Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-08-05 / 62. szám

1915. augusztus 5. TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 3 — Levél a harctérről. Forral Lajos de­rék nyomdász katonánk irja a harctérről: 1915. julius 29. Kedves kötelességemnek tartom, hogy a harmadszori harctéren létemkor ismét felkeres­sem szerény soraimmal. Az e hé 23-iki reggeli szuronyroham alkalmával nemcsak, hogy véres veszteséget okoztunk az ellenfélnek s temérdek hadianyagot zsákmányoltunk, hanem a Bug folyó túlsó oldalára űztük őket az egész vonalon. Vár­megyénk hü katonái hazájuk iránti kötelességü­ket megmutatva, törekednek a végleges győzelem­hez hozzájárulni. Öt napja állunk a Bug mentén, az ellenfél részéről nincs két napja ágyudörgés, oly nagy a municióhiány. • — Községi választás. Stroh Frigyes kis- tengelici II ik biró állásáról lemondván, helyette Tippel Péter, a hadbavonult Braun Ádám pénz­táros helyett pedig helyettes pénztárossá Jun- kunsz János választatott meg. — Elhunyt pécsi törvényszéki biró. Súlyos veszteség érte a pécsi törvényszék bírói karát. Egyik köztiszteletben és közszeretetben álló tagja, felsőrásztokai Kobilicz E'ek dr. 44 éves korában f. hó 1-én elhunyt. Temetése 3-án délután 3 órakor volt Péesett, a Papnöve'de-utca 17. számú gyászházból. Az elhunytban a pécsi ág. evangélikus egyház felügyelőjét gyászolja — Kobilicz Elek dr. néhány héttel ezelőtt kezdett betegeskedni. A balkarja megbénult valami agy- idegbántalom következtében Kartársai nem hit­ték, hogy állapota súlyos, mivel négy esztendővel ezelőtt is hasonló baja támadt és kilábolt belőle. 2 ára virradóra azonban szivszélhtidés folytán elhunyt. Halálát felesége szül. Mesztéiuji Simon Jolán, akivel 17 éven át élt boldog házasságban, kis leánykája, Ágnes és kiterjedt rokonság gyá­szolják. A törvényszék, valamint a kir. tábla épületére kitűzték a gyászlobogót. Kartársai kü­lön gyászjelentést adtak ki elhunytáról. Felső rásztokai Kobilicz Elek dr. 1871-ben született Kassán. — Jogi tanulmányainak elvégzése után pénzügyigazgatósági fogalmazó lett Szekszárdon, majd a birói pályára lépett. Bírói pályafutását mint járásbirósági aljegyző kezdte Bonyhádon, ahonnét hasonló minőségben a szekszárdi törvény­székhez került. Mint albiró Perlakon működött ; innét került 1902-ben tanácsjegyzői minőségben a pécsi kir. ítélőtáblához ; 1907 októberében ne­vezték ki törvényszéki bíróvá. — A fiatalon el­hunyt értékes tudásu birót kartársai és a jog­kereső közönség egyaránt szerették. — A pálinkafőző kisüstök bevonása. A honvédelmi miniszter elrendelte, hogy hadicélokra a pálinkafőző kisüstök beszolgáltassanak. Erre a célra átvételi bizottságok működnek, a mi vidé­künket illetőleg a székesfehérvári fémátvételi bi zottság működik, melynek körlete: Baranya, Fe jér, Somogy, Tolna, Veszprém vármegyékre, Pécs és Székesfehérvár sz. kir. városokra terjed ki. Minden átvételi bizottság áll a törvényhatóság egy tisztviselőjéből, mint elnökből, a katonai igaz­gatás egy képviselőjéből. A kormány által átvett főzőkészülékek egy része szesztermelési célokra a községekben ideiglenesen meg fog hagyatni. Azt, hogy mely főzőkészülékek fognak hadicé­lokra felhasználtatni és melyek fognak szeszter­melési célra meghagyatni, az I. fokú iparhatóság fegja a községi elöljárósággal tudatni. Nem szálli- tandók be azok a főzőkészülékek, melyek nem hordozhatók, azaz befalazottak, illetve csak be- falazottan használhatók és a melyekre nézve .a községi elöljáróság a birtokosokat értesiti, hogy