Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-08-23 / 67. szám

XXV. (XI.) évfolyam 67. szám Szekszárd, 1915 augusztus 23. Előfizetési ár: Egész évre.................16 korona Fél évre..................... 8 » Negyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A pápa békepolitikája. XV. Benedek pápa, amióta 1914 szeptem­ber elején a pápai széket elfoglalta — egyfelől magas állásához híven, mint a béke és szeretet vallásának főpapja, másfelől mint az ínternacio- nális, sőt supranaeionális kath. egyház képvise­lője, amely minden hóditó háborút elitéi s amely ennélfogva a mostani világháborúval szemben is semleges álláspontot foglal el — mindent elkö­vetett, hogy Krisztus parancsa szerint a békesé- get, ellenségszeretetet a harcban álló világhatal­mak tiilóbe harsogja, velők elfogadtassa. A fegy verzaj közepette jóformán észrevétlenül elhang­zott Ad beatissimi apostolomra principis kezdetű enciklikája nyomatékosan hangsúlyozta, hogy „a fegyverek erejével csak a testeket győzzük le, de a lelkeket nem semmisítjük meg.“ Tőle indult ki a harcképtelenné vált hadifoglyok kölcsönös kicserélésének eszméje, tőle az a svájci hatósá­goktól készséggel fogadott javaslat, hogy a se­besült foglyok számára a semleges svájci hegyek közt tegyük lehetővé az üdülést, nem is szólva a békére való állandó utalásairól és intelmeiről. De valamennyi eddigi lépését, fölhívását fölülmúlta határozottság és erő tekintetében a* a körlevél, amelyet a háború8 évfordulója alkalmá­ból intézett Európa harcban álló népeihez és fejedelmeihez. „Ma, a borzasztó konfliktus kitö­résének szomorú évfordulóján szivünkből az az óhaj sarjadzik ki, hogy a háború érjen gyorsan véget. Harsogja tnl ez a szózat az ijesztő fegy­verzörejt és jusson el azokhoz a népekhez és fejeikhez, akik most háborút viselnek és má­sítsa meg gondolkozásukat . . . Könyörgünk nektek, akiket az isteni Gondviselés a nem zetek élére állitott, vessetek véget ennek az iszonyú gyilkolásnak, amely már egy év óta vet homályt Európa becsületére; testvérek vére az, amelyet szárazon és tengeren ontanak . Ti viselitek Isten és az emberek előtt a hábo­rúért és bókéért való rettenetes felelősséget. Hall­gassatok reánk, hallgassatok kéréseinkre, az örök legfőbb biró helytartójának atyai hangjára, mert ennek a bírónak felelősséggel tartoztok úgy nyilvános cselekedeteitekért, mint magán dolgai­tokért . . . Áldott legyen az, aki először veszi kezébe az olajágat és jobbját nyújtja az ellenség­nek olyképen, hogy megfelelő békepontokat kí­nál ... A világ egyensúlya és a nemzetek üdv­hozó és biztos nyugalma a jog tiszteletére és a kölcsönös jóakaratra, valamint a mások méltó­ságának tiszteletére sokkal inkább van alapítva, mint a fegyverek tömegére és a rettenetes erőd­hálózatra . . . Felszólítjuk a világ minden béke- barátját, nyújtsák nekünk kezöket, hogy a hábo­rúnak gyorsan vége legyen, annak a háborúnak, amely egy év óta Európát egy nagy csatamezővé változtatta . . . Térjenek vissza a népek test vérisülve a szeretetben, a tudományban, a művé­szetben és iparban való békességes versenyhez. Es ha a jog uralma ismét helyreáll, akkor hatá­rozzák el magokat, hogy víszálykodásaik elinté­zését a jövőben nem bízzák többé a kard pen­géjére, hanem a méltányosság és igazság csendes és serény tanulmányozásara . . . Apostoli áldá­sunkat osztjuk mindazoknak, akik a reánk bí­zott nyájat alkotják és kérjük a mennyek Urát, hogy azokat, akik nem tartoznak a római egy­házhoz, kösse velünk össze a tökéletes kegyes tevékenység kötelékével.