Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-10-11 / 81. szám

1915 október 11.

A harctéren megvakult katonák

segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok folytak be lapunkhoz:

A szekszárdi póstahivatal személyzete 17' —

Eddigi gyűjtés : K 2169 52 összesen: K 2186-52

A Magyar Nemzeti Muzeum Könyvtárának háborús gyűjteménye. Kérelem.

A Magyar Nemzeti Muzeum Könyvtára a háború kezdetétől fogva gyűjti a háborúra vo Datkozó nyomtatott és írott emlékeket.

Bármennyi forrás áll is rendelkezésére, a közönség legszélesebb rétegeinek bevonása nélkül nem érheti el célját.

Biza!ommal fordul tehát a Könyvtár a magyar közönséghez, melynek érdeklődését fennállása óta állandóan tapasztalta s most is kéri támogatását.

Reméli, hogy most, amikor rendeltetéséből folyó kötelességéhez híven a világháború történetéhez forrásul szolgáló anyagot minél teljeseb ben ipatkodik összegyűjteni s s jövő történetirás számára megőrizni, számíthat úgy egyeseknek, mint a polgári, katonai es egyházi hatóságoknak, jótékony- és egyéb célú egy sületeknek, sző vetkezeteknek, cégeknek stb. jóindulatú támogatására.

Háborús gyűjteményünk kiterjeszkedik a háborúra vonatkozó, bármilyen nyelven megjelent mindenféle nyomtatványra, a legegyszerűbb űrlaptól a könyvig, valamint kézzel irt naplókra, feljegyzésekre, tábori levelekre, versekre, rajzokra, térképvázlatokra, minden válogatás nélkül, külföldiekre ép úgy, mint hazaiakra.

Tájékoztatásul a következő csoportokban foglaljuk össze a háborús gyöjteményünkbn tartozó anyagot:

A háború előzményeivel s lafolyásával fog- lalkozb vagy azzal bárminő vonatkozásban álló könyvek, füzetek, röpiratok, egyes folyóiratszámok. (Szépirodalmi termékek is)

Újságok, különösen rendkívüli hadiesemények alkalmával megjelenő külön kiadások, uj- ságkivágatok, folyóiratok, képeslapok. (Egyes számok is.)

Tábori, hadi, fogoly-tábori újságok. '

Hivatalos falragaszok, hirdetmények,, felhívások, utasítások, mindenféle űrlapok. A köz élelmezésre vonatkozó nyomtatványok. Liszt- és kenyérjegyek stb.

Szükségpénzek, fogolytábori pénzek.

Jótékonysági és egyéb egyesületeknek felhívásai, gyüjtőivei, falragaszai, meghívói, müso rai stb. Jótékonyság számolócédulák, bélyegek, sorsjegyek stb.

Halotti jelentések [(ujságkivágatok formájában is).

Térképek.

Képek, képeslevelezőlapok, fényképfelvételek, emlékbélyegek.

Tréfás, humoros képek, nyomtatványok; játékok.

Zenemüvek.

Háborús ponyvairodalom (versek, hadikrónikák, elbeszélések stb.).

Kéziratos naplók, tábori levelek, táborban készült rajzok, dalok, dalgyűjtemények.

Ismételjük és hangsúlyozzuk, hogy külföld ről s az elfoglalt ellenséges területekről származó mindennemű, a háborúval kapcsolatos Írott és nyomtatott emlékre (hirdetmények, parancsok, képek stb.) is nagy súlyt helyezünk.

Szállítási s esetleges egyéb költségeket szívesen megtérít Könyvtárunk.

A Magyar Nemzeti Muzeum orsz.

Széch eny i Könyvtára.

(Budapest, Vili., Muzeum-körut 14.)

TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK

HÍREK.

— Katonai kitüntetések. A király az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásukért a legfelső dicsérő elismerésben részesítette bonyhádi Perezel Dénes m. kir. méneskari ezredest a 2. hadsereg hadtápparancsnokságánál, továbbá Várkonyi István 69. gyalogezredbeli tartalékos főhadnagyot.

A király Kr is tofék Gyula 44. gyalogezred beli zászlóst a katonai aranyéremmel, — Müller Sándor szekszárdi mechanikust pedig a II. oszt. vitézségi éremmel tüntette ki.

Kovach Béla határrendőrségi fogalmazót, Kovách Gyula nyugalmazott kisvejkei jegyző fiát, ki még a múlt évben önként jelentkezett a haza védelmére s az 52. gyalogezredben mint hadnagy küzdött Galíciában az oroszok ellen, Ő felsége az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a legfelsőbb elismeréssel (Signum lau- dis) tüntette ki. — Most a harctéren szerzett súlyos betegsége miatt kórházban fekszik ugyan, de remélhetőleg fel fog gyógyulni rövidesen.

— Uj telekkönyvvezető. Az igazságügyminiszter Szabó Károly szekszárdi kir. törvény - széki irodatisztet a szekszárdi kir. járásbírósághoz telekkönyvvezetővé nevezte ki.

