Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-02-22 / 15. szám
Előfizetési ár: Egész évre ...................16 korona Fé l évre.........................8 » Ne gyed évre .... 4 > Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőse^: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szára. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ida küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész érre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Háború és termelés. A háborús idők társadalma hasonlít a lázas beteg emberhez. Ideges, ingerült, izgatott, még csekélyebb hatások iránt is érzékeny. Mert a kormány okos és bölcs előrelátása az élelmiszerek számbavételéről gondoskodik és mert a háború időtartamának bizonytalansága bizonyos elővigyázati rendszabályok alkalmazását vonta maga után, ezen intézkedés következtében sokan rémlátásukban a legrosszabbra gondoltak: az élelmiszerekkel való takarékoskodás árnyékában az ínséget keresték. A gabona-rekvirálás eredményei bizonyítják, hogy Magyarországon elegendő mennyiségű élelmiszer van. Tehát veszedelemtől nem kell tartanunk. Hogy a kormány mégis takarékoskodásra int bennünket, ezt csak annak tulajdoníthatjuk, hogy a háborúnak elhúzódása esetén is megfelelő mennyiségű élelmiszert kíván a lakosság számára biztosítani. Azonban a háborús idő nemcsak izgalmat szerez számunkra, hanem tanulságot is. A magyar mezőgazda megtanulhatja belőle azt, hogy a mezőgazdasági termelés fokozásának a jövőt illetőleg igen nagy fontossága van. Mezőgazdasági terményeink eddig leginkább az osztrák piacokon kerültek eladásra. Ezután azonban a német piacok is nyitva fognak előtte állni. Mert először az önzetlen szövetséges barátságos viszonya is megszerzi nekünk, másodszor pedig a magyar gabona és liszt minőség tekintetében az orosz termelést felülmúlja. Éppen azért, mivel a magyar mezőgazdának nem kell attól félnie, hogy terménye a nyakán marad, vagy pedig olcsó áron kell azt elpotyáznia, arra kell törekednie, hogy fokozott mértékű belterjes gazdálkodással minél nagyobb mennyiségű terményt bocsáthasson export célokra. Hasztalan neveznek bennünket agri- kultur államnak, a mezőgazdálkodást illetőleg hiába vannak meg a legkedvezőbb íöltételek az éghajlati és talajviszonyok szempontjából,' azért vannak országok, melyekben a mienknél sokkal fejlettebb mezőgazdasági kultúra van. Ezeknek a példáját kell a magyar mezőgazdának követnie. Nálunk még igen sok termékeny földterület veszelődik el haszontalanul. Nemcsak a túlságos mértékű ugarolás okoz jelentékeny veszteséget, hanem csaknem minden község határában vannak olyan ki- sebb-nagyobb darab földterületek, melyeket csekély fáradsággal igen jól lehetne értékesíteni. Dehogy jutna eszébe annak a magyar kisgazdának, ha például szántóföldjének valamely pontján kőszikla, esetleg bokros hely van, hogy azt a sziklát egykét dinamit-patronnal ki lehetne emelni, a bokrokat pár nap alatt kiirtani és helyén hacsak pár négyzetméternyi területet is nyer, annak terménye is ér valamit. A mezei- és dülőutak, csapások és árokpartok is sokkal több helyet foglalnak el, mint a mennyire szükség volna. Dehát mindezt nálunk csak csekélységnek mondják. Szóval evvel csak azt óhajtanám célozni, hogy minden magyar földterületet, használhatóságának megfelelően, minél jobban értékesítsünk. Miért ne sajátíthatnék el mi is a német mezőgazda tudományát, miért ne követhetnék a bolgár kertész buzgalmát? A tanulás nem szégyen. A magyar mezőgazdának sem lenne ártalmára. A háborús állapot ugyan megnehezítette a mezőgazda helyzetét, a munkaerő fogyatkozása nehézkessé tette a mezőgaz- gasági munka végzését. Ez azonban nem tart örökké. Egyszer csak majd vége lesz a háborúnak is. Újra helyre áll a régi rend. Akkor aztán mirajtunk lesz a sor megmutatni, hogy nemcsak a íegyverforgatás- ban, hanem a kenyérkereső napi munkában is a világ első nemzetei közé tartozunk. Alfa. