Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-07-29 / 60. szám
XXV. (XI.) évfolyam 60. szám ■ Szekszárd, 8915 julius 29. Előfizetési ár: Egész évre .............16 korona Fe l évre............. 8 » Ke gyed évre .... 4 > Egy szám ára ... . 16 fillér Hirdetést árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj lstván-utca 5. szám. Ide küldendők <i lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hlrdetésekfld* küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. ! Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Segélyt az árváknak. A háború évfordulóját tegyük azzal is emlékezetessé, hogy azt a háború sze- rencsétlenei jávára áldozati nappá avassuk. Mikor a véres, bár dicsőséges háború megindult, senki sem sejthette, hogy az egy évig és még tovább fog tartani. Mennél tovább tart és mennél több dicsőség tapad a háború katonai eseményeihez, any- nyival több bánat és gyász, veszteség és szenvedés jár a nyomában. Báró Schell Józsefné úrnő jóságos szivének nemes hevületével karolta fel a harctéren elhalt szegénysorsu megyebeli katonák árváinak és hozzátartozóinak ügyét és az ő lelkes kezdeményezésére megindult gyűjtés eddig szép eredménnyel járt ugyan, ha azonban a cél nagyságára és az áldozatok sokaságára tekintünk, ha arra gondolunk, hogy minden nap csak szaporítja azoknak a szerencsétleneknek számát, kiknek nyomorát enyhíteni és könyeit letörölni azoknak a kötelessége, akik itthon maradva a háború borzalmaitól megkimél- tettek, bizony a gyűjtés eddigi eredménye nagyon szerény. Gondoljunk azoknak az árváknak és elhagyottaknak sorsára és sokaságára, nyomorára és égő bánatára, akik hosszú nappalok és kínos éjszakák epedő nyugtalansága és sóvárgásai után hiába várják vissza a családfenntartót, aki munkás kezekkel örömest dolgozott napestig, hogy ételt és ruhát szerezzen szeretteinek, hogy óvja őket hidegtől és minden ínség ellen. Adjon mindenki, aki meg nem adott és adjon mindenki, aki már adott, hogy mire vége lesz a nagy leszámolásnak, azonnal rendelkezésre álljanak a mentéshez szükséges segélyforrások, hogy a szerencsétlen áldozatoknak ne kelljen ajtóról- ajtóra járva, szégyenkezve alamizsnáért kopogniok, hogy ne kelljen az ezer uj feladat előtt álló hivatalos apparátus lassan cammogó retortáin át bevárni az elégtelen elintézést és hogy ne kelljen nyomorba vagy koldusbotra jutnia senkinek sem csupán azért — mert az apa vagy férj véréi ontva és életét áldozva, hősi halált halt a hazáért. Kérve kérjük és bizalommal várjuk a szives adományokat, amelyeket lapunkban továbbra is nyilvánosan nyugtatunk. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Visszavertünk minden orosz ellentámadást. Budapest, julius 28. A helyzet változatlan. Az ellenség a Visztula és Bug között, valamint Sokálnál egész sorát intézte a heves de sikertelen ellentámadásoknak. Ivangorodtél nyugatra egy ellenséges előretörés tüzűnkben összeomlott. Teljes az olasz kudarc. 7 hadtestjük vesztesége százezer ember. Budapest, julius 28. Tegnap az olaszoknak a doberdói fensik ellen intézett támadása is elldliyhlllt. Helyenként még hevesen ágyuztak, egyébként erőlködésük már csak szórványos és erőtlen előretörésekre szorítkozott, amelyeket könnyedén visszautasítottunk. Ezzel a nagyarányú hircokban szünet áttolt be A görzi grófságban tehát, miként az első, úgy a hasonlithatlanul hatalmasabb második csata is a támadó ellenség teljes kudarcával végződött. Az olaszok ezúttal a Monte Sabotino és a tengerpart közti, mintegy harminc kilométer széles területen legkevesebb tizenhét gyalog és népfelkelő hudosztáliiból alakított hét hadtestet- vetettek a harcba és ember és anyagi áll- dozatra való tekintet nélkül minden áron át akartak törni. Az olaszok Összes veszteségei 100.000 emberre becsülhetők. Csak a történelem fogja megállapíthatni értékét azon haditetteknek, amelyeket diadalmas csapataink és a vezetők e védelmi csatáiban véghez vittek. Rendületlenül és rendíthetetlenül állanak csapataink még mindig ott, ahol két hónappal ezelőtt az ellenséggel szembe néztek. Ez szól nemcsak a görzi állásainkra, amelyekért két csatában heves vetélkedés folyt, hanem a Monarchia délnyugati határának védelmére választott egyébb harcvonalakra is. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Az olasz part újabb!, óriási sikerű bombázása. Budapest, julius 28. Julius 27-én reggel könnyű cirkálóink és torpedóegységeink sikeres támadást intéztek az Anconáíól Pesaroig terjedő vasúti vonal ellen és eredménnyel ágyuztak a tengerpart mentén az állomások telepeit, a pályaudvarokat, a raktárakat, őrházakat és vasúti hidakat. Több mozdonyt és számos vasúti kocsit tönkretettek. Fanóban egy vasúti raktár iángbaborult, aminek következtében erős robbanás történt. Egyidejűleg tengerészeti repülőgépeink sikeresen bombázták Anconában a pályaudvart, egy üteget, a laktanyákat és egyéb katonai épitmÓDy :ket. Ez alkalommal a rendező pályaudvart igen erősen megAz északi harctérről.* 1915- ~VII./I8. d. u. 4 óra. Kedves Szerkesztő ur! Sietek a kedves levelezőlapjában foglalt biztatásának, a hosszú levelet illetőleg, eleget tenni; mert itt az ember soha sem tudja meddig lehet, — de azért is, mert már első találkozásunk percétől fogva, valahogy úgy éreztem magam, mint az igénytelen vas, midőn a nemes, belső értékkel teljes, delej vonzkörébe kerül, — s igen sajnálom, hogy csak a legutolsó szekszárdi nap jairn egyikén találkozhattunk, mert tudom, érzem, hogy nekünk sok sok közös kedvenc thémánk van, amelyekről az eszmecsere Szerkesztő ur finomabb élet- és világfelfogásában nagy gyönyö rüségemre szolgálna. Lám ! az első soraimból kiviláglik, hogy milyen önző vagyok. A Szekszárdról velem jött zászlóalj tisztjei közül egy (a legszelídebb, legjámborabh) meghalt, kettő súlyosan megsebesült. Az egyik sebesült, egy kókszemü fiatal hadnagy. — a ki egy szekszárdi kis leány kedvéért, egész századja legénységét margarettckkel virágozta fel junius 3-án. Nagyon sokat rajtakaptam pihenők idején, amint elmélazva feküdt, egy margarettel a kézé ben ; — most valamelyik kórház ágyán mélázik. Derék fiú volt, ö hónapig egyfolytában volt künn a harctéren. — Most másodszor volt künn. Már negyedik hete, folyton harcban vagyunk, a mi ezredünk útja jóformán nem is titok, hisz oly gyakran benne van Höfer jelentésében. — Kétszer szökött meg előlünk a muszka, s most már körülbelül két hete állunk szemben egymás* Polalsek Gyulától, a 34. gy. e. vitéz tartalékos főhadnagyától, ki első volt Pietrokow bevételénél t itt a háborús délutánon felolvasott szépséges történeteivel igazán kedves emléket hagyott vissza — vettem ezt a nagy írói készséggel irt levelet, melynek első, személyemmel foglalkozó bekezdését biz Isten csak annak beigazolására hagytam meg, hogy lám, művelt derék katonáink még a lövészárokban is tudnak — bókolni. A szerk. sál, küzel-közel egymáshoz s figyeljük egymást, lesve a másik gyenge pillanatát; mint az oroszlán lesi a bátor vadászt, s várja, hogy mikor pislant szemével; hogy felhasználva azt a pillanatot, rá vesse magát. Alijuk a figyelő pillantást. Napok-éjek kivárhatatlan múláséi hosszú óráin állnak embereink a lövészárok réseinél, szótlanul, előre szegzett tekintettek — Jön sustorogva az orosz gránát nappal, vagy pattog a robbanó golyó, lángot vetve az éjszakában ; a baka áll rendületlenül, pillája meg se rebben. S áll-áll a baka reggeltől-reggelig a napnak minden óráján, előre szegzett szemmel. Észre sem vesszük, hogy fel- valtják-e egymást, mert hisz oly egyformák: porosak, kormosak. Előttük a kitisztított, ragyogó fegyver, a mely olyan ápolt és tiszta, mintha most került volna ki a gyárból. Néha napokig állunk szemközt, a nélkül, hogy egyetlen egyet is lőnének embereink. A muszka lő, de nem mutatkozik, (csak úgy a lövészárkából kidugott fegyverrel) — és szinte kétségbeejtő a nagy hallgatásunk ; melynek !az a látszata, mintha előtte nem volna senki. Próbálkozik néha a mostani sötét éjszakákon, átjön a Búgon néhány embere; de jaj ! véres fejjel rohan vissza, — de sok itt is marad a nyugati parton s hiába várja majd valahol a tábori postát a Volga parton vagy Szibériában egy-egy orosz anya, feleség vagy leány. — Esténkint néha áthallatszik az oroszok nótája, mélabús elnyújtott ének : ráfelel a mienk egy-egy bánatos kurucnótával, s mintha megegyeznének az árkok. Mig a nóta tart, nem esik lövés. Irodalmi működésem egy-egy kis versben nyilvánul, a legutóbbit itt közlöm, a naplóm folytatásaképen: Nikoláj. Polonicénél harcban volt az ezred, zászlóaljam hadosztály tartalék. Mind új bakák; — nagy szemet meresztgettek, ha ágyú dörgött, pedig szólt elég. A házak mögött vártam a parancsot, mely bennünket is majd a harcba küld ; de ösmerős jön, szőke kis okos fej, hogy megpillantom, lelkem úgy örült. De jaj 1 nini sírásra áll a szája: »— Pane, pane, nem tudok játszani, még a barit a golyó eltalálja, vigyed el őket innen, arra ni«, — S oda mutat bátran, a kis kezével, hol srapnelltől bárányfelhős az ég. Egy lovas jön; már bontom a parancsot: »Harcvonalba jöjjön a tartalék 1« Megyünk, — bátran, de elfogódott szívvel. Agvudörgéstől reszketett a táj. Visszanézek: kalappal integet már, vidáman játszik a kis Nikoláj. De hu jön a parancs előnyomulásra, elmarad a poezis. Rövid parancsok, fütty jelek s a ködlepte gabonaföld megnépesedik, s ezer baka kúszik óvatosan előre, az orosz állás felé; — lövés! észrevették. Pillanatnyi csend, kopogós orosz vezényszó, álmos sortüz, melyből egy sem talál ; felettünk jön a golyó, sziszegve, sivítva. Kúszunk tovább ; egyes célzott lövések jönnek; megyünk ... egy-egy jajszó; megyünk ... a sebesültek elmaradnak ... már kopog a golyó, zakatol szembe a gépfegyver, s mintha szembe velünk egy hatalmas óriás, — a vak sors — csontos ujjával mutogatna, gyorsan, ezt, .. . ezt... ezt . . . ezt. S mi lázasan ásunk a zúgva, sivitva lecsapó golyók közt, mig eltűnünk lassan a kiásott föld mögött, s másnap megjelenik a hivatalos jelentésben: itt és itt 400 lépés tért nyertünk. De búcsúzom kedves Szerkesztő ur, alko- nyodik s mielőtt beáÜDa az este, még végig kell járnom árkaimat, mert a muszka a sötét éjszakákat kihasználva, minden éjjel próbálkozik. — Előttünk ég egy falu, az lesz ma a lámpásunk. (Hogy elvadul az ember.) Polatschek Gyula, főhadnagy. 19"» Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
