Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-11-25 / 94. szám

XXV. (XI.) évfolyam. 94. szám. Szekszárd, 1915 november 25. TOLKAVARHEfiiVE EJ A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre .................16 korona Fé l évre ...... 8 > Negyed évre .... 4 > Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésziési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezeréd] lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Bér! Balog Ádám-utca 42 szám Az előfizetési pénzek és hirdetések id« küldendők. Néptanítók. ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 3 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Vezető helyen foglalkozunk vele, aki a maga nagy szerénységével és lényének egyszerűségével kerülte a feltűnést, a sze­replést és csendesen visszavonult azok kö­zött és azok mögött, akiket toronymagas- ságnyira felülmúlt. Müller Ferenc dr-ral egy szellemileg és lelkileg kimagasló, kivételesen értékes egyéniség szállott sírba. Zajtalanul, szinte kerülve az érvénye­sülést, futotta meg életének rövidre sza­bott pályáját, amely azonban szép, egyen­letes, ritka harmonikus volt. Szerény kezdetből a maga munkájá­val, a maga erejével, nagy szellemi és lelki kvalitásaival küzdötte lel magát a közbe- csülés mindeneknél díszesebb polcára. Mint ügyvéd, a prókátori apró kis fo­gásokat és furfangokat perhorreszkálva, a legtisztultabb jogi légkörben mozgott és fejtette ki tevékenységét. Mély és alapos jogi ludasával az egyetemi katedrán vagy a Kúria tanácsá­ban foglalhatott volna el méltó helyet. Ki­váló jogtudós volt, aki folyton a jogi tu­dományok körében búvárkodott és maga volt egy jogi enciklopédia. Olyan napja nem volt, hogy legalább egy órát ne szen­telt volna a jogi elméleti tanulmányoknak is. Justinianus császár törvénykönyve : a pandekták, valamint a kötelmi jog, a német polgári törvénykönyv, berlini s leipzigi jogi szaklapok voltak mindennapos ked­venc olvasmányai. Nagy jogi tudásáról közismert volt és ennek köszönhette azt a nagy tekintélyt, melyet mint ügyvéd élvezett. A legbonyo­lultabb és legnehezebb ügyekben rögtön tisztán látott és minden nagyobb ügyet, a mely csak a biróságok előtt megfordult, töviről-hegyire ismert, mert vagy mint ügyvéd közvetlenül volt benne érdekelve, avagy pedig az ügyben szereplő ügyvédek legtöbbször úgy a felperes, mint az alperes és a bírák, kérték ki az ő mindig készsé­ges és imponáló súllyal biró jogi vélemé­nyét. A „Jogállam“, a „Jogtudományi Köz­löny“ állandóan közölték az ő nagy el­meéllel megirt jogi tanulmányait és az ujabb- kori legnagyobb magyar jogtudósok az ő dolgozataikban gyakran hivatkoztak Dr. Müller Ferenc szakvéleményére. Mint ügy­véd magasabb néző pontból, a legtisztább etikai alapokon vezette nagy kiterjedésű irodáját. Mint védő beszédeinek higgadtan boncoló és az ő fényes elméjének analízi­sén áthatolt érvek erejével — soha nem külső szónoki hatásvadászattal — bilin­cselte le hallgatóit. A jogi tudományok gondos és lelkes művelése mellett a tudományok egyéb ágai, úgyszintén az irodalom és művészetek is rendkivül érdekelték és vonzották. Ritka intenzív szellemi életet élt. A világirodalomban bámulatos tájékozottság­gal birt. Magyar és német olvasmányai mel­lett minden nap a francia, angol és olasz klasszikusokat is olvasta — persze eredet­ben. Arany és Göthe, Shakespeare és Ho­ratius voltak az ő imádságos könyvei. A zenét is nagyon szerette, főleg Mozart, Bethoven, Brahms műveiért ra­jongott és hacsak szerét tehette, felutazott a fővárosba egy-egy operai előadásra. — A művészeti és szociálpolitikai folyóiratok egész tömege, az irodalom és tudomány legújabb munkái, Európa minden országá­ból, halmozva feküdtek állandóan dolgozó szobájának asztalán és könyvei közé me­rülve, ő volt a világ legboldogabb, leg- megelégedettebb embere. Amikor szerét tehette, nagyobb uta­zásokra indult, a múzeumokban, könyv­tárakban és képtárakban töltve idejének nagy részét. A közéletben, amikor kellett, mint egész ember helyt állott, de jobb szerette, ha a régi vagy legújabb jogi kommentárokat forgathatta avagy ha bizalmas baráti kör­ben Musset verseit citálhatta. Felekezetének erős meggyőződéssel, ön­tudatos tagja volt és elsősorban az iskola­ügynek szentelte kiváló érdeklődését. Politikailag a pártok fölött állott, utálta a frázist és a képmutatást, a tiszta jog­eszme és a szociális igazságok voltak irá­ny itó dogmái. Kedves, derűs, türelmes, jóságos egyé­niség volt, aki szerette az embereket és elnéző megértéssel készségesen segített mindenkinek, aki csak hozzá fordult. Itt járt közöttünk, csendesen, nyugod­tan, bölcselkedve, elmésen, soha sem bántva senkit. Ha valamihez hozzászólt, csak mély­séges tudás és okos, tárgyilagos, pontos megfigyelés csendült ki nyájas szavaiból. Csak akik egészen