Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-04-29 / 34. szám

2

1915 április 29.

nyárfákért, a rónákért, a Tisza szőke habjaiért és a Duna kék mosolyáért fognak most küzdeni a seregeink és ez a cél fellelkesitheti a 18 éves fiukat.

Az iskolapadjáról egy lépéssel jutnak az élet piacára a fiuk, akiknek soh isem nyílt és talán soha többé nem fog nyílni alkalom, hogy ily gyorsan éljenek, hogy ily hamar érezzék át, mi és milyen az élet.

Tizennyo'e éves fiaink oda mennek most, ahol dúsan arat a halál, de ahol a legdrágább, legértékesebb az élet. Valami egészen uj látás, egész uj éle felfogás fogja befészkelni magát az uj nemzedék gondolatvilágába.. Az uj nemzedék, amely e vihart közvetlen, közelből fogja átélni, egész másképen fogja nézni a világot, mint eddig néztük. Sokkal edzettebb, erősebb, jellemesebb emberekből fog állni a most felnövő nemzedék. Hozzájárul ebhez, hogy az apák is másként fogják nevelni fiaikat, mint eddig. Erő, öntudat, önbizalom fogja determinálni a jövő nemzedék karakterét és ezért lesz a jövő nemzedék élete biztosabb, nyugodtabb alapokon nyugvó.

Oly határozottság, oly becsületes egyszerű ség fogja jellemezni az eljövendő esztendőket, annyira becsülni lógjuk egymást, hogy azon a bizonyosan elérendő végleges diadalon kivül már ezért a konszolidált megváltozóit eletért is végig kell vívnunk nagy harcunkat.

Mindnyájunknak el kell inenni ! szól a szózat és tudjuk, hogy ha elmegyünk, azért megyünk el, hogy egy jobb, nyugodtabb, igazabb jövőt biztosítsunk magunknak.

Adakozzunk

a harctéren elhunyt szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére.

A báró Schell Józsefné úrnő kezdeményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnainegyei Takarék és Hitelbankhoz :

Osváth P.il Szekszárd K 5 —

Eddigi gyűjtés „ 12,821*38

Összesen K 12,826'o8

A mnsyarositási jutalmak szétosztása.

A vármegyei magyarositó bizottság e hó 24 én Forster Zoltán alispán elnök lésével ülést tartott, amelyen dr. Eri Márton főjegyző, dr. Kiss Ernő várni. t. főügyész, Nag7 Béla li tan- fe,ügyelő, dr. Fent Ferenc, Szinger Bálint biz. tagok és Szénáid Oszkár tb. főjegyző, mint előadó vettek részt.

Az ülés egyetlen tárgya a magyarositási jutalmak szétosztása volt.

A kiosztandó kamat összege 6045 korona 20 fillér, amelyből 5/p, rész azaz 5037 korona 37 fillér az alapitó levél IV. 1. §. a) pontjában körülirt jutalmak cimén, 1/« od rész, azaz 1007 kor.

TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK

54 fillér pedig a hivatkozott fejezet 6. pontja értelmében osztandó ki.

A bizottság az első fokozatú jutalouidijat 150 koronában, a másodfokú ösztöndíjat 100 koronában, a harmadfokú ösztöndijat pedig 50 koronában állapította meg.

Mihez képest a „nem magyar ajku:< községekben működő és a magyarositás terén legkiválóbb érdemeket szerzett tanítók, tanítónők, óvónők és menbázvezetőnők közül 150 kor >na 1. /okozatii jutalomdijban részesüllek: Csonka Róza alsónánai ev., Keller János nugyvejkei rk., Walter Adátn cikói rk , Polgár Józsefné németkéri rk., Landauer Ádám grábóci rk., id Kanzler János varsádi ev., Coriáry István kismanyoki ev., Scherer János mucsfai ev., Schaefer Mihály kistormást ev , Nüthling Dezső mórágyi ref., Kresz János kisdorogi rk., Székely Hedvig kakasdi rk tanítók illetve tanítónők;

101) korona II. foka jutalomban : László Ágnes kisdorogi rk., Norfried Mária mucsii rk., Fritz Lipót, ifj. Fanczler János varsádi ág. ev., Szász Lajos mórágyi ref, Weil Endre kesző- hidegkuti ág., Rieger Nándor grábóci rk., Hildebrand Miksa izményi ág.,‘ Philipp József bor zsönyi küzs isk. tanítók, illetve tanítónők.

50 korona III. fokú jutalomban részesülteA: Dőring Frigyesné kétyi községi, Krisztics Sztana alsónánai gür. kel. szerb., Jovanovics Istvánná szálkai gör. kel. szerb., Weleh Károlyné németkéri rk., Irszt József belecskai ág., Wttrtz Jakab apari rk., Varga Szeratín kakasdi rk. és Bürtl Pál teveli rk. tanitók, illetve tanítónők.

A magyarral vegyes ajka községekből 150 korona /. os~t. jutalomban: Máté Károly tolnai áll , Nagy Vilma kurdi áll , Horváth Mihály mázai rk., Pápay Géza bátaszéki községi, Perler Mátyás tolnai rk. tanitók, illetve tanitónők.

