Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-01-07 / 2. szám

Kérelem Szekszárd város és Tolna­vármegye hölgyeihez, különösen volt tanítványaimhoz. A liábotu kitörése óta e lapok linsábjain már egy ízben intéztem kérelmet a hölgyekhez katonáink meleg ruháinak érdekében, s szavaim — mint azt az elért eredmény mutatta — szi­vükben élénk viszhangra találtak. Bár tudom, hogy mindenki annyit tett már katonáinkért, amennyit tehetett, engedjék meg, hogy még egy kéréssel járuljak Önökhöz, re­mélve, hogy kérő szavaim előtt most sem fog nak elzárkózni. Ugyanis Szekszárdon a h.tdikórhá/nkban sok száz sebesült és beteg katonát ápolnak. Ezeknek a szegényeknek nincs a fejük alatt puha vánkos. Szalma párnákén feküsznek, néhányan lőtt fejsebekkel, sokan nagy-nagy be­tegen. Adjunk ezeknek az értünk szenvedő sze­gény kutonáknak puha vánkosokat, leyalább csak 1—1 kicsi fejvúnkosl! Alig van olyan ház, ahol egy nélkülözhető vánkos és hozzá legalább 2 huzat ne akadna. Adjuk oda azt! Este, ha fejünket nyugalomra hajtjuk, bi­zonyára sokkal puhábbnak fogjuk találni saját vánkosunkat is azon tudatban, hogy hetekig vagy hónapokig feküdni kénytelen értünk szén védő katonáinknak puhább, kényelmesebb fekvő­helyet készítettünk. Meg vagyok győződve hogy városunk és vármegyénk nemess/ivü hölgye; meghallgatják kérő szómat és azok az én lelkes volt tanítvá­nyaim akik most is a falukon maguk köré gyűj­tötték a falu asszonyait és hósapkákat kötöttek velük, most is fölkeresik őket majd és megkérik, hogy tornyos ágyaikból húzzanak ki egy ván­kost és küldjék azt el sebesült katonáink számára liadikórliázaillk vezetőségének Szekszárdiba. (Pol­gári fiúiskola). Vagy ha hozzám küldik én is szí­vesen eljuttatom rendeltetési helyére. Használt fehérneműket, különösen borogatásokhoz alkalmas törülközőket szintén köszönettel fogadnak. Kovács Dávid né. Szeretet a katonai kórházakban. Az igazi, önzetlen szeretet ismét megnyilat­kozott városunkban. Néhány nemes szivü szék szárdi hölgy elhatározta, hogy megajádékozza a katonai kórházakban levő azokat a beteg katoná­kat, akiket a múlt alkalommal nem volt módja megajándékozni. Ezek között a 24 sebesült orosz foglyoi is. A szekszárdi hölgyek e nemes csele­kedete a krisztusi szeretet legszebb megnyilat­kozása. A csatatéren az oroszszal megvívják katonáink a harcot magyar katonákhoz illően, vitézül. A fogoly oroszokkal emberségesen bánunk, a sebesült orosz foglyokat pedig művelt államok lakóihoz méllóan gondozzuk, ápoljuk, mig csak egészségesekké nem lesznek. így tesz a barbár magyar, a keleti vér s nem úgy, mint a müveit francia vagy angol, akik golgotát járattak a mi letartóztatottjainkkal, pedig azok nem is voltak foglyok. Az oroszok karácsonya tudvalévőén jan. G. és 7-ére esik. Ezt megelőző napon, jan. 5 én osztottak ki a szekszárdi hölgyek adományaikat. Minden sebesült katona kapott egy jókora zacskó ennivalót, almát, diót, aszalt gyümölcsöt, naran­csot, pogácsát, kalácsot és egy nagy pohár bort, cigarettát. Az orosz sebesült foglyok papírzacskó­jában egy kis fenyőgaly is volt, amit azután ők a fejtáblájukhoz tűztek. A görögkeleti egyesültek tábori lelkésze oroszul egy kis beszédet mondott, amelyben kiemelte, hogy a szekszárdi nemesszivü hölgyek az oroszokról is megemlékeztek az ő karácsonyjuk alkalmával. A mogorva arcok fel­derültek, a szemekben a köszönet