Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-02-15 / 13. szám

2

1915 február 15.

TOLNAVARMEGYE és H KÖZÉRDEK

Ujabbi adakozások a Vörös Félhold részére.

Mindinkább nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a hősiesen harcoló török katonák árvái és segélyre szorult hátramaradottai iránt Toloavir- megye hálás közönsége ismét tanujelét adja mindenkor tapasztalt áldozatkészségének és hazafias érzületének, dr. Pesthy Pál, a kir. törvényszék elnöke meleg hazafias sorok kiséretébea küldte meg a „Nyomdaipar1* szerkesztőségének az utóbb lefolyt esktidtszéki tárgyaláson megjelent esküdtek adományait. Szóval örömmel áldoznak azoknak akik e szomorú napokban hozzánk szegődve közös erővel pusztítják közös ellenségünket. Újabban a következők adakoztak a Vörös Félhold részére:

Czobor Miklós 9.—

Faddi Takarékpénztár 5.—

Dr. Müller Ferenc 20.—

Dr. Paulovits Sándor 30.—

Dr- Horváth |enő 10.—•

Az esküdtek adománya: Leopold Mihály 4 K.-t, Forster István, dr. Schwetz Antal, Lipovniczky István, Szongott Viktor, Schuler József, Schlichtherle Lipór, Hirschmann Henrik, Stockinger János, Pozsgai |ános, Szondi Sándor, iíj. Szóke István, Széki István, Falusy lózsef, Schmidt József, Rotschadel Ferenc, Fajnor Elek, Bajomi Vilmos, I Sohár István, Szalay István, Varga József, Ifjú János, Nagy János Prantner és Haypál László 2—2 koronát, összesen j 50 Kor.-t.

József tőherces«„mi“ flainKról.

A negyvennégyesekről sok szó esett a háborúban. A zöld füvet ők festették először pi ' rosra s az ő nevük került először a dicsőség i piacára. József királyi herceg parancsolt nekik '■ akkor ott lenn, Szahácsban s azóla meleg szivének minden érzésével csügg a vitéz magyar bakákon. A minap ott járt nála Roda-Roda, a Neue Freie Presse haditudósítója, s előtte igy nyilatkozott arról a hadosztályról, melynek akkor pa j rancsnoka volt:

— Természetes, hogy azóta is győztek. Ezek a legények a legjobb katonák, akiket csak kép zelni lehet . . .

A visszaemlékezés és a szeretet melege sugárzik keresztül a páros beszélgetés minden mondatán. Amikor a 44-es bakákra terelődött a szó, megmelegedett a királyi herceg hangja. Elmondotta, hogy aug. 23-án parancsot kapott, hogy Szabácsot üritse ki. A szerbek jelentékeny erővel vonultak fül, a mieink ágyúink tüzelése s a szerb ütegek bümbülése között vonultak vissza. A királyi herceg megparancsolta, hogy a hadosztály csapa- tonkint vonuljon át a hídon. Az ellenség srapnell és gránáttüz alá vette a hidat s majd minden lövése talált. A királyi herceg az utolsó előtti csapattal akart átvonulni. A parton egy finánc őrház gUDnyasztott.

— Egymás után küldöttem el tisztjeimet és küldtem a paiancsot. Végre egyedül maradtam. Éjfélre járt az idő s az ellenséges gránátok ott csapkodtak le közelemben. Odalapultam a ház falához, hogy védjem magam. A hogy odaszorulok, valami rnhába ütközöm.

— Ki az? — kérdeztem.

— Egy negyvennégyes! — volt a válasz

Van két lovam, mindakettő sárga,

Még az éjjel beugratok az orosz határba. Visszanízek, bálranízek, szíp Magyarországba, Kijér fáj a gyenge szívem, megöli a bánat.

*

Mapyaronzág köröskörül füstölög Ferencz Jóska rézágyúja meny dörög.

Eles golyó hasítja a levegőt,

Nők szép baka eltel Ili a mezőt.

Hallod e te neveletlen jó pajtás,

Mér sir egyik szemed jobban mint a más? Hogy ne sírna egyik jobban mint a másik : Drága pajtás soha nem látjuk egymást.