100 K. II fokú jutalomdijban: Kring Ödön gyönki ág., Brunner András parii rk., Glöckner Béla gyönki ref., Becbt Sarolta bonyhádi ág ev., Schröder Rezső lengyeli rk., Reisner István kis- vejkei rk., Erdősnó Harmat Irén mázai községi, Boros Teréz parii rk. és Fábián Gergely tabódi rk. tanitók, illetve tanitónők.

50 korona III. fokú jutalomban : Wer- nerné Brebovszky Emma mözsi községi, Graits Mária dombéval i, Roskopf Janosné bátaszékj közs., özv. Schlag Ferenené györkönyi közs. és Glósz Ilona bonyhádi községi menbázvezetőnők.

Az iskolák közt a nem magyar ajkú községekben 646 50, a magyarral vegyes ajkú községekben pedig 361 korona 18 fillért osztanak ki

10—6—4, illetve 5—3—2 koronás részletekben. Es pedig:

Nem magyar ajka községekben : Csibrák rk., Mucsi rk., Bikács ev , Németkér rk , Alsó- nána ev., Alsónáua gk. szerb, Várdomb rk., Be- lecska ev., Duzs rk., Keszőliidegkut ev., Felső- eána ev., Kéty ev., Kistormás ev., Szakadát rk., Szárazd ev., Varsád ev., Apar rk., Bátaapáti ev., Nagymányok rk , Nagymányok rk. menház, Börzsöny közs., Cziko rk., Grábóc rk., Izmény -ev.,

Kisdorog rk., Kakasd rk., Ladomány rk. Mórágy ref., Mucsfa ev., Tevel, Kismányok rk.

Magyarral négyes ajkú községekben : Dttnakömlőd rk.. Bitaszék községi állandó men- liáz, Mözs községi állandó menház, Diósberény rk., Nagyszékely ref. német, Kurd rk., Tolna községi ovóda, Tolna községi állandó menház, Gyönk ref. német, Gyönk állami ovóda, Udvari rk., Győré rk., Máza rk., Máza községi, Tabód rk., Váralja ev., Váralja rét., Pari rk.

A bizottság a fentebb megállapított jutalmak és ösztöndíjaknak a szabályrendelet 8. §-a értelmében a helyszínén történendő ünnepélyes kiosztására Bölöny Ödön, dr. Bitter Károly, dr. Eibach Kornél, Nagy Ákos, Meehvarth Ernő. Kardos Kálmán, Dőry Frigyes, Szinger Bálint, Ováry Ferenc, Szepessy Kálmán, Vizsoly Ákos, báró Rudnyánszky Dezső, Pongrác Lajos, Fekete Ágoston, dr. Frühvirth Jenő, Sass László, Bauer Károly bizottsági tagokat kérte fel.

A harctéren megvakult katonák

segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok folytak be lapunkhoz:

Osváth Pál Szekszárd K 10'—

Eddigi gyűjtésünk „ 1542 10

Összesen K 1552.10

________HÍREK,_________

— Katonai kitüntetés Ő cs. és aposu-'ü királyi Felsége folyó évi április hó 8-án kelt legfe sőbb elhitírozísával Grosch Pálnak, a I m. kir. honvéd gyaloghadosztály p trancsnoks t- gához beosztott alh idbiztos századosnak, Grosi h József dr. paksi ügyvéd testvéröccs ínek, ki a mozgósítás óta megszakítás nélkül az észak harctéren teljesít szolgálatot, — az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálatainak elismeréseit!, & koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján legkegyelmesebben adományozta.

— Uj főrendek. A főrendiház legutóhl ülésén az igazoló bizottság javaslata alapján gróf Széchenyi Aladár, gróf'Széchenyi Domokos, gróf Széchenyi Lajos örökösjogu főrendiházi tagok neveit a jegyzék IX. fejezetének B. rovatába be iktatta.

— Megbízás visszavonása. A földművelési miniszter a völgységi járás területére a rekvi- ráláshoz miniszteri meghatalmazottul kiküldött Schweiger Mártontól megbízását visszavonta és helyette Schönstem Miksát küldötte ki, aki a központig járásban is teljesiti a meghatalmazással járó teendőket.

— Önkéntes szolgálat. Korilsánszky Ottó tartalékos hadnagy, lapunk munkatársa önként jelentkezett harctéri szolgálatra és a bukovina-- oroszországi vonalon a tőparancsnoksághoz osztatott be; a napokban rendeltetési helyére bevonult.

nagy lelke Petőfi ineg-megidézésére visszaszállt és az uj kuruc hősöket öntötte az áldott, magyar föld. Görgey, Damjanich, Bem apó, Perczel Móric újra ragyogó vitézek lesznek s csatadaloktól lesz újra hangos a tábortüzek tája. S

»Bécs várában sir a német.