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Újabb győzelmeink Duklánál. Budapest, február 21. Lengyelországban és nyugat (»alicziáhan a helyzet általában változatlan. A tegnapi nap nyugodtabban telt el. A kárpáti arcronalou, Dukla és Wyszkow közt föly harcokban az ellenségnek súlyos veszteségeket okozva, Ismét több orosz támadást vertünk vissza és eközben hétszázötven oroszt elfogtunk. A hadműveletek Dnyestertől délre tovább folynak Bukovinában nyugalom van. — Höfer. Németek harcai. Berlin, február 21. A nagy főhadiszállás közli: Nyugati hadszíntér : Nieuportnál egy ellenséges hajó, hihetőleg egy aknakutató, aknára futott és elsüllyedt. Ellenséges torpedónaszádok, midőn lőttünk rájuk, eltűntek. A gheluvett—yperni utón. Ypern tői délkeletre, a csatorna mentén elfoglaltunk egy ellenséges lövészárkot. Néhány foglyot ejtettünk. Champagneban a legutóbbi napok súlyos harcai után aránylag nyugalom volt. Combresnál a franciáknak nagy erekkel és nagy szívóssággal ellenünk intézett három támadását az ellenség súlyos veszteségei mellett visz- szavertük. Két tisztet és 25 franciát elfogtunk. A Vogézekben támadásaink előbbre haladtak. Sulverntől délkeletre elfoglaltuk Hochrotberget, a Hohrd melletti magaslatot és a Bretzl- és Widenthal-majorokat. Keleti hadszíntér : Grodnótól északnyug atra tegnap se állott be nevezetes változás. Osszoviectől északra, Kolnótól délkeletre és a Praszmysz és Visztula közti arcvonalon (Plock- tól keletre) a harcok tovább folynak. Lengyelországnak a Visztulától délre eső részéből nincs újság. ^ A legfőbb hadvezetőség. _____VÁRMEGYE. — Tolnavármegye tavaszi rendes közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága a szokott tavaszi közgyűlését Kovács Seb. Endre főispán elnöklésével, folyó évi március hó 2-án délelőtt 10 órakor tartja meg. — A közgyűlés fontosabb tárgyai a Laki) Ottmár nyugdíjaztatásával megürült vármegyei aljegyzői állásnak választás utján való betöltése, a had- segélyzés céljait szolgáló uj jövedelmi adó kivetésére alakítandó adófelszóíamlási bizottság tagjainak megválasztása, továbbá miniszteri rendeletek, bizottsági előterjesztések, körlevelek, alispáni s más előterjesztések és zárszámadások tárgyalása. — Az állandó választmány ülése március 1 én d. e. 9 órakor veszi kezdetét. A megvakult katonákért. A magunk szerény körében már jó pár hete gyűjtünk a megvakult katonák szomorú sorsának enyhítése érdekében, de ez a nemes, jótékony mozgalom igazán csak most vett nagyobb lendületet, még pedig az által, hogy Simontsits Elemér képviselőházi alelnök, az Orsz. Hadsegélyző Bizottság alelnöke vette a kezébe az ügyet. Az ő ismert erélye és nagystílű agilitása bizonyára meghozza majd a kivánt teljes sikert, a melynek nem kis biztosítéka az, hogy Simontsits Elemér alelnök egyik legelterjedtebb lapunkat, „Az Est“-et kérte fel a nemes ügy szócsövének s ennek a nagy elterjedésü újságnak szerkesztősége nemcsak, hogy saját maga adott 500 koronát a nemes célra, de szélesebb körben is gyűjtést indított, amely a legszebb eredménnyel kecsegtet. Mi természetesen a saját körünkben tovább folytatjuk a gyűjtést, de azért a legmelegebben adjánljuk mindenkinek szives figyelmébe Simontsits Elemér hadsegélyző bizottsági alelnöknek, Az Esthez intézett alábbi megható sorait is. Mindegy, bárhol adakozunk, csak az a fő, hogy mindenki adjon akármilyen csekélységet is. Ha van nemes cél, a háború eme iegsajná- íatraméltóbb áldozatai érdemlik meg legelső sorban a szívnek, erszénynek megnyitását. Az Esthez intézett levél a következő: Mélyen tisztelt szerkesztő ur! Az osztrákoknak 280.000 koronájuk van már megvakult katonáink javára. Nekünk csak 75.000 koronánk. Pedig nekünk is lesz annyi megvakult katonánk, mint nekik, hisz a magyar katona szembe szokott nézni a veszéllyel. Erre a célra szűkén adja a jótékonyság bőségszaruja. Bizonyára nem azért, mintha a magyar katona szemevilága nem érne annyit, mint a másiké; se nem azért, mintha a magyar közönség ezt a legnagyobb szerencsétlenséget nem értékelné a maga valódi nagysága szerint. — Hanem valószinüleg, mert a mi melegszívű közönségünk még nem vette észre, hogy itt is segíteni kell. Ezen kellene változtatni. S ha az „Az Est“ úgy akarja, egy gesztussal el lehet intézni a kérdést. Ha minden olvasója csak egy koronát is küld, a megvakult magyar katonák sorsa egyszeriben biztosítva van. Egy korona nem sok. Azt senki sem sajnálja. Az eredmény világtalan hőseinkre mégis megváltás lehet. „Az Est“ felséges cselekedetet végezne, melyre senkisem kéMT Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi bskiildésérs.
