Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-03-15 / 21. szám
2 1915 március 15, A templom és iskola hazafias feladatai. Dr. Leopold Kornél a X. izraelita községkerület elnöke a felügyelete alá tartozó tolna- baranyai izr. hitközségek elöljáróságaihoz, a közelgő húsvéti ünnepek alkalmából a következő körlevelet intézte: A X izraelita községkerület elnökétől. 155/1915. szám. Tekintetes Elöljáróság! Ezekben a sorsdöntő napokban, amikor édes hazánk az igazság és egyéb eszményi javak védelmében az ádáz ellenségnek vad hordái ellen borzalmas háborút kénytelen folyhatni, hogy vitéz fiainak patakként omló drága vérével óvja meg nemzeti létünket, állami függetlenségünket és polgári szabadságunkat, egyházi életünknek két legfontosabb tényezője: a templom és az iskola különös gonddal vonja magára figyelmünket. A háborúnak szivettépő fájdalmas eseményei és kegyetlen zordonságai közepette tüzosz- lopként ragyog felénk katonáinknak halálmegvető, csodás vitézsége és hősies önfeláldozása. Lelkünk eme tündöklő katonai és hazafias erények láttára fölmagasztosul és törhetetlen bizalommal tölt el bennünket' jövendője, nagysága és dicsősége iránt. Ennek az érzésnek lebilincselő hatása alatt a következőkre kérem a tekintetes Elöljáróságot, illetve a kerületemhez tartozó hitközségek igen tisztelt lelkész és tanító urait. 1. Összes nagy linnepeinkeo, amikor szent vallásunk ősi ritusának rendelése szerint drága halottaink emlékezete iránt rójuk le kegyeletünket, foglalják imáikba a főtisztelendő lelkész urak imádott magyar hazánkért dicső halált szenvedett hős katonáinkat, kiknek glóriáé nevét az első hely illeti meg halottaink felolvasásánál. Közelgő húsvéti ünnepünk, amely amúgy is a szabadság ünnepe, mindjárt az első alkalom, amely a magyar nemzet szabadságáért hősi halált szenvedett vitézeink lelki üdvének és megdicsőült emlékezetének szentelhető. Ezen megemlékezés az Isten házát ezúttal még szorongóbb áhítattal fölkereső híveink bánatos lelkének is minden esetre enyhülést fog nyújtani. 9. A tanítói kar t. tagjai minden nap, mig csak a háború tart, a szorgalmi idő keretében vagy azon túl, szenteljenek külön egy fél órát arra, hogy a háborús eseményeket a tanuló ifjúsággal megismertessék, különösen pedig, hogy az ifjúság előtt magyar katonáink páratlan vitézségét, hősi cselekedeteit kidomborítsák. Nap-nap után kimeríthetetlen számban fordulnak elő a harctéren, különösen a hazánk határait koszoruzó most jégpáncélos Kárpátok sziklatömbjei, szorosai és hegycsúcsai között, események, amelyek katonáink bámulatraméltó egyéni bátorságát, lelkinagyságát és páratlan önfeláldozását tanusitják, amelyek a magyar honvédeknek, a magyar népfölkelők- nek hősi lelkét és tetteit hirdetik s a magyar katonának nevét az egész világ előtt a mi jogos büszkeségünkre örök dicsősséggel övezik körül. Meggyőződésem szerint ezen hősi tetteknek név és események szerint való ismertetése, hőseinknek méltó gloriKkálása, kitörölhetetlenül vésődik a serdülő ifjúság emlékezetébe és lelkűidére, honszerelmére mély és fölemelő hatással leeud. 3. Végül ugyancsak a tanító testület tagjait arra kérem, hogy a tanuló ifjúságot megtakarított filléreinek hétről hétre való pontos beszolgáltatására szoktassa és serkentse, mely fillérek a háborúval kapcsolatos segélyezési célokra, példaképpen a harctéren elesett katonák szegénysorsu árvái, vagy a harctéren megvakult katonák javára 8tb. fordítandók. Ilyen módon a felebaráti szeretet eszményével impregnálva gyermekeiknek fogékony lelkét, tanítsuk őket a szegények istá- polására, a jónak és könyörületességnek gyakorlására. Fogadja a tekintetes Elöljáróság — tett intézkedéseiről jelentési kérve — őszinte tiszteletem