Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-01-28 / 8. szám

Előfizetési ár: Egész évre ..................16 korona Fé l évre........................6 * Ne gyed évre . . . . 4 * Egy szám1 ára . ... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik heíenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18 -24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőse^: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések ids küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főtnunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Hat hónap. —lk. Immár félesztendő óta benne vagyunk a világháborúban, amilyenhez fog­hatóra nemcsak a legöregebb emberek nem emlékeznek, hanem még a legrégibb meg­fakult krónikákban sem akadunk párjára. Vizen és szárazon, a löld alatt és a föld fölött folyik milliókés milliók öldöklő tusája. Ebből a rettenetes gyilkolásból 24 óra is iszonyatos — hát még 180-szor 24 óra! A háború előtt képtelennek látszott, hogy több mint 20 millió ember ragadhasson fegyvert egymás ellen és a kegyetlen, vér- fagyasztó viaskodás ennyi ideig tartson. Rémületes aggodalom szállotta meg a lelkeket, hogy a világháború után néhány héttel nemcsak a normális élet folyása akad meg teljesen, hanem elfogy a pénz, a mu­níció, jön az éhtifusz, a kolera és az Isten tudja hányféle egyéb járvány és veszedelem. És ime teljes félesztendővel a háború után mit látunk? Mezőgazdaság, ipar és kereskedelem rendesen funkcionál. Vannak bajok, nehéz­ségek és zavarok itt is, ott is, mindazon­által a közgazdasági élet a fölmerülő aka­dályokat sikeresen leküzdi és nagy ellent- álló erőkifejtésre képes. Gazdaközönségünk — ami pedig első rendű érdeke az ország­nak — az összes őszi munkálatokat pon­tosan elvégezte. Vannak kereseti ágak, a melyek föllendültek, vannak olyanok, a melyek a régi nívót és kereteket változat­lanul tartják fenn, akadnak természetesen olyanok is, amelyek küzködnek és nehe­zen boldogulnak. Pénzszűkéről panaszkodni egyáltalán nem lehet. Főleg a kisebb termelők élve­zik az élelmiszerek nagy drágaságával járó jövedelmi többletet, úgyszintén az állam­segély jelentékeny készpénzt hoz forga­lomba, ezeknek életrendje jó, bőséges, ép­pen olyan, mint normális időkben, amellett a háborúval kapcsolatos jótékonysági moz­galmakból kevésbbé veszik ki részöket, mint a többi társadalmi osztályok. A hadi kincstár változatlanul bőséges pénzforrások fölött rendelkezik, a rekvirá- lásra kerülő szükségletekért tisztességes árakat fizetnek és leginkább ott hallható panasz, ahol a polgári közegek tudatlanok, indolensek vagy erélytelenek voltak. A hadi muníció lőszerben, fegyerek- ben, ruházatban és minden egyéb katonai felszerelésben a hosszú időtartam és óriási szükségletek dacára dús készletekben áll rendelkezésre, csak meg kell tekinteni a harctérre most induló menetszázadokat, milyen célszerűen és kényelmesen van föl­szerelve minden egyes ember. ■ A polgári lakosság és a katonai csa­patok élelmezése, úgyszintén egészségi ál­lapota kifogástalan. ínségnek hál’ istennek nyoma sincs, sőt azt lehetne kifogásolnunk, hogy az emberek legtöbbjének életmódja alig vál­tozott és hogy igényeiket nem mérséklik, pedig a fölöslegeket fontosabb célokra le­hetne bölcsen felhasználni. Közegészségügyi intézményeink kitü­nően beválnak és a szórványosan föllépett járványos és fertőző betegségeket erélyes hatósági intézkedésekkel gyorsan elnyomták. Mindezzel legtávolabbról sem azt akar­juk demonstrálni, mintha a világháború közepette nálunk minden téren eldorádóba menő állapotok volnának, hanem azt, hogy a magyar társadalom eddig a teherpróbát jól megállotta, egyrészt jól tudott alkal­mazkodni az uj helyzet követelte viszonyok­hoz, másrészt pedig élvezte a rendelkezésre állott régi erőforrások gyümölcseit. A polgári társadalom szervezkedő mun­kájának azonban korán sincs még vége és áldozatkész tevékenységére még mindig igen nagy szükség van. Olyan időket élünk, amikor minden­kinek két kézzel kell dolgoznia és két kézzel kell adnia ; nemcsak köteiességszerücn. hanem azon túl is, minden erejének teljes meg­feszítésével. A tunya önzők és ingyenélők éppen olyan Sajnálatráméltök, mint azok, kiknek kérges lelkét a mai zord idők meg nem ihletik, kiket rút kapzsiság, fukarság vagy kicsinyesség visszatart az ezerfájta társa­dalmi jótékonyság és emberbaráti munka gyakorlásától. Vitéz katonáink hősi lélekkel és ön- leláldozással teljesítik sziszifusi honmentő munkájukat. Európa leghatalmasabb birodalmának óriási katonai ereje hónapok óta nap-nap után vad indulattal száguld ellenünk és derék katonáink dicsőségesen védik édes hazánk földjét, a magyar állam területi integritását. Minduntalan megújul és minduntalan összeomlik az orosz támadás a magyar határon és ha eddig, amikor ereje legjavát a leghevesebben és meglepetésszerti gyor­sasággal zúdította reánk a féktelen mosz- kovita had, megállottuk helyünket, a to­vábbi ellentállás szent hitünk szerint még biztosabb és még sikeresebb leend. A harcmezőkön nehéz, kitartó és dia­dalmas munka folyik, ezt ki kell egészí­tenie és támogatnia annak az intenzív, le­iekből fakadó, áldásos polgári munkának, amely az idehaza maradottaknak legelemibb kötelessége mindaddig, inig a világháborút fel nem váltja a világbéke. Távirataink. Az uzsoki hágó megtisztítása. Budapest, január 27. Az Ung felső völgyében az ellenséget az uzsoki hágó miRdket oldalán, a határmagaslatokon elfog­lalt állásaiból tegnap kivertük. Közel három napi harc után ismét birtokunkba jutott a Kár­pátok egyik legfontosabb hágója amely­nek birtokáért a hadjárat folyamán már többször elkeseredett küzdelem folyt és amelyet az oro­szok január elseje óta megszállva tartottak, különösen jól megerősítették és több egymás mö­gött készített előnyös állásban szívósan védték. Az uzsoki hágótól északnyugatra, úgyszintén a Latorcza és Nagyág völgyében a harcok még tar­tanak. Nyugatgalicíában és Lengyelországban a hóvihar miatt csak mérsékelt tüzérharc folyt. — Höfer. A M. E. sajtóosztályának hivatalos távirata. Újabb német győzelmek. Berlin, január 27. A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati had­színtér : Nieuportnál és Ipernnél csak tüzérségi harcok folytak. Guinchynél La Bassétól délkeletre ellenség megkísérelte e hó 25 én általunk elfog­lalt hadállások visszafoglalását. Fáradsága hiába­való volt. A támadás tüzelésünkben összeomlott. Argonnei magaslatokon folyó harcok, amelyeket már tegnap jelentettünk, teljes sikerre vezettek. A franciákat La Oreuve Finetől ^nyugatra és Hurtesidotól keletre levő magaslati állásaikból ki­vertük és a magaslati terep déli lejtőjéről leszo­rítottuk. Szász katonák egyezernégyszáz méterny i szélességű arcvonalon több támapszontot roham­mal elfoglaltak, ngolcszázhatvanöt sebesü- letlen franciát elfogtak, nyolc yép/egyuert, eyy utászraklárt és sok egyéb hadianyagot zsák­mányoltak. St. Mikiéitől délkeletre csapataink a franciáknak egy támaszpontját elfoglalták. A fran­ciák ellentámadásai sikertelenek maradtak. A Vogézekben nagy a hó, ami mozdulatainkat las­sítja. Keleti hadszíntér: Oroszoknak Gurabin- nentöl északkeletre ellenünk intézett támadása nem haladt előbbre, helyenkint az e lenség súlyos veszteségeket szenvedett. Lengyelországban nincs változás. A M. E. sajtóosztályának hivatalos távirata. Az angolok meghiúsult csapatszállitása. Konstantinápoly, január 27. A főhadiszállás tegnapi kelettel a következő hivatalos kommünikét közli: a kaukázusi arcvo­nalon tartós nyugalom van. Január huszonhárma- dikán a Doris angol cirkáló kísérletet tett arra, hogy Alexandrette közelében csapatokat szállítson partra. Az angolokat azonban parti ütegeink tü­zelése visszavonulásra kényszeritette, miközben hét halottat veszítettek. Angol hajók a dokkban. Konstantinápoly, január 27. A Tiiglische Rundschaunak jelentik Haagá- ból : két angol cirkálót a Princess Royalt és a New Zeelandot amelyek az északtengeri csatában szenvedtek sérüléseket, dokkba vitték kijavítás végett. A M. E. sajtóosztályának hivatalos távirata. A déli harctér sebesült és beteg katonáinak szeretetadományokkal való ellátása céljából alakult bizottság, (kapcsolatban a magyar vöröskeresztegylettel és az osztrák vöröskereszttársulattal) Wien III., am Heumarkt 10. A déli harctéren oly hősiesen küzdő kato­náink, amig hadban állanak, a hadügyi kormány­zat segélyző tevékenységét, valamint a Magyar- országon, illetve Ausztriában életbeléptctett nyil­vános jellegű hadsegélyző akciókat ugyanoly mér­tékben élvezik, mint többi bajtársaik. Azokban a déli fekvésű kórházakban, amelyek ezeket a harcosokat megsebesülésük vagy- megbetegedésük esetére felveszik, a katouai kormányzat, valamint az önkéntes betegápolás terén működő egyletek ugyanabban az ápolásban részesítik, mint bárhol másutt. Egy téren azonban vitéz hadseregünknek ép ezek a katonái hátrányban vannak és pedig a sebesült és beteg harcosok érdekében különö­sen szülőföldjük nagyobb városaiban oly ■ örven­detesen kialakult magántermészetű istápoló tevé­kenység terén. 9^ Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom