Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-01-07 / 2. szám

Kérelem Szekszárd város és Tolnavármegye hölgyeihez, különösen volt tanítványaimhoz.

A liábotu kitörése óta e lapok linsábjain már egy ízben intéztem kérelmet a hölgyekhez katonáink meleg ruháinak érdekében, s szavaim — mint azt az elért eredmény mutatta — szivükben élénk viszhangra találtak.

Bár tudom, hogy mindenki annyit tett már katonáinkért, amennyit tehetett, engedjék meg, hogy még egy kéréssel járuljak Önökhöz, remélve, hogy kérő szavaim előtt most sem fog nak elzárkózni.

Ugyanis Szekszárdon a h.tdikórhá/nkban sok száz sebesült és beteg katonát ápolnak.

Ezeknek a szegényeknek nincs a fejük alatt puha vánkos. Szalma párnákén feküsznek, néhányan lőtt fejsebekkel, sokan nagy-nagy betegen.

Adjunk ezeknek az értünk szenvedő szegény kutonáknak puha vánkosokat, leyalább csak 1—1 kicsi fejvúnkosl!

Alig van olyan ház, ahol egy nélkülözhető vánkos és hozzá legalább 2 huzat ne akadna.

Adjuk oda azt!

Este, ha fejünket nyugalomra hajtjuk, bizonyára sokkal puhábbnak fogjuk találni saját vánkosunkat is azon tudatban, hogy hetekig vagy hónapokig feküdni kénytelen értünk szén védő katonáinknak puhább, kényelmesebb fekvőhelyet készítettünk.

Meg vagyok győződve hogy városunk és vármegyénk nemess/ivü hölgye; meghallgatják kérő szómat és azok az én lelkes volt tanítványaim akik most is a falukon maguk köré gyűjtötték a falu asszonyait és hósapkákat kötöttek velük, most is fölkeresik őket majd és megkérik, hogy tornyos ágyaikból húzzanak ki egy vánkost és küldjék azt el sebesült katonáink számára liadikórliázaillk vezetőségének Szekszárdiba. (Polgári fiúiskola). Vagy ha hozzám küldik én is szívesen eljuttatom rendeltetési helyére. Használt fehérneműket, különösen borogatásokhoz alkalmas törülközőket szintén köszönettel fogadnak.

Kovács Dávid né.

Szeretet a katonai kórházakban.

Az igazi, önzetlen szeretet ismét megnyilatkozott városunkban. Néhány nemes szivü szék szárdi hölgy elhatározta, hogy megajádékozza a katonai kórházakban levő azokat a beteg katonákat, akiket a múlt alkalommal nem volt módja megajándékozni. Ezek között a 24 sebesült orosz foglyoi is. A szekszárdi hölgyek e nemes cselekedete a krisztusi szeretet legszebb megnyilatkozása. A csatatéren az oroszszal megvívják katonáink a harcot magyar katonákhoz illően, vitézül. A fogoly oroszokkal emberségesen bánunk, a sebesült orosz foglyokat pedig művelt államok lakóihoz méllóan gondozzuk, ápoljuk, mig csak egészségesekké nem lesznek. így tesz a barbár magyar, a keleti vér s nem úgy, mint a müveit francia vagy angol, akik golgotát járattak a mi letartóztatottjainkkal, pedig azok nem is voltak foglyok.

Az oroszok karácsonya tudvalévőén jan. G. és 7-ére esik. Ezt megelőző napon, jan. 5 én osztottak ki a szekszárdi hölgyek adományaikat. Minden sebesült katona kapott egy jókora zacskó ennivalót, almát, diót, aszalt gyümölcsöt, narancsot, pogácsát, kalácsot és egy nagy pohár bort, cigarettát. Az orosz sebesült foglyok papírzacskójában egy kis fenyőgaly is volt, amit azután ők a fejtáblájukhoz tűztek. A görögkeleti egyesültek tábori lelkésze oroszul egy kis beszédet mondott, amelyben kiemelte, hogy a szekszárdi nemesszivü hölgyek az oroszokról is megemlékeztek az ő karácsonyjuk alkalmával. A mogorva arcok felderültek, a szemekben a köszönet csillogott. Ezt talán nem is várták tőlünk. Hiszen oly sok nevetséges és megszégyenítő hazugságot írnak rólunk néha a külföldi lapok, hogy v.em csoda, ha ezek jutnak el az oroszok közé, a nagy szármát fensikra s nem a való, az igazság. A lelkész átadta az orosz foglyoknak a szekszárdi hölgyek azon kívánságát, hogy Istenhez fordulva, lelki békességben üljék meg karácsony ünnepét.

