Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-04-12 / 29. szám
Előfizetési ár: Egész évre ...................16 korona Fé l évre.....................8 » Negyed é vre .... 4 » Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fiílér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hefenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőse^ : Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő Összai közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szára Az előfizetési pénzek és hirdetések Id ■ küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre bt* küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Győzelmes harcok. Kemény viadalokban telt el a husvét, csak úgy, mint a karácsony és az újév napja. A tüzvonalban levő katonák, akik az állandó munkában alig tartják számon, hogy milyen napja van a hétnek, onnét ismerik föl az ünnepeket, hogy ilyenkor a rendesnél hevesebben és vadabbul tör ki ellenük az oroszok kétségbeesett támadása. A mieink pedig azzal ünnepelnek, hogy a szokottnál vitézebbül és fáradhatatlanabbul nyomják vissza az oroszokat. A húsvéti harcok mérlege a mi javunkra ütött ki. Már nemcsak a mi jelentéseink adják ezt hírül, hanem az oroszok is beismerik, amikor sikertelen erőfeszítéseiket azzal mentik és szépítik, hogy az osztrák-magyar csapatok „jelentékeny erősítéseket kaptak“. Arról, hogy az oroszok milyen nagy erőket dobtak a reájuk nézve balul kiütött mérkőzésbe és hogy milyen szertelenül és irgalmatlanul pazarolták a saját embereik vérét, hallgatnak az orosz vezérkar sajtóirodái. A sikerek hatása máris érezhető abban, hogy az oroszok támadása a kárpáti front több részén jelentékenyen erőtlenebbé vált, sőt megbénult. Ez az eredmény, ha a kárpáti csatát még befejezetté nem teszi, mégis arra vall, hogy az oroszoknak több hetes offenzivája, amelyben a döntést minden lehető módon erőltették, kudarcot vallott. Kétségtelen, hogy igen nagy érdekek lehettek, amelyek az oroszokat arra indították, hogy a Kárpátoknál a döntést kierőszakolják. Az a terv, hogy a Dardanellákon bejutva, Konstantinápolyi megszerezzék, most már csak fantom. Oroszország már szemrehányásokat tesz az en- tente-beli társainak, hogy elvben odaadták neki Konstantinápolyi, de megszerezni nem segítettek. Szárazföldi hadsereggel nem tudják az ostromot megerősíteni, a hadihajók pedig sorra törik szét bordáikat a Dardanellák ércfalán. Németország irányában most már meg se ismétlik betöréseiket, amelyek csak arra valók voltak, hogy az ős orosz vadállati érzések kitombolják magukat; — mindannyiszor visszakellett futniok — borzalmaik és kegyetlenségeik színhelyéről. Ez alatt pedig a birodalom belsejében egyre nő a titkos elégedetlenség és a nyílt békevágy; szaporodnak a zavarok, terjed az ínség és érik . a forrongás, amelynek kitörésétől lehet tartani. Oroszországnak tehát érdeke, hogy a háborút befejezze s mivel Németországgal szemben a szövetséges angol és francia csapatok hasztalan tesznek kísérletet uj meg uj támadásokkal, az oroszok ezen a ponton akartak győzelmet szerezni, hogy a békekötésnél ez az előny az enten*e-re nézve kamatoztatható legyen. Ez a terv nem sikerült. Januártól kezdve tart a kárpáti harc, ha az oroszok néha kis előnyhöz jutottak, mi, szövetségesünk katonáival együtt azt visszaszereztük és kétségtelenül a harc uj, reánk nézve kedvező fordulatát jelenti, hogy legutóbbi jelentéseink szerint a harcokban legutóbb tízezer oroszt ejtettünk foglyul. A katonai harctéri irók, a háború szenvedelmességét és makacs küzdelmeit festve, azt Írják, hogy az igy folytatott háború már nem tarthat soká. Lehet. De ha ez a háború utolsó, vagy utolsó előtti fázisa lenne, akkor mindenesetre a mi fölényünket és sikerünket jelentik azok az eredmények, amelyeket a kárpáti orosz előretörés visszaszorításával és az ellenség erejének megtörésével szereztünk. Ez nemcsak a mi háborúnknak, de a világháborúnak egyik legjobban kiemelkedő, jelentős eseménye, amely minden időkre megörökíti a mi katonáink dicsőségét és emlékezetessé teszi a harcbirásnak azt a mértékét, amelyre az eddigi háborúkban nem volt példa. Búcsúbeszéd. Dr. Fent Ferenc apát beszéde, melyet Szekszárdim, április hó 12 én a hadba induló menetzászlóalj katonáihoz intézett: Ha valamikor el volt mondható, most csakugyan elmondhatjuk, hogy megnehezült az idők járása fölöttünk. Rettenetes időket élünk, időket, aminőket nem látott még a világ és oly nagy, végtelenül fontos eseményeknek vagyunk tanúi, aminőket a történelem lapjai még soha fel nem jegyeztek. Háborúban állnak egymással a világ leghatalmasabb nemzetei, melyben ezren és ezren pusztulnak el naponként. Ádáz küzdelmek folynak hazánk határain is s bár meg vagyunk győződve róla, hogy vitéz katonáink ellenállásán hatalmas ellenségeink minden támadása megtörik és ellen ségeink végre is véres tejjel, legyőzötten fognak a harctérről visszavonulni, azért szivünk mégis sajgó fájdalommal van tele, mert sok honfitársunk pusztulása jelzi, a mostani idők és események borzalmasságát, Ti, K. K„ központjában álltok ezen