Mert a Lajtán, Lajtán hetek óta,

Hetek óta áthallik a Kossuth-nóta.«

Mint a nóta vallja, a futó „német“, maga is beismeri :

>De a magyar, ha elkeseredik,

Bizony mondom, csúnyán verekedik.«

Az osztrák mellett, mint a megriasztott métikas fulánkos mellei, támadtak reánk libegő dühvei, igaztalan bosszuszomjjal a nemzetiségek. Az osztrákkal együtt valamennyit leteperi a diadalittas magyar honvéd s vígan kiáltja a csürhe rácok s szétvert horvátok után:

»Ej haj, Jellasich,

Többé á szép magyar földön ne lázits !«

És éppen akkor, amikor a győzelem isten- asszonya a koszorút készült ráhelyezni mindenütt diadallal lengő zászlóinkra, éppen akkor ránehezedtek „Észak rémes árnyai“ szerencsétlen ha zátikra és „odalett az emberek vetése“, odalett negyvennyolc minden diadala. Hiába dalolta a szegény magvar honvéd:

»Erre, arra Orsovára,

Jön a muszka nem sokára1;

Gyere pajtás, ijesszük meg,

Itt a ntnszka, szalajtsuk meg!«

Hiába ! Kelet, mely eddig életünkre tört, szerepet csenlt, segítségére jött Nyugatnak, kicsavarta a győztes kardot kezünkből s szent szabadságunkat rongyul dobta oda a megvert osztrák elé. |

És mo3t, hatvan évvel ezután, ugyanaz a j

muszka, mint egy irtózatos gőzhenger lendült neki, hogy összetapossa, létében szétzúzza, megsemmisítse a mi édes hazánkat. Kelet újra felvette velünk szemben ősi szerepét.

De a mi szerencsénkre a gőzhenger iszo- nyu súlya nemcsak nekünk volt szánva. Szánva volt az osztrák szomszédnak csak úgy, mint a hatalmas német birodalomnak. És a sorsnak szeszélyes játékából a mi szeretett öreg királyunk, szólítja fegyverbe az orosz ellen hűséges magyar nemzetét. — És a sorsnak szeszélyes játékából ugyanaz a magyar nóta, amellyel ajkán egykor ellene sorakozott a magyar honvéd, ma az ő népszerű nevével szélit harcra a közös ellenség ellen.

»Ferenc Jóska azt üzente :

Szálljon hadba regimentje,

A muszkákat jól elverni,

A szent hazát megvédeni.

Éljen a magyar szabadság !

Éijen a haza !«

A legékesebb bizonyítéka ez annak, hogy a magyar katona megérti korát, a helyzet magaslatara emelkedik. Királyitüség, halálig áldozatos hazaszeretet csendül meg ma dalaiban. Egyenest atyjának nevezi a királyt:

»Ferenc Jóska édes apám,

Felesége édesanyám,

El is fogad az fiának,

Mert beállók katonának«.

Minden dalában megható gyengédséggel aposztrofálja ősz királyát :

»Ferenc Jóska nem mehet a csatába,

Rábízza a vitéz magyar bakára.

Mégis tesszük jó királyunk kedvére,

Muszkát tüziink a szuronyunk hegyére».

Megindító szeretet, büszke önbizalom szói a következőkből.

»Ferenc Jóska levelet irt ma reggel,

Masírozni szeretne a sereggel,

Ne masírozz, édes öreg királyunk,

Te csak nézzed, majd amit mi csinálunk«,

A régebbi keletit „bat“ os nótát igy formálta át:

»Ferenc Jóska nem mehet el a bálba.

Öreg ember, nem könnyű már a lába;

Sebaj, ha már netn birja el a táncot,

A táncot, hej a táncot,

Megpörgetjük hejette is a rácot«.

Máskor nteg mély részvéttel szemlélteti királyával a maga szenvedését:

».Őfelsége büszke paripája,

Ágaskodva megy el a csatába Őfelsége földre tekint s fölsóhajt az égre:

Most folyik a tizennyolcas honvédeknek vére«.

Sok dalába panaszolja a magyar katona a válást, a fiatal élet elvesztését, de keserűsége nem erősorvasztó csüggedezésbe, hanem inkább izomacé!ozó dühbe olvad az ellenség ellen.

»Megállj, megállj, kutya Szerbia! . . .«

»Mert akárhogy is dörög az ágyú,

Nem félünk mi Szerbiám’«.

Nem fél, sőt vígan megy a harcba:

»Sej, Szerbiába megfujt'k a trombitát,

Kis pej lovam meghallotta a hangját,

Kis pej lovam ágaskodik velem két lábra.

Sej, ágaskodva visz engem a csatába«.

A magyar nótában a magyar katona lelke szól. A mai magyar nótában pedig ott lobog az ősi erő és lelkesedés. Benn van az önmagába vetett hit, a hivatásnak biztos tudata, a feltételen készség az ünodaáldozásra. És e hatalmas természetes erőt ma is a természetfeletti hit, Is tenbe vetett bizalom, a magyarok Istenéhez való ragaszkodás szálai fonják át, nemesitik meg és fokozzák százszoros erőre. A hadi szerencse dőlhet jobra, vagy balra, de nekünk magyaroknak ezer okunk van hinni, hogy nemzetünk becsülettel állja meg a nagy próbát, életerós- I nek bizonyul s egy uj ezred év számára viv | most uj honfoglaló csatát.