Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-02-08 / 11. szám
Előfizetési ár: Egész évre .................>6 'toron* Fél évre.....................8 » Ne gyed évre Egy szám ára . . . . 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 1. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztősig: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám« Az előfizetési pénzek és hirdetések Ida küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A király a magyar a nemzethez. Ő felsége kővetkező legfelsőbb kéziratot ✓ intézte Tisza István gróf miniszterelnökhöz: Kedves Gróf Tisza! Az ellenfeleink ellenséges szándékai által reánk kényszeritett s immár féléve tartó harcon végigtekintve, hálás szívvel emlékezem meg hü népeimnek ebben a nehéz időben tanúsított áldozatkész magatartásáról. Méltóságteljes komoly önbizalomtól áthatva, méltóknak bizonyultak e korszak nagy kívánalmaihoz. Abban a nemes lelkesedésben, amelyben iiaikat zászló alá küldötték, a háborús idők igényeihez való készséges alkalmazkodásban s a harc áldozatairól való gondoskodásban ősi hazafiságuknak és állampolgári erényeiknek újabb fényes megnyilatkozását láthattam. Ez a jóleső tapasztalat okozza a most is annyi fényes haditett dicsőségétől övezett hadseregembe vetett bizalmamat. Kormányomnak az a törekvése, hogy minden erőt mindnyájunk közős céljának összhangzó szolgálatába bocsásson, osztrák kormányom hasonló eljárásával találkozik. Vezetése alatt a nemzet ezután is készséggel áldozza vérét és vagyonát a haza oltárára, szives örömest hordozva mindvégig a háború súlyos terheit. Bizvást remélem, hogy az Isten segélyével kivívott békében veheti el a híven végigküzdött harc erőfeszítéseinek, szenvedéseinek és veszélyéinek méltó jutalmát. Megbízom önt, hogy ezt legmelegebb elismerésein és köszönetem tolmácsolása mellett hozza a nemzet tudomására. Kelt Bécsben, 1915. évi február hó 4-én. Gróf Tisza István s. k., Ferenc József s. k. Agg királyunknak a magyar nemzet iránt megnyilatkozó e meleg elismerését és köszönetét a legmélyebb megindultsággal fogadjuk. Örömmel és büszkeséggel látjuk, hogy nemzetünk hűséges áldozatkészségét dicsőséges királyunk oly megértő, hálás szívvel fogadja és ez a tény csak fokozhatja odaadásunkat a trón és haza iránt, melynek sorsa örökre egybeforrott és melynek védelmében minden magyar utolsó csepp vérét is kész kiontani. A hadi segély és a községi Jegyzők.* Megdöbbenve és mélyen elszomorodva olvasom a lapokban „a mozgósítás folytán bevonultak hozzátartozóinak segélyezése“ körül egyes községi jegyzők részéről állítólag elkövetett önkénykedések és brutalitások feletti méltatlankodásokat, sőt panaszokat, melyek a mai nehéz időkben oly magasztos hivatást teljesítő egész jegyzői kar ellen — fájdalom és sajnos — valóságos ellenszenvet vannak hivatva kelteni és a mint látszik, célt is érnek. A panasz: hogy az e tárgyban hozzánk forduló néppel durván bánunk s hogy a segélyek utalványoztatásánál önkényke- dünk és azokat nem juttatjuk olyanoknak, akiknek jár. Én, aki e nemes hivatásu karnak egyik szerény tagja vagyok és hálát adok a jó Istennek, hogy e nehéz időben tagja lehetek, igy tehetvén hazámnak szolgálatokat, már eleve teljesen és tökéletesen kizártnak tartom, hogy a népet és bennünket ismerő józan eszü ember olyat fel- télezzen rólunk, a mit nekünk csak a „rosz- akarat“ imputál. * A t. cikkíró ur teljesen nyugodt lehet abban, hogy a hivatásuk magaslatán álló községi jegyzők nehéz helyzetét és sokszor önfeláldozó működését az illetékes körök teljes mértékben méltányolják; a belügyminiszter leirata is csupán az esetleges és szórványosan- előforduló kivételekre vonatkozik. A szerk. Felemelt fővel kérdem az elfogulatlan gondolkodású emberektől, feltételezhető-e mi rólunk, a községi jegyzőkről, a községi közigazgatás egyetlen intelligens emberéről az, hogy annyira megfeledkezzék magáról, mikép helyzetével, hivatalos hatalmával visszaélve, ott a hivatalában — hozzáforduló feleket, bár még csak indokoltan is — becsületében megsértsen ? Durván bántalmazzon ? Tiltakozunk ennek még csak a feltevése ellen is! Mi polgári öntudatunkkal, értelmi, szellemi erőnkkel mindenkor föléje helyezzük magunkat a „misera plebs“ bennünket igen gyakran vérig sértő viselkedésének, de föléje helyezzük magunkat a mindenféle sértő és bántó insinuatiónak is. És kérdem : van-e fogalma annak, aki a néppel nem érintkezik, arról, hogy az — igen gyakran — minő tiszteletlenül viselkedik elöljárójával: a jegyzőjével szemben s hogy viszont a jegyző az érintkezésnél mennyi és minő furfanggal, ravaszsággal, becsa- pási kísérlettel és hasonló rosszal áll szemben ? Hogy mekkora elővigyázatosság, élelmesség, éleslátás, ítélőképesség, no meg — türelem kell ahhoz, hogy az ember türtőztetve magát necsak a tónust szokja meg, de főleg a textusból kihámozza a való igazat, a senki érdekét nem sértő, mindent kielégítő ténykörülményt? Főleg és különösen mostanában, amikor a könnyű pénzszerzésnek és gondtalan megélhetésnek, a hadi segély utján könnyen megoldható problémája izgatja az embereket. Minden emberi tehetséget messze meghaladó élelmességgel, furfanggal iparkodnak épp a legjobb módúak a segélyhez hozzáférni, sőt igen gyakran fenyegetéssel és erőszakkal is. És ha a községi elöljáróságot, melynek tanácsülésében az ilyen kérdések elintéződnek, meg is tudják ingatni: a jegyző személye vétót mond, ellentáll, megingathatatlan és ez fáj sokaknak és ezért fakadnak ki a jegyzői kar ellen és támadják azt. Hogy a jegyzői karnak most minő rettenetes a helyzete: azt leírni lehetetlen, azt látni, tapasztalni kell. Hallom, hogy egyes olyan jegyzők, akik községeikben általános szeretetnek és tiszteletnek, szóval közbecsülésnek örvendtek : ma közgyűlölet tárgyai és anonim fenyegető leveleket kapnak. És mindezt a pénz ördögének telhetetlensége okozza, a mely elvakult, vad dűhvel leginkább azokat szállja meg, a kiknek padlása tele gabonával, istállója marhával, ládafia ropogós bankóval és csengő ezüsttel (melyből vajmi kevés jutott a nemzeti hadi kölcsönre.) És mivel épp ezek képezik faluhelyen (de talán mindenütt) a hangadó elemet és képviselik a tekintélyt: elképzelhető: minő állapotokat teremtenek a könnye i hivő, tudatlan, nyers tömegben. És éppen ilyenek mennek álszenteskedő. nyomort színlelő külsővel panaszra. Es ezek után nem akarom elhinni, hogy állítólag Csikvármegye alispánja szükségét látta annak, hogy vármegyéje jegyzői karát — ez ügyben — rendeletileg megkorholja. Nem ismerem ezt a rendeletet, nem tudom mi van benne, de kizártnak tartom, hogy egy vármegyei alispán az ő községjegyzői karát kipellengérezze. Mégis, ha a jegyzői kart (és nem egyes jegyzőket) a hadisegélyezés ügyében bárhonnét meg- szólás éri, aminthogy — fájdalom — már érte is, igy sóhajtok fel: „Jóságos Isten! Hát ez a köszönet azért, hogy legszentebb hazafias kötelességünket : a haza érdekének istápolását szem előtt tartva, megakadályoztuk az államkincstár megzsarolását és gátat vetettünk egyes kapzsi emberek telhetetlen pénz- szomjának ?! Hát ez az elismerés azért, hogy az olcsó népszerűség hajhászása helyett, (melyet könnyen megszerezhettünk volna a segélyeknek boldog-boldogtalan részére való véleményezésével), az utasítás rendelkezéseit híven betartottuk s igy magunknak tudatosan ellenségeket szerezve: csak az arra érdemeseknek, a reá szorultaknak juttattuk a segélyt?! Hát ez a hála azért, hogy éjjeleinket nappallá téve, mint az élő „perpetuum mobile“ mozgunk, teszünk, cselekszünk, agitálunk, gyűjtünk, buzdítunk, lelkesítünk, bátorítunk, vigasztalunk ?! Hát ezt érdemeltük meg mi, akik a mozgósítás első pillanatától állandóan — és ezt nemes büszkeséggel, önérzetesen merem állítani — tettünk és teszünk olyan szolgálatot a hazának, mint ott a harctéren vitézül és hősiesen küzdő bátor katonáink bármelyike ?! Hát igy bánnak el velünk azért, hogy magasztos célok elérése iránti nemes törekvésünkben, kicsinyes szempontok negligálásával, egyedül és kizárólag mindnyájunknak, a magyar nemzet összeségének, közös szent és fenséges érdekét tartottuk szem előtt ? /“ Vigasztalódunk : épp a felmerülő gáncs és megszólás a legszebb, a legfényesebb bizonyíték amellett, hogy nemes hivatásunk magaslatán állunk, hogy kötelességeinket hazánk iránt híven, önzetlenül és lelkiismeretesen teljesítjük. És ebben a lelkiismeretünket megnyugtató felemelő fenséges tudatban í oly tatjuk működésűnket, önző érdekektől magunkat meg nem zavartatva. Diczendy Pál teveli jegyző. A szekszárdi kir. postahivatalban minden falta hadisedély postai frankójesy kapható. Ma mindenkinek hadisesély postahelyedet szabad csak használni. Minden fillér e$v árva könnyét törli le.
