Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-03-02 / 18. szám
4 zött mutatkozó óriási nagy eltérések azt látszanak előttem bizonyítani, hogy.. az állami élet szempontjából nagyobb értékkel bíró lakosságot a külföldi államok is több szerephez juttatják, mint a kevésbbé értékeseket. (Zaj balfelől.) De ugyanezt az arányos érvényesülést kereste a mi 48-as törvényhozásunk is. — És e tekintetben Bakony* Samu tisztelt képviselő urnák szives figyelmébe vagyok bátor ajánlani az indokolásnak egy hivatkozását Kossuth Lajosra, aki az árvái emberrel szembeállito'ta a váci-utcai milliomost. Igen világítónak találom ezt s éppen azért vagyok bátor az ő figyelmébe ajánlani, mert a t. képviselő ur elismerte ugyan tegnap annak helyességét, hogy a kulturabeli állapotok értékmérő gyanánt szerepeltessenek, de igen erő sen támadta a javaslatot azért, mert az e szemponton kívül a gazdasági fejlődést is figyelembe, veszi. Bakonyi Samu : Adócenzus ! Simonisils Elemér: Pedig azt hiszem, Kossuth Lajosnak ebben a nyilatkozatában épen az domborodik ki, hogy ö is figyelembe vette a kulturállapot vagy a kulturféjlettség mellett a gazdasági erőtényezőt, mert fel kell tételeznem, hogy Kossuth Lajos, ha nem a vagyoni helyzetre fektette volna a súlyt, hanem tisztán csak kulturabeli különbséget akart volna honorálni és feltüntetni, akkor nem épen a vác'-atcb millió mosra hivatkozott volna, hanem talált volna más megvilágító példát is. (ügy van ! jobbfelől.) Rnth Endre : Akkor még nem voltak margitszigeti milliomosok ! (Zaj.) Simontsits Elemér : Az előttünk fekvő törvényjavaslat az arányos érvényesülés elérésére, amint azt mindenki láthatja, a gazdasági, szó ciális, a kulturabeli állapotokat tartja szem előtt és veszi szemügyre. Azután figyelembe veszi a lélekszámot, a választók számát, figyelembe veszi a történeti fejlődést, figyelembe veszi, amennyire lehet a jövőnek is kombinálható alakulását és figyelembe veszi még a külön államok tanulságait. E főszempontok mellett szintén mint egy vezér- gondolat vonul végig az egész javaslaton az, hogy a magyar városok lehetőleg nagyobb kép- viseltetéshez jussanak. Én azt hiszem, t. Ház, lehet nézeteltérés, lehet vitatkozásnak helye afelett, vájjon ezek a fő vezető szempontok a törvényjavaslat minden egyes konkrét rendelkezésénél egyenlő mértékben érvényesíttettek e, nem-e jut az egyik esetben az egyiknek talán valamivel nagyobb szerepe, mint a másik esetben a másiknak. Lehet például olyan, elismerem, az a felfogása valakinek, hogy a történeti fejlődésnek tulnagy vagy tulkicsiny szerepe jut az idők folyamán tényleg kialakult és konszolidálódott létező állapotokkal szemben. De úgy hiszem, azt nem lehet tagadni, hogy ez a javaslat minden egyoldalúságtól menten jár el és minden rendelkezésre álló és felhasználható eszköz 'génybevételével keresi az igazságos meg oldást. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Azok a panaszok, azok a kifogások, amelyek a javaslat ellen a legsűrűbben felb uigzanak, legnagyobbrészt aziíal indokoltatnak, hogy hogyan lehet egy és ugyanazon javaslatban kétféle mér tékkei mérni. Hiszen ime, ebben az esetben igy történt, a másik esetben pedig épen ellenkezőleg Ezek a dolgok, azt hiszem, egyenesen következnek abból, hogy egy ilyen javaslatnál, amelynél annyi ezerféle szempontnak az összehatását kell mérlegelni, lehetetlenség elveket a maguk merevségében alkalmazni s keresztülvinni. (Igaz ! Úgy van ! jobbfelöl.) Hiszen az élet és annak fejlődése nem engedi magát előre megállapított elvek me rev páncéljai közé beszorítani. Az elveknek ezen a téren való merev keresztülvitele épen olyan képtelenségekre