Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-03-02 / 18. szám
XXIV. X. évfolyam. *3- szám. Szekszárd 1914 március 2. Előfizetési ár: Egész évre .............16 korona Fé l évre..................8 » Ne gyed évre .... 4 > Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám . Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre bt- küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Tolnavármegye veszedelme és a gazdakörök. A miniszterelnöknek a képviselőházban f. hó 20-án, a románokkal való tárgyalásáról mondott beszéde oly élesen világította meg a nemzetiségi kérdésnek mondott probléma sok kérdését, hogy ez „forrásdokumentuma“ lesz a jövőben e kérdés mai állásának — mint Kmety Károly dr. Írja — de nem kevésbé tanulságos az nekünk, a jelenben is. Ránk, tolnamegyeiekre különösen aktuális e beszéd a megye ,, veszedelmének“ napirendre kerülésével, mert sok olyant mondott a miniszterelnök, amit, mintha csak megyei viszonyainkra értett volna. Nem szándékozom e beszéd egyes részeit itt hosszan idézni, csak a ránk nézve fontos egy-két kijelentésre rámutatni. Mindenekelőtt fontosak a miniszterelnök azon általános fejtegetései, melyek oda konklu- dálnak, hogy meg kell szüntetnünk azon — sokszor kicsinyes — okokat, melyek többé kevésbbé érthető elégületlenséget keltenek s nemzeti szempontból több kárt okoznak, mint hasznot és ami a fő, megérlelhetik a hazafiasán gondolkozó nem magyarajknak lelkében is a hangulatot a nemzetiségi agitáció javára“. A németekre nézve úgyszólván egyedüli ilyen oknak mondja anyanyelvűknek az iskolában való teljes mellőzését. És tényleg, ezzel is izgat a Bauernbund, úgyszintén a schulvereir.osok és a nagynémet izgatok is. A miniszterelnök szerint ennek orvossága az volna, bogy a magyar tanitási nyelvű népiskolákban — az állami iskolákban is — a gyermekek anyanyelvükön való irás és olvasás elsajátítására oktatandók, * továbbá anyanyelvűk segéd- nvelv gyanánt használtassák, végül a vallásoktatás teljesen anyanyelvükön történjék. Toljiavánnegye németajkú községeinek összes népiskolái magyar tanitási nyelvvel bírnak. Hogy ezekben a német nyelv mint segédnyelv menynyiben érvényesüljön, azt a tanitónak nem szabad előírni. (Mellesleg mondva, a miniszterelnök nem is mondta, hogy elő akarná Írni ) Ez teljesen a tanító belátásától függ. T apasztalati tény azonban az, hogy minél kevésbé érvényesül az, eleinte annál gyorsabban tanul meg a gyermek magyarul, később pedig annál tökéletesebben sajátítja el a magyar nyelvet. Legtökéletesebben ott beszélnek a német an}Tanyelvü gyermekek magyarul, hol a tanitó annyira tudja vinni, hogy tanulói az iskolán kívül is magyarul beszélnek. Az 1907 : YXVII. t. c. a nem magyar tanitási nyelvit népiskolában is megkívánja a .magyar nyelvnek oly sikerrel való tanítását, bogy a IV. osztályt bevégzeit tanuló gondolatait szóban és Írásban magyarul ki tudja fejezni. Természetesen saját értelmének megfelelő gondolatokat ért a törvény — teszi hozzá a miniszterelnök. De a tan ügy iránt érdeklődő minden ember tudja, hogy •ez magyar tanitási nyelvű iskolában is szép eredmény, Persze ezen rendelkezést a románok töröltetni kívánták, de magyar miniszterelnök abba bele nem mehet. És ezt a törvény által megkívánt eredményt csak úgy érheti el a tanitó, ha nem sok időt pazarol a segédnyelvre. Mert hiszen direkt módszer szerint tanítják ma már mindenhol a magyar nyelvet. Természetesen a kezdő fokon hogyan beszéljen a tanitó a gyermekkel másként, mint anyanyelvén ? A Bauernbund tehát e törvényes rendelkezések ellen Ugat, ha a magyar nyelv intenzív tanítása ellen kei ki. Pedig a megyebeli tanítók használják a német nyelvet mint segédnyelvet oly mértékben, mint azt a miniszterelnök megengedhetőnek tartja. A miniszterelnöknek az a kívánsága, hogy a gyermekek anyanyelvükön való olvasás írásra taníttassanak, teljes mértékben kívánatos. Ezzel a magyar nyelvű oktatás semmit sem vészit és ennek előnye olyan kézenfekvő, hogy kár volna rá szót vesztegetni. De azt hiszem, nem is találnak Betnár és társai olyan iskolát, németajkú községben, hol eddig is nem tanították volna a német iras-olvasást. Ha akadna olyan, próbálja meg az iskolaszéki elnök és tanitó, vezessék azt be s meg fogják látni, hogy sokat nyertek vele a nép szemében és semmitsem vesztettek. Ismerek németajkú községben levő iskolát, hol néhány évig ki volt küszöbölve a német irás-olva- sás, de az iskolaszéki elnök és tanitó jónak látták azt visszaállítani. Mert abba belenyugodott a nép korábban, hogy magyar a tanitási nyelv, választottak o'yan tanítót is, ki nem tudott németül, de abba nemjakart belenyugodni, hogy anyanyelve teljesen ki legyen küszöbölve az iskolából. A vallásoktatás nyelvére nézve a miniszterelnök álláspontja megnyugtatóig hathat olyan állami iskolákra nézve, hol a pap csak kényszerből tanitott magyarul, de mi Tolnavármegyében — a protestáns németeknél nem tudom — azonban a katholikus népiskolákban, legalább a felső osztályokban magyarul tanítják a vallást. Ezt a jelenlegi pécsi püspök részben helybenhagyta, részben elrendelte. Az anyanyelvnek azonban itt igenis kell tért engedni, — engednek is —■ s a fontosabb dolgokat, különösen az imádságokat anyanyel ven is kell gyakoroltatni. Van sok hely, hol az iskolásgyermekek a templomban kizárólag magyarul énekelnek hétköznap s ez ellen sincs zúgolódás a nép között s tudomásom van olyan helyről is, hol a tisztán németajkú lakosság beleegyezett abba, hogy Szent István napján magyarul tartassák az Istentisztelet. A vázolt fokig tehát a miniszterelnökkel együtt bátran elmehet a legsovénabb ember is, anélkül,, hogy ez a legcsekélyebb visszahatással volna magyarosítás! munkánkra. Mert a magyarosításról mi nem mondhatunk le. A magyarosítás azonban minden irányadó tényező felfogása szerint nem foglalja magában a német anyanyelvnek elrablását, ami ellen tehát fölöslegesen tiltakoznak az izgatok. Nemzetiségi vármegyévé tényleg nem engedhetjük lesülyeszteni Tolnavármegyét, melynek most már csak 32 százaléka, a lakosoknak vallja magát német anyanyelvűnek. Es csodálatos jelenség ! A németek a németül sem tudó Betnár szekértolóinak állanak be. —- Ez mutatja, bogy a németeknek nem képezi olyan erős kívánságát az, bogy a néppel érintkező tisztviselők okvetlenül anyanyelvükön érintkezzenek velük. Hiszen örül és büszke az, ak Visszajár a muH. Van úgy, hogy csókra visszajár a múlt De csókjának már méze semmi nincsen, A csókja hervadt . . . Mégis untalan Miért leselkedik hát a kilincsen. Ajkát (min ajkam csókolni tanult!) Kelletlen csókra mért nyújtja felém most Én régi, megunt szeretőm: a mait ? . . . RÉDEY TIVADAR. Naplótöredék. (Egy fiatal leány naplójából.) A »Tolnavármegye és a Közérdek« eredeti tárcája. Végre! túl vagyok az első bálon. Félelem mel vegyest örömmel néztem a tegnapi est elé. Még sohasem voltam mulatságon, táncolni pedig a házunkhoz járó öreg táncmester tanitott. Féltem, hogy nem fogok jól mulatni. A fiatal ember ismerőseim közül csak a Pista volt ott a bálon ! csokrot is küldött. Azt mondják, kedves fiú, de én ki nem .