Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-06-17 / 48. szám
Előfizetési ár: Egész évre ....................16 korona Fé l évre..................... 8 » Negyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 » Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 i. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 főtér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szánt: 18—2 A. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a tápot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Bért Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések'tde küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be, küldik, 8 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL, j Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A közélelmezés. Állandóan folynak a tanácskozások a kormánykörökben, hogy miképpen lehet biztosítani a nép élelmezését a még beláthatatlan ideig is eltartó, elhúzódó háború alatt. Eleinte csak budapesti, lokális kérdés volt a közélelmezés kérdése, de most már, hogy közeledünk az uj terméshez, országos jelleget vett tel. Mert a közélelmezés alapja mégis a kenyér és a hús. És ezzel a kettővel el kell látni a nemzetet, mert máskép nem volna meg az ereje és kitartása a háború további folyamán. Meg lehetünk nyugodva. A közélelmezés kérdése mindenkit kielégítő megoldást fog nyerni. A legutóbbi tanácskozásokon az illetékes körök a beérkezett jelentésekből nemcsak azt tudták megállapítani, hogy az uj termésig is nagyszerűen el vagyunk látva élelmiszerrel, hanem megállapították, hogy az uj termés oly bőségesnek és jónak Ígérkezik, hogy kellő beosztással és takarékossággal a jövő esztendőt minden fennakadás nélkül átélhetjük belőle. De ehhez a beosztáshoz és takarékossághoz majd mindenkinek hozzá kell járulnia. Nem szabad a dolgot kizárólag a kormányra és hatóságokra bizni. A kormány és hatóságok ugyan hozhatnak bizonyos határozatokat, felállíthatnak bizonyos elveket arra vonatkozólag, hogy miképen osszuk be az élelmiszereket, amelyek rendelkezésünkre állanak, hanem ezek még mindig csak holt betűk, üres formák maradnak mindaddig, mig maga a nemzet, maga a nagyközönség be nem látja e szabályok szükségét és nemcsak azért ragaszkodik hozzájuk, mert megvannak és mert kötelezők, hanem főleg azért, mert érzi az igazságukat és helyességüket. Mindnyájunknak arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy takarékoskodjunk az élelmiszerekkel akkor is, ha nincsenek szigorú szabályok és parancsok erre a takarékoskodásra. Hiszen tulajdonképen nem is illik és a komolyság hijjával van az, ha valaki ma, a világháború és élet-halál- harc idején nem törődik semmivel, hanem kizárólag arra törekszik, hogy szükségleteit épp úgy, minden zökkenés nélkül elégítse ki, mint béke időben. Nem azok idézik elő az élelmiszerhiányt, akik rendesen esznek, hanem azok, akik jelenleg is éppen olyan fényűzéssel akarnak élni élelmiszerek. dolgában is, mint a háború előtt éltek. Mert igaz, hogy a jómódú embernek mindegy, drágább-e az élet vagy sem, de ha a jómódú lakosság is megtagadja az eladóktól a magasabb árakat, akkor már a legalsóbb néposztály is jótékonyan megérzi ezt a különbséget. Mindnyájunknak össze kell lógnunk abban, hogy a kormány idevágó rendeletéit a legszigorúbban megtartsuk és majd ha a kormány takarékosságra log inteni bennünket, ezt az intelmet megfogadjuk. A kukoricakenyér és az egyéb kellemetlenségek, a melyek a közélelmezés terén az országot az idén már érték, mind el fognak maradni jövőre, abban az esetben, ha a kormány intézkedése nem marad semilyen irányban sem holt betű, hanem élettel, tartalommal fogja betölteni a nemzet. Magyarország termőereje elég erős a magyar nemzet eltartására. Csak okosan, finoman, takarékosan kell vele bánni. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. A letört orosz őriás* Budapest, junius 16. A sajtóliadiszállásról jelentik : A kelet-gali- ciai nagy csatában, nyugati Sieniava és a felső Dnyeszter között hurcoló arcvonalunkon teljes sikert értünk el. Az oroszok az egész vonalon visz- szavonulóban vannak. A foglyok száma még meg nem állapítható, de annyi bizonyos, hogy igen nagy. A Dnyeszter mentén a lehető legnagyobb kilátással tovább támadunk és máris igen szám- bavehető eredményeket értünk el. Apró csatározások az olasz határon. Budapest, junius 16. Az olasz hadszíntéren a harcok ugyanazokban a keretekben mozognak, mint a legutóbbi hetekben. Lényeges esemény itt nem fordult elő. Óriási győzelem az oroszok felett. Budapest, junius 16. Orosz hadszmtér: Galíciában az oroszok a szövetséges csapatok általános támadásának a legszívósabb védelem ellenére se voltak képesek, helytállni. Győzelmes csapatainkkal nyomukban a megvert orosz hadtestek maradékai Cevkovon, Lnbacovon és Javorovon át hátrálnak. A lem- bergi úttól délre a Böhm-Ermolli hadsereg ma éjjel az orosz hadállásokat az egész arcvonalon rohammal bevette és az ellenséget Szadova- Visznián és Rudkin túl visszavetette. A Dnyesz- tertől délre a hidfők előterében harcolunk. A Pflanzer hadsereg csapatai tegnap reggel elfoglalták Nizniovot. A junius havi eddigi csatáknak és ütközeteknek gazdag a zsákmánya. Junius 1-től 15 ig összesen 108 tisztet és 122.300 Könyvismertetés. „Jeltelen,sír felé“ (öcsém emlekére). Versek. Irta: Bohár László. Ára 70 fillér. A tiszta jövedelem háborús jótékonyságra fordittatik. Kapható a szerzőnél Sárszentiőrincen, Tolnamegyében. 1916. Piri és Székely könyvnyomdája, Sopron. Belül: Pro Patria! — 1914. dec. 3. Bohár Lajos, a 19. honvéd gy. e. tart. hadapródja, 1914. dec hó 3-án 7—8 óra között Szerbiában Sütői községtől keletre 2—3 kilométernyire, egy szerb roham alkalmával, 26 éves korában hazájáért, csapata élén hősi halált halt. Tudjuk, hogy e „rettenetes napoknak“ nincsen Petőfije, de azért vannak kisebb-nagyobb poétái. íme, Bohár Lászlót két dolog tette poétává. Poétává tette őt először is Petőfi faluja: Sárszent- lörinc. Itt, a sárszentlőrinci algimnáziumban tanult a nagy költő az 1831/2. és 1832/3. tanévben. Hittig jegyzőnél lakott ; a jegyzőlakhoz közel esik az utcán a falu kútja. Ez a mély kút volt a költő első kasztiliai forrása és nem a Parnasszus hegyén, szomjait itt oltotta s itt fakadt első gyermekszerelme Hittig Amália, e kedves leányka iránt, kihez később „Gyermekkori barátnémhoz“ cimii gyönyörű költeményét irta. E kutból ittak a lőrinci papok, kik nagyrészt irodalmilag is működtek. (Itt zengte ki e sorok Írója is Dávid hárfáján a maga 200 énekét, stb.) Itt merít most Bohár öcsém is, kollégám az Úrban és Apollóban. De méginkább költővé tette Bohárt a mostani istenitélet, e világforgatag, e véres tragédia. — Ez a világháború sok költői lelket hangolt versírásra, leginkább azokat, akik maguk is ott voltak s ott vannak a harctéren, mint Gyóni (Ácbim) Géza igazán szép verseivel, s még néhány költői lelkű hős. Az itthon levő poétákon kívül, mint Kozma Andor, Yáradi, Szabolcska, Kiss József stb. azok--- ■ ----:------ír tak még, akikre mély gyász borult az elesett hősökért. így járt Bohár is. Elvesztette egyetlenegy testvéröccsét, ezt a révpartra ért (jegyző) szelíd, jóságos ifjút, akit ö oly forrón szeretett s akit mindenütt megsiratnak, amerre életútja elvitte. Az ő emlékére irta ő e verseket. Nem akar a poéta — amint Írja is — „Parnasszusra hágni, A felhőkig járni“, csak szive kertjéből tesz virágot a jeltelen sirra ; „Réti vadvirágból, Szomorú- fűz ágból“ köti a csokrot és nem „büszke fenyőből“. Végig zokog e versekben a testvéri szeretet és fájdalom : „Óh ha tudom, sejtem, hogy te meghalni mégy: De más is lett volna csókom, ölelésem I Két karom láncából ki nem szakadsz akkor, Inkább magam ontom e honért a vérem I“ Szent neki az elesett hős emléke, amikor Így ir: „ ___Köröttem most csendesség legyen! Fű , fa, virág ünneplőt vegyen ! Jótétlélek pihenni menjen 1 Én most halottamat siratom, Halottamért most imádkozom I“ Szent haragra gyűl az „Orek Poci“ (Potio- rek) versben : „Orek Poci, Orek Poci, Nagy volt tudományod, Hajh I de kevés, nagyon kevés A vágott dohányod I Száz meg száz jeltelen sírból Neved kiáltozzák. Magyar anyák száz meg százan Nevedet átkozzák !“ Bízik a hősök megdicsőülésében. Ezt zengi a „Nem haltál te meg 1“ szép verse : —' „Nem haltál te meg! Csupán elestél ... Hogy újra fölkelnél Megerősülten. Megkönnyebbülten A boldogok örök-napos honában ... Abban az örök nagy hálaadásban, Amit egy nemzet rebeg majd imában Őt megsegítő erős Istenének .,. Ha majd a lelkes győzödelmi ének ^ Pirosodott arccal, Ihlett áhiiattal A hősök sírját keltegeti, A dicsők nevét emlegeti ... Nem haltál te meg!“ Szép a kötet utolsó verse is, a „Miért ?“ című : „Könnyes bucsuzóktól elváltatok, Virágos vonatra felszálltatok. És a Himnuszt zengve, Dalos lelkesedve Sejtett borzalomba indultatok ... Mit ,is mondtunk akkor könnyeken át nektek? — Új-Magyarországot ter«mteni menteki“ Az utolsó strófa, hogy nem halt-e meg oly sok hős hiába, igy zeng : „Borzalmas kérdezés ! ... El, messze el 1 Új-Magyarországnak lennie kell! lobbnak, igazabbnak, Szebbnek, boldogabbnak! ... Hős-sirok! ím eskünk száll égre fel: Kik élünk, piramist emelünk majd néktek ! Új-Magyarország lesz piramis-emléktek !“ Ajánlom, melegen ajánlom e könyvet figyelembe és pártfogásba. A tiszta jövedelem háborús jótékonyságra lesz fordítva; az egyszerű emberek is örömmel fogják olvasni. Ti pedig, régi hívek, szentlőrinci jó emberek, vigyázzatok a falu kutjára, jól vigyázzatok t SántUa Károly.