*

Mik or kezdtem kofferomba pakolni, Idesanyám úgy elkezdett siratni.

— Megköszöntem néki a felnevelíst, Lehajoltam megcsókoltam h kézit.

Az ezred már rég átkelt a Száván, nem értettem, hogy maradtak ezek ideát.

— Hányán vagytok ?

— Tizennyolcán!

— Minek ?

— A hadosztályparancsnok ur védelmére.

— Az én védelmemre? Ki parancsolta?

— Senki. A — szivünk. Szeretetből maradunk itt!

Ennél megliatóbb históriát nem tudott mondani még senki ezideig.

*

Egy Biró Károly nevű szakaszvezetőnek megparancsoltam, — ez már Galíciában volt, Drohobyc mellett — hogy egy őrjárattal menjen az ellenség felé, és ha csak lehet, hozzon számomra liireket. Különösen azt a feladatot biztam rá, derítse fel. hol áll az ellenséges tartalék.

Tizennégy emberrel indult el útjára s jó hosszúidéig maradt távol. Másnap este tért vissza, súlyosan megsebesülve s karja, amelyet egy srapnell tört ketté, még nem is volt bekötve. S igy jelenti a következőket: Emberei valameny- nyien elestek, de neki sikerült fölfedezni a tartalékot, amely éppen útban volt egy magaslat felé. őt akkor érte a sebesülés, amikor a tartalék a hegyre fölérkezett. Jelentés közben eszmé ! letlenül roskadt össze a szegény fiú, aki rettene- | tes vérvesztesége után még tizennégy kilométert gyalogolt, hogy nekem a jelentést elhozhassa.

— Sabácban egy altisztünknek keresztül- j lőtték a tüdejét. Lehajoltam hozzá, hogy lássam, vájjon éle még. Felismert engem és igy szólt:

— Én meghalok a hazáért, de kérem, tessék a fedezékbe menni, mert a hazának szüksége van a vezérekre ! — Alig, hogy ezeket elmondta, a karjaimban meghalt.

*

— Még száz meg száz ilyen esetet mesélhetnék éleraényeimből. Mondhatni minden nap hozott számomra valami újat. Itt volt például egy 44 es, akinek az alsó karját egy srapnell zúzta össze, különösen a vékonyabbik csontját. Akkor találkoztam vele, amikor éppen a kütüzőhelyre ment, s azután vagy egy félóra hosszat beszélgettem vele. Nemsokára véletlenül megint találkoztam ezzel az emberrel, ekkor már be volt kötve a karja, sőt a fegyvere is a kezében volt.

— Fiam, hova mégy? — moudom neki.

— Előre a rajvonalba!

— De nekéd kímélned kell magad, amíg meggyógyulsz, akkor aztán tovább harcolhatsz.

— A 44-es baka harcol, vagy meghal! — volt a büszke válasz.

— Mindegyikük egy egy igazi hős. Valóban bámulatra méltó emberek.

A háborúban megvakult katonák

részére folytatólagosan adakoztak:

Fink Kálmánná K 20"—

Vásárhelyi Ernő (Alsó-Leperd) K 20-—

Eddigi gyűjtés K 95’—

összesen K 135'—

— i ......-!_■ —1 *

Be

fütyült a vonat az állomásra,

Gyere rózsám, kisérj ki ja vasútra,

Nem megyek én, mer a szivem meghasad, Egyedül kék visszajönni magamnak.

*

Sűrű ablakos az egri kaszárnya,

Oda megyek én is hej, nemsokára,

Onnan Írok rózsaszínű levelet,

Január tizenharmadikára bekévántak éngemet.

Jött a kalauz úr, a hevesi magyarokat másik kocsiba transzferálták, — el kellett válnunk. Jó félóra múlva — már egy kicsit szundítottam

— lohol felém Dőri Jóska. Ijedt ábrázattal állott meg előttem :

— Hájjá. A kis palajbász magánál maratt.

*

Mindenki jó szolgálatot tenne a magyar Folk- klore ügyének, ha az effajta tiszavirág életű paraszti nótákat a békés idők csöndje számára felírná, feljegyezné.