“ A pápa szép szózata, a béke e remek him nusza, minden elismerést megérdemel ; belőle nemes, mystikus erejű szavak sugárzanak elő, a béke és szeretet hangjai szállanak; XV. Benedek erősen, bátran, hivatása magaslatára emelkedve hirdeti, követeli a békét, hirdeti, kö­veteli a népik önrendelkezési jogát, szabadságát. Testvéri jobbját nyújtja a világ minden béke- barátjának (még a protestánsokhoz is szeretettel fordul) s szent lelkesedéssel hivja föl a népeket és fejedelmeket a békeségben és szeretetben való ölelkezésre. Igazán felségesek eme szavai: Áldott legyen az, aki először veszi kezébe az olajágat! E békeszózatra a négyes-entente országai — sajtójuk s politikusaik utján — nemcsak egy­hangúlag kosarat adtak a pápának, hanem egye nesen rossz néven vették tőle föllépését, mert azt a jelenlegi körülmények közt — midőn az en- tente-hatalmak oly határozott hátrányban vannak ellenfeleikkel szemben — úgy tekintették, mint a központi hatalmak érdekében tett lépést, mert hiszen szerintük ma a béke csak a központi ha­talmaknak kedvezhetne. Viizont ily körülmények közt a központi hatalmak nem is tehettek lépé­seket a papa fölhívásának meghallgatása, a béke­tárgy al'sok megkezdése iránti hajlandóságuk ki­fejezése tekintetében, mert hiszen az entente ha­talmai, akik most is egyre leveretésünket emle­getik, ezt politikailag azonnal kizsákmányolták volna és kivált a még ingadozó semleges orszá­gok előtt úgy tüntették volna föl, mint a béke után való epedésünket, mint kimerültségünk, harc képtelenségünk jelét. Dacára a pápai békezózat ezen eredmény­telenségének, a béke eszméje — amelynek ápo­lásáért a pápának őszinte elismeréssel tartozunk — nincs eltemetve. Ha a sajtó, a kormányok a háború továbbfolytatásáról beszélnek is, a béke eszméje ott lebeg, ott forrong az összes hada- kozók szivében, ott a háborusujtotta polgárság, ott a hadvezérek és kormányfértiak lelkében. Még küzdünk, még kitartunk, katonák és pol­gárok egyaránt, s ha kell, továbbra is ki fogunk tartani, nem akarunk henye, gyáva bókét elfo­gadni. De minden harcvágyunk, harckészségünk, eltökéltségünk fölött ott áll — ezt a gondolko­dás törvénye hozza magával — a háború előbb vagy utóbb való befejezésének, a béke megköté­sének gondolata. S bármennyire biztosítanak is bennünket afelől, hogy a békekötés ideje még nem érkezett el, a béke utáni sóvárgást ki nem irthatják a szivekből; — az egyre türelmetle­nebbül, egyre követelőbben hallatja keblünkben a szavát. Csak egy a bizonyos, az, bogy a bókét nem mi fogjuk kérni, de mi — diktájuk. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, augusztus 22. Kövess tábornok csapatai az ellenséget is­mét kivetették több állásából és a Breszt Li- tovszkból Bjelsk.be vezető vasútvonalon túl űzték vissza. — József Ferdinand főherceg hadserege TÁRCA. Az Ur közel vagyon! A »Tolnavármegye és a Közérdek* «redeti tárcája. Irta: V. Fejes György. Alsó Kapásné asszonyom— mivelhogy volt felső is — ott lakott a falu alsó végén, csaknem a legszélső házikóban. Egy kis szőlő, meg egy kis kertecske jutott számára földi örökségül ; no meg — a mi mindennél többet jelentett rá nézve — egy derék, jóra való fiú: az András, aki már már házasulandó félben vala; csakis azt várván, hogy a téli eleséget bekeressék ! Itt beszélgető­nek a napi munka után, hol a kora reggel tisz­tára söpört s megöntözött földi szobácskábán, hol a rendben tartott gyepes udvarszélen, árnyas gyümölcsfa alá készített fapadon. Sokszor emle­gették egymás között Mányi Erzsi nevét, mint a kit legméltóbbnak találtak arra, hogy nemsokára menyemasszony és feleség lehessen ; mert hát több kéz