*

A szekszárdi hölgyeknek ez nem az első látogatása a sebesülteknél. Első látogatásuk alkalmával, bizony az orosz kapitány szeme nem valami barátságosan villogott feléjük ; de most, úgy látszik megértette, hogy nem léha kíváncsiság, hanem a sebesülteken való segíteni akarás, az igazi emberszeretet vezette őket hozzájuk; most valósággal hálásan nézett rájuk s köszönettel vette a neki vitt ajándékokat.

Az ajándékok kiosztása kedden d. u. 3 órakor kezdődött a belvárosi róm. kath. népiskolában, folytatódott a nagyvendéglö nagytermében s befejezést nyert a polg. fiúiskolában, összesen

kiosztottak 105 csomagot s ugyanannyi 3 dl. bort. A katonai kórház tisztikara, a fötürzsorvos vezetőivel, szerutetre méltó udvariassággal fogadta és vezette a hölgyeket az egyes termekben.

Egy óra alatt vége volt az ajándékok kiosztásának Az idő fut, rohan, eltemet sok mindent. Ebből az e*ry órából hosszú időre emlék marad a sebesültek szivében, a hála, a köszönet az aján dákokért. De ennél sokkal felemelőbb, sokkal magasztosabb az az érzés, ami az ajándékokat adó hölgyek lelkében megmaradt. Az a végtelen kellemes, egész valónkat eltöltő, megnyugtató érzés csak akkor omlik el rajtunk, ha önzéste lenül jót tettünk.

Ide Kellene még Írnom azoknak a nevét, akik jót cselekedtek. Hiszen ez olyan divatos. Nem teszem. Ebben az egyben én ortodox vagyok. Azt tartó is,- hogy ne tudja meg u bal, amit a jobb ád. Hát itt se tudja meg a bal, hogy ki volt a jobb.

De annyit ide iktatok, hogy egyetlen egy szekszárdi nő sincs, akinek amidőn tudomására jutott ez a dolog, ne szívesen jött volna, adoma nyával és az adakozók között egyetlen egy sincs, aki kívánná, hogy a nevét ide kiírjuk.

Erős a hitem, a meggyőződésem, hogy ahol jószivü, jólelkü emberek közé a sors sebesült katonákat sodor/ a világ minden részében megtörténik az, ami január 5 én nálunk megtörtént.

Jólesik megjegyeznünk, hogy mindezeken a szép ünnepi alkalmakon nagy előzékenységgel vettek részt Zaltera főtörzsorvossal az élükön a stanislaui katonai tartalék kórháznak úgy orvosi mint tisztikara, akik kiváló szakképzettséggel és a leghumánusabb szellemben vezetik a kórházat.

rOLNA\ ARMEGYE él H KÖZÉRDEK^

HÍREK.

Aranyat-Vasért.

Az „Aranyat Vasért“ mozgalom javára a Tolnamegyei Takarék és Hitelbanknál folytatólag a következők adakoztak :

Szabó Mari, Nagydolog, 2 ezüst és 1 arany fülbevalót

Kristofek Aladámé, 1 arany amulettet

bajos Gyula, 2 ezüst cigarettatárcát

N. N., 2 koronát

bischer József, 2 koronát

Schneider János, 1 ezüst úraláncot

Haigató Bözsike, 1 ezüst érmet

Hirschlinger István, 1 ezüst láncot

Schneider Imre, 1 ezüst daraltot

Szigeti Béláné, t arany törmeléket

— Egy jeles földiák kitüntetése. Lapunk előző számában közöltük, hogy dr. Stolpa Józsefet az igazságügyminiszteriumba beosztott bírósági jegyzőt a király a budapesti kit-, törvényszékhez albiróvá nevezte ki. Most arról értesülünk, hogy derék földink a harctéren is helyt all, amennyiben .már másodízben tüntették ki vitézségéért. Először kadétból soronkivül zászlóssá lépett elő és dicséretben részesült, most pedig a királygyürüs dn. az I. osztályú vitézségi érmet kapta meg.

