Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-09-30 / 78. szám
Előfizetési ár: Egész évre ...............16 korona Fé l évre....................8 » Negy ed évre .... 4 > Egy szám ára ... . 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24-— Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze küldemények. Kiadóhivatal: Bér! Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók,^ ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Ujabbi orosz vereségek. Budapest, szeptember 29. Kelet Galiciában és az Ikwa mentén a helyzet változatlan. Tarnopoltól nyugatra az ellenséges csapatok akadályainkig igyekeztek előnyomulni, de tüzelésünk visszaüzte őket. A wolhiniai várterületen csapataink az ellenséget a Putilowka felső folyásától nyugatra levő valamennyi utóvédállásából kiverték. Tovább északra rohammal vettük be a szivósan védett Boguslawka falut. A Litvániában küzdő cs. és kir. csapatoknál a nap csendesen telt el. A talián sehogysem boldogul. Budapest, szeptember 29. A Stilfserjocb-szakaszon tüzérségünk tüze több ellenséges löveget semmisített meg. A vil- gereuthi fensikon, Costontól északra, az olaszok egy támadása rövid tűzharc után összeomlott. A Mrzli-Vrh és a tolmeini hidfő ellen tegnap az olasz tüzérség heves tüzelést kezdett, amelyet este a nevezett hegy és a Dőlje melletti liadáilá saink ellen intézett egy-egy támadás követett. Mindkét támadást akadályainknál vertük vissza. Doljei csapataink az akadályainkban lőtt réseken át benyomult ellenséget, újra kiverték. Mint mindig az összes állások szilárdan birtokunkban maradtak. Egyébbként a harci tevékenység a tenger melletti harcvonalon sem emelkedett túl a rendszerré vált tüzérségi tüzelés és csatározás mértékén. A délkeleti hadszíntéren nincs jelentősebb esemény. Höí'er altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német főhadiszállás jelentése. A franciák és angolok újabb offenzivája is meghiúsult. Berlin, szeptember 29. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér : Az ellenség áttörési kísérleteit, az eddig megtámadott szakaszokon, elkeseredetten folytatta. Az angoloknak egy ismét meghiúsult gázbomba támadiísa után intézett ellentámadásunk a Loostól északra az általunk feladott terület egy részének visszafoglalását eredményezte. A Loos környékéről indított heves angol támadások az ellenség su lyos veszteségei mellett összeomlottak. Souchez, Neuville tájékán, ismételt elkeseredett francia támadásokat részben heves ellentámadásokkal visz szautasitottunk. A Champagneban is sikertelen maradt az ellenség valamennyi áttörési kísérlete. Egyedüli eredményük az volt, hogy az ellenséget Souaintól északkeletre egyszáz méternyi vonalon még nem Űzhettük ki árkainkból. A franciák támadásának szakadatlanul előretörő hullámai megtörtek a badeni zászlóaljak, valamint a 65-ik rajnamelléki tartalékezred és a 158 ik westfaliai gyalogezrednek hajthatatlan ellentállásán. A su lyos veszteségek,, amelyeket az ellenség a Massiges melletti magaslatok ellen sokszor megismételt rohamai alkalmával szenvedett, hiábavalók voltak. Csapataink valamennyi magaslatot tartják. A franciák kísérletei, hogy a Füle Morte mellett elvesztett árkaikat visszafoglalják, meghiúsult. A foglyok száma emelkedik. Flandriában lelőttünk két angol repülőgépet, a bennülőket elfogtuk. Diadalmas harcok az oroszok ellen. Berlin, szeptember 29. Keleti hadszíntér. Hindenbury