Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-12-23 / 102. szám
u IOLNAVARMEGYK es a KÖZÉRDEK 1 y 15 decemher 24. Tisztelt Szerkesztő Ur! A „Tolnavármegye é* a Közérdek“ mai emlékszámában illetékesebb tényezőktől lesznek méltányolva azon érdemek, melyeket e hirlap a helyi kormányzat támogatása és bírálása, a közvélemény üdvös irányítása, a gyakorlati ismeretek terjesztése, a megyei élet lüktetésének gondos megfigyelése és nem utolsó sorban az országos ügyekben és küzdelmekben való tárgyilagos, mérsékelt szellemű magatartásával immár huszonöt évi működésében tanúsított; — én főleg azon törekvését óhajtom kiemelni, melyet a megyei hagyományok ápolásában kifejt, midőn nem törődve korunk némileg eltompult érzékével a múltak iránt, ernyedetlen buzgalommal kutatja és gyűjti a régi mozgalmas megyei élet jelentős és jellegzetes adatait, hogy megvesse az alapját egy majdan, derültebb időkben megírandó könyvének, melynek keretét tervez- getéseir.k alkalmával, már el is neveztük „Tolnavármegye Aranykorának.“ Tengelic, 1915. évi december hóban. CSAPÓ VILMOS. Minden jubileum a bírálót kihívása, jelidézése. A Tolnairármegye és a Közérdek igen hszle.lt szerkesztősége állal hozzám, a jubileumi számban való részvételre intézett felhívás tehát jogot ad nekem is ahho~, hogy a lap 25 éves működését'bíráljam. Az eggeteines emberi nagy cél: a folytonos fejlődés, tökéletesedés szempontjából a sajtóra hármas feladat hárul: 1. a közbeeső célok, feladatok kitűzésénél az irányítás, 2. a kitűzött cél eléréséhez szükséges munka tekintetében a szervezés, útmutatás és oktatás, 3. a kifejteit munka és tevékenységnek a cél és eredmény szempontjából való meg- birálása. — A bíráló nyugodt lelkiismeretével állapíthatom meg, hogy a Tolnavármegye és a Közérdek ezt a hármas feladatát híven teljesítette. Az irányítás feladatának megoldásában a hazafias érzés, a szép, jó és nemes iránti szeretet, a munka tekintetében a legszigorúbb lelkiismeretesség, a bírálat tekintetében pedig a teljes tárgyilagosság irányították működését mindenkor. A negyedszázados működés évfordulóján önérzettel mondhatja a lap, hogy nagy feladatát nemesen teljesítette. Szekszárd, 1915 december 20 Dr. Pesthy Pál, a szekszárdi kir. törvényszék elnöke. Kedves Barátom! Lapotoknak negyedszázados örömünnepén, a jóbarátoknak koszorújában szi- | vesen jelennek meg politikai ellenfeleitek is. Mert ti ellenfélnek is, mindég nobilisak voltatok. Kardotok éles volt, de ragyogóan tiszta; és az ütött seb, gyorsan gyógyult. Ámde lapotok nem csak kard volt, hanem nagy eszméknek lobogója, fenséges gondolatok fáklyája, a hazaszeretetnek élesztője, a vármegyei közérdeknek hűséges őrszeme. ^És portáján mindég volt virágos kertje is, hol a hazai irodalom rózsái kinyilottak. Szóval: lapotok becsülettel felelt meg hivatásának és büszke Öntudattal indulhat félszázados jubileuma felé. , , ,, Ratkay László. Tisztelt Szerkesztő Úr! Midőn a „Tolnavármegye és a Közérdek“ 25 éves évfordulójához legőszintébb szerencse- kivánataimat küldöm, teszem azt azzal a forró óhajtással, hogy a háború mielőbbi győzelmes befejeztével a béke áldásainak növelésére fordíthassák sikeres tevékenységüket s a jövőben lapjuk állandó békében ünnepelhessen minél több jubileumot. Katalin, 1915 december 14. Tisztelettel : Báró Schell József. 