Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-06-04 / 45. szám
TO LN A VÁRMEGYE és a KÖZELDEK 1914 junius 4, mult év nevezetesebb eseményeit. Hangsúlyozta, hogy az egylet működése csendes, zajtalan, mondhatni -— tartózkodó volt. Nem mutathat fel óriási eredményeket, kiabáló sikereket, de bármily nagy, hatalmas legyen egy hadsereg, ha arra termett, higgadd megfontolásu vezetője van, nem fog vakon, mindjárt az első alkalommal csatába rohanni, de még a felvonulása is az óvatosság kellő ha tárai között történik, előre küldi a maga őrsze meit, oldalvédjeit, az útját egyengető pionírjait. A T. K. E. vezetőségét is ezek a szempontok vezették, az elmúlt esztendőt felhasználta a csendes szemlélődésre, katonai műnyelven a „terep- viszonyok“ tanulmányozására. Tisztába akart jönni a körülményekkel, a szellemi és anyagi erőforrások nagyságával, ez az esztendő sem ve szett el tehát haszon nélkül, do bizonyára busásan fog kamatozni a jövő számára. Indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvileg üdvözölte Simontsits Elemér képviselőházi alelnököt és pedig „nem pártpolitikai szempontból, de mert az egyesület a házelnöki tisztet minden párttekintetek felett álló, alkotmányjogi méltóságnak tekinti ; s nem is a megszokott udvariassági okból, de az egylet érdekében kifejtett alapvető munkásságáért, hálája és elismerése kifejezéseképp. A főtitkár indítványára Kovács Sebestény Endre főispánt szintén melegen üdvözölte a közgyűlés, kikérve a Közügyek iránt eddig is tapasztalt érdeklődését, az egyesület részére a jövőre is s jegyzőkönyvileg megörökítette emlékét az elhunyt Ptrczel Dezső vbt tanácsosnak, ki lelkes közbenjárásával egyik főfaktora volt, hogy a Szekszárdi Muzeum díszes palotája állami támo gatással létre jöhetett. A főtitkár ismertetve az egyesület anyagi erőforrásait, rámutatott ez alkalommal egy igazán elszomorító jelenségre is, a mindég nagyobb nagyobb arányokat öltő kivándorlási tünetre, amely szorosan véve talán nem is közművelődési ügy, de kultur-hatásában igen is a közművelődési egyesületek szemlélődési, sőt cselekvési körébe tartozik. Statisztikai adatokkal mutatta ki, hogy a Duna jobb partján Tolnavármegye való Sággal első helyen vezet a kivándorlásban, mert mig például Győrvármegye 645 kivándorlójával ezer lélekre 7 százalék, — Somogy 1148 kivándorlójával 3T százalék, Baranya 647 kíván dorlójával 2T százalék, Vasmegye 1227 kiván dorlójával 2 8, Veszprémvármegye 1775 kivándorlójával 7'7 százalékos emberanyag veszteséget jelent, addig Tolnavármegye 1912-ben 2310 kivándorlójával 8 6 százalékos vérvesztést képvisel. A Duna balparti vármegyék Árva, Bars, Esztergom, Hont, Liptó, Nógrád, Nyitra, Pozsony, Trencsén, Turócz, Zólyom vármegyék közül is csak Turóc előz meg bennünket 525 kivándorlójával, amely ezer lélekszámonként 9 3 százalék apad isnak felel meg. Az országos . átlagban is a 12 ik helyet foglaljuk el, de szomorú arányszámunk a folyó évben még bizonyára emelkedni fog, mert mig 1912-ben csak 3169 útlevelet adtak ki, jelenleg az útlevél kérők száma már 3000 körül jár. Vegyük még ebhez hozzá azt, hogy Tolnavár megye természetes szaporodása az országos 13 százalékos átlaggal szemben csak 7’5 százalék, könnyen kiszámíthatjuk, hogy a 8 6 százalékos kivándorlás mit jelent egy olyan vármegyében, a hol az egyke kóros tünete mellett a vissza- vándorlás csak 1/7 százalékot képvisel s a 28‘2 százalékos gyermekbalandósági statisztikánkkal is jól előljárunk az ország vármegyéi között. Biztos ut ez a vármegye lassú elnéptelenedésére, amelynek nagy nemzetgazdasági kára számokban úgyszólván ki sem fejezhető. E bajokkal szemben a főtitkár más közművelődési egyletek példájára az úgynevezett kivándorlási bizottság megalakítására konkrét javaslatot nem terjesztett a köz gyűlés elé, mert értesülése szerint vármegyénk alispánja most buzgólkodik egy ilyen vármegyei kivándorlási bizottság megalakításán, amelynek működési körébe a T. K. E. et is bevonni óhajtja. Egyszerűen utal csak a nagy fontosságú kérdésre, amely téren