azok szesztermelési célokra tovább is eddigi he­lyükön maradnak. Az átadott főzőkészülékekért járó térítést a fémátvételi bizottság állapítja meg. Szöknek az oroszok. Mióta vármegyénkbe is ezrével érkeztek a hadifogoly aratók, a csend­őrség mást se tesz, mint szökevényeket keres. Mivel pedig ez mégsem lehet e kitűnő intézmény feladata, a szárnyparancsnokság megkereste a vármegyét, hasson oda, hogy az illető gazdák jobban őrizzék a foglyaikat. Ez azonban csak írott malaszt maradt, az oroszok tovább is szök- dösnek, derék csendőreink pedig tovább is fog- dossák őket össze. Mivel pedig nem egy közülük a télen a Kárpátokban működött, nincs kizárva, hogy most nagy fáradsággal, éjjel-nappali hajszá­val újból kénytelen elfogni azokat, akiket oda- fönt már egyszer elfogott. Ez pedig lehetetlen ál lapot. A csendőrség feladata, hogy a közbizton­ságot fenntartsa, nem pedig, hogy egyes gazdák helyett teljesítse azok szerződésileg elvállalt fo golyőrzési kötelességét csupán azért, mert a gaz dáknak igy olcsóbb ! Jó volna, ha a főszolgabi- rák egy kissé utánajárnának, vajon a munka­adók őriztetik-e rendesen a foglyaikat és a ha nyagoktól el kellene venni az olcsó munkaerőt. A mi hőseink odafönt éietük árán elfogják az oroszokat, de azután érezzék is azok, hogy ők foglyok. Mert ez az állapot már nagyon hasonlít a „Denevér“ operett kedélyes fogházához! A fo­golytáborban még gondoskodtak róla, hogy a muzsikok ne felejtsék el az otthoni kemény kezet, de akárki meglássa, ha ezek egyszer megismerik a nálunk szokásos szabadságot (amely tulajdonkép szabadosság!), baj lesz velük. Tudok esetet, hogy egy gazdaságban egy szál népfelkelő vigyáz (?) 200 fogolyra . . . Caveant consules!! — Sok helyen őszig is itt maradnak a „foglyok“ (ha ugyan igy lehet őket nevezni!) félő, hogy addig nagyon is kinyílik a szemük. És elvégre nem muszáj minden téren akkor inbzkedni, mikor már megvan a szeren­csétlenség !! — Hangverseny a rak katonák javára. A Hőgyészi Philomusa Társaság 1915. augusztus 7-én a Kereskedelmi Kör dísztermében a vak ka­tonák javára zártkörű hangversenyt rendez. Be- léptidij: személyjegy 2 korona, családjegy (3 szemére) 5 korona, belépőjegy 80 fillér. Felül- fizetéseket köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk. Tardos Jenő elnök, Hollaender M. Frigyes művészi vezető, Lőwenstein Lajos con ferencier, Mayer János titkár, Stallenberger Ist­ván jegyző, Stocker Géza pénztáros. Rendezők : Engelmann Árpád, Halassy Vilmos, Maly Ferenc, Krausz György, Théry Aurél, Trieber Elek. — Aki hivatalosan halt meg. A 17-ik honvédgyalogezred pótzászlóaljának gazdasági hi­vatala által közölt adatok szerint, melyek szerint Oszvald György paksi lakos hadbavonult katona elhunyt, a belügyminiszter elrendelte a nevezett halálesetének anyakönyvezését. Időközben azon­ban kitűnt, hogy Oszvald György nem esett el, hanem él, sőt tényleges szolgálatot teljesit. Ennek alapján a halotti anyakönyvből a bejegyzés töröl­tetik és Oszvald György hivatalosan visszaigtat- latik az élők sorába. — Csak augusztus 15-éu kezdődik a nyúl vadászat. A somogyi lapok nyomán mi is közöltük, hogy a nyulvadászat elsején meg­kezdődött. Most Somogyvármegye alispánjához a földmivelésügyi miniszter a következő táviratot küldte : „Egyes lapok tévesen közölték, hogy a nyulvadászat augusztus 1 vei megkezdődik. Min­den rendelkezésre álló módon tudassa a közön­séggel, hogy ily engedély nem adatott ki és szi­gorúan ellenőrizze, hogy a vadászati törvény ö=szes rendelkezései szigorúan betartassanak.