többet dolgozhat! ... Kapásné asszonyom már úgyis innen-onnan csak a ház körüli foglalatosságot bírja ki, mivel reá nézve beköszönt az élet ősze; a jövő tavaszi Gergely napkor betölti a 65. esztendőket, melyek­ből 15 jut az özvegységre !... Majd akkor még gyakrabban látogathatja a szentegyházat, meg­jelenvén nagy alázatossággal az Úr előtt, bár ezt a kedves keresztényi kötelességet eddig sem mu­lasztotta el ok nélkül; ha csak tehette, kezébe vette a széles mentákkal kibélelt „éneke»“-t, melyet még boldogult „apánk‘-tói kapott nász­ajándékul — s foglalatos vala a könyörgésekben és az ige hallgatásában ! . .. — Hogy is mondja az iró ?... Szegény özvegy asszony — az Isten is látja! . .. — Látja bizony — és azért mégis meg­próbálja !... Előszedegették már az aratási szerszámokat, kora reggel, késő este kasza kalapálást lehetett hallani az udvarokban. — Andrásunk is készen volt a nagy munkára, mert az érett gabona nem j várakoztat sokáig magára ! . . . A szép reményeket azonban — mint egy I hirtelen kerekedő forgószél — ugyancsak meg- | zavarta egyik délesti dobszó ! Ez a jeladás rend- ! szerint bizonyos megdöbbenést szokott kelteni j máskor is, a csendes falu lakóinál; ám mostéppen megfelelt baljóslatú tulajdonságának, mert bizony könnyeket fakasztott a szemekből, keserves jaj­szavakat az ajkakról, mivelhogy elválást hirde­tett!... Elszabadult a harcok véres szelleme; hívták a katonaköteles férfiakat ! . . . Még Latyak Maróinak se kedvezett a sors, pedig ;az akkor volt beteg, a mikor akarta !. . . Hangzott a vig dal erre is, arra is, mintha ezzel meglennének nyugtatva az itthon maradt kétségbeesett lelkek ; azért mégis csak nehéz lett a búcsúzás !... »Édes anyám ne sirasson engemet, Ha elesem — az ellenség eltemet! Ágyuszónál piros vérrel megírom, Idegenbe lesz virágos a sírom 1...« András is elment! Utána üres maradt a házikó! Szegény Kapásné egyszerre olyanná lett, mint a leszedett szőlő sz üret után ! . . . Kese- fűvé vált a falat, főj tóvá a levegő, kedvtelenné az élet, gondterheltekké a napok ! . . . Mi lesz belőle öregségére, hogyan tudja magátfenntartani, I hanyatló ereje elég lesz e árvasága és özvegysége | gyámolitásra! ? . . . — Sok kérdés — kevés felelet! . . . — András pedig magára ölté a szürke^ zsinoros honvédrubát; az ő sapkájára is került nemzetiszalagos virágcsokor; káplári csillagok fehérlettek gallérján s jó néhány hétig nem hal­latott magáról semmit! . . . Az öreg édes anya minden este elővette a megviselt „énehes“-t; elhagyott állapotával na gyón is meggyezőnek tartotta, ami abban meg volt írva : „KönnyhuUatásom én iiesem, kenyerem éjjel nappal!“ A jó tiszteletes még imaíüzetet is küldött számára; az pedig ott lett legtöbbször használva, ahol a „harctéren levő kedveseinkért“ könyöröghetünk ! — Vájjon meghallgatja-e az Isten ! ? . . . Reá tekint-e a bánatba merült szívre! ? . . . — Ez bizony nincs ránk bizva ! — Jönnek azonban a harctéri hírek ! And­rás ezrede van a csatatüzben ; elől rohan a szá­zad ; vakmerőén megtámadják a szemben álló ágyuüteget; a tizedes ott küzd hadnagya mellett; az ellenség egyik tisztje szuronyától átdöfötten bukik le ; a másik tüzért puskatussal küldi más­világra; a harmadikat „no még csak ezt“ kiál­tás mellett, már puszta kézzel fojtja meg s el­sőnek teszi kezét az elfoglalt lövegre ! — Ezt emberül csináltad fiam — szólt a hadnagy! — Jelentem alássan ez csak próba — vá­laszolt neki pirult arccal a tizedes ! . . . Pár nap múlva hirül viszik Kapásné asz­Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. “H I

Next

/
Oldalképek
Tartalom