az egyesületnek szép tér nyílik a hasznos, hazafias munkálkodásra. A főtitkár jelentésének meghallgatása után, Iíovách Aladár múzeumi és dr. Bartal Kornél ismeretterjesztő szakosztályi titkárok részletesen is beszámoltak az egyesület múlt évi működéséről, Holub János pénztáros pedig előterjesztette ,a számvizsgálók által is felülvizsgált számadást, amely az 1912—13. évben 70 alapitó, 74 örökös, 266 rendes, 416 pártoló és 120 évi hozzájárulá- sos község 36,478 korona tartozásával szemben 15,482 kor. 68 fillér bevételt, igy 20,995 korona 32 fillér hátralékot tüntet fel, amely hátralék nagysága abban leli legfőbb magyarázatát, hogy az alapitó és örökös tagok egy része él a befizetésre nézve alapszabályszerüleg biztosított 3, illetve 2 évi halasztási kedvezménnyel. A felment vény megadása után, a közgyűlés az 1914. évi költségvetést is letárgyalta, amely 8766 K 70 fillér bevétellel szemben 5000 K — fillér kiadást és igy 3766 K 70 fillér előirányzati maradványt állapit meg. A Wosinsky szoboralap állaga 4071 korona 92 fillér. Miután még a szaktitkárok jelentést tettek a folyó évi programúiról, Mádi Kovács István nyug. miniszteri tanácsos, vidéki választmányi elnök indítványára, a közgyűlés elismerést és köszönetét szavazott az egylet egész tisztikarának s megejtették a tisztujitást, amelynek eredménye a következő : Elnök: Förster Zoltán. Alelnökök: Wigand János, dr. Kramolin Gyula. Főtitkár: Bodnár István. Szaktitkárok : Kováich Aladár, dr. Bartal Kornél. Pénztáros : Holub János. Ügyész: dr. Kiss Ernő. Számvizsgálók : Szeghg Sándor, Schneider János, Reichl Sándor. Az igazgató-választmány tagjai: Orffy La jós, Tihanyi Domokos, dr. Leopold Kornél, Kurz Vilmos, dr. Müller Ferenc, Janosils Károly, dr. Fent Ferenc, dr. Szentkirályi Mihály, dr. Eri Márton, dr. Sztankovánszky Imre, Madi Kovács István, dr Drágíts Imre, Gödé Lajos, dr. Pesthy Pál, Tóth Károly, dr. Tanárky Áspád, Padányi Andor, Puly Iván, Tóth Henrik, Simont sits Elemér. A vidéki választmányok elnökei: Perczel Béla (Bonyhád), Rastovszky Julián (Paks), báró Jeszenszky György (Gyönk), Szévald Móric (Tamási), Nagy István (Dombóvár), Bújó Pál (a Sárköz részére), Part Adolf (Bátaszék), dr. Kiss István (Simontornya), Süss László (Kölesd), Csapó Dániel (Gindlicsalád), űöry Frigyes (Zomba), Reich Oszkár (Tamási vidékére), Bariul Béla (Fadd), Fekete Ágoston (Tolna), Döry Hugó (Dombóvári járás), Fördős Dezső (Nagy- dorog), gróf Apponyi Géza (Hőgyész) Singer Bálint (Nagymányok), Kátai Endre (Dunaszent- györgy), M. Kovács István (Gerjen), dr. Lévai Dezső (Dunaföldvár). HÍREK. — Személyi hír. Bezerédj Pál v. b. t. t., selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazott 3 heti üdülésibe elutazott Marienbadba, ahova, útközben több látogatást végezve, -—- hétfőn érkezik meg. Bernrieder József nagybirtokos hazaérkezett gasteini üdüléséből. — Kinevezés. A szekszárdi kir. törvényszék elnöke Porkoláb Mátyás szekszárdi járásbirósági napibéres szolgát a szekszárdi kir. törvényszékhez hivatalszolgává nevezte ki. — Uj doktor. Kovács László, Kovács Dávid polgári iskolai tanár és Kovácsné Nagy Lujza leányiskolái igazgató fia, a múlt héten tette le a jogtudományi doktorátust a budapesti tudomány egyetemen. — A pécsi kereskedelmi kamara uj elnöksége. A kereskedelemügyi miniszter Zsolnay Miklós főrendiházi tagnak a pécsi kereskedelmi és iparkamara elnökévé, Füchsl Arnold kereskedőnek és Hoffmann Alajos iparosnak ugyanazon kamara alelnökeivé történt megválasztását az 1868. évi VI. törvénycikk 14. §-a alapján megerősítette. — A gyermeknap. Szakadó esőben volt kénytelen lefolyni a gyermeknap Szekszárdon Pünkösd vasárnapján és hétfőjén. Ezért a felállított urnákban alig jött össze 12 korona. Hogy a központba mégis 98 korona 41 fillért küldetett fel, ez köszönhető Bérdi Józsefné úrnő és Ráicz Ilonka urleánynak, akik nagy buzgósággal léptek a Liga szolgálatába és eredményes gyűjtést rendeztek. Úgy nekik, mint a helybeli kereskedőknek, akik az idén is adakoztak, köszönetét fejezi ki az