— A szekszárdi kir. törvényszék vizsgáló bírója. Az igazságügyminiszter a szekszárdi kir. törvényszék területére vizsgálóbiróul Joób Imre kir. törvényszéki bírót, állandó helyetteséül pedig Kovács Károly kir. törvényszéki bírót rendelte ki.

— Oro^z foglyok a szalmakazal tetején.

Baráth Gergely ozorai gazda e hó 6 án vadászás közben, künn a mezőn egy szalmakazal tetején gyanús mozgást látott, felment a kazalra, amelyben 2 orosz fogoly rejtőzött. Baráth a foglyokat bekísérte a csendőrségre.

— Egy, a haza védelmében elpusztult kárpáti községnek „Dunántúl“ néven való újraépítése érdekében megindított gyűjtésűnk javára, mely gyűjtést a Háborúban Feldúlt Tűzhelyeket Ujraépitő Országos Bizottság gyűjtéséhez csatoljuk, újabban adakoztak :

Vasvári Takarékpénztár, Vasvár K 100-—

Dombóvári Polgári Népbank, Dombóvár „ 105'— Gödé Lajos ref. lelkész, Szekszárd „ 100’—

Majtány József, Szekszárd „ 10'—

— Negyvonnégyesek német kitüntetése. A király megengedte, hogy a 44. gyalogezredben Engelman Géza dr. és Löké Imre tart. hadnagyok, Denk Simon, Ferenc Kálmán, Tikos János őrmesterek, Fábián János, Forró István és Löwy Dénes szakaszvezetők és Bódé Sándor őr vezető a német császár által nekik adományozott harcos érdemérmet elfogadhassák és viselhessék.

— Adományok. Gödé Lijos ref. lelkész 100 koronát küldött be hozzánk a haza védelmében elpusztult kárpáti községeknek újraépítése érdekében megindított gyűjtés javára, Majtány József pedig 20 koronát azzal, hogy abból 10 koronát ugyancsak a kárpáti községek újraépítésére megindított gyűjtéshez csatoljunk, 10 koronát pedig a Vöröskereszt szekszárdi fiókjának küldjünk át. Az összegeket rendeltetési helyükre juttattuk.

— Szekszárdi Vöröskereszt Egyletnek adományoztak : Horváth Antal postafelügyelő 20, Púp István Értény 2, Majtány József Szekszárd 10 koronát.

— Kitüntetett tábori lelkész. O/co.^Gyula őcsényi lelkész, a hős 38-as ezred tábori lelkésze, aki már háború eleje óta a harctéren teljesít buzgón, nagy önfeláldozással nehéz szolgalatot, a „Piis Mentis“ lelkészi érdem keresztet kapta.

— Hős honvédőink sorsa. A 249—252. számú veszteségi kimutatás a következő 19 es honvéd tisztek neveit közli : Käufer Róbert 19. honvédgyaiogezredbeli hadapródjelölt megsebesült, Lengyel Lajos 19. honvédgyaiogezredbeli hadapród, Nagy Elemér 19. honvédgyaiogezredbeli hadnagy, Patzelt Oszkár 19. ezredbeli főhadnagy, Tüske Béla dr. honvédgyaiogezredbeli hadnagy, gyönki tanár, Ulbrich Rezső 19. honvódgyalog- ezrédbeli zászlós foglyok.

— Székesfehérvár város gabonavásárlási joga. A belügyminiszter táviratilag közölte Fehérvár városával, hogy további 15200 mm. gabonának Fejér, Veszprém, Somogy és Tolnavár- megyék területén vásárlására engedélyt adott Fehérvárnak, Ennek a vásárlási engedélynek a Székesfehérvár és Vidéke szennt csak az a kis hibája van, hogy — semmit sem ér. Nem pedig azért, mert a legnagyobb és legdiszesebb pecsétes engedéllyel sem lehet gab mát vásárolni, mert eldugják a gabonát és mert állítólag nincs gabona — Nálunk is igy van.

— Hadi fogságba esett. Rám Ferenc szekszárdi m. kir. pénzügyi tisztviselő, a Tarnopol mellett vívott egyik roham alkalmával orosz fogságba esett.

Vendel gazda boglyái.

Irta: Csite Károly.

Bodó Vendel alázatosan köszöntött be egyik tavaszi napon a tisztelendő úrhoz :

— Jó napot adjon Isten tisztelendő uram, egészségére váljék az éjszakai nyugodalom ! Azt hallottam, hogy részben akarja a rétjét lekaszál- tatni s betakarítani, mondok, én elvállalnám a széna betakarítását, ha szíveskedik engem meg bízni.

— Igen szívesem adom kigyelmednek a széna takarítási munkát, ha vállalja oly feltétellel, mint a múlt években, a szomszédai betakarították, — mondá a tisztelendő.

— Hát, Isten neki, betakarítom harmada részért, — mondta Vendel gazda olyan kegyes hangon, mintha csak ingyen akarná a tisztelendő ura szénáját betakarítani.