tábornagy hadcsoportja: Támadásunk Dünaburgtól délnyugatra a Sventon tó magasságáig haladt előre. Á Dryswjatv-tótól délre és Postawy mellett a lovassági harcok még tartanak. — Lovasságunk miután Eichhorn vezérezredes hadseregének hadműveleteit az ellenség ellen intézett oldaltámadással hathatósan támogatta, a Wileika körüli és attól keletre fekvő vidékét elhagyta. Az ellenség tétlenül maradt. Wileikatól nyugatra tüzérségi tüzelésünkkel szétszórtunk kellő óvatosság nélkül előrenyomuló ellenséges hadoszlopokat. — Smorgon és Wischnew között csapataink győzelmesen előrenyomulnak. Lipót bajor herceg tábornagy és Mackensen tábornagy hadcsoportjánál lényeges esemény nem történt. Linsingen tábornok hadcsoportja: Az oroszokat a Kormin és Putilowka mögé vetettük viásza. A legfelsőbb hadvezetőség. 7 Az utolsó erőpróba. A világháború kitörése óta hozzá kellett szoknunk ahhoz, hogy igen nagy számokkal, igen nagy méretekkel gondolkozzunk és számoljunk. A milliós hadseregek, a dreadnaughtok, az ezer kilogrammos lövedékek, mind olyan fogalmak voltak, amelyekről eddig alig tudtunk. És most ezekhez a fogalmakhoz jön egy uj, mérhetetlen, mindennél meglepőbben hatalmas szám: tizenkét milliárd. Hiszen tudjuk, tudjuk, hogy van ennyi pénz a világon, csak épen nem volt soha közvetlen alkalmunk ilyen összegekről beszélni, ilyen összegeket mindennapi életünkbe belevonni. A leghatalmasabb összeg, amiről beszélgetni szoktunk, az az öt milliárd volt, amelyet a franciák fizettek annak idején hadisarc címén a németeknek. Tizenkét milliárd. Rettenetes, borzalmasan nagy összeg ez és ezt az összeget a német nemzet két bét alatt hordta össze, saját erejéből, saját iniciativájából, hogy harmadik hadikölcsö- nóvel ne csak magának biztosítsa a dicsőséges harc továbbfolytatását, hanem elbűvölje, meglepje ellenfeleit is. Éz a tizenkét milliárd, hihetetlen Honvéd kurucnóta. Európa zivataros éveiből. Kelj fel a sírból Tyukodi pajtás! Nem ellenfél már a német bajtárs. Egy szent ügyért ontjuk vérünk, egy az áldomás. Európa sem bir vélünk, ugy-e jó pajtás I Angol-, orosznak meggyűlt a vére, Lengyelnek, rácnak ontjuk földjére, Magva-fogyott franciának Vilmos a réme, Talián is nyújtózkodnék, szegény, ha férne. Kuruc dolmányod cseréld csukára, Ez illik most már a katonára, Mint villámló szürke felhő, szakadjunk rája, Úgy verjük át e sok zagyvát a másvilágra 1 Török testvérrel, német sógorral Ragadj sarkába, marcangold foggal. Ha végeztünk e sokféle dühös pokollal, Sebeinket kimoshatjuk szent béke-borral. NOVAK SÁNDOR _____ főhadnagy. Ta rlózás a harcok mezején. — Irta : Vértes József. — (Folytatás és vége.) Bártfáról Sztropkóra menet már csatatér a tér. A magyar pacsirtadalos pázsitos pagonyt sáncárkok barázdálják végig, innen vetett lobot a magyar harci dicsőség iángküllője; a rigószavu, repkényes, rekettyés, meg a csalogányos csalitos végig csupa fedezék, boltozatos odú, meg ágyu- rejtek. Közbül pedig Zboró a Rákóczy sasfószke. Zboró, egy kép a hajdan magyar lovagvi- lágból, egy álom a nagyságos vezérlő fejedelem magyar romantikájából, de csak álom, mert nyoma nincs meg már a régi szép világnak. Néhány esztendeje, hogy ott jártam, a nagy kastély minden ingó-bingó jószágát elvitték az Erdődyek és Aspermontok, asszonyvégrül Rákóczyak vérei, csak ők maradtak ott örökre__a zborói templom kriptájában. Az istállók oszlopon nyugvó márvány boltozatán még olvasható a Rákóczy féle latin felírás: „Franciskus Rákóczy Elect. Priuceps. Trans Anno Dui 1660.