Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-05-24 / 41. szám
4 TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK — Esküvő. Roglaticzai Pilasznnouich Antal miniszteri titkár és krasznai Krasznai] Mária, Krasznay Mihály nyug. siklósi járási főszolgabíró leánya t. hó 17 én délután 6 órakor tartották esküvőjüket a budapesti krisztinavárosi plébánia templomban. — Egy század köszöneté. Tóim.vármegye székvárosának közönség hez. A 7'4-ik gy. ezred 4 ik pótszázadának altisztjei és legénysége a le telt féléven át egyenként és összességben sok kedvezményben és sok jó indulatu támogatásban részesült .Szekszárd város közönsége és pedig úgy a íe'sőbb osztályok, mint a polgárság részéről. Ezen lapasztalt jó indulatért a pótszázad altiszti és le génységi kara hálás köszönetét fejezi ki Szék szárd város közönségének és akik e nehéz napokban a jó Isten segítségével életben maradnak, a küzdelmek után, a béke i-dején örökké jó emlékezetben fogják tartani a város hűségét és mielőtt elmenne, a század úgy a város tisztviselőinek, mint a város közönségének forró kézszoritását küldi. Szekszárd, 1915. május 24. Kormos Gyula, Horváth János, Kovács Venczel szakaszvezetők. — Sebesült katonáink szórakoztatása. A dombóvári m. polgári leányiskola tanulói, amint a „D. és Vidéke“ irja, vasárnaponként tanárnőik felügyelete alatt meglátogatják a Koronában ápolt sebesülteket, maguk készítette szaloncukrot, továbbá cigarettát, dohányt visznek fel nekik s mulattatásukról is gondoskodnak kedves szava latokkal, monológokkal, énekekkel. Tekintettel az ott tartózkodó német katonákra egy-egy szép hazafias verset, vagy éneket német nyelven ad nak elő. A kezdeményezés érdeme természetesen Faics Irén igazgatónőé. — Istenre bízom magamat. Ilyen címen adta ki Szappanos Gyula alsónyéki ref. lelkész, a Tolnamegyei Reformátusok Lapja szerkesztője, 25 egyházi beszédjét, amelynek mindegyike szép Írói hivatottságról s lelkes hazaszeretről tesz bizonyságot. Ára 3 K. A tiszta jövedelem fele jótékony célt szolgál. — Elctjel orosz fogságból. A Pakson és vármegyénkben sokak által ismert Krasznay Béla hadnagy, ki Przemysíben teljesített szolgálatot, a várból történt utolsó kirohanásban részt vett s miután hosszabb ideig nem adott magáról életjelt, hozzátartozói azt hitték, hogy a kirohanás alkalmával hősi halált halt. Most értesítés jött Krasznay Béla szüleihez, hogy fiuk mint orosz fogoly Kievből Szimbirszk orosz városba lett elszállítva, ahol hadifogságát tölteni fogja. — llőzgálie szükséglet Szekszárdon. Az időjárás esősre fordulván, ami a perenoszpora elleni védekezést szükségessé és sürgőssé teszi, a szekszárdi szőlősgazdák körében egyre nagyobb nyugtalanságot kelt, hogy a requiralt rézgálic- készlet még nem érkezett meg. Az egyes gazdák részéről történt bejelentések alapján a város 800 katasztrális hold szőlőterületet jelentett be, mint amely nincs ellátva rézgáliccal. A vármegye és Szekszárd részére engedélyezett hatósági réz- gálicot a kormány már ki is utalta, a rézgáhc ára ki is fizettetett, a rézgálic azonban még nem érkezett meg, ennek oka azonban csupán az, hogy a sürgős katonai szállítások miatt a vasú ton a rézgálic szállítása némi késedelmet szenved. Értesülésünk szerint néhány nap múlva megérkezik Szekszárdra a requirált-rézgálic, abból azonban katasztrális holdanként legfeljebb 4 kgr. jut, ami ugyan nem sok, sőt határozottan kevés, az első permetezésre azonban minden esetre elég lesz, ha azzal takarékosan és okosan bánunk. Virginia-szivarok szalma nélkül. Már forgalomba kerültek Bécsben az első szalma nélküli virgina szivarok, sok dohány tőzsdében már ilyent kaptak a vevők. — A szalmanélküli virginia-szivar csak átmeneti jelenség lesz. — Az alikante-szalmát, amelyet a Virginiáknál használnak, tudvalévőén Olaszországon keresztül Afrikából hozzák, de a háború megzavarta a közlekedést és ezért nem lehetett az utóbbi idő ben megfelelő mennyiségű szalmát szállitani. — Ezért kerülnek a virginia-szivarok egy időre szalma nélkül a