csillogott. Ezt talán nem is várták tőlünk. Hiszen oly sok nevet­séges és megszégyenítő hazugságot írnak rólunk néha a külföldi lapok, hogy v.em csoda, ha ezek jutnak el az oroszok közé, a nagy szármát fensikra s nem a való, az igazság. A lelkész átadta az orosz foglyoknak a szekszárdi hölgyek azon kíván­ságát, hogy Istenhez fordulva, lelki békességben üljék meg karácsony ünnepét. * A szekszárdi hölgyeknek ez nem az első látogatása a sebesülteknél. Első látogatásuk al­kalmával, bizony az orosz kapitány szeme nem valami barátságosan villogott feléjük ; de most, úgy látszik megértette, hogy nem léha kíváncsi­ság, hanem a sebesülteken való segíteni akarás, az igazi emberszeretet vezette őket hozzájuk; most valósággal hálásan nézett rájuk s köszönet­tel vette a neki vitt ajándékokat. Az ajándékok kiosztása kedden d. u. 3 órakor kezdődött a belvárosi róm. kath. népisko­lában, folytatódott a nagyvendéglö nagytermében s befejezést nyert a polg. fiúiskolában, összesen kiosztottak 105 csomagot s ugyanannyi 3 dl. bort. A katonai kórház tisztikara, a fötürzsorvos vezetőivel, szerutetre méltó udvariassággal fo­gadta és vezette a hölgyeket az egyes termekben. Egy óra alatt vége volt az ajándékok kiosz­tásának Az idő fut, rohan, eltemet sok mindent. Ebből az e*ry órából hosszú időre emlék marad a sebesültek szivében, a hála, a köszönet az aján dákokért. De ennél sokkal felemelőbb, sokkal magasztosabb az az érzés, ami az ajándékokat adó hölgyek lelkében megmaradt. Az a végtelen kellemes, egész valónkat eltöltő, megnyugtató érzés csak akkor omlik el rajtunk, ha önzéste lenül jót tettünk. Ide Kellene még Írnom azoknak a nevét, akik jót cselekedtek. Hiszen ez olyan divatos. Nem teszem. Ebben az egyben én ortodox va­gyok. Azt tartó is,- hogy ne tudja meg u bal, amit a jobb ád. Hát itt se tudja meg a bal, hogy ki volt a jobb. De annyit ide iktatok, hogy egyetlen egy szekszárdi nő sincs, akinek amidőn tudomására jutott ez a dolog, ne szívesen jött volna, adoma nyával és az adakozók között egyetlen egy sincs, aki kívánná, hogy a nevét ide kiírjuk. Erős a hitem, a meggyőződésem, hogy ahol jószivü, jólelkü emberek közé a sors sebesült katonákat sodor/ a világ minden részében meg­történik az, ami január 5 én nálunk megtörtént. Jólesik megjegyeznünk, hogy mindezeken a szép ünnepi alkalmakon nagy előzékenységgel vettek részt Zaltera főtörzsorvossal az élükön a stanislaui katonai tartalék kórháznak úgy or­vosi mint tisztikara, akik kiváló szakképzett­séggel és a leghumánusabb szellemben vezetik a kórházat. rOLNA\ ARMEGYE él H KÖZÉRDEK^ HÍREK. Aranyat-Vasért. Az „Aranyat Vasért“ mozgalom javára a Tolnamegyei Takarék és Hitelbanknál folytatólag a következők adakoztak : Szabó Mari, Nagydolog, 2 ezüst és 1 arany fülbevalót Kristofek Aladámé, 1 arany amulettet bajos Gyula, 2 ezüst cigarettatárcát N. N., 2 koronát bischer József, 2 koronát Schneider János, 1 ezüst úraláncot Haigató Bözsike, 1 ezüst érmet Hirschlinger István, 1 ezüst láncot Schneider Imre, 1 ezüst daraltot Szigeti Béláné, t arany törmeléket — Egy jeles földiák kitüntetése. Lapunk előző számában közöltük, hogy dr. Stolpa Józse­fet az igazságügyminiszteriumba beosztott bíró­sági jegyzőt a király a budapesti kit-, törvény­székhez albiróvá nevezte ki. Most arról értesü­lünk, hogy derék földink a harctéren is helyt all, amennyiben .már másodízben