Aranyat-Vasért.

Az „Aranyat-Vasért“ mozgalom javára a Tolnamegyei Takarék és Hitelbanknál folytatólag a következők adakoztak :

Klein Adolf 1 arany gyűrűt,

Piszter István 1 arany gyűrűt,

Fergel Anna 1 arany iülbevalót,

Kecskeméti Tera 1 arany fülbevalót,

Udvardi Gizella 1 arany fülbevalót,

Klézli Teri 2 arany fülbevalót,

Stier Juli 2 arany fülbevalót,

Szabó Rozi 1 ezüst fülbevalót,

Szabó Kati 1 arany fülbevalót,

Tischler Juli 2 ezüst gombot,

Simon Erzse t ezüst gyűrűt.

Fihl Ernöné 2 ezüst fülbevalót,

Simon Rozi ezüst pénzt és fülbevalót,

Vmiss Vincze I arany gyűrűt,

Győrffy Zoltánná (Kocsola) 1 arany és 1 ezüst karkötőt, 2 ezüst zsuzsut, ezüst lánc törmeléket 1 ezüst régi pénzt,

Glöckner Jolánka, (Kocsola) 1 arany karkötőt.

Adakozzunk a háborúban megvakult hősi katonák részére.

Adományokat elfogad és illetékes helyre juttat lapunk szerkesztősége.

HÍREK.

A postamadárról.

Kering az ércmadár Olt, Przemysl felett,

Hordja ki, viszi be A sok-sok levelet,

Még könnytől nedveset . . .

Százezer puskacső Leselkedik rája,

Ezer ágyúból száll A gyilkos tűz láva,

Csakhogy eltalálja.

De egy vékony fátyol Eltakarja, védi:

Milljó sóhajtásunk Mint felleg kiséri,

Függönyként csipkézi . . .

Óh, de van ennél is Még erősebb vértje :

Páncélok páncélja,

Bástyák erősséqe,

Mi biztosan védje.

Hogy anya, hitves-szív,

Ne hiába várja :

Isten maya viyyáz Az égi postára :

A sok százezrünktől lesett gépmadárra...

Bodnár István.

— Személyi hír. Kovács Sebestény Endre főispán pár napot Budapesten időzött, honnan ma délben érkezett vissza Szekszárdra.

— Reich Árpád alezredes. Reich Árpád honvédhuszár őrnagyot, Reich Oszkár főszolga- biró testvérét, a sajtócenzura-bizottság tagját, aki a háború elején mint a zalaegerszegi 6. honvédhuszárezred osztályparancsnoka az északi harctéren vitézen és hősiesen küzdött és onuan betegen jött haza, őfelsége alezredessé nevezte ki. Reich Árpád előléptetését mindenfelé nagy örömmel és rokonszenvvel fogadták, mert benne mindenki szereti a modern és derék katonát.

— Kitüntetés. A király ifj. Miihl Jánost, a 44. gyalogezred őrmesterét, szekszárdi börtönőrt az ellenséggel szemben tanúsított bátor magatartásáért I. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntette ki. .

— Kinevezés. Az igazságügyminiszter Kapp Ernő dr. gyönki ügyvédet a kecskeméti kir. törvényszékhez jegyzővé nevezte ki.

— Hadnagyi kinevezés. Csillag József dr. szekszárdi fiatal ügyvédet, ki a Szerbiában vívott harcokban vett részt és most betegen fekszik a szekszárdi Vöröskereszt-kórházban, hadnagygyá nevezték ki.

Kotoinl felszerelések

IHM» Rólasztéhlmn és leselőnySseim Mgj.

Pirnitzer József és Fiai cégnél Szekszárdon.

1 0TTolnavármegye legnagyobb és legrégibb áruháza, “ä®

tevegyapju és flanel takarók, Himalaya kabátok, térd- és lábszárvédők, érmete- gitők, haskötők, hófökötők, keztyük. $ Jaeger és himalaya ingek és nadrágok, & Vízhatlan bélelt „Baslik“ fejvédők.