“ A A nyulvadászat ez évben is augusztus 15-én fog kezdődni. Tiiyifa kapható mindenféle 1 fajta, nagyban és ki­csinyben Reich Ármin fakereske- dőnél Szekszárdon. — A rendelet — rendelet. Hogy a bel­ügyminiszter mily szigorúan veszi a kiadott ren­deletek betartását, jellemző példája a következő eset. Egy tolnainegyei nagyobb városban egy tüdőbajos tartalékos tiszt, betegségére hivatkozva azt kérte, hogy rája nézve a hustilalmi rendelet függesztessék fel, mert ő vendéglőben étkezik. A belügyminiszter a kérelmet nem találta teljesit hetőnek. Hisszük azonban, hogy azért a derék tiszt kedden és pénteken se fog húsétel nélkül maradni. Ha a mészárszékben nincs is hús, azért csibe, réce vagy liba csak akad még — Pakson? — Lelketlenség. Wilhelm Ede szekszárdi iparos remetei szőllejében, mely az idei rossz esztendőben kivételesen jó termést igér, lelketlen tettes kedden 14 rend rizlingtőkéirő I a dús für töket késsel levagdosta és a rendekbe dobta. A kár mintegy 120 koronára tehető A megkárosí­tott iparos az esetet feljelentette a csendőrségen. — A Vörös-Kereszt Egyletnek adomá­nyoztak : Garay Drogéria 53 kor. 82 fill., Ma­jor Lajos pénzügyigazg. 11 kor. Seltner Ferenc és Scherer 5 kor., mely adományokért hálás köszönetét fejezi ki az elnökség. — Halál a vonaton. Tamásiban augusztus 3 án a reggeli órákban az a riasztó hir terjedt el, hogy a hajnali vonatba Kocsoláu beszáht egy utas, Ság—Nagykónyiban koleragyanus tünetek közt rosszul lett és mire Tamásiba ért, a vonaton meghalt. Súlyt adott a hírnek az a körülmény, hogy a Kocsolával határos Gyulaj községben nemrég tényleg több koleraeset volt. Valójában úgy történt a dolog, hogy Ság—Nagykónyi álló máson beszállt Tömör István oki. gazdatiszt, aki augusztus 1-ig Strasszer Vilmos mutpusztai bér létén mint intéző volt alkalmazva. Tömör oly nagyfokban volt tüdőbeteg, hogy már a mozgó­sítás alkalmával, mikor mint tartalékos hadnagy bevonult a székesfehérvári 17. honvédgyalog­ezredhez, szolgálatkép elennek találták. Utóbbi időben már polgári foglalkozását sem tudta űzni és ezért lépett ki Strasszer szolgálatából. A haj­nali vonathoz elkésve érkezett, úgy, hogy jegyet már nem válthatott és ép csak hogy felugorha­tott az induló vonatra. Az állomásfőnök meg­kérdezte tőle, hová utazik s ő azt felelte, haza, de rögtön fuldokló köhögési roham fogta el. — Mikor pár perc múlva a kalauz jött a jegyet kérni, már nagy vértócsák voltak a kocsiban, de Tömör akkor még beszélni tudott, de mire a vonat újabb néhány perc múlva Tamásiba érke­zett, már ülő helyzetben, halva találták. A szivar még akkor is füstölt hűlő ujjai közt. A kocsit természetesen rögtön lekapcsolták és jelentést tettek a hatóságnak, amely vizsgálatot tartott és megállapította, hogy a szerencsétlen embert tüdő- vérzés ölte meg. — A hullaházba szállították és értesítették Strasser Vilmost, aki viszont az el­hunytnak Győrben lakó hozzátartozóit, kikhez utazni akart, tudósította. A haláleset természete­sen a vonat utasai közt is nagy izgalmat oko­zott, akik azt hitték, hogy koleráról van szó, bár ennek legkisebb tünete sem forgott fenn. — A batl-rét Árka. A szekszárdi közala­pítványi erdőgondnokság és Szekszárd város kö­zött a bati-rét árka miatt összeütközés keletke­zett. Az ex-dőgondnokság megkereste a várost, hogy a tulajdonát képező bati réten keresztül a régi vízelvezető árkot ásássá ki, mert ellenkező esetben úgy a tanulmányi-alap, miut a város bir­tokain sok kár történik. A polgármester a meg­keresést visszaküldte