Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-06-14 / 47. szám
XXV. (XI.) évfo'^am. 47. szám Szekszárd, 1915 junius 14 lOUIAVAUE t A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre .....................16 korona Fé l évre...........................8 » Negyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 » Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 f Iiér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—S?4. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezeréd] lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be. küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A katonaság. Az északi harctér fényes diadalai szélviharként tisztára söpörték az ország felső részét és visszafujták tőlünk ismét a katonaságot nyugodt és biztos kiképzési területté vált hazájába. Bármi örvendetes legyen is ez a fordulat a háború szempontjából, beköszöntött vele az, amitől városunk érdekében sokan féltünk, de amire viszont — sajnos, .■lég sokan — alamuszi sóvárgással lestek, hogy t. i. visszaestünk a tespedő csendességnek azon eliszaposodott sárvizébe, a melyet az élet és forgalom vígan cserge- dező patakjainak bevezetésével felfrissíteni közönyös elődeink elmulasztottak s amelyből a háború révén már-már kikecmeregni reméltünk ! ? Elmentek a katonák, elnémult a biztatóan harsogó katonazene falaink között s hallgathatjuk újból bensztilött békáink álomba ringató kuruttyolását mindaddig, mig valami kívülünk eső véletlen ismét egy kis sültgalambot nem röpít nyugodalmas asztalunkra. Mert hiába minden okoskodás, minden nagy nemzetgazdasági bölcselkedés, minden rozsdás vértezetü harcilárma a — kétségtelen, de más okból eredő — drágaság ellen : bátran kimondhatjuk, hogy ez a hét havi katonainvázió nagyon becsületes kis pecsenye, nagyon zsíros sültgalamb volt ennek a gazdaságilag kiéhezett városnak! Hivatalos kiszámítás szerint, csak maga a zászlóaljparancsnokság ellátási irodája két millió koronát meghaladó összeget fizetett ki ezen idő alatt, amihez még a sok tiszt, önkéntes és más rendesebb polgári életviszonyok közül bevonult, idősebb katona s ezeknek nagyszámban itt lakott családtagjai és az állandóan százszámra ideözönlő rokoni látogatók által elköltött összegek is járulnak, úgy, hogy a katonaság révén városunkban kiadott és forgalomba hozott pénz — minden túlbecsülés nélkül — legalább 4—5 millió koronára tehető. Tessék csak egy pillanatra megállni e szónál és komolyan gondolkodni: a leg- nyomottabb és legcsüggedtebb gazdasági helyzet közepette 4—5 millió korona olyan váratlan pénz hullott a katonákkal ölünkbe, ami másként soha ide nem került volna. És hamis beállítás az is, mintha ennek hasznát csak néhány üzletember látta volna, mert (eltekintve attól, hogy az üzletember pénze nem gyűlik halomra és nem penészedik otthon a ládafiában, mint holmi félénk urak és polgártársaké, hanem ismét tovább forog) ennek az összegnek igen nagy részét a piac szívta fel, tehát azok a koronák és forintok a nép, a lakosság között gurultak szét és — direkt vagy indirekt — jutott abból jóformán mindenkinek', még a sókat emlegetett szegény tisztviselőknek is, mert számos kisebb tisztviselőcsaládot tudunk, amely hónapos szobák és bútorozott lakásrészek kiadása révén — egész helyesen és okosan — vette ki részét ebből a kis váratlan aranyesőből, elviselhetőbbé téve ezzel a drágaságot a maga részére is. Ezek beszélő tények, melyeket a kissé vad és elzárkózó, jó magyar-vidék semmiféle katonafaló mozgolódásával elnémítani nem lehet és akár az ósdi, bachkor- szak belihadsereggyiilölet, akár pedig a legmodernebb antimilitarizmus éljen is valakiben, be kell látni, hogy amig a katonaság intézménye él és uralkodik (s egyelőre még nagyon is kell hogy éljen) addig minden valamirevaló városnak azon kell lennie, hogy a katonaságból kisugárzó anyagi, forgalmi és kétségtelen művelődési haszonból minél nagyobb részt foglaljon le és minél többet biztosítson magának és azt polgárai és polgári intézményeinek fellendítésére fordítsa. Valóban nem nagy éleslátás, csak egy csepp tárgyilagosságra van szükség ennek felismeréséhez, csak egy csepp igazság- szeretetre ennek bevallásához ! Aki végigment az utóbbi két-három napon utcáinkon és látta azt a szomorú ürességet, csendes kihaltságot és az üresen ásitozó boltajtókat és emlékébe idézte az előző hónapok élénkségét, igazán városias árnyalatú életét és sohasem álmodott idegen- forgalmát: az csak fájó szívvel láthatja hogy még mindig akadnak és pedig nem is igen kevesen és még hangadó férfiak között is, akik kicsinyes önzésök és megszokott kényelmük legcsekélyebb háborgását sem hajlandók eltűrni s abból sem- mitsem hajlandók áldozatul hozni a város közérdekeinek és akik bosszús, fogvicsor- gató dörmögéssel nézték a katonák minden — bármily természetes — térfoglalását. Ez az a fajta, mely a térzenét ugyan szívesen hallgatta, sőt ha néha elmaradt, még reklamálta is, de a végleges győzelem diadallármáját is rossz néven venné, A hunok döngetik a kapukat! (Válasz Rudyard Kiplingnek.) Az én hazám Sire, messze Albiontól, Itt nyúlik el a Kárpátok alatt, A tenger, dsungel és vad törzsek nyája Hazámnak nem hajt véres aranyat. Van Hortobágyunk, melynek délibábja Isteni álomképet-et mutat: S ön Síre, mégis riadtan zengi rólunk : A hunok döngetik a kapukat! Az én hazám Sire, szép, sőt vadregényes, Az öné szürke, nagy kalmárvilág. Bár ott az irdatlan, vad ősi tájak, Sivó puszták, rejtelmes Indiák, Hol irtanak Mammon szentjük nevében, Törzsekre űzik bősz fajtájukat, S ön Sire, mégis riadtan zengi rólunk : A hunok döngetik a kapukat! Az én hazám Sire, maroknyi, nem gazdag, De népe nyílt, mint íölötte az ég, Az öné ködburokban és a lelke Azért tán oly alattomos, sivár, sötét, Tanúság Szent Heléne nagy gall foglya: Napoleon, — ó gyáva britt nvulak ! S ön Sire, mégis riadtan zengi rólunk : A hunok döngetik a kapukat! Az én hazám Sire — múltja ezeréves — Büszkén tekinthet vissza, mint a nap, Mely bearanyoz minden messzeséget S népe munkál, szánt vet és arat. Kenyerét, kincsét, önföldjéből vájja, Idegen tájon zsákmányt nem kutat, S ön Sire, mégis riadtan zengi rólunk : A hunok döngetik a kapukat! Az én hazám Síre, nem kilmár, valóban Fajtám a brittel sohsem volt rokon, Fegyverrel mi csak vadra állunk lesben Vagy rajtütünk orgazdán, gyilkoson, Az ön hona Sire, orgyilkosok pajzsa, Shoking ! Ez angol erkölcsöt mutat? S on Sire, mégis riadtan zengi rólunk : A hunok döngetik a kapukat! Az én hazám Sire, mint fémfoglalatban Vakító gyémánt, úgy tüzel, ragyog, S szelíd rónáin holdíogyó éjfélben Csak pás7tortüzeket lobogtatott. De ezi a tűzvészt Európa testére Önök szították. Onnan tört utat, S ön Sire, mégis riadtan zengi rólunk ; A hu: ok döngetik a kapukat! Valóban Sire, ekénket bevontattuk. Hever az ásó, vésS kalapács, És hun Attila munkáló kis népe Kardot fogott s megvívja a csatát, Mert hős itt vincellér, paraszt és kasznár, Hősök itt szolgák, cselédek, urak, V.lóban Sire, ilyen szent regimenttel Áttörjük mind a páncélkapukat! ______PETERD1 ANDOR. Az utolsó két olasz háború. 1959-1866. Napoleon bukása után a bécsi kongresszus Velelencét és Milánót „Lombard velencei királyság“ címén Toskanával, Pannával és Modenával Ausztriának adta, azonkívül az egész félszigeten domináló befolyást juttatott neki. Azóta átkozták az olaszok a üdeschiket, a németeket. A krimi háború után 1853-ban Ausztria szakitott Oroszországgal és elszigetelten állt szemben III. Napóleonnal, aki lombardi birtokaiból akarta kiforgatni. Ausztria 1859 tavaszán 300,000 emberi küldött a lombardiai seregek megerősitésére. 1857 április 19-én Ferenc József császár ultimátumot küldött a szardíniái kormányhoz. Már akkor 200,000 francia állott az ország ha tárán. Az oszlrák sereg vezére, Gyulay gróf, április 29 én átkelt a Tessinen, de mikor a tu- iini angol követ megkezdte közvetítő szerepét, az osztrák vezér megállt, időt engedett a francia és szardíniái sereg egyesülésére. A főhadvezér tétlenségéhez hozzájárul a gondatlan csapatélelmezés. ' Május 20 án volt Montebellonál az első ütközet, amely az osztrákok visszavonulásával végződött. Május 30 án Palestronál, juuius 4 én Ma- gentanál szenvedtek vereséget. Gyulay a Mincio mögötti várnégyszögben foglalt állást. Ide érkezett Ferenc József osztrák császár és azonnal támadástrendelt el. II. Napoleon azonban megelőzte támadásával a fáradt osztrák sereget és junius 24 éo Solferinonál visszavonulásra kényszeritette. Mindkét seregben 140,000 ember állott. Az osztrákok 22,000, a francia-olasz sereg 20,000 embert veszített. Julius 11-én megkötötték a villaírancai békét, amely a velencei köztársaság régi birtokait meghagyta Ausztria kezén. 1866-ban a feszültség Ausztria és Porosz- ország között annyira jutott, hogy Poroszország szerződést kötött Itáliával Ausztria ellen. Az erre vonatkozó szerződés 1866 április 6-án köttetett meg. Bismarck-Schönhausen báró, porosz miniszter- elnök ugyanis ekkor már nyíltan kimondotta, hogy Németországot Poroszország javára és Ausztria rovására „vérrel és fegyverrel“ egységessé teszi. Ausztria tudomást szerzett a titkos poroszolasz szerződésről, azt is megtudta, hogy az olasz király nagy hadikészületeket tesz. Poroszország junius 11-én a német szövetség elé terjesztette tervét és kilenc szóval hat ellenében határozatba ment a szövetséges hadak mozgósítása. Poroszország julius 3 —16 ig számtalan apró ütközetben leverte német ellenzékét, velük fegyverszünetet kötött. E harcokkal egy- időben, mielőtt ellenfelei közül csak egy is egye- sülhetett volna az osztrák sereggel, julius 3-án
