Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-08-23 / 67. szám

2 TO .NAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1915 augusztus 23 ismét megújuló harcokban Wisoko-Litovszknál tért nyert, itt, valamint Breszt-Litovszktól nyu­gatra és Wlodavától keletre az ellenség a szö­vetségesek előnyomulásával szemben kevés ellent- állást fejt ki. —Wlacbmir—Wolynszkij és Czer- novitz közt a helyzet változatlan. Újabb olasz kudarcok. Budapest, augusztus 22. A doberdoi és Karszt fensik ellen tegnap élénk ellenséges tüzérharc folyt. Egy Monte dei sei Busi ellen intézett bersaglieri támadás közel állásunk elölt tüzűnkben összeomlott. A fensik északnyugati része ellen az olaszok széles arcvonalon támadtak, azonban részint em­ber-ember ellen való küzdelemben visszave­tettük, részint tüzérségi tiizünkkel megállí­tottuk őket Délután az ellenség tábori és ne­héz ágyukkal állásainkon keresztül bombázta Görz város egyes részeit. Az ellenségnek egy megújított előretörése Selotól északra fekvő állá­saink ellen é» egy ejjeli támadása az Isonzó hid ellen, Tolmeintől nyugatra, sulyos v szleségei mellett meghiúsult. A Krn vidéken, Flitsch területén és a karintiai határon két olasz zászló­alj húsz órai tüzérségi előkészítés után két­szer megtámadta Tre Sassitól keletre a hegyi átjárókat, visszavertük őket, háromszáz ha­lottat és igen sok sebesültet vesztettek. — A Folgaria—Lavarone és Tonale csoporton levő erődmüveink ellen irányzott tüzelés váltakozó erővel folyik tovább. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Az olaszok kiürítették Pelogosa szigetét. Budapest, augusztus 22. Folyó hó 21-én reggel egy felderítésünk iolytán megállapítottuk, hogy Pelagosa szigetet az olaszok teljesen kiürítették és az összes épü leteket és védelmi müveket elpusztították. A szi­getet, ahol csak a világítótorony őreinek családjai laktak, az olaszok julius hó 11 én virradó éjjel »meghódították« és azután rádióállomással és védelmi müvekkel szerelték fel. Egy tengeralatt­járó is állomásozott ott. Repülőink portyázása és flottillánknak háromszori alapos ágyutüze az el­lenségnek úgy emberben, mint anyagban mindig sulyos veszteségeket okozott. A „Nereide“ ten geralattjárót pedig megsemmisítettük. Ez úgy látszik végül arra a belátásra vezetett, hogy ezen szigetecske stratégiai és taktikai szempont­ból nem oly értékes, mint a hogy annak „meg­hódítása“ alkalmával el akarták hitetni. Flottaparancsnokság. Diadalmas előrenyomulás a keleti harctéren. Berlin, augusztus 22. A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati had­színtér : A helyzet változatlan. Keleti hadszíntér: Hindenburg tábornagy hadcsoportja: Eichorn tábornok hadserege Kow nőtől keletre és délre tovább halad előre. A Sutvinty tótól északra egy állás rohammal való elfoglalása alkalmával 750 orosz esett fogságba. A Tykocintól keletre lefolyt harcokban ejtett orosz foglyok száma tübb mint 1100 emelkedett. Gallwitz tábornok hadserege a Narewtől délre a bialiszotk—breszt-litovszki vasútvonalon keresz­tül tovább hatolt előre. Az utolsó két napon 13 tisztet és több mint 3350 főnyi legénységet szállilollak foQságba. — Lipót bajor herceg tábornagy hadcsoportja : A hadcsoport győzel­mes harcok között tegnap átlépett a kleszczele— wisokó—litov8ki vasútvonalon. Az újból véde­kező ellenséget német csapatok ma reggel kive­tették állásaikból, több mint 3000 foqlyot ej­tettek és nagyszámú géppuskát zsákmányol­tak. — Mackensen tábornagy hadcsoportja : A német, osztrák és magyar csapatok támadásai a Kóterka—Pulwa és Ogrodrikitól felfelé a Bug szakaszon, valamint a Kridza alsó folyásánál előrehaladnak. EresztLitovszk délnyugati arc vonala előtt nincs újság. — Piszczánál és attól északnyugatra (Wlodavától északkeletre) a har cok tovább tartanak. A legfelsőbb hadvezetőség. A Dardanellák hősi védelme. Konstantinápoly, augusztus 22. Dardanella front : Nem történt jelentős ese­mény. Az ellenség, amelyet 19-én visszavertünk, 90 puskát, ugyananyi szuronyt, n így tömegű mu­níciót, egy gépfegyvert, sáncárok anyagot, drót sövényeket és drótvágó ollókat hagyott hátra. Öt sebesültet foglyul ejtettünk. A többi fronton semmi változás. A magyar vendégszeretet. Tévéiről vettük a következő sorokat: A hadműveletek