vezetne, mint példának okáért a mértanilag tökéletesen egyenlő kerületeknek a kialakítása. Azért nagyon helyesnek találom azt, hogy a javaslat azon fő szempont által vezetteti ugyan magát mindenben, hogy a kulturailag értékesebb, az államélet szempontjából nagyobb fontossággal biró területek nagyobb képviseltetéshez jussanak ; de viszont igen helyesnek és igen bölcs nek találom a javaslatban azt a* intézkedést, hogy ezt az elvet nem viszi a maga teljes merevségében a végletekig keresztül, mert hiszen akkor itt Budapesten például, ahol kultúrában is, vagyonban is a legfejlettebb állap ítokat találjuk, az ország vidéki városaival szemben a kerületek számát olyan aránytalanul kellene emelni, hogy az a leg- nagyobb igazságtalanságokra vezetne. (Úgy van ! Úgy van ! a jobboldalon.) Nagyon sűrűén hangzik fel az a panasz, hegy a javaslat pártszempontból indul ki, nem vesz figyelembe semmit, csak azt az egyetlenegy érdeket, a párt éi dekét és, amint Mezőssy Béla t. képviselő ur tegnap magát kifejezte, tisztán csak a főispánok információja alapján készül, (Felkiáltások a baloldalon: Úgy is van !) akik semmi mást nem vettek szemügyre, mint azt az egy kérdést, hogyan lehet egy munkapárti képviselőt könnyebben megválasztani és cgy ellenzéki képvíTOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK------- --------------------------------—---• se lőt könnyebben megbuktatni. (Felkiáltások a baloldalon : Úgy is van !) Ezekkel az állításokkal szemben a részemről felhozott tárgyi érvek bizonyíték erejével bírnak. De maga az a kritika is, amely csak azt kutatja,. hogy hol van pártszempont és hogy ez a javaslat a pártszempontokat szolgálja e az a kritika maira indul ki pártszem pontokból. (Helyeslés és taps a jobboldalin.) Annak a kritikának magának alapja és háttere a pártérdek, amelyik nem is lát, nem is keres egyebet csak azt, hogy az ellenzékre nézve minő hatással és minő következményekkel fog járni ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése. Hiszen erre vannak némi kis bizonyítékok is. Ilyennek tekintem én pl. azt, hogy Bakonyi Samu t. képviselő ur tegnap az ő igen érdekes részletes fel sorolásai, kapcsán nem egy Ízben jegyezte meg, hogy megint megszűnik egy ellenzéki kerület, de egyetlenegy esetben sem volt szives a képviselő ur megemlíteni a megszűnő munkapárti kerületeket. (Z ' j a baloldalon) Pedig s/ürín -k meg munkapárti kerületek is. Nem egészen igazságos dolog tehát arról a pártról, amely mindig csak az ellenzék kerületeinek sorsáért aggódik, csak e kerületek sorsának változását látja, ezzel a párttal szemben emeli a pártszempont vádját, mert hiszen ezeket a kérdéseket mi sohasem bolygattuk és nem bolygatjuk. Felmerült az a vád is, de nem a parlamenten belül, hogy micsoda nagy sérelem, igazságtalanság foglaltatik a javaslatban, mert X Y. képviselő kerülete is megszűnik. Szerintem tárgyilagos bírálatnak lehet tárgya az, hogy maga «kerület megszűnik és ha az objektiv indokok és a viszonyok valamely kerület fentartását indokolnák, lehet sérelmet kovácsolni abból, ha ezt a kerületet megszüntetik ; de teljesen a tárgyilagos bírálat keretein kivül eső kérdés az, hogy az a kerület kié. (É'éuk helyeslés a jobboldalon.) Talán legnagyobb súllyal az a kifogás emeltetik a javaslat ellen, amelyet Mezőssy Béla képviselő ur a miniszteri oinnipotenciának kodifikálása fogalmával i let, hogy eltérőleg eddigi törvényeink rendelkezéseitől, a miniszterre bizza ezen törvényjavaslat is a kerületek részletes beosztását. Az a kritika is, amely a javaslat ellen ezen a ponton irányul, rendszerint szembeállítja ezt a javaslatot ugyané tárgyban intézkedő