törökverő generális, ki a fejedelem által megbizatott eme fatális terra — mint Eszterházy nevezi — vissza- hóditására.

Volt itt a rengetegekben bujdosó elég, de ellenálló zászlós sereg sehol. Bottyán még a nyáron és ősz elején, hol Bezerédy Imre, hol Balogh Ádám, hol Szekeres István vagy Helle- pront János ezredeseket átalküldte, hogy lelket öntsenek a népbe, de a vigyázó Pálfy János és Heister ezeket visszaszoriták, mig végre is

lása mégsem volt meddő, mert ez a világszabadság fájának gyökerét öntözi. Minket nem önzés, nem hódítási vágy ösztönzött erre a szent harcra, de a ti hóhérotoknak terjeszkedési vágya. S ennek a vágynak már is véres az orra, betörött a feje lágya s a ti enyészetnek induló holttesteitek csak szaporítják annak a sok százezer orosznak véres szellemalakját, akik éjjelente körülállják a nyavalyatörésig babonás cár éjjeli nyugágyát s visszakövetelik tőle gránáttal elsodort fejüket, golyótól átvert szivüket, kiomlott piros vérüket, szóval ezt a mosolygó, szép életet.

A finn anyák ne«i minket, a mi győzelmes fegyvereinket átkozzák, de a minden oroszok hatalmas cárját, a világ romlásának ezt a vak eszközét s legyen babona, de én szentül hiszem, hogy az anyák átka megfogan s büntetésre kényszeríti az emberi sorsot intéző végzetet, sőt magát — jóságos Istenünket is . . . B.

Távirataink.

A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai.

Galicziában és Bukovinában nincsen különösebb újság.

Budapest, február 28.

Lengyelországban és Nyugat-Galicziá- ban lényeges dolog nem történt, csupán tüzérségi harcok voltak. A kárpáti arcvonalon Wyskow környékén és a Dnyesztertől délre folytak harcok. A helyzet az utóbbi napokban nem változott. — Höfier.

maga látott a dologhoz. — Erre a célra volt 8000 embere és megfelelő tábori ágyúi, seregbontói és néhány mozsara. Tüzérségét De la Riviere francia hadimérnök ezredes igazgatta, mig többi seregét képezte 3 lovas brigadéros az ezredével, 1 gyalogos az ezredével, azonkívül 10 lovas és 9 gyalog ezredes kapitány és 3 lovas és 2 gyalog szabad csapat tulajdonos. Ezen 19 ezredes legtöbbje túl a dunai volt, de ezredeik szétoszolván, alig rendelkeztek 50—60 emberrel, csak Hellepront és Balogh Ádám 600-al. Bottyán saját magyar dragonyos ezrede 50 ember híján teljes volt és Esztergom és Komárom megyei fiukból állott.. Az volt a terv, hogy a hézagos ezredeket kiegészítik s minden ezredesnek kijeleltetett, hogy mily megyéből sorozhat, igy Hellepront János ezredesnek jutott Tolna és Baranya megye, 5 lett később Simontomyán várkapitány.

Bottyán Kecskeméten tartván főhadiszállását, előbb a rácság ellen Buda felé intéz több támadást és hadainak szigorúan meghagyja: «Ha németet fognak, életének kegyelem, a rácot le kell vágni!» s e szigorú rendelet 1707 végéig betartatott. Kecskemétről megindult lovas hadakkal és Horváth Tamás gyalogjaival a Dunán november 4-én átalszállván, kiadta a parancsot, hogy a létrák s rőzsekötegek készen legyenek. A hajdúság elérvén a dunaföldvári várat, azt körülvette s virradatkor a jeladásul szolgáló 3 ágyú lövésre az összes gyalogezredek megrohanván a falakat, a német őrség heves tüzelése ellenére bevették s az ott lévő 2 századot leölték. Földvárnak fontos fekvése volt s megvétele lehetővé tette a kurucoknak a dunántúliakkal való állandó összeköttetést, egyúttal útját állta a németnek a Buda—Péterváradi vonalán. Innen indul Bottyán akképen, hogy felső hadoszlopát gróf Csáky M. vezetése alatt