tüntették ki vitézségéért. Először kadétból soronkivül zász­lóssá lépett elő és dicséretben részesült, most pedig a királygyürüs dn. az I. osztályú vitézségi érmet kapta meg. — A pécsi Ítélőtábla elnöki titkára. Az igazságiigyminiszter Gosztonyi Gyula, a pécsi ítélőtáblához elnöki titkári teendőkre berendelt pécsi kir. járásbirót a pécsi kir Ítélőtáblához elnöki titkárrá nevezte ki. — Felhívás. Felhívom a szekszárdi polgári leányiskola és továbbképző tanulóit, hogy hétfőn, folyó hó 1 L-én reggel 8 órára a helybeli izraelita elemi iskolában tanszerekkel ellátva jelenjenek meg. Kovácsné-Nagy Lujza igazgató. — Keresetnélküli kisiparosok és kis­kereskedők segitése. Tisza István gróf miniszter- elnök leiratot küldött a pécsi kereskedelmi- és iparkamarának, amellyel ama szándékáról érte­sítette, hogy a hadsegélyző adók bevételeinek terhére kilátásba vette a háború miatt keresetük­től elesett kisiparosok és kiskereskedők némi segélyben részesítését. A leirat fölhivta a kamarát a fölmerülő szükségletnek megállapítására és az egész segélyakciónak országszerte való megszer­vezésére. A pécsi kereskedelmi- és iparkamarában megalakítandó segélyzű-kuratórium elnöksége megállapítani kívánja, hogy a kamara területén hány olyan kiskereskedő és kisiparos van, akinek keresete a háború kitörése óta megváltozott gaz­dasági helyzet következtében megszűnt, illetve a legszűkebb megélhetést sem biztositó mértékre hanyatlott. E célból is fölhívja a kuratóriumi elnök­ség az ipartestületekbe tartozó kisiparosokat, illetve az ily hadbavonult kisiparosok családjait, hogy kölcsön segélyezés iránti kérelmüket ipar- testületükhöz haladéktalanul jelentsék be, az ipartestületükbe nem tartozó kisiparosok és keres­kedők, illetve az ilyen hadbavonult kisiparosok és kereskedők családjai, amennyiben keresetük a háború miatt nincsen, vagy alig van, jelentsék ezt be ugyancsak minél előbb a pécsi keres­kedelmi- és iparkamara irodájának. — Koszorumcgváltások. Özvegy Leopold Károlyné elhunyta alkalmából gyermekei, koszorú- megváltás fejében az izr. szentegyletnek 100 ko­rona», az izr. nőegyletnek 100 koronát, a szekszárdi- vöröskeresztegyletnek 100 koronát, az egyesült szekszárd-tolnamegyei nőegyletuek lOü koronát és a harctéren elesett katonák árváinak 200 koronát adományoztak. — Ugyanezen alkalomból 110 korona adomány) érkezett be a szekszárdi nép ­kon) ha javára. Es pedig: ifj. Leopold Lajostól és nejétől 40, Leopold Gusztávtól és nejétől 40, Leicht Lajostól és nejétől 30 korona. A be: folyt adományokat rendeltetési helyére juttatjuk. — A tolnai rcf. egyházmegye részvéte. Megemlékeztünk már dr. fíaksay Sándornak, a dunameiléki ref. egyházkerületi püspöknek a hitvestársa elhunytával öt ért mélységes gyászáról. Ez alkalomból a tolnai ref. egyházmegye a kö vetkező részvétiratot intézte mélyen lesújtott püspö­kéit z: tMéltóságos és főtisztelendő Püspök ur f „Mint a fecske és a daru csipogok, — nyögök, mint a galamb.