előző törvényeink rendelkezéseivel. Én is azt fogom tenni és akkor első sorban konstatálnom kell azt, hogy előző összes törvényeink teljesen megegyeznek ezzel a javaslattal, abban a tekintetben, hogy a kerületek részletes beosztásának munkáját, az erre vonatkozó intézkedést nem vonja a parlament, hatáskörébe. Ezt egyik törvény sem tette, nem tette ezt a javaslat sem ; ebben tehát az a javaslat és az eddigi magyar törvényhozás teljesen egy nyomon jár. (Úgy van ! Úgy van ! a jobboldalon.) Minthogy a régi törvények is és ezen javaslat is másra bizzák, más hatáskörbe utalják ennek a kérdésnek a megoldását, csak a fórumok megválasztásában van különbség. Az 1848. évi V. törvénycikk, amint tudjuk, a törvényhatóságokra bízta ezt, az 1877. évi X. törvénycikk ugyancsak azokra bízta, azzal a különbséggel, hogy iéntar- totta a belügyminiszter jóváhagyási jogát. De, engedelmet kérek, szerintem óráisi különbség van magában a szabályozandó kérdésben, mert egészen más volt az a kerület, amelyet a régi törvények alapján kellett beosztani és egész más jelentőség gél bir az a kerület, amelyet az 1913. évi XIV. törvénycikk szellemében most ezen törvény megbízásából keli majd beosztani. Hiszen mielőtt decentralizáltatott volna a szavazás és amikor még a képviselőválasztásoknál a szavazati j og gyakorlása a választások székhelyén történt, akkor még nemcsak a választókerületet most megillető szempontok, de mindazon lokális vonatkozású szempontok is magára a választókerületre vonat kozhattak csak, amelyek most a szavazókörökre vonatkoznak. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) A szavazókörökre vonatkozóan ezt a beosztási jogot az 1913. évi XIV. törvénycikk- rábízza a törvényhatóságokra a belügyminiszter jóváhagyásával. Igen helyesen, mert itt csakugyan elsősorban lokális viszonyokat kell figyelembe venni, amelyeknek méltatására és kellő figyelembevételére valóban a helyi hatóságok elsősorban képesek és valók. (Úgy van ! Úgy van ! jobbfelől.) De egészen természetesnek rálátom, hogy, amint egyszer a régi legkisebb egység, a választó- kerület az uj törvény által további részekre bon tatott és igy ki lett hámozva azokból a lokális vonatkozásokból, amelyek azelőtt reá is mérvadók voltak és a választók erülete&re most már egyedül csak egységes országos szempontok lehetnek mérvadók, hogy akkor az ilyen szempontokból megejtendő beosztást többé ne a helyi hatóságokra, hanem az országos kormányra, a belügyminiszterre bízza. (Úgy Van ! Úgy Vall ! a jobb oldalon.) De hiszen, amint említettem, a törvényjavaslat tovább megy az előző törvények rendelkezéseinél a tekintetben, hogy a belügyminiszter által kibocsátandó beosztást a lörvényhozás elé térjesztendőnek fen déli,- fentárlván természetesein a törvényhőzás számára azt a jogot, hogy később ezt a beosztást megváltoztathassa. Én a in agam részéről sokkal jobban is szeretem, hogy úgy’ fejezzem ki migamat, hogy ez a kérdés belügyminiszteri hatáskörbe és nem törvényhatósági hatáskörbe utaltatott, mert én ebben, őszintén szólva, a'törvény hatóságok megbecsülését látom. (Derültség a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb- felől. Zaj Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Simonisils Elen'ér: Mezőssy Béla t. képviselő ur egy meglehetősen általános nevetést indított meg, amikor ezt mondottam, de engedjen meg nekem, én hosszú időt töltöttem törvényhatósági szolgálatban és ezen szolgálatom rendjérr nem egyszer volt alkalmam tapasztalni abban az időben is, amikor a t. képviselő ur államtitkár volt, hogy a törvényhatóságoknak igen sokszor csak formailag van joguk, lényegileg nincs. Reájuk bízatnak bizonyos intézkedések, megbizatnak bizonyos intézkedések megtételével, de az irányelveknek olyan szigorú megszabása mellett, hogy lényeg valóban nem marad a törvényhatóság számára semmi. (Zaj és közbekiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon Elnök csenget.) Akkor pedig, t. Ház, ha aközött kell választanom, hogy egyáltalában ne utalják-e a törvényhatóság hatáskörébe valamely kérdés elintézését, vagy pedig utalják oda, hogy formailag ugyan a törvény- hatóság intézkedik, de lényegileg egy felsőbb akaratnak vak eszköze gyanánt járhat csak el, akkor én igazán helyesebbnek tartom, ha megbecsülik a törvényhatóságot azzal, hogy egyá'ta- láhan nem utalnak hatáskörébe ilyen dolgokat. (Jgaz ! Ugv van ! jobbfelől. Felkiáltások a baloldalon : Rabulisztika ! Ez a közigazgatási reform ) Elnök Csendet kérek! Rálh Endre: Kabaréba való! Elnök: Rátli Endre képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot. Simontsits Elemér: T. ház! Ez a javaslat igen természetesen az ország egész területén óriási érdeklődést keltett, ami magyarázható és érthető a törvényjavaslat tárgyából magából, mert hiszen az ország minden törvényhatóságát, minden váró sát, minden polgárát és az ország polgárainak minden szervezetét közelről érdeklik a javaslatban foglaltak. Ezt tehát természetesnek találom és természetesnek találom t. ház azt is, hogy ebhez a javaslathoz a közvéleményben bizonyos aggályok kapcsolódnak ; Jtisz ez a javaslat óriási nagy jelentőségű és messze kiható kérdésnek szaübályo• zását tartalmazza. De én ezen aggályoknak felmerülését nem a javaslat és nem a kormány iránti bizalmatlanságra vezetem vissza, hanem a nemzetféltésnek azon természetes, ösztönszerü és soha meg nem nyugtatható aggodalmára, amely a nemzeti lét, a nemzeti állam fen maradásának biztosítékait a még talán soha be nem következő veszélyekkel szemben is keresni soha meg nem szűnik. (Igaz! Úgy van! Taps a jobboldalon. Zaj balfelől.) De én meg vagyok arról győződve, t. ház, hogy ez a javaslat meg fogja hozni ezeknek a tiszteletreméltó aggodalmaknak a teljes megnyugvást, mert céljához képest a magyar nemzeti állam nemzeti jellegének erőteljesebb kifejtését fogja maga után vonni , s ezért a javaslatot elfogadom (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosán üdvözli k.) 1914. március 2. Klimes Antal ünneplése. Irta: Várkonyi István, bátaszéki jegyző. Hőgyész község közönsége február hó 26 án díszközgyűlés és fényes ünnepség keretében vett búcsút szeretett és országosan ismert főjegyzőjétől, KU "es Antaltól, ki közel 25 évi ott működése s 33 évet meghaladó sikeres jegyzői pályája után elhagyja vármegyénket, hogy Magyarország községjegyzői karának osztatlan és egyhangú bizalmából kizárólag és minden erejéből a jegyzőárvák sorsát intézze, mint ügyvezető igazgatója a „Magyarország jegyzői Erzsébet királyné árva- házáénak, amelynek céljaira ritka odaadással egy félmilliót gyűjtött össze. Délelőtt fél 12 órakor már tömve volt a hőgyészi nagyvendéglő nagyterme közönséggel. Az első sorban az elöljáróság, a további sorokban Hőgyész és Duzs községek képviselői foglaltak helyet, továbbá nagy számmal megjelent kartársak és Hőgyész község közönsége. Az elnöki asztalnál Stokinger Vince, községi biró jobbján Eórsler Zoltán alispán, balján Purt Adolf, a vármegyei jegyzőegyesület, mellette Bereczk István, a simontornyai járási jegyzőegylet elnökei, báró Jeszenszky György főszolgabiró, Eibach Ödön tb. szolgabiró foglaltak helyet. A „Köz igazgatási Közlöny“ képviseletében dr. Karácsony Gyula szerkesztő és Gergely Arthur hírlapíró, a „Községi Közlöny" szerkesztősége megbízásából i