elnökség. — Iskolalátogatás. Kampfrad Herman, a pécsi fémipari szakiskola igazgatója, ma meglátogatta a szekszárdi iparostanonciskolát. — Eljegyzés. Huszár Mancikát, özv. Huszár Jánosné sz. Balogh Jolán leányát a pünkösdi ünnepben jegyezte el Tolnán Szabó Batancs István szabadkai főgimnáziumi tanár. — Éppen találkoztam vele. Már-már végig akarta a falut siránkozni, hanem észre téritettem. „Nem használ a jajgatása a szegény halottnak“ •— mondám neki — „minket pedig mind a leg nagyobb veszedelembe dönthet; mig ha hallgatni tud, Humblot nem lesz hálátlan Michand önfeláldozásáért, özvegyét és családját segélyezni fogja.“ Sőt abban is megegyeztem már vele, hogy Michand holttestét házunkhoz fogják szállítani s Humblot gyanánt onnan eltemetni. A poroszok remélhetőleg nem lesznek az anyakönyvi firkákra túl ságosan kiváncsiak. Humblot részéről nem marad egyéb hátra, mint otthon szép csendesen megcsücsülni, mig a poroszok ki nem takaródnak, a falu meg reményiem erről a dologról hallgatni fog. Csakugyan igy történt. Humblot a függöny mögül nézte végig a temetését s látta a nevével kivert koporsót, melyben Michand hulláját vitték. Az özvegyet pénzelte, egyébként szép csendben megvolt és kellő biztonságban is hitte magát. Planem egyszer csak felbukkant az unokaöcscse. Ismeritek Benjámint V Ma már Humblot Benjamin ur, vagyonos és tekintélyes úriember. Hanem akkoriban még nagy mi haszna, léhütő fráter volt. Nem is állt valami jó lábon a fukar nagybátyjával, el lehetett tehát arx-a készülve, hogy ez őt az örökségből kitagadja és Christinét teszi meg általános örököséül. Mivel ilyformán nem sok vesziteni valója volt, élt a kitűnő alkalommal.-—- A poroszok úrrá tettek, mondotta a faluban, hogy a nagybácsimat elpusztították, mi előtt végrendelkezhetett volna. így most én vagyok a törvényes örökös, örökségemet pedig mielőbb elfoglalom. így is tett. — Kedves bátyám uram, ime itt vagyok s itt is maradok. Lármát ne csapjon, hiszen maga halott ! Baj lenne, ha a poroszok gyanakodni találnának. Hogy ime a házba költöztem s örökös ként viselkedem, az a maga biztonságáért történik. Csakhogy a lókötő nem érte be ennyivel. Nagyon is hamar belemelegedett a szerepébe. Humblot barátunk vagyona még életében préda kézbe került. A poroszok nem vittek véghez akkora harácsolást, a mekkorát a Humblot ház az örökös beköltözésével megért. A jó barátok mindig terített asztalt találtak s nagyon sok lett a jó barát. Éléskamra, pince sokszor meg-meg- tellett és sokszor ki is ürült. Minden bajunk, bánatunk közepette is el-el kellett mosolyodnunk arra a gondolatra, hogy mennyit szenvedhet ez a fukar Humblot az unokaöccse pazarlásainak láttára, akivel szemben tehetetlen, a mig a poroszok ki nem vonulnak. Ennek az ideje is eljött. Képzelhetik, hogy milyen nagytakarítást tartott Humblot barátunk a házában ! Benjámin persze nem várta be a végső pillanatot; amire az-utolsó porosz katona hátat fordított a falunak, arra ő js elpárolgott a házból. Persze, hogy a végrendeletben nem ő az örökös ! Hanem mégis túljárt a nagybácsija .eszén. Még amig a házban lakott, kitüntető figyelemmel forgolódott Christine kisasszony körül, hévvel udvarolt neki. Humblot apó nemsokára bekövetkezett halála után feleségül is vette. — Mi lett Michand özvegyével és családjával ? — Az özvegy becsülettel nevelte fel a két fiát; nemrég kerültek ki a katonaságtól. Kész öröm látni ezeket az erőteljes ifjakat s ha valamennyi ifjúnk mind oly derék legény volna, mint ezek, sokkal nyugodtabban nézhetnénk elibe annak az időnek, amikor a poroszok újra bekiván- koznak ! (Franciából fordította: Tóth György.) 64 C.° hőfokával és radioaktivitásával I I Alkalikus thermájával rheumát, ischlfist, ízzadmányohat, csonttöréseket | j hurutokat, gyomor-, cukor- és vesebajokat páratlan eredménnyel gyógyít Lipik-H Jódtartalmú forrásával gyermekbetegségeket, alkati bajokat és érelmeszesedést Ivó-, fürdő- és iszapkuráh, diétás konyha, fürdőkkel esvesitelt penziórendszer. Prospektust ingyen küld Lipik hév- és iszapfürdő igazgatósága.