“ A hires Rákóczy- fóle száz hársfa közül csak néhány szomorkodik a hajdani dicsőség romjain, átelienben pedig a lankás domboldal tekerődző indái közül regénye sen kandikál elő a várnak néhány romfala, hirdetve a kuruczvilág letűnt világát, a Rákóczy felkelés egykori fényét, ragyogását. Az utolsó Rákóczy emlékét azt hiszem, én is vittem el, egy gyertyatartó volt, a Székesfehérvári múzeumnak ajándékoztam. A templomban figyelmes szemmel kutattam a Rákóczyi emléket, semmisem volt ott. Végre fent a kóruson egy szuette, festéke fakult, faragott gyertyatartót láttam, s tüstént eszembe jutott, hogy a konstantinápolyi St. Benoit templom oltárán, ahol a fejedelem hamvai nyugodtak, szakasztott ilyen gyertyatartót láttam. Hát persze, hogy elvittem vezetőnk beleegyezésével.- Zborón túl már felperzselt falvak; üszkös gerendák halmaza, meztelen kormos falak szomorú képe fogadja az embert, uton-ntféien meg begyepesedett sirhalom felett elárvult keresztek. Itt ott golyóbisoktól kivájt gödrök, srapnelektől szétszilánkolt jegenyék és kiirtott tisztások valla nak a múlt viharos világára. Sztropkó azonban sokat szenvedett, az oroszok többször végeztek itt kulturmunkát, hiszen magyarok s zsidókról volt szó. De alig, hogy kitakarodtak a muszkák, mint a hangyabolyba a hangyák, úgy húztak vissza rajokban a kaftános, stimflis zsidó magyarok, mert nekik nincs egyebük ennél a hazai rögnél, mert ők nem tudnak egyebütt élni, mint ezen a véráztatott göröngyön. S ott áll a sztropkói Rákóczy kastély is. Hajdanában daliás magyar leventéket, vitéz magyar, buzogányos kurncokat láttak ezen támasztó oszlopos vastag falak — a vezérlő fejedelem udvara volt. Kétszáz esztendő múlva meg még Szent István koronájának váró mányosa : Ferenc Ferdinand főherceg verte itt fel udvarát, a hadgyakorlatok idején. Egy többször meghurcolt, talpig magyar gavallér : Malonyai Tamás főszolgabíró urilakása lett a hajdani fejedelmi kúria s a leendő magyar király számára még egy szén. fejedelmi ínó dón rendezte be. S azután jött a marcona vihar. A főherceg sírja felett lobot vetett a világra szóló háború, a régi Rákóczy kastély meg muszka generálisok tivornya tanyája, orgiák büu- fészke lett. S jött a dunajeci áttörés: Gorlice. A kis Dnnajec kristály tiszta vize vérré vált. Amikor néhány év előtt Beke Manó dr. és Alexander Bernát dr. egyetemi tanárokkal Szmerzsonkától Savnicáig tutajou bolyongtunk a Dnnajecen, nem hittük volna, hogy a pajkosan csobogó hegyi patak vérpatakká változik, de vége lett a muszka inváziónak. De újra magyar lett az elhódított föld, tömjénfüsttel kell kifüstölni a muszka piszkot, most már nem kell félni. Ahol hajdan évszázadok előtt szakállas golyók repültek, most harminc s fele sek sivitanak, ahol régente láncos buzogány suhintott, most magyar szablya szikrázik, felhajnal- lott újra a régi magyar harci dicsőség s újra ott villog a népek győzelmi szivárványának peremén. Nem csoda; ott laktam József főherceg minyevágási főhadiszállásán s legendákat regél tek hadverő magyari vitézségről s József főherceg jóságáról, bátorságáról. S amint végig bandukoltam a pagonyi, vizközi, borosnyai, havaji, mezőlaborci csatatereket, fel a határig, megille- tődve, meghatva álltam a daliás magyar leventék sírja felett, mert ezekben az erdőkben a íenyő- szálaknál csak babér termett több.