állhatom. Olyan kiállhatatlan volt. Odajött és csodálkozva nézett rajtam végig. „Ej, ej, Giziké, szinte nem ismertem magára, mindenképen felülmúlja társnőit“. Aztán egy ideig udvarolt, bókokat mondott, bemutatott egy csomó fiattal embert és aztán bocsánatot kért, elment a többi lányokhoz (és engem otthagyott azokkal a frakkos fiatal emberekkel, akik olyan kiforgatott mükifejezésekkel vegyest beszélgettek, hogy nem éltvén meg őket, zavartan csak igent és nemet hebegtem. Pedig kérem csak látnának engem itthon, sokszor rám is szól a mama: ,,Giziké, ne fecsegj annyit, mert a fejem zug már !“ De jött a tánc és én nagyon sokat táncoltam (szeretek táncolni.) És Pista azt mondta, hogy nem csakhogy én vagyok a legszebb, de én táncolok a legjobban a lányok közül. Én mondtam, hogy ne bókoljon annyit, mert én azt nem szeretem hallgatni. De ő azt mondotta, hogy ő sohsem szokott hőkölni, csak az igazat mondja, mégis úgy táncolt a Horváth Micivel, hogy csak úgy csurgóit róla az izzadtság és hatszor is megujráz- tatta a csárdást. Szünórakor pedig a fülíbe hu zatta a nótáját. Mici annyit ivott a pezsgőből, hogy olyan vörös volt, mini egy főtt rák és olyan botrányosan viselkedett. Én pedig ültem a mi nagy társaságunk közepette és néztem az előttem párolgó vacsorára. De annak dacára, hogy nagyon éhes voltam, még sem ettem semmit.. Szánéra után ugyan sokat táncolt velem és ismét annyit bókolt. De én akkor már kiismertem, hogy ő egy kiállhatatlan csapodár jellemű férfi, aki csak azon igyekszik, hogy elcsavarja a lányok fejét (mert szép fiú ám !) De az enyémet nem csavarná el. Nem bizony, mert ón nem vagyok olyan könnyen hivő, mint a többi lányok. Hiába ! suttoghatsz nekem — gondoltam magamban — ez eDgem hidegen hagy. Aztán mikor a gyors csárdásnál nagyot forogtunk, magához szorított és a bajuszával véletlenül a homlokomhoz ért, (szép bajusza van) jaj Istenem, átfutott rajtam a hideg, utána pedig olyan melegem lett, hogy csakúgy tüzelt az arcom. Haragosan néztem Pistára. ,,Ej Giziké, mért néz olyan haragosan, kire haragszik ?“ --- kérdezte. Magára! — mondtam. — Én reám ? és aztán miért, nem emlékszem, hogy okkal szolgáltam volna rá ?! No persze, mondom, csak tetesse magát —végignéztem rajt mérgesen — én nem vagyok ám Horváth Mici! De rögtön megbántam, hogy ezt mondtam. () hangosan elnevette magát — ej, ej, kislány, hát ez bántja magát? No majd jóvátesszük ! Én nem akartam tovább maradni, mert a kislány szóért is megsértődtem és hazajöttünk, O is elkísért minket. Bucsuzástiál megkérte mamát, megengedi e, hogy tiszteletét tehesse nálunk. Persze, azt hiszi, hogy jóvá tejieti hibáját és engem kibékit. De ebben nagyon téved. Mert olyan gyűlöletet, amilyennel én iránta viseltetek, eloszlatni egykönnyen nem lehet. Az én fejemet nem fogja elforgatni, mert én gyűlölöm ! Dátum ..... (pár nappal utóbb.) Jaj Istenem ! azt se tudom, hol kezdjem, nagy boldogságomban írni sem. tudok. Ma délután beállított Pista, egy szép csokor virággal. Ugyan elhatároztam, hogy a lehető leghidegebben fogok vele bánni, de a gyönyörű virágok láttára eloszlott a hidegség. Először beszélgettünk mindenféléről, de Ő mindig olyan furcsán nézett rám. A mamának dolga akadt künn és mi két ten maradtunk a szobában. Most hirtelen elém térdelt (mint a regényekben szokott lenni) és szerelmet vallott. A boldogságtól nem is igen értettem, hogy miket mond, de azzal végezte, hogy akarok e az O kis felesége lenni ? Én ugyan nemet akartam neki felelni, meg- boszulván a múltkoriakat, de gondoltam, hadd pukkadjon meg a Horváth Mici és habár nem akartam a megszokott sablonos modorban felelni, nem jutott más az eszembe és csak annyit mondtam, — ép akkor jött a mama — hogy beszéljen a mamával és kiszaladtam a szobából. Most várom szivszorongva, hogy hívjanak. Mama szeret engem és nem lesz ellene a boldogságomnak, mert én Pistát nagyon szeretem. Rényi Ödönné
