Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-08-23 / 67. szám
2 TO .NAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1915 augusztus 23 ismét megújuló harcokban Wisoko-Litovszknál tért nyert, itt, valamint Breszt-Litovszktól nyugatra és Wlodavától keletre az ellenség a szövetségesek előnyomulásával szemben kevés ellent- állást fejt ki. —Wlacbmir—Wolynszkij és Czer- novitz közt a helyzet változatlan. Újabb olasz kudarcok. Budapest, augusztus 22. A doberdoi és Karszt fensik ellen tegnap élénk ellenséges tüzérharc folyt. Egy Monte dei sei Busi ellen intézett bersaglieri támadás közel állásunk elölt tüzűnkben összeomlott. A fensik északnyugati része ellen az olaszok széles arcvonalon támadtak, azonban részint ember-ember ellen való küzdelemben visszavetettük, részint tüzérségi tiizünkkel megállítottuk őket Délután az ellenség tábori és nehéz ágyukkal állásainkon keresztül bombázta Görz város egyes részeit. Az ellenségnek egy megújított előretörése Selotól északra fekvő állásaink ellen é» egy ejjeli támadása az Isonzó hid ellen, Tolmeintől nyugatra, sulyos v szleségei mellett meghiúsult. A Krn vidéken, Flitsch területén és a karintiai határon két olasz zászlóalj húsz órai tüzérségi előkészítés után kétszer megtámadta Tre Sassitól keletre a hegyi átjárókat, visszavertük őket, háromszáz halottat és igen sok sebesültet vesztettek. — A Folgaria—Lavarone és Tonale csoporton levő erődmüveink ellen irányzott tüzelés váltakozó erővel folyik tovább. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Az olaszok kiürítették Pelogosa szigetét. Budapest, augusztus 22. Folyó hó 21-én reggel egy felderítésünk iolytán megállapítottuk, hogy Pelagosa szigetet az olaszok teljesen kiürítették és az összes épü leteket és védelmi müveket elpusztították. A szigetet, ahol csak a világítótorony őreinek családjai laktak, az olaszok julius hó 11 én virradó éjjel »meghódították« és azután rádióállomással és védelmi müvekkel szerelték fel. Egy tengeralattjáró is állomásozott ott. Repülőink portyázása és flottillánknak háromszori alapos ágyutüze az ellenségnek úgy emberben, mint anyagban mindig sulyos veszteségeket okozott. A „Nereide“ ten geralattjárót pedig megsemmisítettük. Ez úgy látszik végül arra a belátásra vezetett, hogy ezen szigetecske stratégiai és taktikai szempontból nem oly értékes, mint a hogy annak „meghódítása“ alkalmával el akarták hitetni. Flottaparancsnokság. Diadalmas előrenyomulás a keleti harctéren. Berlin, augusztus 22. A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér : A helyzet változatlan. Keleti hadszíntér: Hindenburg tábornagy hadcsoportja: Eichorn tábornok hadserege Kow nőtől keletre és délre tovább halad előre. A Sutvinty tótól északra egy állás rohammal való elfoglalása alkalmával 750 orosz esett fogságba. A Tykocintól keletre lefolyt harcokban ejtett orosz foglyok száma tübb mint 1100 emelkedett. Gallwitz tábornok hadserege a Narewtől délre a bialiszotk—breszt-litovszki vasútvonalon keresztül tovább hatolt előre. Az utolsó két napon 13 tisztet és több mint 3350 főnyi legénységet szállilollak foQságba. — Lipót bajor herceg tábornagy hadcsoportja : A hadcsoport győzelmes harcok között tegnap átlépett a kleszczele— wisokó—litov8ki vasútvonalon. Az újból védekező ellenséget német csapatok ma reggel kivetették állásaikból, több mint 3000 foqlyot ejtettek és nagyszámú géppuskát zsákmányoltak. — Mackensen tábornagy hadcsoportja : A német, osztrák és magyar csapatok támadásai a Kóterka—Pulwa és Ogrodrikitól felfelé a Bug szakaszon, valamint a Kridza alsó folyásánál előrehaladnak. EresztLitovszk délnyugati arc vonala előtt nincs újság. — Piszczánál és attól északnyugatra (Wlodavától északkeletre) a har cok tovább tartanak. A legfelsőbb hadvezetőség. A Dardanellák hősi védelme. Konstantinápoly, augusztus 22. Dardanella front : Nem történt jelentős esemény. Az ellenség, amelyet 19-én visszavertünk, 90 puskát, ugyananyi szuronyt, n így tömegű muníciót, egy gépfegyvert, sáncárok anyagot, drót sövényeket és drótvágó ollókat hagyott hátra. Öt sebesültet foglyul ejtettünk. A többi fronton semmi változás. A magyar vendégszeretet. Tévéiről vettük a következő sorokat: A hadműveletek érdeke