forgalomba. — Veszélyes szállítmány. Egy lőszerrel rakott kocsi teteje gjúladt ki kedden délután egyik katonavonalban az Ujdombóvár—Gyéké nyes vonalon. De Kratofil Sándor mozdonyvezető még idejekorán észrevette s többek segítségével lokalizálta a veszedelmes tüzet. — — Halálozás. Bajusz János nyug. m. kir. posta és távirda főtiszt, 1848-as honvéd, az arany éi demkereszt tulajdonosa 83 éves korában Pest ujhelyen f. hó 16 án elhunyt. Bajusz Árpád dombóvári járási kir. állatorvos édes atyját gyászolja benne. — Lóosztályozás. A völgységi járásban megtartott lóosztályozás alkalmával bemutattatott 4397 ló, ebből ajánlati lappal elláttatott 48, 4 éven alóli 2759, ez idő szerint alkalmatlan 3939, hadiszolgáltatásra alkalmasnak találtatott 410. A lovak közül ménló volt 1334. Az ország számos területén tartott lóosztályozások alkalmából az eljáró katonai hatóság oly jelenségeket vett észre, melyek nemcsak a katonág érdekeit sértik hanem a lótenyésztést is veszélyeztetik. A lakos ság ugyanis, hogy lovainak katonai célokra való elvitelét elkerülhesse, az osztályozás alá kerülő lovak túlnyomó részét, csaknem mindet, eladta és helyettük 1—4 év között levő méncsikókat szerzett be, azokat munkára fogja, ezek a csikók idő előtt tönkre mennek, a tenyésztésre elvesz nek, rendszerint a lábuk rolniik meg a megeről tetéstől és pótlásra — a hadsereg számára — többé számítani nem lehet. —A katonai fiatósíg a gazdák ez eljárásában szándékosságot lát, amit nem is akarunk kétségbe vonni, de a szándék inditó oka nem a liazafiatlanság, hanem egyes- egyedül az, hogy a gazdák biztosítani * akarják maguk részére azt, hogy lovuk legyen és maradjon, mert a gazdasági munkák végezhetésére feltétlenül és állandóan szükségük van lóra, ezért inkább vesződnek 4 éven alóli méncsikókkal, melyeket a katonaság ez idő szerint nem vesz használatba és inkább elszenvedik annak leromlását, meghibásodását, mert a hibás ló is jobb, ha van, mint a jó ló, me’yet elvisznek. H da Isten, ló van még Magyarországon elég és a katonai kormánynak elég eszköz áll rendelkezésére, hogy, ha kell, a lószükséglet fedezésére célravezető és esetleg erélyesebb eljárást is vegyen alkalmazásba. — Untaugiichok részleges ujrusomzása. Hetek óta tartja magát az a hír, hogy a B. osztályú népfelkelők bemutató szemléjét nemcsak Ausztriában, lmiem Magyarország egész területén is megfogják ismételni és az Jujrasorozáson már egyszer untauglichoknak minősítetteket újból sorozni fogják. Most a honvédemi minisztériumtól rendelet érkezett, melyből világos és kétségtelen következtetést lehet vonni arra nézve, hogy Magyarországon nem fogják a már egyszer sorozott 24—36 éves népfelkelőket általánosan ujrasorozni, miként azt legutóbb Ausztriában elrendelték. — Arról szól ugyanis a rendelet, hogy azok az 1892, 93 94. évben valamint az 1878 — 1890. évben született B) osztályú népfö!kelők, akik a jászberényi, szatmárnémeti, besztercebányai, munkácsi, iglói, trencséni, kolozsvári, dévai és eszéki B) honvédkiegészitő parancsnok ságok területi körletébe tartoznak és a legutóbbi népfelkelői szemléken alkalmatlanoknak talál tatlak, vagy bevonulásuk után szabadságoltattak, jelenlegi tartózkodási helyükön összeírandó!« és részükre a május 26-tól julius 23-ig terjedő időben pótszemlét kell elrendelni. — Aki még a májiisfát is meglopja. A szépen beköszöntött május l-ső napjának és a szeretet megnyilvánosuíásának jeleként szép május fát kapott Nagy Rozika Alsónyéken, de irigy szomszédja Dór Mihály maga számára szerette volna megszerezni azt és diszitményétő! megfosztotta, miért is a csendőrség a kir. járás bírósághoz feljelentette. — Állatbetegség. Bátaszéken és Őcsényben az ebzárlat elrendeltetett. Mözsön és Tamásiban a ló rühkór megállapittatott, Tolnán a sertéspestis fellépett Pinczehelyen a lépfene megállap itatott. Kisvejkén az ebzárlat feloldatott Lengyelen a ragadós száj és körömfájás megszűnt, Kesző hidegkuton pedig fellépett. — A cikói betörés tettesei. A cikói pos tán elkövetett betöréses lopás gyanúja miatt Németbolyban elfogott Sárközi András, cikói illetőségű cigányt, midőn az béklyóba verve egy ház udvaráról a szökést megkisérelte, egy tolna szálkai illetőségű népfölkelő, ki csendőrszolgálatot teljesített, egy lövéssel leteritette. A fiatal cigány lelkét sok büotett nyomta és hihetőleg ő hozta a postára a nagy betörő bandát, melynek tagjait már biztos nyomon üldözik. — Lopás. Bárdos Lajos alsónyéki lakos betért Várdombon Schmidt József korcsmáiméhoz s mig az üzletében el volt foglalva, ő kocsijáról a kereke' lepusztitotta a tengelyről és részeit ellopta. PATKÁNY-EGÉR HÖRCSÖG ÉsÜRGS ÍRTÓ Prospektus ingven " RATIN LABORATORIUM BuClftPE.ST.VII ROTtENBILLER-UTCA 30. _______1915. május 25 CS ARNOK. Német lovasok dala.*) (Hauptman Gerhart.) Csak jött vala egy francia. Ki vagy, ki a’ ? — Német, becsületed most oda! — Nem az, soha! Már országszerte kürt riogat, Húzzák ki a jól fent kardokat. A német kard! Ott villogott, Ott nyögte egykor a hetyke nyugto, Mikor ott suhogott I S egy fekete muszka jött vala. Ki vagy, ki a’ ? — Nemet, becsületed most oda! — Nem, az soha! így fennen egy császár válaszol, Belőle nagy őse büszke szava szól. Soha! S e szó nem Szófia, De ég zengés, menny zivatara, Isten nyila! Egy englishman is jött vala. Ki vagy, ki a’ ? — Német, becsületed most oda! — Nem az, soha! Ez a jelszavunk, s ez nem hazug, Bércen, síkon át harsogva zúg, Elől viszi Isten angyala. Nem soha ! Soha! Soha ! S jött egyszerre három haramia. Ki vagy, ki a’ ? — Német, becsületed most oda 1 — Nem az, soha I S légyen bár háromszor három a szám, Nem csorbul becsületem, se hazám. El nem veszi azt soha senki sem! Tesz arról Isten az égbe fenn, Tesz róla a császár s német katona. — Soha! Fordította: Wigand János. József főherceg tábora. Itta: Landauer Béla.* 1 Kárpáti harctér. — Sötét kis benyilón át a házikó egyetlen szobájába vezetett a szárnysegéd s itt mappák és jelentések fölé hajolva találtam Íróasztala előtt ő fenségét. Kegyesen üdvözölt és leültetett. — Látta azt a debreceni fiút, akivel ma délután a front előtt beszélgettem, éppen amikor maguk jöttek ? Fazekas Bálltnak hívják, 39 es baka és szeptember elsején orosz fogságba került. Ott nagy titokban mindent le:rt, lerajzolgatott, amit látott. Hibetelen ügyességgel és liaiálos veszedelemmel sikerült megszöknie, október 16 án jelent kezik a hadosztálynál, történetesen éppen nálam és keresi a 39-eseket. Mondom neki, hogy azok nincsenek itt és beosztom egy más ezredhez. Erre előveszi jegyzeteit, rajzait s álmélkodva latom, bogy ezek az elképzelhető legkiválóbb hir anyagot tartalmazzák. Most 22 napig harcolt derekasan egyhuzamban s ma vonult be ide ezredéhez végleg. — Van egy bakám, somogyi fiú, aki meg sebesült, karját roncsolta szét a golyó, éppen láttam, amikor ment a kötözőhelyre. Néhány nap múlva jön velem szemközt. — Hát te mit csinálsz itt ezzel a sebes karoddal ? — Semmi az, fenséges uram, megyünk előre! — Nem mégy biz te ! Ezzel nem lehet. — Már pedig engcdelmet kérek, királyi fenséges uram, a magyar baka vagy harcol, vagy. meghal ! — Ha nem a magam fülével hallottam volna ezeket, el sem hinném, különösen el nem mon danám. De higyje el, nincs az a csodálatos, bámulatos dolog, ami a mi katonáinknál valóra ne válnék. És hat hónapja állanak golyózáporban ! — De most beszéljen ön arról, hogy mit látott ma? — Királyi fenség, láttam egy ütközet vé-. gét, amelyben a mieink visszaverték az ellenséget, láttam egy jókedvű lelkes tábort, amelynek könnybe lábad a szeme, ha parancsnokáról beszél és most József főherceg előtt állok, akitől, félek, egy szót sem fogok hallani saját magas személyéről, mert csak a katonáira gondol. — De hát mit is mondhatnék magamról? Jól vagyok, egészséges vagyok, dolgozom. Ha van egy szabad órám, naplómat folytatom — s ezzel az asztalou egy vaskos kötetre mutatott — *) Elszavalták a főgimnázium most szombati évzáró ünnepén. 1 »A Nagyesztendő« cimü művéből. Megjelent az »Élet« kiadásában Budapesten, ára 2 korona 50 fillér.