időknek s rövid idő múlva részt fogtok venni a most folyó nagy eseményekben. Letettétek a békés földmivelői eszközöket, melyekkel a mezőket és szőlőket műveltétek ; elhagytátok a műhelyeket, melyekben mint iparosok szorgalmaLágler Sándor emléke. j. Megemlékeztünk már kiváló munkatársunk haláláról. Most utólag még a következő sorokat vettük : Amióta kivonult a külesdi parókiából, hogy egy emberöltőn át végzett kulturmunka fáradalmai után a megérdemelt pihenésnek adja magát, amint bekerültünk a meghitt fekvésű siómenti községbe, ott kandikált ki az egyik sárgára meszelt háznak különben elcsipkefüggöoyözött ablaka mögül egy jóságos, mély tekintetű okos tej, melyet tisztességben megőszült, selyemfinomságu haj koronázott. A Lágler Sándor jellegzetes feje volt. Az évtizedek végig barázdálták homlokát, ráncba szedték arcát, melyről annyi derű, oly kimondhatatlan jóság sugárzott le. És nefelejcskék szemei szinvesztettek lettek. Az egykor erős nö vésü ember összeesett s szemlátomást lett rajta úrrá a kórság. Az ő mindenre kadenciát tudó, mély tudományát, széleskörű olvasottságát apró pénzre is szívesen felváltó típusos humort, amely a mindenkik „Sándor bácsiját“ széleskörben ismertté tették, már régen elhessegette az öreg kornak sok baja — betegsége, amik láthatatlan utakon jöttek és győzedelmeskedtek. Letepertek egy embert, aki messze felülemelkedett a hétköz- napiságon. — Nem mindennapi koncepciójú agy volt. Soha sem kereste az érvényesülést és ezért végig megmaradt az ő akkor kidőlt-kedőlt falu parókiájában, amelyben bölcsője ringott s amelyben zsenge ifjú korában talán szőtte-fonta azokat a magasabbra vivő álmokat, amik sohasem valósultak meg s amiknek megvalósításán nem is dolgozott soha. Mert magáért semmit sem tett, de másokért mindent, ami képességében állott Magyarrá tette egyházát és sokkal mélyebben elkalandozott az irodalom berkeibe, mintsem azt sokan gondolták. A megyei lapok tárcacikkein, a felolvasásain kivül, melyeknek mindmegannyija nevelő tendenciájú volt, félszegségek kifigurázása által, csak kevesek által ismert igen értékes mű fordításai voltak. Irodalmi férfiak megállapítása szerint^ a legjobb Loreley fordítás az övé. És most meghalt ez a jó ember, ez a derék barát, ez a mindenkihez jóságos őszbaju, szerény életű öreg pap. És én úgy érezem, hogy amikor könybelábad a szemem az ő elmúlásán s végig halad az orcámon egy forró könnycsepp, amely szívből fakadva érte hull, csak azért nem időzhetünk a mai vészteljes időkben érdeme szerint hosszan ravatalánál, mert hisz ép ezért küzdünk, ezért dolgozunk, hogy olyan életet teremthessünk, biztosíthassuk e nemzetnek, hogy ilyen embereink tudásuk, képességükhöz méltó életet élhessenek. Egy emberöltőn át generációkat nevelt magyarrá, munkás polgárává e hazának. Ezek — mi — fájó érzéssel eltelt szivvel áiljuk ma körül koporsódat áldott emlékű öreg jóbarátunk, nevelőnk — vezetőnk ; és siratjuk, hogy a te jóságos tekintetedből nem fog már felénk mosolyogni az a te szeretetteljességed, ami a jóindulatú embereket jellemzi. Éz voltál mindig s ezért kisér el utolsó utadra sokaknak, igen sokaknak megtisztelő megbecsülése, békés nyugalmadért könyörgő imája! Koritsánszky Ottó. II. Évekkel ez előtt e lap hasábjain is gyakran láthattuk ezt a nevet kedvelt cikkek végén, most utóljára hadd álljon neve e sorok elején. Nem a tulajdonképeni ma embere volt Lágler Sándor. 72 esztendejével a múltnak volt érdekes alakja. Az idő haladása, nagy változása, tudományban, felfogásban is szembetűnő módon áll előttünk. Ez a változás meglátszik az egész társadalmi életen. A régiek helyét újak foglalták el a legtöbb vonalon. A régiek — amennyiben még köztünk vannak — inkább csak szemlélői ezeknek a változásoknak, mint mozgatói. Megfogyott azok száma is, akikkel Lágler Sándor együtt munkálkodott. A kevesek azonban akik soraikból itt vannak, kedvesen emlékeznek e sorok kapcsán egyszerű, örökké derűs arcára és vidám kedélyére. De akik a régiek helyét elfoglalták a munka, cselekvés terén, azoknak is érdemes néhány vonását életének megismerni. Mint evangélikus lelkész elsősorban gyülekezetéé volt. Gyülekezete kebelében munkája csendes, 1 eltűnést nem kereső volt — de áldásos. E téren való munkáját örökre megőrizik alkotásai hivei történetében. Tágabb körben mozgott munkája, mint egyházi íróé. Eveken át szerkesztette helybeli kortársával, barátjával és kollégájával Kálmán Dezső 1 ref. lelkésszel a Prot. Pap cimü homiletikai folyó iratot. Éveken át kedvelt barátja volt ez a kedves lap a protestáns lelkészi és tanítói családoknak. De amint a lap beköszöntött hozzájuk pontosan minden hónapban, úgy beköszöntött a két jóbarát szerkesztőnek alakja is. Szívesen látott vendégek voltak soraikkal együtt, mert soraik mindig vidám, derűs lelkűket vitték parochiából parochiába. Azok a régen megsárgult kékfedeles Prot. Pap füzetek megőrzik még a jövőben is a két protestáns papot s az immár örökké nyugalomba vonult Lágler Sándort. Mig beszédei, cikkei a két prot. egyház tágabb köreibe vezették be, addig a fehér asz-