megkívánta, hogy a mi né hai szövetségestársunk: á hitszegő Olaszország minősíthetetlen magatartása s most már gyalázatos, nyilt ellenségeskedése folytán Ausztriának egyes vidékei kiürittessenek (t. i. polgári lakossága kilakoltassák) s e lakosok — mint menekültek — Magyarországon helyeztessenek el. Szivesen, örömmel tettük és teszünk értük mindent, amit lehet, nem a hatósági kényszer hatása alatt, hanem tiszta, nemes emberi érzésből, az ősi, igaz, magyar vendégszeretetből. Eltartottuk már egy ideig Ausztria egy másik tartományának : Galíciának menekültjeit, elbírjuk még ezeket is. Ám de amig eleinte bizonyos fölényes vagy tán inkább szánalmas érzéssel nézték népeink, hogy a legmunkabiróbb „taliánjaink“ (a hogy őket nevezik), naphosszat csak a házak előtti padokon üldögélve vagy a kertek faárnyékolta hüs pázsitjain heverészve nézik, lesik ... „az idők járását felettük,“ ma azonban — be kell vallanom — már megütközik a mi szorgalmas népünk azoa, hogy mig ő a sok munkában majd megszakad, addig ezek, az ő nehéz munkájával szerzett kenyerén élő eltartottjai: kipihent testtel henyélnek. (Igaz ugyan, hogy e menekül tekért fejenkint és naponként, lakás és eltartás, szóval teljes ellátás fejében 90 fillér fizettetik, deliát ez — a mai világ 40 koronás búzaára mellett — édes kevés ) Hamar elmúlnék a megütközés, ha „talián- jaink“ (pedig szlovének szegények) megszívlelve helyzetüknek, az adott körülményekhez képest való, megnyugtató voltát: az élvezett vendégszeretetet legalább azzal hálálnák meg, hogy a nyomasztó és sulyos munkaerőhiányon minél tömegesebb munkavállalással — melyért tisztességesen dijaztatnának — csak némileg segítenének. Minderre talán intelligensebb elemeik oktatnák ki ezeket a szegény analfabétákat (99 százaléka sem írni, sem olvasni nem tud) megmagyarázhatnák nekik, hogy mi őket, mint ,,vendégeinket“ munkára ugyan nem szoríthatjuk de az édes anyaföld bőtermékenységónek e szép hazájában az acélosbuza nem magától terem és pottyanik a zsákba, miként Talián- országban a narancs, hanem a földet megbecsülő szorgalmas nép serény kezemunkája utján. Tapintatos módon szegényeket még arra is meg kellene tanítani, hogy itt a tisztaság nem ismeretlen fogalom s hogy arra a magyar nép igen sokat ad.' Dieeiuly Pál. i ________HÍREK.__________ — K itüntetett zászlós A in. kir. pécsi 19. honvéd gy. ezred kötelékébe tartozó Varga János tartalékos zásszlóst, aki a polgári életben Nagydorog község aljegyzője s mint ilyen a bevonulás alól fel volt ugyan mentve, de ő mindamellett december hónapban önként hadba vonult, — az ellenséggel szemben tanúsított bátor s önfeláldozó magatartásáért az ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. Nevezett zászlós, aki az egész telet az uzsoki szoros védelmében s a galíciai harcokban töltötte s Drohobie mellett súlyosan megsebesült, sebesüléséből felépülve, újból bevonult ezredéhez Pécsre. — Kirendelés. Halmai Emil hőgyészi községi segédjegyző Kalaznó község jegyzőjévé megválasztván, a megüresedett hőgyészi segéd- jegyzői állásra Jeszenszky György báró simon- tornyai járási főszolgabiró Cliemer László okleve les jegyzőt rendelte ki. — Óvónősálasztas. A dunaföldvári községi óvónői állásra Niefergall Gizella okleveles óvónő választatott meg. — Vármegyei tisítviselők előlépése. Tolnavármegyének hárpm derék tisztviselője lép elő a vármegyének e hó 31-én tartandó rendes közgyűlésén. így Rassovszky Julián dunaföldvári járási főszolgabiró az 1912. évi 57. t. c. alapján szolgálati pótlékban részesül, Bajó Pál főszolgabiró és Bajó János árvaszéki ülnök pedig a VII. fizetési osztályba lépnek elő. — Szent István nap Székesfehérváron. Székesfehérváron Szent István napján Széchenyi Viktor gróf főispán nagyszabású ünnepélyt rendezett, melynek Prohászka Ottokár püspök volt a védnöke és amely 35,000 korona tiszta jövedelmet juttatott a Vöröskereszt Egyesületnek. — A mözsi uj plébános beiktatása». Rudolf Mátyást, a mözsiek uj plébánosát dr. Fent Ferenc szekszárdi apát plébános, kerületi esperes e hó 17-én iktatta be uj állásába. Pártos Zsiginond plébános jövő hó 1-én hagyja el a községet s Pécsre költözik, az uj plébános pedig ugyanakkor foglalja el uj paróchiáját. — Tolnavármegye nyári közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi augusztus hó 31-én délelőtt 10 órakor tartja meg a vármegyei székház gyüléstermében nyári rendes közgyűlését, amelyen Kovács Sebestény Endre főispán elnököl. Az állandó választmány ülése a közigazgatási bizottság üléstermében folyó évi augusztus hó 30 án délelőtt 9 órakor veszi kezdetét. — Tauitóink a harctéren. A kir. tan- feliigyelő jelentése szerint hadba vonult tanítóink közül a julius hónapban beérkezett iskolaszéki jelentések szerint Hum József paksi állami polgári iskolai tanító a harctéren szerzett betegsége következtében, a székesfehérvári katonai' kórházban hősi halált halt. Stiba Lajos döbrö- közi rk. tanító eltűnt, Mohalik Mihály ozorai rk. tanító orosz fogoly. Tolnavármegye közigzagatási bizottsága legközelebbi ülésén kegyelettel és sajnálkozással emlékezett meg Hum József elhunytéról. — Indítvány a vármegyéhez. Dr. Albers Rezső ügyvéd, megyebizottsági tag indítványt nyújtott be a törvényhatósághoz arra nézve, hogy a legközelebbi közgyűlés alkalmával Írjon fel a közgyűlés a kormányhoz elegendő mennyiségű rézgálicnak kellő időben való beszerzése és a termelőkhöz való juttatása tárgyában. Az indítványt a közgyűlés bizonyára egyhangúlag fogja elfogadni. — Utépifés. A kereskedelmi miniszter a szekszárd—várdombj közúti és az ebből kiágazó őcsényi és decsi vasúti állomásokhoz vezető utakon szükséges pótmunkákra 3511 K c2 fillért engedélyezett. f w - ■ álifel szonyomnak, hogy az András szak aszvezető lett és ezüst vitézségi érdemjel ragyog a zubbonyán !... ő maga nem dicsekedett vele ! Az öreg asszony pedig örömkönnyeket hullat b énekelgeti csendességgel: »Közel az Ur Isten A töredelmes szivekhez És a sérelmes lelkekhez Segítséggel lészen !< De hát a napot is elborítja a f'elleg; nemcsak derű jön a borúra, hanem a derűre is ború ! Az anyai szív, mely már-már egészen fölmelegedett az isteni kegyelem sugarainál, még azután álotta ki igazán a keserves próbatétel! ... Másféle hírek szálhnkóztak ! Véres csaták — visszavonulások — sok halott — még több sebesült — nagyszámú foglyul ejtett! . . . — Kegyelmes Atyám — nincs-e közöttük az én fiam is ! ? . . . A bizonytalanság még erősebben kinozta a vergődő lelket ! . . . Egyszer csak haza kerül Latyak Marci holmi apróbb baka sebbel s mint valami vészmadár huhogja erre arra, hogy a szegény Kapás András is elvégezte . . . Saját szemeivel látta, mikor Rava Puskánál egy dombon eltemették töb- j bedmagával ! . . . És még voltak, akik káröröm- I mel vitték tovább a szomorú liirt! . . . — No, az is a fűbe harapott már — igy j szólt a sárga fogú görbe Takacs, aki azt tar- I tóttá, hogy jobb itthon élni a hazáért s néhány j fillérecskével adózni az áldozatkészség ol árán ; ! csak a búza nirtr a ló legyen drága — viheti az ördög a hazát meg a többit ! . . . Szegény özvegyünkhöz is eljutott a lesújtó hir ! . . . Megeredtek könnyei ; kezeit összekulcsolva sóhajtgatá : „Óh Uram, miért hagytál el ennyire engem! . . . Most már lehervadt reményem fájáról a virág — elveszett mindenem — holtomig gyászolom az én drága kincsemet; olvasgassuk a harctéren elesettek imádságát s majd csak könyörül az Isten én rajtam is ! . . . Járjunk a szentegyházba, hogy mindenestől fogva meg ne emésztessünk ! . . . És úgy tőn, mint ahogy a bibliában irva vagyon: „Amely asszony pedig valóban özvegy és egyedül van : bízik az erős Istenben, foglala tos a könyörgésekben és imádságokban éjjel úgy mint nappal !“ — Hát ezt vájjon meghallgatta e a‘z Isten — az árvák és özvegyek gondviselője?! . . . Itt már bízvást kijelenthetjük, hogy igen ! . .. Nem vált valóvá sem Latyak Marci' „bizonyos látása, sem a „görbe hazafi“ káröröme!... Andrásunk ugyan elesett, de az Úr paizst vont körülötte ; se meg nem halt, se fogolylyá nem lett, hanem egy rangfokozattal még előbbre léptetve távozott a harcok teréről ! íme már itthon is van a faluban; siet a kicsiny házikó fele s belépve az ajtón, karjaiba zárja az ámulatában elalélt öreg szülőt, aki föl - eszmélve most már ezt a zsoltárt énekeié: „Levetetted az én gyászruhám rt s fálövedzettél en- gémét vig örömmel — áldassék nagy neved m i általunk !“ — „Bizony, az Úr közel vagyon!“ —