azzal, hogy vizügyi jogról van szó és érdekeltség megállapítását tartja szük­ségesnek. Ezzel szemben az erdőgondnokság ra­gaszkodik álláspontjához és annak érvényesítésére megtette az intézkedéseket. — Mezei egerek irtása a „Ratin“-tenyószet. A patkányok, hörcsögök, ürgék és egerek irtására már régebben jó sikerrel használják a „Ratin“-t. Raebireg dr. újabban megkiséi-elte a mezei ege­rek irtását „Ratin“-nal, melyre a mezőn elszapo­rodott egerek kedvező alkalmat nyújtottak. Az említett területen már a „Ratin“ kihelyezését követő harmadik napon több ezer hullát találtak a földeken, mig a vadállomány vagy más szaba­don élő állatok között elhullás nem fordult elő. A m. kir. államvasutaknál már régebb idő ót jó sikerrel használják a „Ratin“ t. Bővebb felvilá­gosítással szolgál a „Ratin“ Vezérképviselőség Budapest, Rottenbiller-uica 30. — Régi müfogakat, tSrött ara­nyat, platinát és ezüstöt a legma­gasabb napi áron veszek augusztus 6-án és 7-én reggel 7 órától, este 7 óráig Szekszárd Báró Augusz Imre-utca 601 sz. alatt. — A szólok pusztulása Európaszerte. Külföldi szaklapok szirint Ausztria, Olaszország, Franciaország és Spanyolország bortermő vidé­kein a peronospora olyan nagy mértékben lépett fel, hogy a szépnek ígérkezett szőlőtermés igen nagy részét már eddig is elpusztította. Ennek oka egyrészt, hogy a szőlőnek a peronospora elleni permetezéshez szükséges rézgálic gyártása a háború miatt, külföldön is mindenütt megakadt, más- í-észt az esős időjárás, mely annyira kedvező a peronospora terjedésére, hogy sok helyen a réz- gáliccal való védekezés is sikertelen volt. Az osztrák kormány egyik borászati felügyelője Dal­máciából azt jelenti, hogy ott voltak olyan ter­melők, akik eddig háromszor, sőt többször is permeteztek és még1 sem tudták megvédeni a szőlőt, úgy hogy ott az idei termés 60—-70°/0-a már is elpusztult. Tirolból érkezett hirek szerint némely helyeken a termés egészen elpusztult s a jobb fekvésű szőlőkben is csak igen gyenge ter­més remélhető. Olaszországban Apuliából és Pie- montbó! jelentik a peronospora terjedését, ugyan­ott az oidiurn is fellépett s a kedvezőtlen kilá- * tások folytán a borárak emelkednek. Délfrancia- országban palóságos pánik tört ki a ptronospora és oidiurn rendkívül nagy kártételei miatt, me­lyeknek nagy kiterjedésű területeken a szőlőter­més kétharmadrésze esett már eddig áldozatul s a bor ára pár hét alatt csaknem 100°/o kai emel­kedett. Span olországban az eddigi kárt 50°/0 ra becsülik. KÖZGAZDASÁG. A lóhere és lucernamag termés bizto­sítása. Lóhere és lucernamag termesztésünk, ellenére annak, hogy elég jelentékeny kivitelünk van belőle, hazai szükségletünket egészben fedezni nem képes, amit különösen a legutóbbi évek statisztikai adatai igazolnak legutóbb, amennyiben ezen takarmánymagvakból kivitelünk mennyisé gét állandóan meghaladó behozatalunk volt. Nem szükséges bővebben fejtegtnünk annak fontossá­gát, hogy állattenyésztésünk fenntartása és fej­lesztése érdekében a lóhere és lucerna termesz­tésének hazánkra nézve milyen nagy jelentősége van és hogy ennek következtében mennyire fon­tos az, hogy ezen vetőmagvakból szükségletünk teljes mértékben biztosíttassák. De amennyiben a saját szükségletünket meghaladó mennyiség állít­tatnék is elő, a túltermelés veszedelmétől akkor sem kell félni, mert feleslegünket kétségkívül magas áron leszünk képesek Németországban értékesíteni. Németország ugyanis lóhere és lu­cerna szükségletének legnagyobb részét Orosz-,

Next

/
Oldalképek
Tartalom