— Micsoda? Hisz már hosszú évek során negyed részért takarították be a szénámat, — csodálkozott a tisztelendő.

— Hobó, tisztelendő ur, most más világ van ám ! A háború mindent megdrágított. Drága a kenyér, teb it drágább a napszám is.

— Igaz, atyámfia, igaz, csakhogy nekem is drágáb ám a kenyér és minden más egyéb s ilyenkép az én napszámom nemhogy több lenne, hanem sokkal kevesebb lesz. Hogyan éljek meg én igy ? — fakadt ki a tisztelendő méltatlankodással.

— Arról má én nem tehetek, — mondta Vendel gazda oktondi ábrázattal.

A tisztelendő kénytelen volt Vendel gazda ajánlatát elfogadni, miután nem akadt más vállalkozó a szénája betakarítására a liadbavonulá- so.k folytán I eá ott rnunkáshiány m ait.

— Hát jé, leuyek én a vesztes gazdnram, hanem aztán igyekezzék kellő időben munkához

j fogni. A szénát megfelelő száraz állapotban, cso- \ portonkint három-három egyenlő nagyságú és

I súlyú boglyákba rakja, melyek közül én jelölöm | ki majdan a kigyelmednek járó részt, melyet csak akkor vihet el a rétről, ha a nekem jutó | részt már betakarította pajtámba, — adta elő kikötéseit a lelkész.

— Tudom én mi a rer.d és becsület! — szólt Vendel gazda önérzetes hangon. Bizonyos

| vagyok abban, hogy meg lesz velem elégedve | tisztelendő uram . . .

Egy bét múlva jelentést tett Vendel gazda fia, a kis Jancsi gyermek a tisztelendő urnái, hogy szénája már boglyákban áll. Szíveskedjék azért a rétre kifáradni és a részt kiosztani.

— Jól van fiacskám, mindjárt megyek, hogy ne kelljen édesapádnak rám várakozni, — mondta a tisztelendő indulásra készen s aztán azt kérdezte tréfálkozva a kis Jancsitól, hogy segített-e ő is sokat a széna takarításban ?

— Segítettem ám ! Én tiportam meg a bog lyákat — mondta Jancsi dicsekedve, csillogó szemmel.

— Mi a csuda? Soha nem hallottam még olyant, hogy megtiporta volna valaki a bahor dúsra szánt boglyákat, — mondta a tisztelendő meglepeiéssel.

Azzal gyors léptekkel kisietett a rétre s mindjárt föltűnt neki, hogy a külön csoporton- kint rakott három bárom boglya közül egyikegyik aránytalanul kisebb a másik kettőnél. Be- laszurta erre a bárom boglyába a botját s azt tapasztalta, hogy a két nagyobbiknak látszó boglyába könnyedén belefuródott a bot. Ellenben a kisebb boglya oly tömör volt, hogy meg- kellett ka'jat feszíteni, mire belefuródott a bot j vége, ami' azt bizonyította, hogy a kisebbnek latszó boglya jóval több szénát tartalmazott, mint amazok.

— No, gazduram, mint látom nincs valami jó szemmértéke: nem egyforma nagyságúak a boglyák, ■— szó^t a tisztelendő Vendel gazdához.

— Hát biz az igaz, hogy nem legjobb mír a szemem. De azért nincs baj, mert én abba is szívesen belenyugszom, ha a kisebb boglyákat adja nekem tisztelendő uram. Legyek én a vesztes, — mondta Vendel ártatlan alázatos arccal.

— Óh, azt én semmi kép sem kívánom, hogy kedves atyámfia a legkisebb boglyát kapja munkadijul

— No, mivel úgyis nem negyedébe, hanem harmadába takarítom, hát csak tessék a kis boglyát nekem adni

— Köszönöm az irányomban való szives jóakaratot kedves atyámfia, de mivel drága most a kenyér és a napszám, jutalmul a nagyobb boglyákat jelölöm ki kigyelmed számára, vagyis ezeket ni, melyekre egy-egy fűz gályát tűzök.

Bodó Vendel kékült, zöldült az indulattól s szinte perelve mondta :

— Nem, sehogy sem fogadom el a tiszte lendő úrtól! Nics oly rossz lelkiismeretem, hogy elfogadjam, hogy miattam károsodjék ! Hisz a tisztelendő urnák is kell élni.

— Kigyelmednek azt kell elfogadni, amit én a becsületes és lelkiismretes munkájáért kijelölök. Tehát ne is beszéljünk erről többet. A jó Isten kegyelméből majd csak én is megélek valahogy ! — mondta erélyes hangon a tisztelendő, keményen hangsúlyozva a „becsületes" a „lelkiismeretes" szókat.

Erre Vendel gazda is megérté a dolgot, napbarnitotta arca olyan lett a szégyentől, mint a szurtos vörös posztó :

— Jaj, jaj, milyen szörnyű hamis ut a csalás útja: bármily óvatossággal, furfangga! menjen is rajta valaki, mégis a szégyen és a gyalázat pocsolyájába vezeti az embert.