érdeke megkívánta, hogy a mi né hai szövetségestársunk: á hitszegő Olaszország minősíthetetlen magatartása s most már gyalá­zatos, nyilt ellenségeskedése folytán Ausztriának egyes vidékei kiürittessenek (t. i. polgári lakos­sága kilakoltassák) s e lakosok — mint mene­kültek — Magyarországon helyeztessenek el. Szivesen, örömmel tettük és teszünk értük mindent, amit lehet, nem a hatósági kényszer hatása alatt, hanem tiszta, nemes emberi érzés­ből, az ősi, igaz, magyar vendégszeretetből. Eltartottuk már egy ideig Ausztria egy másik tartományának : Galíciának menekültjeit, elbírjuk még ezeket is. Ám de amig eleinte bizonyos fölényes vagy tán inkább szánalmas érzéssel nézték népeink, hogy a legmunkabiróbb „taliánjaink“ (a hogy őket nevezik), naphosszat csak a házak előtti padokon üldögélve vagy a kertek faárnyékolta hüs pázsitjain heverészve nézik, lesik ... „az idők járását felettük,“ ma azonban — be kell vallanom — már megütközik a mi szorgalmas népünk azoa, hogy mig ő a sok munkában majd megszakad, addig ezek, az ő nehéz munkájával szerzett kenyerén élő eltartottjai: kipihent test­tel henyélnek. (Igaz ugyan, hogy e menekül tekért fejenkint és naponként, lakás és eltartás, szóval teljes ellátás fejében 90 fillér fizettetik, deliát ez — a mai világ 40 koronás búzaára mellett — édes kevés ) Hamar elmúlnék a megütközés, ha „talián- jaink“ (pedig szlovének szegények) megszívlelve helyzetüknek, az adott körülményekhez képest való, megnyugtató voltát: az élvezett vendég­szeretetet legalább azzal hálálnák meg, hogy a nyomasztó és sulyos munkaerőhiányon minél tö­megesebb munkavállalással — melyért tisztessé­gesen dijaztatnának — csak némileg segítenének. Minderre talán intelligensebb elemeik ok­tatnák ki ezeket a szegény analfabétákat (99 százaléka sem írni, sem olvasni nem tud) meg­magyarázhatnák nekik, hogy mi őket, mint ,,vendégeinket“ munkára ugyan nem szorít­hatjuk de az édes anyaföld bőtermékenységónek e szép hazájában az acélosbuza nem magától terem és pottyanik a zsákba, miként Talián- országban a narancs, hanem a földet megbecsülő szorgalmas nép serény kezemunkája utján. Tapintatos módon szegényeket még arra is meg kellene tanítani, hogy itt a tisztaság nem ismeretlen fogalom s hogy arra a magyar nép igen sokat ad.' Dieeiuly Pál. i ________HÍREK.__________ — K itüntetett zászlós A in. kir. pécsi 19. honvéd gy. ezred kötelékébe tartozó Varga János tartalékos zásszlóst, aki a polgári életben Nagydorog község aljegyzője s mint ilyen a be­vonulás alól fel volt ugyan mentve, de ő mind­amellett december hónapban önként hadba vonult, — az ellenséggel szemben tanúsított bátor s ön­feláldozó magatartásáért az ezüst vitézségi érem­mel tüntették ki. Nevezett zászlós, aki az egész telet az uzsoki szoros védelmében s a galíciai harcokban töltötte s Drohobie mellett súlyosan megsebesült, sebesüléséből felépülve, újból be­vonult ezredéhez Pécsre. — Kirendelés. Halmai Emil hőgyészi köz­ségi segédjegyző Kalaznó község jegyzőjévé megválasztván, a megüresedett hőgyészi segéd- jegyzői állásra Jeszenszky György báró simon- tornyai járási főszolgabiró Cliemer László okleve les jegyzőt rendelte ki. — Óvónősálasztas. A dunaföldvári községi óvónői állásra Niefergall Gizella okleveles óvónő választatott meg. — Vármegyei tisítviselők előlépése. Tolnavármegyének hárpm derék tisztviselője lép elő a vármegyének e hó 31-én tartandó rendes közgyűlésén. így Rassovszky Julián dunaföld­vári járási főszolgabiró az 1912. évi 57. t. c. alapján szolgálati pótlékban részesül, Bajó Pál főszolgabiró és Bajó János árvaszéki ülnök pedig a VII. fizetési osztályba lépnek elő. — Szent István nap Székesfehérváron. Székesfehérváron Szent István napján Széchenyi Viktor gróf főispán nagyszabású ünnepélyt ren­dezett, melynek Prohászka Ottokár püspök volt a védnöke és amely 35,000 korona tiszta jöve­delmet juttatott a Vöröskereszt Egyesületnek. — A mözsi uj plébános beiktatása». Rudolf Mátyást, a mözsiek uj plébánosát dr. Fent Ferenc szekszárdi apát plébános, kerületi esperes e hó 17-én iktatta be uj állásába. Pártos Zsiginond plébános jövő hó 1-én hagyja el a községet s Pécsre költözik, az uj plébános pedig ugyanakkor foglalja el uj paróchiáját. — Tolnavármegye nyári közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi augusztus hó 31-én délelőtt 10 órakor tartja meg a vármegyei székház gyüléstermében nyári rendes közgyűlését, amelyen Kovács Sebestény Endre főispán elnököl. Az állandó választmány ülése a közigazgatási bizottság üléstermében folyó évi augusztus hó 30 án délelőtt 9 órakor veszi kezdetét. — Tauitóink a harctéren. A kir. tan- feliigyelő jelentése szerint hadba vonult taní­tóink közül a julius hónapban beérkezett iskola­széki jelentések szerint Hum József paksi állami polgári iskolai tanító a harctéren szerzett beteg­sége következtében, a székesfehérvári katonai' kórházban hősi halált halt. Stiba Lajos döbrö- közi rk. tanító eltűnt, Mohalik Mihály ozorai rk. tanító orosz fogoly. Tolnavármegye közigzagatási bizottsága legközelebbi ülésén kegyelettel és saj­nálkozással emlékezett meg Hum József elhuny­téról. — Indítvány a vármegyéhez. Dr. Albers Rezső ügyvéd, megyebizottsági tag indítványt nyújtott be a törvényhatósághoz arra nézve, hogy a legközelebbi közgyűlés alkalmával Írjon fel a közgyűlés a kormányhoz elegendő mennyiségű rézgálicnak kellő időben való beszerzése és a termelőkhöz való juttatása tárgyában. Az indít­ványt a közgyűlés bizonyára egyhangúlag fogja elfogadni. — Utépifés. A kereskedelmi miniszter a szekszárd—várdombj közúti és az ebből kiágazó őcsényi és decsi vasúti állomásokhoz vezető utakon szükséges pótmunkákra 3511 K c2 fillért engedélyezett. f w - ■ álifel szonyomnak, hogy az András szak aszvezető lett és ezüst vitézségi érdemjel ragyog a zubbonyán !... ő maga nem dicsekedett vele ! Az öreg asszony pedig örömkönnyeket hul­lat b énekelgeti csendességgel: »Közel az Ur Isten A töredelmes szivekhez És a sérelmes lelkekhez Segítséggel lészen !< De hát a napot is elborítja a f'elleg; nem­csak derű jön a borúra, hanem a derűre is ború ! Az anyai szív, mely már-már egészen fölmele­gedett az isteni kegyelem sugarainál, még az­után álotta ki igazán a keserves próbatétel! ... Másféle hírek szálhnkóztak ! Véres csaták — visszavonulások — sok halott — még több sebesült — nagyszámú foglyul ejtett! . . . — Kegyelmes Atyám — nincs-e közöttük az én fiam is ! ? . . . A bizonytalanság még erősebben kinozta a vergődő lelket ! . . . Egyszer csak haza kerül Latyak Marci holmi apróbb baka sebbel s mint valami vész­madár huhogja erre arra, hogy a szegény Kapás András is elvégezte . . . Saját szemeivel látta, mi­kor Rava Puskánál egy dombon eltemették töb- j bedmagával ! . . . És még voltak, akik káröröm- I mel vitték tovább a szomorú liirt! . . . — No, az is a fűbe harapott már — igy j szólt a sárga fogú görbe Takacs, aki azt tar- I tóttá, hogy jobb itthon élni a hazáért s néhány j fillérecskével adózni az áldozatkészség ol árán ; ! csak a búza nirtr a ló legyen drága — viheti az ördög a hazát meg a többit ! . . . Szegény özvegyünkhöz is eljutott a lesújtó hir ! . . . Megeredtek könnyei ; kezeit összekul­csolva sóhajtgatá : „Óh Uram, miért hagytál el ennyire engem! . . . Most már lehervadt remé­nyem fájáról a virág — elveszett mindenem — holtomig gyászolom az én drága kincsemet; ol­vasgassuk a harctéren elesettek imádságát s majd csak könyörül az Isten én rajtam is ! . . . Jár­junk a szentegyházba, hogy mindenestől fogva meg ne emésztessünk ! . . . És úgy tőn, mint ahogy a bibliában irva vagyon: „Amely asszony pedig valóban özvegy és egyedül van : bízik az erős Istenben, foglala tos a könyörgésekben és imádságokban éjjel úgy mint nappal !“ — Hát ezt vájjon meghallgatta e a‘z Isten — az árvák és özvegyek gondviselője?! . . . Itt már bízvást kijelenthetjük, hogy igen ! . .. Nem vált valóvá sem Latyak Marci' „bizo­nyos látása, sem a „görbe hazafi“ káröröme!... Andrásunk ugyan elesett, de az Úr paizst vont körülötte ; se meg nem halt, se fogolylyá nem lett, hanem egy rangfokozattal még előbbre léptetve távozott a harcok teréről ! íme már itthon is van a faluban; siet a kicsiny házikó fele s belépve az ajtón, karjaiba zárja az ámulatában elalélt öreg szülőt, aki föl - eszmélve most már ezt a zsoltárt énekeié: „Le­vetetted az én gyászruhám rt s fálövedzettél en- gémét vig örömmel — áldassék nagy neved m i általunk !“ — „Bizony, az Úr közel vagyon!“ —

Next

/
Oldalképek
Tartalom