1 25 év egy vidéki lap életében már szép korhatár. Küzdeni 25 évig, mint a tenger hajó sai a felzüdult habokkal, küzdeni elsősorban a nagyközönség közönjével, azután az egyesek százféle ellenkező érdekeivel, mig végre úgy hangolódik a nagyközönség a napi sajtó egyes lapjaival, mint a modern közlekedési eszközökkel, a vasút vagy gőzhajóval. A nagyközönség ez utóbbiakkal is mindig elégedetlenkedik. — Egyiknek lassú, másiknak kényelmetlen, harmadiknak helytelen a menetrendje, negyediknek pllszkos, ötödiknek drága stb , de ha egyszer megbomlik ezeknek a megszokott menetrendjük, mint ahogy megtörtént ismételten mostanában, a nagy háború idején, ez már aztán egész katasztróíális csapás és égig ér miatta a nagyközönség panasza — zúgolódása. Így a napi sajtóval a nagyközönség mindig elégedetlenkedik. Egyik lekicsinyli a lap szellemi nívóját, másik annak politikai pártállását, egyiknek drága, másiknak nem tetszetős a kiállítása —r de végre, ha egyszer-másszor a lap elmarad, mint ahogy mostanában a nagy háborús időben jnegtörtént, akkor már nagy a panasz — általános az elégedetlenség és mind alig várják, hogy olvashassák. így vezesse és kövesse a közéletet még sokszor 25 évig a Tolnavármegye és a Közérdek, vármegyénknek az eleven szellemi orgánuma ! Eátai Endre. „Az egyesek életében a jubileum rendszerint a múltra való emlékezés és a vég közeledtére való figyelmeztetés jelentőségével bir. A „Tolnavármegye és a Közérdek“ életében a jubileum a hosszú — örökélet alapját jelenti. Isten adja, hogy a lap igazi, nemes hivatását múltjához méltóan tölthesse be a jövőben is, s annak vezetőségét mindig a mostani vezetők szelleme hassa át.*' Bajó Pál, íöszolgabiróNem lehetett 25 év annak „örökélet“, ki kötelességeit mindvégig hiven teljesitette. laisovizky Jnlián. Jubileumra. Hogy vidéki lap jubilál, (hozzá még a sajtó mostani — igaz, hogy szelíd — mártirom- ságában), a milyen ritka ünnep, oly nagy mértékben telkelti rokonszenvünket. Vidéki lapnak felette nehéz lehet a helyzete. Az országos közérdeklődés szálai a fővárosban gyökereznek, a közszellem majdnem kizárólag onnan árad széjjel — az utóbbi idők decentralizáló kezdeményei ezen még nem sokat változ- | tattak, — s különösen a központi sajtó magáé- I nak foglalja le a vidéki közönség egész érdeklődését, sőt még idejét is. így a vidéki lap sekély vízben evez, ritka j az alkalom (a kerületi politikai élet nagy időközökben visszatérő megélénkülései, egy-egy helyi kulturmozgalom) hogy dagadt vitorlákkal haladhat. S a hol a társadalmi és közgazdasági j élet általában enyhébb hullámokat vet, nagyon I ügyes kormányosának kell lennie, hogy hajója ! meg ne fenekeljen s lobogóját távolabb is észrevegyék. De épen ebből a körülményből, hogy a fővárosi sajtó túlon túl szuggesztiója varázskörébe vonja a vidéket, a vidéki sajtónak a I szorosan helyi közérdek szolgálatán kivül jelen- j tős szerep'jut. A fővárosi nagy napilapok az események kohójából azon melegen szallván ki, a vajúdó eseményeknek úgyszólván, minden egyes pillanatában állást kell foglalniok, még pedig határozottat és lehető hatásos megnyilatkozással, (az önfentartás lapjaink nagy részét túlságos hatásvadászatra csábítja), a mi