“ A próféta e szavai jutnak eszünkbe* midőn Méltóságodhoz, mint az életében legdrágáb­bat: a feleséget vesztett özvegy férfiúhoz szólunk, hogy mélységes bánatában egyszerű, de szívből jövő szavainkkal vigasztaljuk ! — Tán némi eny- hületet ád fájó sebére a tudat, hogy mi, egy nagy, népes testületnek, a tolnai reform, egyház­megyének egész közönsége nevében járulunk a mi gyászban ülő főpásztorunk elé, hogy kifejez­zük az ő nagy vesztesége fölött igaz részvétün­ket, a megboldogult hitves iránti igaz kegyele­tünket és kérjük alázatos szívvel a minden vi­gasztalásnak örökkévaló Urát, hogy adja a mi bánatba merült fi pásztorunknak az élő hitnek erejét, a vigasztalásnak balzsamát, hogy aki a feltámadásnak hitével a sirontuli viszontlátásnak reményével egy hosszú életen át. vigasztalta a gyaszbaborult sziveket: az leljen maga is hitünk­nek e fónséges tanításaiban vigasztalást és meg­nyugvást. Fogadja mégegyszer Méltóságos és fór tiszteletű Ur egész egyházmegyénk közönségének igaz tiszteletét és mélységes részvétének kifeje­zését. Dunaszentgyörgyön, 1915. évi január hó 2-án. Kálay Endre esperes, Szilassy Aladár gondnok, Babay Béla lelkészi főjegyző, Bodnár István világi főjegyző“. — Simontsits Elemér képviselőházi alelnök gyűjtése a maramarosi határvédö katonák kará­csonyi ajándékára- Tolnavármegye területéről a Máramarosban küzdő magyar katonák karácsonyi és újévi ajándékára eddig a már közöltekeu kí­vül a következők adakoztak : 50 koronával Kunffy Károly, 40 koronával Donátit Sophie, 20 kor. 04 fillérrel Dr. Grosch József, 20 koronával gr. Széchenyi Domonkos, Tamási község, Bezerédj Totó, Jozgits Jáuos, 15 koronával Kálmán Mó- ritz, 10 koronával Dr. Fent Ferenc, Lőwy Jakab dombóvári járás szerkesztősége, Takács Gyula, Hayt Gábor (bennfoglaltatott a lapunk szerkesz­tősége nevén kitüntetett 30 koronás adományban), 6 koronával Horváth Flóra és 3 koronával üzv. Sághy Jánosné, összesen befolyt eddig 2144 kor. 52 fillér. Ujabbi 400 koronát Máramaros vár­megye főispáujának táviratilag már megküldöttem. Simontsits Elemér. — Köszönetnyilvánítás. Özvegy Leopold Károlyné elhunyta alkalmából koszorumegváltás- fejében az izr. nőegyletnek adakoztak: gyermekei 100 koronát, testvérei 50 koronát, dr. Gál Hugó (Budapest) 20 koronát, Gál Arnold (Budapest) 20 koronát, Telkes I 40 koronát, mely adomá­nyokért köszönetét mond az egylet elnöksége. — A kenyérliszt Szekszárdon. Mig Ausztriában a gaboua- és lisztárak maximális megállapítását magasnak tartják, addig nálunk a kereskedők és termelők alacsonynak ítélik meg, amely árak mellett nem találják meg a szám­adásukat. Ennek következménye, hogy gabona a piacokon alig kapható, liszt pedig a ineaállapi- tott hivatalos árakon épenséggel nem. Különö­sen az ismét-eladásöal foglalkozó lisztkereskedők és szatócsok elégedetlenkedtek a lisztárakkal, amelyek mellett tényleg csak veszteséggel dol­gozhattak volna és e miatt elhatározták, hogy inkább nem tartanak lisztkészletet. Rövid ideig nem is volt a szekszárdi üzletekben liszt kap­ható. Szentkirályi Mihály dr. értekezletre hivta össze a lisztkereskedőket és felvilágosította őket, hogy a maximális lisztárak irányadók ugyan, de a kereskedők a bevásárlási árakhoz hozzáüthetik még a szállítási dijat és a mérsékelt üzleti hasz­not is, amely felvilágositás teljesen megnyugtatta a kereskedőket és erre mintegy varázsszóra meg­teltek a liszteszsákok jóféle kevertliszttel. A liszt ára tetemesen nagyobb ugyan, mint a maximális ár, a fő azonban, hogy van liszt, lehet kenyeret sütni és enni, már t. i. annak, akinek van. Adjunk érte hálát az Istennek. — Adakozzunk a Vöröskereszt Egylet­nek! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! 1915 január ;7. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom