Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-09-23 / 76. szám

XXV. (XI.) évfolyam 76. szám Szekszárd, 1915 szeptember 23. • • W m D fi mm Előfizetési ár: Egész évre ...................16 korona Fé l évre........................ 8 » Negyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkínl kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal : Bér! Balog Ádám utca 42 szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL, j Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. , Laptulajdonosok a szerkesztők. Az uj orosz fővezér. Az uj fővezér szerencsésen átesett az első felsülésen. A Kelet-Galiciában harcoló orosz csapatok, akik immár Miklós cár közvetlen főparancsnoksága alá tartoznak és akik a megtiszteltetés örömére nagy­szabású offenzivát rendeztek, csúfosan visz- szaverettek. Nem lehet rossz néven venni, ha az orosz vezérkar előlegezte a cári ge- neralisszimusznak a sikerek dicsőségét és néhány nap óta győzelmi jelentéseket kür­tőit a maga szkeptikus világába. De most már Höler a tényekről beszél. Ezek a té­nyek együttvéve azt jelentik, hogy az oro­szok áttörési kísérletei, amelyek kétségte­lenül oda irányultak, hogy Galíciának még birtokukban levő területét ne kelljen el­hagyni, véresen és tökéletesen meghiúsul­tak. A magyar büszkeséget joggal növel­heti, hogy a vitéz ezredek között, ame­lyek az oroszokra ezt a kemény csapást mérték, a -budapesti háziezred fiai, a derék harminckettősök, de Volhiniában a mi fiaink a 69-esek is kitüntették magukat. Vajon másként esik az orosz katoná­nak a golyó, a futás, vagy a hadi fog­ságba jutás, ha mindezek Miklós cár fő­vezérlete alatt érik ? Aligha. És ez az egy­szerű igazság a magyarázata, hogy a fő- vezéri változás az orosz hadsereg helyze­tén nem segíthet. Az orosz generálisok a cár kedvéért bizonyára jobban pazarolják az emberanyagot, — de azt Nikolajevics Miklós nagyherceg alatt se kímélték va­lami nagyon. A kelet-galiciai harcok le­írásai szerint itt erősebben használták a tüzérségi muníciót, a minek az eredmé­nye csak az, hogy a meglevő kevés ha­marább fogy el. Hadvezéri tudást a vere­séghez szokott tábornokokba, vitézséget a visszavonuláshoz szokott orosz katonákba, bizalmat és hitet a kétségbeesett orosz közvéleménybe nem tud önteni az a tény, hogy a cár legszemélyesebben van a front mögött. Az pedig, hogy a stratégiai visz- szavonulás után az erőltetett támadó-harc­hoz próbálnak nyúlni, inkább kapkodást mutat, mint rendszerváltozást. A támadás letört, a haditerv kudarcot vallott. Ha ennek az volt a mellék- (vagy a fő-) célja, hogy a habozó semlegesekre hasson: ma már ez a cél is a múlté. Em­berpazarlással, az utolsó muníció felhasz­nálásával talán elérte azt, hogy a szédi- tően gyors előnyomulást feltartóztatja — egy kevéssé. A haldokló ember életét szok­ták ilyen erőlködéssel néhány napra meg­hosszabbítani. De a bizonyos, végső sor­sot nem háríthatja el semmi, sem a cár, sem a szent szitiódus, sem pedig egyéb orosz hatalom. A kudarc beismeréséig már is eljutot­tak Oroszországban. Ne is beszéljünk Vil- náról, csak arról, hogy a — cárt nem le­het a Kaukázusba, vagy máshova küldeni, hogy baklövéseiért bűnhődjék. Az ujabbi hirek szerint tehát Ruszkij lesz a főparancs­nok. De legyen ennek is bármily széles a válla, hogy a felelősséget vállalja, el fog jönni a nap, amelyen az oroszok beisme­rik legyőzetésüket és az utolsó kísérlet összeomlása után „levonják a harctéri hely­zet konzekvenciáit. “ Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Tüzérharcok a szerb harctéren. Budapest, szeptember 22. A Száva inelleti és a Drina alsó folyásánál tüzérségi harcok és kisebb méretű csatározás. Pozarevácot és Vk. Gradistét bombáztuk. Monte­negrói tüzérség Teodóra tüzelt. Áttörtünk egy orosz hadállást. Budapest, szeptember 22. Keletgaliciában és Volhyniában a helyzet változatlan. Az Ikva mentén egyes helyeken he­ves tüzérségi harc folyt. Az oroszok elszigetelt arra irányuló kísérletei, bogy a folyón átkeljenek, ütegeink füzében meghiúsultak. — Litvániában küzdő csapataink tegnap a Novaja—Nisch-szaka- szon egy orosz hadállást áttörtek, 900 embert el­fogtak és 3 gépfegyvert zsákmányoltak. Újabb olasz kudarc. Budapest, szeptember 22. A Laufrani fensik északi szakaszát az olasz gyalogság ma hajnalban több órán át heves tűz alatt tartotta, auélkül, hogy előbbre jutott volna. A Dolomit-szakaszon az olasz tüzérség fokozta a Monte Piano és a hegytől jobbra és balra elterülő védelmi szakasz ellen irányított tüzelést. A hely­zet egészében változatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Összeomlott francia támadás. Berlin, szeptember 22. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati had­színtér : Souehez és Neuville között, úgyszintén Roklincourtól keletre a franciák tegnap este tá­madást intéztek ellenünk, a támadás akadályaink előtt tüzünkben összeomlott. A Champagneban tegnap Beau-Sejour majortól északnyugatra kon­TÁRCA. Zőra. Sárszentlőrinc, szeptember. A kis vegliai campagnában üde tavaszi illat lengett és az Adria lágy fodrai gyengéden paskolták a szürke köveket. A haragoszöld pál­mák és ciprusok között mandulafák rózsaszínű virágai mosolyogtak és vérvörös gránátalmafák kacagtak bele a tavaszba. Zóra, a szegény, műveletlen nép tanítójának egyetlen leánya ott ült egy borostyánnal befutott régi falomladókon és a túlsó partra nézett. — A tiszta, átlátszó levegőben finoman kiéleződtek Fiume magas palotái és a Mária Terézia molo végén büszkén tekintett a messzeségbe a világító­torony. A hatalmas Danubius gyár kéményeiből sűrűén omlott a fekete füst és magasan felszállt a fátyolszerü felhők közé. A leány, akit az apja nem tanított többre, mint bármelyik szigetlakó leányát, szorongó vá­gyódással meredt a távoli tornyok csudásnak vélt világába. Egyszer, egyetlenegyszer vitte át az apja Fiúméba és azt a napot sohasem tudja elfelejteni Zóra. Pedig már nagyon légen volt, azóta már ötször virágzott a gránátfa és ő nagy leány lett. A csillagos nyári éjjeleket azóta többnyire ébren tölti Zóra és reszkető szívvel, titkos sej­telmekkel néz bele a fényesen ragyogó városba, amelyet a mélységes, sötét viz változatlan irigy­séggel zár el tőle. Olykor egy későn közlekedő hajó siklik ki az. abbaziai kikötőből és az utolsó, álmos és fáradt utasokat viszi át Fiúméba. Zóra sóvárgó szemekkel követi az úszó tündérpalotát, vajha közülök egy valaha az olajfás partok felé tartana ? És még el sem hervadtak az ambraillatu olajfavirágok, amikor egy lilaselyembe öltözött tavaszi alkonyórán kikötött egy fekete hajé a vegliai partokon. Fiuméből jött és még aznap este elvitte Zórát és elvitt mindenkit a kicsi parti faluból. A hajón egy öreg matróz kérges tenyerével szelíden megsimogatta a kis Zóra félelemmel vegyes örömtől kipirult arcát és ökölbeszorított kézzel motyogta : — Poveretta, mia poveretta 1 Q, maledetta Italia, maledetto Vittorio ! Zóra nem ügyelt arra, amit körülötte be szélnek, észre sem vette a kétségbeesett tekinte­teket, csak az az egyetlen tudat töltötte be egész valóját, hogy végre eljött érte a hajó, hogy viszi, ragadja el a sötét, néma partoktól, be a csillogó, nagy városba. * Sejtelmes némaság borult a Karsztra. A mérhetetlen magasságban milliárdnyi csillag ra­gyogott és a hold derengő fénye még esudásabbá, még fenségesebbé, titokzatosabbá varázsolta a természet kolosszális alkotását. — A félelmetes, nagy sziklatömegek ijesztő árnyékában zölddel hímezett fehér szőnyegek voltak elhintve: az istenség legszeretetreméltóbb, leggyönyörűbb virá­gaiból : a gyöngyvirágból. Édes, tiszta lehelletük bebalzsamozta a langyos éjszakát. Áz évezredeket csendesen szövögető, álmodó dolomit sziklák közt zihálva, csikorogva kapasz­kodott mind magasabbra egy gyönyörű vas­kolosszus : a budapesti személyvonat. Olykor bosszú perceken át semmit sem lehett hallani. Ilyenkor, alagútba szaladt a vonat, vagy pedig fenyegető sziklafal tövében kanyarodott el. Egy piszkos harmadosztályú kocsi nyitott ablaka mellett ült Zóra. Tágranyilt szemei be­széltek. Elbeszélték, hogy a nagy végtelen idők' nek tetsző nappalok és éjszakák áhított álmai megkezdték beteljesülésüket. lm, hiszen vágyai­nak ragyogó Parnasszusát is túlszárnyalta már: Fiume messze lent aludt a völgyben. És mindez néhány óra alatt történt. Zóra már csak elmosódva látta a fekete hajót közeledni a vegliai partokhoz ; a kecskéi, az olajfák, az elhagyott, alacsony kunyhója ide­genül integettek feléje valami végtelennek tetsző távolból. _ Dehogy tudta Zóra, hogy valahol a földön van egy aljas nemzet, egy szv szegő, ocs- mány csőcselék, amely erőtelen, piszkos öklével megfenyegette őt; dehogy tudta, hogy van vala­hol egy csöndes, magyar falucska, ahova őt vi­szik, ahol őt megvédik. Zórát nem tanították gondolkodásra, ő a bősz tenger tombolása és a szelid hullámok egy hangú zenéje mellett érezni tanult meg csupán. Úgy érezte, hogy valamely láthatatlan, megfog­hatatlan erő ragadja magával, egy misztikus ha­talom, amely elől nem tudós nem is akar kitérni. Ismeretlen, ellentétes képzetek támadtak a lelkében, aztán a kaotikus nagy összevisszaság­ban minden antitézis egybeolvadt. Zóra mély álomba merült. * Szeptember vége felé járt az idő és az ősz sorvasztó szele sóhajtozott az árva tarlók felett. A nap bágyadtan mosolygott a. hervadó földre és a ragyogó tiszta éterben a lemondás, az elmú­lás édesen bánatos géniuszai szárnyaltak. ■9* Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. "9V

Next

/
Oldalképek
Tartalom