által tavolsod- ródnak a tárgyilagos igazságtól s felette nagy egyoldalúságokba lendülnek ki. A fővárosi ember (persze nem a tömeg, mely nagyon is «felül, nekik, közvetlenebb tanúja lévén a sajtó- műhely gyors munkájának, sok nemű érdekeltségének, leszámítja a leszámitandókat; a vidéki olvasóra azonban, a ki már megszáradva kapja a lapokat, inkább azt a hatást teszik. v mintha higgadt megfontolás szüleményei volnának. Ilyenformán egy okos és higgadt vidéki lapnak az a szép feladat jut, hogy mintegy ki egyenlítő, mérséklő, szóval korrigáló fórumává váljék a központi napisajtónak; összefoglaló cikkeivel, tárgyilagos világosságot vethet az események zűrzavarába s izgalmas időkben nagyon jótékonyan eloszlathatja a ködöt, a mely a fővárosi klikk- és pártlapokból a vidéki elmékbe szivárog. Bizonyára tartózkodtam volna — e helyen s e szép alkalommal — ezektől a fejtegetésektől, ha nem volnék meggyőződve arról, hogy a »’lolnavármegye» és a «Közérdek» — hajdan külön, majd egyesülten — azonkívül, hogy igen sok, szorosan tolnavarmegyei közérdekű eszmét pendített meg és segített megvalósítani, a fent vázolt szerepet is sok alkalommal előkelő módon be nem töltötte volna. Viszont jó’ esett az is, ha a kellő alkalommal szilárd politikai állást foglalt, mert ez utóvégre is egy politikai lap jellemerősségéből foly. Ezért a «Tolnavármegye és a Közérdek» et ünnepe alkalmából őszinte melegséggel üdvözlöm s annyival nagyobb örömmel, hogy mostani nyilvános ünneplése nem vált volna lehetővé a nélkül a nagy, dicsőséges világfordulat nélkül, a melyben az isteni gondviselés bennünket részeltetett. Törhetetlen kedvet és erőt a további működéshez! Wigand János. 00000000000000000000 0000100 Virágozunk, érünk és megöregszünk, De ha szeretünk, s fölfelé törekszünk, Éstsre se vesszük, hogy időnk letűnt, Ifjú marad szivünk és életünk. SÁNTHA KÁROLY. „A negyedszázados, hűségesen, következetesen teljesített munkásság igazán értékes jutalmát, csak is az önzetlenül, becsületesen és megfontoltan gondolkozók elismerésében kell keresni és lehet csak feltalálni !“ Tamási, 1915 december 19-én. szentandrá.i SZÉVALD MÓRIC, járási főszolgabíró. Háború alatt szünetel a filozofálás, azért mégis hinni akarom,- hogy lapotok arany- évfordul j dg, i.öz-drbj jutnak egymáshoz Pécs és Szekszárd. mert ma nem ismerjük egymást a nagy távolság miatt, melyet áthidalni még nem Indiánk. — Pedig mi szeretjük Tolnát, testvérünket, jó szomszédunkat, de rövidek arra karjaink, hogy azt, a mostani idejét múlt menetrend mellett, magunkhoz ölelhel- nők. Éljen és viruljon lapotok tovább és talán még kitipor Szekszárd és Pécs között valamely elfogadható menetrendet, akkor újból fölkeresem a régi barátokat, akiket otthonukban a Garay-szobor leleplezése óta nem láttam. Pécs, 1915 december 20. LENKEI LAJOS. Ott voltam a születésénél, láttam derék ifjúvá való felnövését s most meleg, baráti szívvel örülök, hogy a vidéki hírlapirodalom egyik izmos, nagytekintélyű s igazán nivós lapjává fejlődött. Csak az a 25 esztendő ne volna! Egy csöppet sem kellemes az öregség tudata, plane, mikor az ember olyan fiatal és üde szeretne maradni, mint amilyen fiatal és üde a jubiláló Tolnavármegye és a Közérdek ! Dunaföldvár, 1915 december 15. Dr. Lévai Dezső.