— A pécsi Ítélőtábla elnöki titkára. Az

igazságiigyminiszter Gosztonyi Gyula, a pécsi ítélőtáblához elnöki titkári teendőkre berendelt pécsi kir. járásbirót a pécsi kir Ítélőtáblához elnöki titkárrá nevezte ki.

— Felhívás. Felhívom a szekszárdi polgári leányiskola és továbbképző tanulóit, hogy hétfőn, folyó hó 1 L-én reggel 8 órára a helybeli izraelita elemi iskolában tanszerekkel ellátva jelenjenek meg. Kovácsné-Nagy Lujza igazgató.

— Keresetnélküli kisiparosok és kiskereskedők segitése. Tisza István gróf miniszter- elnök leiratot küldött a pécsi kereskedelmi- és iparkamarának, amellyel ama szándékáról értesítette, hogy a hadsegélyző adók bevételeinek terhére kilátásba vette a háború miatt keresetüktől elesett kisiparosok és kiskereskedők némi segélyben részesítését. A leirat fölhivta a kamarát a fölmerülő szükségletnek megállapítására és az egész segélyakciónak országszerte való megszervezésére. A pécsi kereskedelmi- és iparkamarában megalakítandó segélyzű-kuratórium elnöksége megállapítani kívánja, hogy a kamara területén hány olyan kiskereskedő és kisiparos van, akinek keresete a háború kitörése óta megváltozott gazdasági helyzet következtében megszűnt, illetve a legszűkebb megélhetést sem biztositó mértékre hanyatlott. E célból is fölhívja a kuratóriumi elnökség az ipartestületekbe tartozó kisiparosokat, illetve az ily hadbavonult kisiparosok családjait, hogy kölcsön segélyezés iránti kérelmüket ipar- testületükhöz haladéktalanul jelentsék be, az ipartestületükbe nem tartozó kisiparosok és kereskedők, illetve az ilyen hadbavonult kisiparosok és kereskedők családjai, amennyiben keresetük a háború miatt nincsen, vagy alig van, jelentsék ezt be ugyancsak minél előbb a pécsi kereskedelmi- és iparkamara irodájának.

— Koszorumcgváltások. Özvegy Leopold Károlyné elhunyta alkalmából gyermekei, koszorú- megváltás fejében az izr. szentegyletnek 100 korona», az izr. nőegyletnek 100 koronát, a szekszárdi- vöröskeresztegyletnek 100 koronát, az egyesült szekszárd-tolnamegyei nőegyletuek lOü koronát és a harctéren elesett katonák árváinak 200 koronát adományoztak. — Ugyanezen alkalomból 110 korona adomány) érkezett be a szekszárdi nép kon) ha javára. Es pedig: ifj. Leopold Lajostól és nejétől 40, Leopold Gusztávtól és nejétől 40, Leicht Lajostól és nejétől 30 korona. A be: folyt adományokat rendeltetési helyére juttatjuk.

— A tolnai rcf. egyházmegye részvéte.

Megemlékeztünk már dr. fíaksay Sándornak, a dunameiléki ref. egyházkerületi püspöknek a hitvestársa elhunytával öt ért mélységes gyászáról. Ez alkalomból a tolnai ref. egyházmegye a kö vetkező részvétiratot intézte mélyen lesújtott püspökéit z: tMéltóságos és főtisztelendő Püspök ur f „Mint a fecske és a daru csipogok, — nyögök, mint a galamb.“ A próféta e szavai jutnak eszünkbe* midőn Méltóságodhoz, mint az életében legdrágábbat: a feleséget vesztett özvegy férfiúhoz szólunk, hogy mélységes bánatában egyszerű, de szívből jövő szavainkkal vigasztaljuk ! — Tán némi eny- hületet ád fájó sebére a tudat, hogy mi, egy nagy, népes testületnek, a tolnai reform, egyházmegyének egész közönsége nevében járulunk a mi gyászban ülő főpásztorunk elé, hogy kifejezzük az ő nagy vesztesége fölött igaz részvétünket, a megboldogult hitves iránti igaz kegyeletünket és kérjük alázatos szívvel a minden vigasztalásnak örökkévaló Urát, hogy adja a mi bánatba merült fi pásztorunknak az élő hitnek erejét, a vigasztalásnak balzsamát, hogy aki a feltámadásnak hitével a sirontuli viszontlátásnak reményével egy hosszú életen át. vigasztalta a gyaszbaborult sziveket: az leljen maga is hitünknek e fónséges tanításaiban vigasztalást és megnyugvást. Fogadja mégegyszer Méltóságos és fór tiszteletű Ur egész egyházmegyénk közönségének igaz tiszteletét és mélységes részvétének kifejezését. Dunaszentgyörgyön, 1915. évi január hó 2-án. Kálay Endre esperes, Szilassy Aladár gondnok, Babay Béla lelkészi főjegyző, Bodnár István világi főjegyző“.

— Simontsits Elemér képviselőházi alelnök gyűjtése a maramarosi határvédö katonák karácsonyi ajándékára- Tolnavármegye területéről a Máramarosban küzdő magyar katonák karácsonyi és újévi ajándékára eddig a már közöltekeu kívül a következők adakoztak : 50 koronával Kunffy Károly, 40 koronával Donátit Sophie, 20 kor. 04 fillérrel Dr. Grosch József, 20 koronával gr. Széchenyi Domonkos, Tamási község, Bezerédj Totó, Jozgits Jáuos, 15 koronával Kálmán Mó- ritz, 10 koronával Dr. Fent Ferenc, Lőwy Jakab dombóvári járás szerkesztősége, Takács Gyula, Hayt Gábor (bennfoglaltatott a lapunk szerkesztősége nevén kitüntetett 30 koronás adományban), 6 koronával Horváth Flóra és 3 koronával üzv. Sághy Jánosné, összesen befolyt eddig 2144 kor. 52 fillér. Ujabbi 400 koronát Máramaros vármegye főispáujának táviratilag már megküldöttem. Simontsits Elemér.

— Köszönetnyilvánítás. Özvegy Leopold Károlyné elhunyta alkalmából koszorumegváltás- fejében az izr. nőegyletnek adakoztak: gyermekei 100 koronát, testvérei 50 koronát, dr. Gál Hugó (Budapest) 20 koronát, Gál Arnold (Budapest) 20 koronát, Telkes I 40 koronát, mely adományokért köszönetét mond az egylet elnöksége.

— A kenyérliszt Szekszárdon. Mig

Ausztriában a gaboua- és lisztárak maximális megállapítását magasnak tartják, addig nálunk a kereskedők és termelők alacsonynak ítélik meg, amely árak mellett nem találják meg a számadásukat. Ennek következménye, hogy gabona a piacokon alig kapható, liszt pedig a ineaállapi- tott hivatalos árakon épenséggel nem. Különösen az ismét-eladásöal foglalkozó lisztkereskedők és szatócsok elégedetlenkedtek a lisztárakkal, amelyek mellett tényleg csak veszteséggel dolgozhattak volna és e miatt elhatározták, hogy inkább nem tartanak lisztkészletet. Rövid ideig nem is volt a szekszárdi üzletekben liszt kapható. Szentkirályi Mihály dr. értekezletre hivta össze a lisztkereskedőket és felvilágosította őket, hogy a maximális lisztárak irányadók ugyan, de a kereskedők a bevásárlási árakhoz hozzáüthetik még a szállítási dijat és a mérsékelt üzleti hasznot is, amely felvilágositás teljesen megnyugtatta a kereskedőket és erre mintegy varázsszóra megteltek a liszteszsákok jóféle kevertliszttel. A liszt ára tetemesen nagyobb ugyan, mint a maximális ár, a fő azonban, hogy van liszt, lehet kenyeret sütni és enni, már t. i. annak, akinek van. Adjunk érte hálát az Istennek.

— Adakozzunk a Vöröskereszt Egyletnek! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit!

1915 január ;7. r