közel jutottak hozzá, ismerték, hogy milyen mély kon­templativ elme és jóságos szív lakott benne. A háború alatt az összes hadba vonult ügyvéd társainak ügyeit egymaga látta el, természetesen a legönzetlenebbül és leg­alaposabban. Még szombaton Budapesten az Orszá­gos Ügyvédszövetség igazgatótanácsának ülésén vett részt és hosszabb, nagyérdekü felszólalásával vonta magára ezúttal is a figyelmet. Jó kolléga, hűséges barát, igaz ember volt és a mi társadalmunk egy szellemi javakban és lelki erényekben egyik ki­magasló, oszlopos tagját, a megyei ügyvédi kar és jogászvilág pediglegnemesebb hajtá­sát vesztette el benne. L. K. ! * Müller Ferenc dr. Szekszárdon született 1868. augusztus hó 28-án. A középiskolát és az egyetemet mindvégig kitűnő sikerrel végezte. Szekszárdon ügyvédi irodát nyitván, csakhamar nagy népszerűségnek örvendett és nagy kiterje­désű irodája lett, lelkiismeretes munkásságával és alapos jogi képzettségével közbizalmat élvezett. Mint fiatal ügyvéd különösen Selcz József volt törvényszéki elnök rokonszenvét nyerte meg, aki felismerve benne a kitűnő jogászt, arra buzdította, bogy lépjen át a bírói pályájára, de ő az ő ügy­védi „szabad“ pályának előnyt adott. Az Orszá­gos Kereskedelmi Egyesület tolnamegyei fiókjá­nak főtitkára, úgy a szekszárdi kereskedelmi ka­szinónak ügyésze, a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank igazgatótanácsának tagja és a Báta- 8zék — Sárközi Takarék és Hitelbanknak ügyésze volt. Szekszárdon megalakította az Ügyvédi Szö­vetség tolnamegyei osztályát, melynek társel­nöke volt. A legjobb egészségben és kedélyhangulat­ban érkezeit néhány napi budapesti távoliét után hétfőn délben vissza Szekszárdiba. Nejével a leg- derültebb hangulatban elbeszélgetett délután két óráig, mikor irodájába vonult vissza, ahol Be- rénui Jenő alsónyéki főjegyzőt fogadta, akivel néhány percnyi beszélgetés után, egyszerre feje lehanyatlott és alig néhány másodpercnyi hörgés után kiszenvedett. A segítségre siető orvosok a szivbénulás következtében rögtön beállott halált konstatálhatták csupán. Óriási részvét mellett szerdán délután 2 órakor volt a gyászszertartás. A fekete lepellel borított érckoporsót egyetlen koszorú borította, melyet megtört felesége helyezett reá, „Mindenem“ felírással. Szekszárd társadalmának minden rétege képviselve volt a temetésen, hogy lerójják a sze­mélye iránt érzett őszinte tisztelet és nagyra­becsülés adóját. Ott voltak a közigazgatási ha­tóságok részéről: Förster Zoltán alispán és Kurz Vilmos kir. tanácsos, árvaszéki elnök, a bírói és ügyvédi kar testületileg dr. Pesthy Pál törvény- széki elnök vezetésével, az izr. hitközség képvi­selőtestülete Wolf Henrik alelnök vezetésével, dr. Kramolin Gyula kaszinói igazgató, Wigand János főgimnáziumi, Holllb János polgári isko­lai igazgatók, Leicht Lajos takarékpénztári el­nök, mint OMKE képviselője, a kereskedelmi kaszinó választmánya Salamon Ármin alelnök vezetésével, a Tolnamegyei Takarék és Hitel­bank vezetősége, a Bátaszék-Srirközi Takarék és Hitelbank igazgatósága stb. Az elhunyt egyé­niségét és érdemeit Rubinstein Mátyás dr. fő­rabbi magasan szárnyaló beszédben méltatta, Berger S. bajai főkántor pedig megható gyász­dalokat énekelt és azután az egész gyászoló közön­ség bosszú sorban elkísérte utolsó útjára. A halottas háznál egymást érik a részvét­látogatók és tömegesen érkeznek a részvétnyilat­kozatok. Elsőnak Kovács Sebestény Endre fő ispán fejezte ki meleg hangú levélben mélyen ér­zett részvétét. Az ügyvédi kar küldöttségét Kiss Ernő dr. főügyész vezette az özvegy elé. Koszorúkat küldöttek: Szekszárdi Keres­kedelmi Kaszinó — érdemes ügyészének kegye­lettel ; OMKE Tolnamegyei Kerülete — felejthe­tetlen titkárának; Kedves jó barátjuknak — Lajoskáék; Felejthetetlen jó barátjuknak — a Wigand család; Szeretett Feri bácsinak — Mag- duska ; Mindenem ; Saévaldék ; Felejthetetlen kar­társuknak — a szekszárdi ügyvédi kar. * Utolsó útjára olvasmányai voltak : az egyik zsebében Macaulay-nek Nagy Frigyesről irt ta nulmánya, másik zsebében Nothnagel pár év előtt elhunyt hírneves bécsi professzornak „A halál“-ról irt tudományos értekezése. * Az ügyvédi kar gyászjelentése igy szól: „A szekszárdi ügyvédi kar mély megilletődéssel tudatja, bogy Dr. Müller Ferenc ügyvéd, az Országos ügyvédi Szövetség tolnamegyei osztá­lyának társelnöke, munkás életének 48 ík évében, folyó hó 22 én Szekszárdon elhunyt. A boldo­gultál gazdag tudása, fényes tehetsége, puritán jelleme és kartársi érzelmei azon ügyvédek közé sorozták, kik karunknak tekintélyt és fényt ad­tak. Szekszárd, 1915 november hó. Emlékét há­lás tisztelettel őrizzük 1“ — Adakozzunk a Vöröskereszt Egylet nek ! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit ! Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom