Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-07-08 / 54. szám
2 TüLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1 y 15 julius 8 süveges, azt kozáknak nézték, de ő kézzel-lábbal tiltakozott ellene, hopy 6 kaukázusi, nem kozák, így az is elkelt. Hamar megebédeltette kiki a maga embereit, ők azonban evés előtt szépen letérdeltek, keresztet vetettek és imádkoztak. Némelyik egy egy deci bort is kapott, amit sirva ittak meg, mert több mint egy éve nem volt ilyen élvezet ben részük. (Nem tartozik ide, de érdekes volna tudni, mit cs nálnak akkor, ha sólyomi menyecs két — látnak meg közelről!) Legtöbbjük már múlt évi május óta szol gál, amikor fegyvergyakorlatra hívták be, majd próbamozgósitásra bent tartották őket és csak akkor tudták meg, hogy háború van, mi kor az első éles lövések csaptak be soraikba! A községházáról a tanyájukba megyek. Az most üres, valamennyi fogoly kint van a mezőn. Nem is érdekes, mert éppen olyan, mint a pusztákon az idegen munkások lakásai. Az utón ökrös szekér közeledik. Két em bér ül rajta és gesztikulálva beszélgetnek, mint a siketnémával szokás. Mindjárt látni, hogy egyikük orosz, bár tegnap óta már szalmakalapot szerzett, melynek széléhez tisztelegve emeli a kezét. Egyik udvarban öreg ember kötelet csinál az aratáshoz egy oroszszal. Teljes egyenruhában van, még a kétfejű sasos derékszíj is rajta. Kér dem az öregtől, mennyiért adná át a muszkáját? Mély meggyőződéssel feleli, hogy semmi pénzért /És ez a kövélemény j Beszéd közben az öreg nem figyelt a muszkára és elszakadt a kötél. E felett az orosz, mint egy igazi gyerek, hasát fogva jóizüet hacag, akár egy iskolás fiú. És ez jellemzi őket, ilyenek mind. Kérdésemre azt mondják, hogy a legnagyobb csoport egyben Miklós Ferencnél van, oda megyünk tehát. Előre izentem oda, várnak. Az istálló előtt állnak nyolcán. Amint oda érek, „vigyázz“ állásba helyezkednek és a szemembe néznek. így maradnak körülbelül tiz percig, útig a gazdával beszélek. Nagyon dicséri őket Miklós egy napi tapasztalat után is. Azt mondja, hogy amint megjöttek, az egyik benézett az istállóba és látta, hogy az istállóból munkaerő hiányában nincs kihordva a trágya. Jelekkel rögtön vasvillát kért és elvégezte a munkát. Hisz szegények egy év óta nem dolgoznak ! Birkapaprikás meg turóslepény volt az ebédjük, nagyon Ízlett nekik. El is hiszem, bár jól meg volt fűszerezve. Szeretném őket munkában is látni és szerencsém van, mert épp most készülnek kimenni, hogy belekapjanak egy árpa tábla levágásába. Előre megyek kocsin és a földnél megvárom őket. Sokára érnek oda és amint közeledik a csoport felém a széles Utón a zö'd akácfák alatt, a pipacsos vetések közt, a pacsirtahangos kék magyar ég alatt, ez a kép semmit sem hasonlít ahhoz, amit az ember, ha etetés végett megáll egy egy falusi kocsmánál, a kékre mázolt falu, dohosszagu vendégszobában gyakran lát és az a cime: „Áz aratás megkezdése“. Ki ne ismerné. Ezen a képen sallangos lovak, vagy liosz- szu szarvú fehér ökrök csengésen húzzák a kocsit és bornyuszáju inges, árvalánylnijas legények bomlanak a lányokkal. Most pedig két fekete, kövér bivaly huzza a szekeret. A gazda Girardi kalapban lépked előtte, mellette meg tányérsipkás, komoly oroszok ballagnak. Csak a menyecskéket nem tudta elcsúfítani a mesteiemberes viselet, pajkos szemük, a tömpe szláv orruak mellett annál feltűnőbb, nemesen iveit orruk, szép vonásu, barnára sült orcájuk kivirit belőle, mint a búzavirág a rozs táblából. De nézik is őket a fiatal muzsikok I Azonban Miklós gazda türelmetlen és csakhamar hullanak a rendek,' mintha Csak azt akarnák mondani a Volga és az Urai fiai: „Vagyok olyan legény mint te, vágok Atyán rendet mint te.“ De úgy látom, még nagyobbat is vágnak, mint a velük dolgozó két magyar. Csak az egyik, aki odahaza Írnok és csak ráadásul kapta a gazda, nem boldogul egyküny- nyen, pedig a legcsinosabb menyecske ugyancsak tanítja, jóakarŐlag üti hátba a sarlóval, mikor látja, hogy a „tokmányában“ nincs is viz. Pedig talán ép az „írnok“ (mert igy hívják) golyója találta el az urát, mert a menyecske „államsegélyes“ özvegy. És már mondja neki, hogy „voda“ és mutat a szekér felé, hogy ott a viz. Tegnap óta már megtanult oroszul, mert az előbb, mikor megérkeztek, a kocsinál már oroszul olvasta meg őket, megvannak-e mind: „Jedan, dva, tri!“ Ilyen értelmes és tanulékony a mi népünk, ők ugyan nem fognak megtanulni magyarul egész nyáron, az bizonyos Mig az Írnok vízért megy, én is kaszálok egy rendet, amit az oroszok nagyon komikusnak, találnak, mert most nevetnek először, pedig megy a dolog, nem először csinálom. Ők egyáltalában sok dolgon csodálkoznak, így egy más helyen, ahol már régebben vannak, rém furcsának találták, hogy keresztény leány zsidó embernél szolgál. És sehogy sem akarták megérteni, hogy járhat az ottani zsidóvallásu nagybirtokos négy lovon. Hiába magyarázták nekik — mert sok tud németül — hogy hiszen nagyon gazdag ember, csak rázták a fejüket, hogy „jó, jó, hiszen nálunk is vannak gazdag zsidók, de azért egyik sem úr !“ A zsidó foglyok meg egyre érdeklődnek, mikor megjönnek, hogy zsidóhoz kerülnek-e és nem akarják megérteni, hogy az itt mindegy, kereszténynél éppen olyan jó dolguk lesz. Bizony sokat tanulnak majd minálunk. Bárcsak a mieink is tanulnának tőlük több vallásosságot, szerénységet, tisztességtudást ! Mire e sorokat irom, a jó muzsikok már az éjjeli tanyájuk előtt éneklik négy hangon az ő mélabus dalaikat, mint tegnap este tették. Vájjon a mi bakáink mit énekelnek Szibé riában és most is olyan szilajon kurjongatnak e, mint ide haza forró júliusi estéken ? ! Levél a harctérről. P. J. szekszárdi füldink a harctérről ismét érdekes levelet irt rokonaihoz. Adjuk a levélből a következőket : „Tegnap, mint írtam is már, olyan előérzetem volt, hogy valami baj lesz velem. Hála Istennek itt vagyok egészségesen megint, igaz, hogy olyan álmosan, hogy alig látok, de azért nappal már nem tudok aludni. Pont három óra volt reg gél, mikorra visszaértünk a menázsi osztásból a rendes tartózkodási helyünkre. Verne Gyula vagy Jókai Mór egy érdekes utazási regényt tudott volna írni azokból a kalandokból, miken az éjjel keresztül mentem Már azon a helyen, ahova még lehet a ko csikkal menni, egymást érték a golyók. Szerencsére meglehetősen magasan jártak, ennek dacára két lovunkat meglőtték. Mig a kocsi mellett feküdtem, egy fé óráig, körülbelül 300—400 golyó ment el felettünk. Minthogy kocsival tovább menni már nem lehetett, a tüzvonalból jöttek emberek a vacsoráért. Ettől a helytől még a mi vonalunk legkevesebb másfél kilóméter, amely útnak egy kis részét egy völgyben kell megtenni, ahol még elég tűrhető a helyzet, de azutáii jön a futóárok azon a részen, amerre már a röp ködő darazsaktól nem lehet szabadon járni. Igen hosszú, állandóan ide oda tekergő em- bermagasságu árok ez, de minthogy csak em- bermagasságu, az én fejem folyton kilógott be lőle, úgy, hogy az egész utat bújva kellett megtennem. Ilyen helyzetben mégsem jó, ha az ember ilyen hosszú. Végre elértük az árok végét s egy nagyon sürü fiatal erdő (azt hiszem rezulá- nak hívják nálunk) következett. Itt már nem volt más fedezékünk, mint csak az erdő, ami ujnyi vastagságú fácskákból állt csak, de mi ez egy katonategyver golyój inak, mikor az 4—5 kilométernyire hord. Szerencsénkre már meglehetősen csendesedett a tüzelés, úgy, hogy csak nagyon ritkán hallottunk egy egy golyót elsurrani a levelek közt. Közbevetve megjegyzem, — hogy érthetőbbé te- gvem a dolgot — legnagyobb részt csak éjjel sötétben folynak a harcok, amit persze háború előtt nem hallottunk soha, hogy a sötétben lövül döznek. Azt gondolta az ember, hogy éjjel úgy sem látnak, tehát nem is lőnek. Egészen meg fordítva van, nappal nem lehet semmit látni, azért nappal nem is igen lehet lövéseket sem hallani, mert ilyenkor mindenki a föld alatt van. Éjjel azonban járnak a patrolok, ilyenkor vannak a támadások is, tehát csak éjjel van az igazi háború. Mi is csaknem korom sötétségben mentünk az erdőben, egy tudta hármónk közül az utat, ez vezetett bennünket. Olyan sürü volt az erdő, hogy csak egyes kis csapásokon lehatett menni, másfelé semmi esetre sem. Egy ilyen kis csapás keresztül vezetett a századunk tűzvonalán és mi a sötétben két ember között úgy átsurrantunk, hogy csak mi vettük észre őket, de azok minket nem. így mentünk aztán tovább az oroszok felé. Egyszer végre hangokat hallottunk, megálltunk hallgatózui, magyarul beszéltek. Tovább törtettünk a hangok irányába és az ötödik századtól akadiunk néhány emberre, akik az estéli támadás halottait szedték össze. Ezektől tudtuk meg, hogy már régen túl járunk a IJüzvonalon, ezek útba igazítottak s úgy egy másik utón visszafelé indultunk. A másik két ember előttem ment, én hátul, egyszerre csak beleestem egy gödörbe, ahova az előbbi emberek a halottakat hordták össze. Amint megbotlottam, éppen hasra estem közéjük, egynek a gyomrára tenyereltem Borzasztó helyzet lehetett, de nem éreztem még izgatottságot sem, már maga a helyzet elejétől olyan volt, hogy egész természetesnek találtam, csak később, mikor már kimásztam közülök és tovább mentünk, akkor kezdett csak visszatetszeui, dé mint a politikusok mondják, hamar napirendre tértem felette. Volt még más gondom is elég, mert még azután is alig találtam meg a századot. Legnagyobb gondot az okozott, hogy most szembe kellett menni a századnak, ahonnét nem vártak bennünket, tehát rá kellett bízni magunkat azokra az emberekre, akiknek szembe mentünk, hogy majd ha odaérünk muszkának néznek-e bennünket, vagy ránkismernek. Ha gyávább alakok lettek volna, először közibénk lő- döztek volna s csak azután kérdezték volna meg, hogy kik vagynnk. De igy megtettük a másfél kilométeres utat — másfél óra alatt. Vissza már kényelmesebben mentünk, mert mig a me názsit osztottuk azalatt, vagy talán már előbb is eloldalogtak a muszkák, ott hagyták a helyüket, most nem tudom meddig fogunk menni utánuk“. _________HÍREK.___________ — S zemélyi hír. Széchenyi Domonkos gróf, főrendiházi tag tegnap Szekszárdon időzött és a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület igazgató- választmányának ülésén elnökölt. — Jutalom. A belügyminiszter dr. Török Ottó városi ügyészt, a köz vád képviseletében kifejtett munkássága elismeréséül 100 korona jutalomban részesítette. — Államsegély. A belügyminiszter Simon- tornya község felhőszakadás által károsult lakó- sai segélyezésére 420 korona államsegélyt adott. — Találkozó. Felkéretnek mindazok, akik a szekszárdi polgári leányiskola IV. évfolyamát 1909—10 évben elvégezték, hogy folyó hó 11-én, vasárnap délelőtt 10 órakor, a polgári fiúiskola tanácstermében a találkozóra megjelenni szíveskedjenek. — Polgári orvosok összeírása. A hon védelmi miniszter rendeltet intézett a vármegyék hez, hogy intézkedjenek a 43—50 év közötti polgári orvosok összeírása iránt. — Magyar név. Kiskorú Spón Gyula, nagyberkii illetőségű dombóvári lakos, nevét «Szécsi* re magyarosi tóttá. — Kitüntetett 19 es honvédek. A 19. honvédgyalogezred vitéz katonái közül újabban a következőket tüntették ki : Az I ső osztályú ezüst vitézségi érmet kapták : Lóski Ernő zászlós, Sima Antal és Stubnya Viktor hadapródok, Varga József hadapródjelölt, Maleta Henrik és Major Lajos őrmesterek, Zsobrák Mihály, Iludák András szakaszvezetők, Rácz János és Franyó György őrvezetők, Karaucz Pál hqnvéd, Vass József népfelkelő és Rekli Imre honvéd, A Ilik osztályú ezüst vitézségi érmet kapták: Kotnan- dinovics István és Walte’- Márton őrmesterek, Dobokay István, Kotnyek János, Gáspár Sándor, Bácsi Imre, Trümmer György ,és Fehér János szakaszvezetők, Czoller György, FArró József, Schmidt Ádám, Varga Antal, Hühner József, „VILÁG“ mozgóképszínház. Szombat- vasárnap,; julius 10 és 11-én Hagy kacagtató nap! Nagy kacagtató nap! A KIS IHAMLASZ Komédia 3 felvonásban. Irta: Kari Dekro'x: Alakítják a berlini színházak művészei. # * # # # # * # seriét a, szekszárdi első cig'á.n^izeiZLelza.r Belli Lajos prímás vezetésével szolgáltatja.