kifejezését. Szekszárd, 1915 évi március hó 15. Dr. Leopold Korúéi s. k. a X. izraelita községkerü'et elnöke. TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK Az államsegély élösdijei ellen. A legkomolyabb megszivlelésre igényt tartó leiratot intézett gróf Tisza István miniszterelnök a vármegyék főispánjaihoz Rámutat a leirat a törvényre, amelynek értelmében a bevonultak segélyre egyébként igénnyel biró olyan családtagja, akire a hatóság megállapítja, hogy megélhetését megfelelő műnké vállalásával biztosíthatná, segélyre igényt nem tarthat. Ebből kifolyólag elveszti a segély iránti igényét minden olyan mezőgazdasági munkára alkalmas egyén, aki a mezőgazdasági munkák megnyíltával nem él az igy kínálkozó kereseti alkalommal s ha hivják is, nem megy el napszámba, vagy nem fogad el megfelelő neki felajánlott gazdasági munkát. Ezt a körülményt egyáltalában nem azért ajánlja a miniszterelnök a főispán figyelmébe, hogy az élvezett segély megvonását vagy leszállítását kivánja azoknál, akik tényleg részt vesznek a mezőgazdasági munkában s ezen a címen egészben vagy részben biztosíthatják létfenntartásukat, hanem, hogy azokat fosszák meg a segélytől, akik a munkától vonakodnak. Ezt követeli az j országnak gazdasági érdeke, amely különösen a háború által okozott rendkívüli viszonyok között j feltétlenül megkívánja, hogy az itthonmaradt i lakosság munkaképes része fokozott erővel vegye ! ki részét a gazdasági munkából s nem tűrhetné, hogy az állam által a hadrakeltek családjai részére olyan bőkezűen megállapított segély azoknak nagy részét tétlenségre bírja, akiknek munkaerejére most nagyobb szükség van, mint valaha s ezáltal a legfontosabb gazdasági közérdeket károsítsa. Felhívja a miniszterelnök a főispánokat, | hogy a törvénynek ezt az intencióját az illetékes hatóságok helyes irányítása utján igyekezzenek érvényre juttatni. Hivják fel a helyi hatóságokat, hogy vonják meg az államsegélyt mindazoktól, akik saját egészségi állapotuk, testi erejük és családi viszonyaiknál fogva munkára mehetnének s akikről beigazolást nyer, hogy nekik megfelelő gazdasági munkára felhivattak s azt visszautasi tották. Egyutal pedig gondoskodjanak arról is, hogy ez a körülmény a lakosság körében köztudomásra hozassék és lehetőleg mielőbb megteremje gyümölcsét abban az irányban, hogy a segélyezett családtagok is kivegyék részüket a gazdasági munkából. A tavaszi munkák most veszik kezdetüket. Azok elvégzéséhez a nemzet létérdekei fűződnek. Mindazoknak, akik itthon maradtak és igy életüket nem tehetik kockára a hazáért, becsületbeli kötelességük kettőzött erővel venni ki részüket a gazdasági munkából. Tűrhetetlen volna, hogy e kötelesség alól épen az államsegélyben részesültek vonják ki magukat. A közigazgatási hatóságnak felvilágosítással, útbaigazítással s ahol kell, a szükséges eréllyel és szigorral rajta kell lennie, hogy a nemzeti társadalom e nagy feladatának teljesítésében becsülettel osztozzék mindenki. — Takarékoskodjunk a liszttel és kenyérrel!! Csak egy éjszakára.. .* Csak egy éjszakára küldjétek el őket-. A pártoskodókat, a vitézkedőket. Csak egy éjszakára: Akik fent hirdetik, — hogy mi nem felejtünk, Mikor a halálgép muzsikál felettünk: Mikor láthatatlan magja kél a ködnek S gyilkos ólomfecskék szanaszét röpködnek. Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Gerendatöréskor szálka-keresőket. Csak egy éjszakára: Mikor siketitön bőgni kezd a gránát S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák; Robbanó golyónak mikor fénye támad S véres vize kicsap a vén Visztulának. ' Gyóni Géza fiatal poétánkat gyönyörű versekre ihleti a przemysli élet. Egy egész kötetre való verset irt és I adott már ott ki. A remek versek egyik legszebbikét itt kö- I zöljük. Érdemes, hogy minden kishitű ember elolvassa. Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Az uzsoragarast fogukhoz verőket. Csak egy éjszakára: Mikor gránát-vulkán izzó közepében ügy forog a férfi, mint falevél szélben S mire földre omlik, ó iszonyú omlás - Szép piros vitézből csak fekete csontváz. Csak egy éjszakára küldjétek el őket: A hitetleneket s az üzérkedőket. Csak egy éjszakára: Mikor a pokolnak égő torka tárul, S vér csurog a földön, vér csurog a fárul, Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben S haló honvéd sóhajt: fiam . . ., feleségem. Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Hosszú, csahos nyelvvel hazaszeretöket. Csak egy éjszakára: Vakító csillagnak mikor támad fénye, Lássák meg arcuk a Sán-folyó tükrébe Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget, Hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet! Küldjétek et őket csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára. Csak. egy éjszakára: Hogy bújnának össze megrémülve, fázva; Hogy fetrengne mind-mind, hogy mea kulpázna; Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét, Hogy kiáltna bőgve: Krisztusom, mi kell még: Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak! Hogy esküdne mind, mind! S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert, Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent: Magyar vérem ellen soha, soha többet!-------Csak egy éjszakára küldjétek el őket. (P nemysL) QyM ^ A német császár üdvözlése. A belsősomogyi református egyházmegye elnöksége múlt heti elhatározásához képest tegnapelőtt küldte el az üdvözlő föliratot a német császárhoz. A felirat a következőképpen szól: Császári Felség ! A belsősomogyi református egyházmegye, ebben a küzdelmekkel terhes, de istennek segítségével dicsőségteljes időben mai napon először tartott közgyűléséből megragadja az alkalmat, annak az alázatos kérelemnek Császári Felséged legmagasabb trónja elé juttatására, bogy az egyházmegye hódolatteljes üdvözletét elfogadni s azt szívesen venni kegyeskedjék. Ebhen a hét hónap óta tartó, az egész világot érintő óriási küzdelemben, amelyet az önzés, a fékezhetlen indulat kényszeritett reánk, azért, hogy élet halál harcot vívjunk a tiszta erkölcs nevében, a békés fejlődésért, a kultúráért, nemzeti létünk s becsületünkért, — a mi jóságos, minden tiszteletünkkel és ragaszkodásunkkal övezett bölcs uralkodónkhoz hasonlóan, Császári Fölséged mindenkor kimagasló alakja is csodálatos példaadással áll előttünk. Császári Felségednek a mindenható Istenben vetett magasztos hite, ebből eredő rendületlen bizalma, istennek kegyelméből való tör- hetlen energiája, — soha nem ingadozó hitünket, bizalmunkat erősiti arra a tudatra, hogy közös s igazságos ügyünk fényes győzelme soká nem késhet. Amidőn ezért az egek urához buzgón imádkozunk, esdve kérjük őt arra, tartsa meg áldó kegyelmében Császári Fölségedet, s a fölséges uralkodó családot és soha nem változó jóságos gondoskodását terjessze ki hűséges szövetségesünkre, a dicsőséges német nemzetre. Kaposvár, 1915. március havában. A belsősomogyi református egyházmegye nevében : Nagy Lajos, Huszár Aladár, esperes. gondnok. Az üdvözlő feliratot Tisza István gróf mi- I niszterelnökhöz küldték, aki a külügyminisztérium | utján juttatja el a németek császárjához. KaM felszerelések tevegyapju és flanel takarók, Himalaya kabátok, férd- és lábszárvédők, érmele- gitők, haskötők, hőfokotok, keztyük. Jaeger és Himalaya ingek és nadrágok. & Vízhatlan bélelt „Basiik" fejvédők. & rjüll^iia^iiltÄ^ lesnagyoim unIflsztéKlian és leselőnyBseim Pirnitzer József és Fiai cégnél Szekszárdon. Tolnavármegye legnagyobb és legrégibb áruháza.
